Népszava, 1912. május (40. évfolyam, 104–128. sz.)

1912-05-01 / 104. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁR­A: egy évre 34.— kor. I negyed évre •.— kor. fél évre 12.— kor. I egy hóra a.- kor. A „SZOCIAUZmr&"-sal eltvüd­ havonta 40 fllérrel több EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE, Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIli., CONTI-UTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-számok 82-61 és 130—21.) •• 1­­ XL. évfolyaam. Budapest, 1912 május 1. szerda, 104. szám. Hajnalkor, viharban.. Hajnalkor, viharban, aki megállt egy sziklafokon a tengerpartján s eltűrte, hogy emeletes hullámok taréja vágjon az arcába a mélységből, maga elé meredve bámulta a látóhatár alól már fölvöröslő sugarak fényében a fekete-vörös vizet, amely föl­lázad a vihar korbácsa ellen, harcol, dúl, tombol, mutatja rengeteg hatalmát, zeng, zug, örvénylik és mélységeiben ismeretlen erők kavargását sejteti,­­ csak aki ezt látta, az tudja mihez hasonlítani a termé­szetben a maguk ünnepén diadalmasan lá­zongó proletártömegek látványát. A tenger a földgolyóé. A tenger víz­csöppje Fiumétől Amerika partjáig száguld a viharban, és otthon van mindenütt, mert űzik-hajtják élete viharai a földgolyó egyik felétől a másikra. A földgolyó a tengeré, tenger borul a legnagyobb részére és mert a víz teremti az életet s ahol viz nincs, ott a halál az ur. Amikor tenger­zajlást lát az ember s a világtenger egy apró darabját látja viharzani, tombolni, pa­rancsolni égnek és földnek, amikor az arcába csap egy haragos hullám taréja s eszébe jut, hogy ez a pár csöpp viz a világon uralkodó tenger küldöttje, akkor magunk­fajta ember nem menekülhet attól a gon­dolattól, hogy a világ másik urára, a vi­lágot elborító másik özönre, a proletárságra ne gondoljon, amelynek csak egy kis da­rabját látja zajlani maga előtt ilyenkor is, a nagy összetalálkozások, nagy diadalün­nepek idején. A proletárság a földgolyóé. Ahol van kultúra, ott van proletár is s ahol van proletár, ott megterem az összetartozás érdeke után az összetartozás érzése s aki munkás, az ugy odatartozik a prole­társág világtengeréhez, mint a sós víz­csöpp az óceánhoz. Fiumétől Amerikáig kergetik-űzik az élete vad viharai és min­denütt otthon van, mert otthon kell lennie: hazája az egész föld, ha­zája minden földdarabka, amely kenyeret ad. De fordítva is áll a tétel: a föld­golyó a proletártengeré, mert proletár van legtöbb a világon, mert a munka teremti meg a társadalom életföltételeit s ahol munka nincs, ott a halál az úr. Amikor tömegek fölvonulását látja az em­ber és fűjébe zug, arcába csap egy-egy harciasan követelő kiáltás, akkor eszébe jut magunkfajtának: ez a kiáltás csak apró töredéke százmilliók lelkéből hangzó faj­nak, reménynek és erőnek, csak csöppje a tengernek, amely végigzúg a világon és követeli magának a földön való ural­kodást, hiszen nélküle nincs élet, nincs tenyészet, nincsen csak halál és meg­semmisülés. A proletártengernek csak egy apró darabja zug, lázad előttünk, de ennek a fensége is elég ahhoz, hogy meg­érezzük : az egész világ ura ma követel, lázad itt kis korlátok, apró gátak ellen, amelyek közé apró senkik akarják szorí­tani ... Akármilyen nagy is egyetlen város mun­kásnépének ünnepelve tüntető tömege, ez a tömeg mégis elenyésző töredéke a nagy egésznek. Töredéke, de képviselője is. Ami nagy követelése van, azt az egész világ munkásnépe követeli. Bánata min­den proletár keserve Kamcsatkától Dél­afrika csúcsáig és Londontól Buenos­ Ayresig. Célja: végleges célja minden messzelátó kultur-proletárnak, amiben egy a sárga- és barna-, fekete- és fehérbőrű szocialista munkás. Egyformán akarjuk a világot átformálni s egyformán fog­ok átformálni. Közös az érdek, tehát közös a bánat, közös a remény és közös a cél, a világ ura a világ föntartója legyen, a tár­sadalom irányítója az legyen, ami meg­szenved a kultúra föntartásáért és ami megteremtette ezt a kultúrát: az emberiség legmagasztosabb értékeit s az emberi szolidaritást megteremtő Munka. A Munka legyen az úr, a Munka legyent az egyén értékmérője. Az emberi boldog­ság megalapozója ma , de legyen holnap minden dolgos ember boldogítója. Ma kín : legyen gyönyörűség. Ma elpusztítja, gyil­kolja a Munka azt, aki rabszolgája: tegye erőssé, boldoggá, életélvezővé majdan min­den örömmel hódolóját. Ma csak egyesek­nek használ, főként annak, aki nem végzi: használjon majdan csak annak, aki végzi. Ma csak a herék élik igazán az életet: ne le­gyen többé here, de élje át, élje végig az életét valaha minden ember. Ez a cél, „csak" ennyi a cél,­­ de ez az egész világ proletárságának célja, ez mozgatja a proletársereget s az az érdek, amelyből ez a cél fakadt, egyesíti az egész óceánt egyetlen vízára­dattá. Amit internacionalizmusnak nevezünk, az ennyi: közös cél és közös érdek. Ami egyesít, az az egész. Ami szét­választ : részlet. Newyork táján máskor van hajnal, mint a fiumei parton, de hu­szonnégy óra alatt a földgolyó minden pontján megfürdik a hajnal vörös sugará­ban a tenger minden hulláma. Vihar van itt, vihar van ott, de előbb vagy utóbb mindenütt túl kell esni a nagy égiháborún, hogy beállhasson a csönd, a teremtő, nagy­szerű nyugalom. Hogy ott előbbre vannak, itt elmarad­tunk­­, az csak részlet. Hogy mi még kö­vetelünk olyan jogokat, amelyeket máshol régen élveznek osztályostársaink, hogy mi előttünk még meredez olyan szikla, olyan gát, amelyet máshol régen elmostak a habok­­, az nem jelenti érdekeink kü­lönbözőségét, hanem még szorosabbá teszi a kapcsolatot: a jogtalanok még jobban ragaszkodnak a jogokban részes, tehát hatalmasabb osztályos társaikhoz, még jobban érzik, hogy részei az­­ egésznek. Helyi küzdelmeink, helyi viharaink még jobban belekapcsolnak a világot beborító tengerbe és a szétválasztó részlet­különbségekből összesítő erőt formál a munkásöntudat: a német proletártól nem választ el az a különbség, hogy mi még küzdünk a tisztességes választójogért, ők pedig már azt is javítani akarják s az ausztráliai proletártól nem választ el az, hogy a nyolcórás munkaidő májusi köve­telése náluk eleven valóság, nálunk még „utópia". Az Atlanti-óceánon szabadabb a vizár útja, mint a kis magyar tenger egy szirtfóka táján, de azért egy a tenger, összefolyik az ár, amelyik elborítja, ha akarja, a földgolyót. A világ jövendőjének vöröslő hajnalán, a világnak kicsiny, nekünk nagy viharok közepette, zúg most a magyar proletár­tenger. És zúgása beleolvad a világtenger zajlásába. És zúgása visszhangja, folytatása a világtenger zajlásának. Világ hajnalán, magyar viharban , az emberiség jövőjé­ben s a magunk erejében biz­va várjuk és álljuk a harcot. Május elsején, a világünnepen kell leg­jobban megéreznünk: ez a magyar harc a világ harcának része s a mi harcunk az egész emberiség jövendőjének egyik ru­gója is lehet. í­g­M ! Lapunk mai száma 40 dillar

Next