Népszava, 1912. május (40. évfolyam, 104–128. sz.)
1912-05-01 / 104. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 34.— kor. I negyed évre •.— kor. fél évre 12.— kor. I egy hóra a.- kor. A „SZOCIAUZmr&"-sal eltvüd havonta 40 fllérrel több EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE, Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIli., CONTI-UTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-számok 82-61 és 130—21.) •• 1 XL. évfolyaam. Budapest, 1912 május 1. szerda, 104. szám. Hajnalkor, viharban.. Hajnalkor, viharban, aki megállt egy sziklafokon a tengerpartján s eltűrte, hogy emeletes hullámok taréja vágjon az arcába a mélységből, maga elé meredve bámulta a látóhatár alól már fölvöröslő sugarak fényében a fekete-vörös vizet, amely föllázad a vihar korbácsa ellen, harcol, dúl, tombol, mutatja rengeteg hatalmát, zeng, zug, örvénylik és mélységeiben ismeretlen erők kavargását sejteti, csak aki ezt látta, az tudja mihez hasonlítani a természetben a maguk ünnepén diadalmasan lázongó proletártömegek látványát. A tenger a földgolyóé. A tenger vízcsöppje Fiumétől Amerika partjáig száguld a viharban, és otthon van mindenütt, mert űzik-hajtják élete viharai a földgolyó egyik felétől a másikra. A földgolyó a tengeré, tenger borul a legnagyobb részére és mert a víz teremti az életet s ahol viz nincs, ott a halál az ur. Amikor tengerzajlást lát az ember s a világtenger egy apró darabját látja viharzani, tombolni, parancsolni égnek és földnek, amikor az arcába csap egy haragos hullám taréja s eszébe jut, hogy ez a pár csöpp viz a világon uralkodó tenger küldöttje, akkor magunkfajta ember nem menekülhet attól a gondolattól, hogy a világ másik urára, a világot elborító másik özönre, a proletárságra ne gondoljon, amelynek csak egy kis darabját látja zajlani maga előtt ilyenkor is, a nagy összetalálkozások, nagy diadalünnepek idején. A proletárság a földgolyóé. Ahol van kultúra, ott van proletár is s ahol van proletár, ott megterem az összetartozás érdeke után az összetartozás érzése s aki munkás, az ugy odatartozik a proletárság világtengeréhez, mint a sós vízcsöpp az óceánhoz. Fiumétől Amerikáig kergetik-űzik az élete vad viharai és mindenütt otthon van, mert otthon kell lennie: hazája az egész föld, hazája minden földdarabka, amely kenyeret ad. De fordítva is áll a tétel: a földgolyó a proletártengeré, mert proletár van legtöbb a világon, mert a munka teremti meg a társadalom életföltételeit s ahol munka nincs, ott a halál az úr. Amikor tömegek fölvonulását látja az ember és fűjébe zug, arcába csap egy-egy harciasan követelő kiáltás, akkor eszébe jut magunkfajtának: ez a kiáltás csak apró töredéke százmilliók lelkéből hangzó fajnak, reménynek és erőnek, csak csöppje a tengernek, amely végigzúg a világon és követeli magának a földön való uralkodást, hiszen nélküle nincs élet, nincs tenyészet, nincsen csak halál és megsemmisülés. A proletártengernek csak egy apró darabja zug, lázad előttünk, de ennek a fensége is elég ahhoz, hogy megérezzük : az egész világ ura ma követel, lázad itt kis korlátok, apró gátak ellen, amelyek közé apró senkik akarják szorítani ... Akármilyen nagy is egyetlen város munkásnépének ünnepelve tüntető tömege, ez a tömeg mégis elenyésző töredéke a nagy egésznek. Töredéke, de képviselője is. Ami nagy követelése van, azt az egész világ munkásnépe követeli. Bánata minden proletár keserve Kamcsatkától Délafrika csúcsáig és Londontól Buenos Ayresig. Célja: végleges célja minden messzelátó kultur-proletárnak, amiben egy a sárga- és barna-, fekete- és fehérbőrű szocialista munkás. Egyformán akarjuk a világot átformálni s egyformán fogok átformálni. Közös az érdek, tehát közös a bánat, közös a remény és közös a cél, a világ ura a világ föntartója legyen, a társadalom irányítója az legyen, ami megszenved a kultúra föntartásáért és ami megteremtette ezt a kultúrát: az emberiség legmagasztosabb értékeit s az emberi szolidaritást megteremtő Munka. A Munka legyen az úr, a Munka legyent az egyén értékmérője. Az emberi boldogság megalapozója ma , de legyen holnap minden dolgos ember boldogítója. Ma kín : legyen gyönyörűség. Ma elpusztítja, gyilkolja a Munka azt, aki rabszolgája: tegye erőssé, boldoggá, életélvezővé majdan minden örömmel hódolóját. Ma csak egyeseknek használ, főként annak, aki nem végzi: használjon majdan csak annak, aki végzi. Ma csak a herék élik igazán az életet: ne legyen többé here, de élje át, élje végig az életét valaha minden ember. Ez a cél, „csak" ennyi a cél, de ez az egész világ proletárságának célja, ez mozgatja a proletársereget s az az érdek, amelyből ez a cél fakadt, egyesíti az egész óceánt egyetlen vízáradattá. Amit internacionalizmusnak nevezünk, az ennyi: közös cél és közös érdek. Ami egyesít, az az egész. Ami szétválaszt : részlet. Newyork táján máskor van hajnal, mint a fiumei parton, de huszonnégy óra alatt a földgolyó minden pontján megfürdik a hajnal vörös sugarában a tenger minden hulláma. Vihar van itt, vihar van ott, de előbb vagy utóbb mindenütt túl kell esni a nagy égiháborún, hogy beállhasson a csönd, a teremtő, nagyszerű nyugalom. Hogy ott előbbre vannak, itt elmaradtunk, az csak részlet. Hogy mi még követelünk olyan jogokat, amelyeket máshol régen élveznek osztályostársaink, hogy mi előttünk még meredez olyan szikla, olyan gát, amelyet máshol régen elmostak a habok, az nem jelenti érdekeink különbözőségét, hanem még szorosabbá teszi a kapcsolatot: a jogtalanok még jobban ragaszkodnak a jogokban részes, tehát hatalmasabb osztályos társaikhoz, még jobban érzik, hogy részei az egésznek. Helyi küzdelmeink, helyi viharaink még jobban belekapcsolnak a világot beborító tengerbe és a szétválasztó részletkülönbségekből összesítő erőt formál a munkásöntudat: a német proletártól nem választ el az a különbség, hogy mi még küzdünk a tisztességes választójogért, ők pedig már azt is javítani akarják s az ausztráliai proletártól nem választ el az, hogy a nyolcórás munkaidő májusi követelése náluk eleven valóság, nálunk még „utópia". Az Atlanti-óceánon szabadabb a vizár útja, mint a kis magyar tenger egy szirtfóka táján, de azért egy a tenger, összefolyik az ár, amelyik elborítja, ha akarja, a földgolyót. A világ jövendőjének vöröslő hajnalán, a világnak kicsiny, nekünk nagy viharok közepette, zúg most a magyar proletártenger. És zúgása beleolvad a világtenger zajlásába. És zúgása visszhangja, folytatása a világtenger zajlásának. Világ hajnalán, magyar viharban , az emberiség jövőjében s a magunk erejében bizva várjuk és álljuk a harcot. Május elsején, a világünnepen kell legjobban megéreznünk: ez a magyar harc a világ harcának része s a mi harcunk az egész emberiség jövendőjének egyik rugója is lehet. ígM ! Lapunk mai száma 40 dillar