Népszava, 1912. november (40. évfolyam, 259–284. sz.)
1912-11-19 / 274. szám
XL. évfolyam. Budapest, 1912 november 19. 1 idd. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: évre 24.— kor. évre 12.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. I negyed évre..... kor. s egy hóra a.— kor. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. 274. szám. " : • JAVA SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3—29 és József 3—30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—31 és József 3-32.) MUNKÁSOK! ELVTÁRSAK! A belső és külső politikai bonyodalmak meg a háború fenyegető veszedelmei között sem feledkezhetünk meg a fővárosi községi választásokról, amelyek e hónap 21 -én és 22- én lesznek Európa legnyomorúságosabb választójoga alapján. A községi kormányzat milyenségétől nagyban függ a lakásunk meg az élelmiszerünk drágasága, a népegészség és a népműveltség, de beleszólásunk nincs a főváros ügyeibe, noha a község terheinek legnagyobb részét mi viseljük és a mi munkánk meg a mi adónk fejlesztette idáig a fővárost. Megválasztják a városatyákat, de az egész munkásság meg a kispolgárság nagy többsége let, van rekesztve a községi választásokból. Budapest az ország legintelligensebb városa és Budapest községi választójoga rosszabb, mint a legutolsó falué. Ez az oka, hogy olyan képviselők kerülnek a városházára, akik nem a munkásságért, hanem a munkásság ellen dolgoznak és nem a közérdeket, hanem egyesek magánérdekeit szolgálják. Ez ellen a néprontó rendszer ellen még a mostani nehéz időben is föl kell emelnünk szavunkat! Budapest valamennyi munkásával meg kell ismertetnünk a főváros mai kormányzatát. És meg kell mondanunk, hogy mit várunk mi egy jó városi kormányzattól. Bele kell vinnünk a köztudatba, hogy demokratikus községi választójog nélkül jó községi kormányzat nem lehetséges. A szociáldemokrata munkásság tehát, amely oly sok kemény harcot vívott meg a fővárosi lakás- és élelmiszeruzsora ellen, most is fölemeli a szavát. Evégből e hónap 20-án, szerdán este fél 8 órakor nagy népgyűlést tartunk az Építőmunkás-Otthon nagytermében (VII., Aréna út 68.) • Tárgy: A fővárosi községi választások. Előadó: Somogyi Béla elvtárs. Elvtársak! Az ügy fontossága azt kívánja, hogy minél számosabban jelenjetek meg a gyűlésen és tüntessetek a demokratikus községi választójog mellett Testvéri üdvözlettel a fővárosi végrehajtó bizottság. Európa proletársága a háború ellen. Soha eddig nem látott tömegmozgalmak" mozdítják meg egész Európa munkásságát. A háború bestiája belemart Európa balkáni sarkába és Európa népe rémülettel és fölháborodással látja, mint közeledik egyre inkább annak a veszedelme, hogy veszett dühével rávesse magát az európai kultúra nagy, haladott országaira is. De a roppant veszedelem roppant ellentállást váltott is ki. Európa dolgozó osztályai elszorult és évszázadok minden haladását féltő szívvel látták, hogy mit jelent a modern háború. Látták, hogy a harctérre dobott embertömegek és a tömeggyilkolás technikájára berendezett gépek modern háborújában mint pusztul el minden. Látták, mint válik a csatatér egyetlen nagy temetővé, amelyen összeroncsolt embertetemek, agyonmasíroztatott és félholtra éhezett katonák, bénává vagdalt és nyomorékká lőtt sebesültek mutatják a háború halálfejei rémének útját. Látták, mint jelent meg a háború vörös réme mögött a munkanélküliség, a nyomor fekete réme, látták, hogy amint megnyíltak halálos öldöklésre az ágyuk csövei, abban a pillanatban bezárultak a gyárak kapui, amint megszólalt a gépfegyverek idegeket tépő ropogása, abban a pillanatban elhallgatott a gyárak gépeinek zakatolása. Látták, hogy amint elszabadultak a háború furái, két nagy népvándorlás, két nagy tömegmozgalom indult útnak. Az egyik a balkáni meg a török katonák tízezreinek a halálba és nyomorék életbe induló nagy menete, a másik a földjeikről elűzött, a gyerekeikkel, asszonyaikkal, minden jószágaikkal együtt menekülő török parasztok hosszú karavánja, amely még egyre tart Konstantinápoly felé, az összeomlás, az éhínség országútján. Ez a két nagy tömegmozgalom váltotta ki és vonultatta föl a harmadik nagy tömegmozgalmat , az európai proletárság nagyszerű tiltakozását, amellyel Európa minden nagy városában megkezdte a harcot a háború ellen. Európa egész proletársága, az Internacionale esz szocialista munkássága egyetlen hatalmi tüntetésbe forrott össze november 17-én, hogy amikor a háború furái vérrel, tengernyi embervérrel írják föl a Balkán földjére a pusztulás, a romlás borzalmait, ugyanakkor a szocializmus békeszeretetének a géniusza a nemzetköziség eszméjének a lángbetűivel írja föl a kapitalista Európa egére a nagy tiltakozást: „Nem akarunk háborút testvéreink ellen!" Páris, Berlin, London, Róma, Prága, Budapest proletársága és a budapesti munkássággal együtt huszonhárom más magyar város minkássága egy napon, egyazon érzésekkel és gondolatokkal, egyazon akarattal mozdult meg és a munkás-zászlóaljak e hatalmas mozgósítása megmutatta a háború és béke nagyhatalmi urainak, hogy óvatosaknak kell lenniök a katonai zászlóaljak mozgósításával. Aki végignézte Budapest munkásságának komoly és nagyarányú tüntetését, aki végigment azzal a proletármenettel, amelynek minden jelszava, minden fölkiáltása elkeseredett és fölháborodott tiltakozás volt az ellen, hogy vágóhídra vigyék, amely a maga tiltakozását a katonai egyenruhás csontváz alakjában megrajzolt háborúval jelképezte, amint ágyútöltelékké lapátolja az embertömegeket,az meg fogja érteni, hogy milyen nagy, milyen egyetlen erejű békehatalom a munkásság ellentállása a háborúval szemben. És aki végignézett a Tattersall végbreláthatatlan proletár tömegén, amelyben mintha egyetlen testté nőtt volna össze az ezernyi proletártest, amelyből csak fölháborodástól kitüzesedett arcok és fenyegető öklök emelkedtek ki, aki végighallgatta azt a leküzdhetetlen erejű lelkesedést, amely kísérte a szónokok beszédeit, azt a félelmetes indulatot, ami fogadta a magyar zsarnokság és bécsi diplomácia népellenes neveit, s abban újra éledt az a remény, hogy a fekete-sárga diplomácia rögeszméi és a nemzeti munkapárt „hazafias áldozatkészsége" megsem fog merészelni háborút kezdeni ennek a proletárságnak az akarata ellen. A legjobb időben, a legkritikusabb helyzetben történt a magyar proletárság háborúellenes tiltakozása. A legjobb időben, mert bár a félhivatalos sajtó (és ma külpolitikai dolgokban az egész magyar és osztrák polgári sajtó félhivatalos) és a börzekurzusokat fölfelé hajszoló spekuláció minden áron azt szeretné elhitetni a közvéleménynyel, hogy már elmúlott a háborús veszedelem, hogy már bizonyos Ausztria-Magyarország és Szerbia megegyezése, az ellentétek még mindig nem tompultak le és a diplomácia lelkiismeretlen intrikái még egyre folynak. A bécsi diplomácia azt szeretné, ha mennél kevesebbet beszélnének a terveiről, mert tudja, hogy mennél tisztábban és világosabban látja a közvélemény, hogy milyen semmis, értéktelen célok azok, amikért föl akarják idézni egy világháború Lapunk mai száma 20 oldal.