Népszava, 1912. november (40. évfolyam, 259–284. sz.)

1912-11-19 / 274. szám

XL. évfolyam. Budapest, 1912 november 19. 1 idd. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: évre 24.— kor. évre 12.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. I negyed évre..... kor. s egy hóra a.— kor. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. 274. szám. " : • J­AVA SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3—29 és József 3—30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—31 és József 3-32.) MUNKÁSOK! ELVTÁRSAK! A belső és külső politikai bonyodalmak meg a háború fenyegető veszedelmei között sem feledkezhetünk meg a fővárosi községi választásokról, amelyek e hónap 21 -én és 22- én lesznek Európa legnyomorúságosabb választójoga alapján. A községi kormányzat milyenségétől nagyban függ a lakásunk meg az élelmisze­rünk drágasága, a népegészség és a népmű­veltség, de beleszólásunk nincs a főváros ügyeibe, noha a község terheinek legnagyobb részét mi viseljük és a mi munkánk meg a mi adónk fejlesztette idáig a fővárost. Megválasztják a városatyákat, de az egész munkásság meg a kispolgárság nagy többsége let,­ van rekesztve a községi válasz­tásokból. Budapest az ország legintelligensebb vá­rosa és Budapest községi választójoga rosszabb, mint a legutolsó falué. Ez az oka, hogy olyan képviselők kerül­nek a városházára, akik nem a munkásságért, hanem­ a munkásság ellen dolgoznak és nem a közérdeket, hanem egyesek magánérdekeit szolgálják. Ez el­len a néprontó rendszer ellen még a mos­tani nehéz időben is föl kell emelnünk szavunkat! Budapest valamennyi munkásával meg kell ismertetnünk a főváros mai kormány­zatát. És meg kell mondanunk, hogy mit várunk mi egy jó városi kormányzattól. Bele kell vinnünk a köztudatba, hogy demokratikus községi választójog nélkül jó községi kormányzat nem lehetséges. A szociáldemokrata munkásság tehát, amely oly sok kemény harcot vívott meg a fővárosi lakás- és élelmiszeruzsora ellen, most is fölemeli a szavát. Evégből e hónap 20-án, szerdán este fél 8 órakor nagy népgyűlést tartunk az Építőmunkás-Otthon nagyter­mében (VII., Aréna­ út 68.) • Tárgy: A fővárosi községi választások. Előadó: Somogyi Béla elvtárs. Elvtársak! Az ügy fontossága azt kí­vánja, hogy minél számosabban jelenjetek meg a gyűlésen és tüntessetek a demokrati­kus községi választójog mellett Testvéri üdvözlettel a fővárosi végrehajtó bizottság. Európa proletársága a háború ellen. Soha eddig nem látott tömegmozgalmak" mozdítják meg egész Európa munkásságát. A háború bestiája belemart Európa balkáni sarkába és Európa népe rémülettel és föl­háborodással látja, mint közeledik egyre inkább annak a veszedelme, hogy veszett dühével rávesse magát az európai kultúra nagy­, haladott országaira is. De a roppant veszedelem roppant ellentállást váltott is ki. Európa dolgozó osztályai elszorult és évszázadok minden haladását féltő szívvel látták, hogy mit jelent a modern háború. Látták, hogy a harctérre dobott ember­tömegek és a tömeggyilkolás technikájára berendezett gépek modern háborújában mint pusztul el minden. Látták, mint válik a csatatér egyetlen nagy temetővé, amelyen összeroncsolt embertetemek, agyonmasí­roztatott és félholtra éhezett katonák, bé­nává vagdalt és nyomorékká lőtt sebesül­tek mutatják a háború halálfejei rémének útját. Látták, mint jelent meg a háború vörös réme mögött a munkanélküliség, a nyomor fekete réme, látták, hogy amint megnyíltak halálos öldöklésre az ágyuk csö­vei, abban a pillanatban bezárultak a gyá­rak­ kapui, amint megszólalt a gépfegyve­rek idegeket tépő ropogása, abban a pilla­natban elhallgatott a gyárak gépeinek za­katolása. Látták, hogy amint elszabadul­tak a háború fur­ái, két nagy népvándorlás, két nagy tömegmozgalom indult útnak. Az egyik a balkáni meg a török katonák tíz­ezreinek a halálba és nyomorék életbe in­duló nagy menete, a másik a földjeikről el­űzött, a gyerekeikkel, asszonyaikkal, min­den jószágaikkal együtt menekülő török parasztok hosszú karavánja, amely még egyre tart Konstantinápoly felé, az össze­omlás, az éhínség országútján. Ez a két nagy tömegmozgalom váltotta ki és vonul­tatta föl a harmadik nagy tömegmozgal­mat , az európai proletárság nagyszerű til­takozását, amellyel Európa minden nagy városában megkezdte a harcot a háború ellen. Európa egész proletársága, az Interna­cionale es­­z szocialista munkássága egyet­len hatalm­i tüntetésbe forrott össze no­vember 17-én, hogy amikor a háború fur­ái vérrel, tengernyi embervérrel írják föl a Balkán földjére a pusztulás, a romlás bor­zalmait, ugyanakkor a szocializmus béke­szeretetének a géniusza a nemzetköziség eszméjének a lángbetűivel írja föl a kapi­talista Európa egére a nagy tiltakozást: „Nem akarunk háborút testvéreink ellen!" Páris, Berlin, London, Róma, Prága, Bu­dapest proletársága és a budapesti mun­kássággal együtt huszonhárom más magyar város minkássága egy napon, egyazon ér­zésekkel és gondolatokkal, egyazon akarat­tal mozdult meg és a munkás-zászlóaljak e hatalmas mozgósítása megmutatta a há­ború és béke nagyhatalmi urainak, hogy óvatosaknak kell lenniök a katonai zászló­aljak mozgósításával. Aki végignézte Bu­dapest munkásságának komoly és nagy­arányú tüntetését, aki végigment azzal a proletármenettel, amelynek minden jel­szava, minden fölkiáltása elkeseredett és fölháborodott tiltakozás volt az ellen, hogy vágóhídra vigyék, amely a maga tilta­kozását a katonai egyenruhás csontváz alakjában megrajzolt háborúval jelké­pezte, amint ágyútöltelékké lapátolja az embertömegeket,­­az meg fogja érteni, hogy milyen nagy, milyen egyetlen erejű békehatalom a munkásság ellentállása a há­borúval szemben. És aki végignézett a Tat­tersall végbreláthatatlan proletár tömegén, amelyben mintha egyetlen testté nőtt volna össze az ezernyi proletártest, amelyből csak fölháborodástól kitüzesedett arcok és fe­nyegető öklök emelkedtek ki, aki végig­hallgatta azt a leküzdhetetlen erejű lelke­sedést, amely kísérte a szónokok beszédeit, azt a félelmetes indulatot, ami fogadta a magyar zsarnokság és bécsi diplomácia népellenes neveit, s abban újra éledt az a remény, hogy a fekete-sárga diplomácia rögeszméi és a nemzeti munkapárt „haza­fias áldozatkészsége" meg­sem fog meré­szelni háborút kezdeni ennek a proletárság­nak az akarata ellen. A legjobb időben, a legkritikusabb hely­zetben történt a magyar proletárság há­borúellenes tiltakozása. A legjobb időben, mert bár a félhivatalos sajtó (és ma külpoli­tikai dolgokban az egész magyar és osztrák polgári sajtó félhivatalos) és a börzekurzu­sokat fölfelé hajszoló spekuláció minden áron azt szeretné elhitetni a közvélemény­nyel, hogy már elmúlott a háborús vesze­delem, hogy már bizonyos Ausztria-Ma­gyarország és Szerbia megegyezése, az el­lentétek még mindig nem tompultak le és a diplomácia lelkiismeretlen intrikái még egyre folynak. A bécsi diplomácia azt sze­retné, ha mennél kevesebbet beszélnének­ a terveiről, mert tudja, hogy mennél tisztáb­ban és világosabban látja a közvélemény, hogy milyen semmis, értéktelen célok azok, amikért föl akarják idézni egy világháború Lapunk mai száma 20 oldal.

Next