Népszava, 1912. november (40. évfolyam, 259–284. sz.)
1912-11-27 / 281. szám
132 november 24. NÉPSZAVA A baseli béke-nap. (Saját tudósítónktól.) Basol, november 25. Igazán szép nap volt! Egyike azoknak a napoknak, amelyeket át kellett élnünk, ha teljesen megérteni akarjuk fölemelő nagyságukat. Meg most is megrezeg bennünk az érzése annak a nagyszerűnek, amelyet átéltünk. Egy napra a jövő világa állt elénk, egy napig a jövő világában éltünk, abban a jövő világban, amely még annyira távol áll a nyers valóságtól, különösen a mi világunktól. Hogyan is érthesse meg mindezeket egy magyar proletár. A munkásosztálynak hatalmas föllépését a háborúra uszítók ellen talán jobban megértjük, mint mások. Közelebb vagyunk a veszedelemben. Jobban megérezzük a védekezés szükségességét. De a másikat, azt csak az értheti meg, aki maga is demokratikus országból származik. Megérkezünk a baseli vasútállomáson és meghívóval fogadtuk, hogy az előértekezletre a Klara-iskolába menjünk. Politikai tanácskozás egy iskolában! Az iskola zeneterme várja a vendégeket. A város utcáin kószálunk. Első sétánk a régi rajnai városon keresztül. Falragaszok ötlenek a szemünkbe. A baseli elvtársak meghivója a vasárnapi háborúellenes tüntetésre. A fölhívás egy mondata: A vidéki résztvevők a kaszárnyaudvarban gyülekeznek. Egy másik mondat: Három órakor tüntetés a béke mellett a Münsterben. Hol vagyunk? Az iskolában szociáldemokrata tanácskozás, a kaszárnyaudvaron gyülekeznek azok, akik a háború ellen tüntetnek. Basel leghatalmasabb templomában összegyűlnek minden nemzetek szociáldemokratái, hogy fölemeljék szavukat a béke érdekében? Iskola — kaszárnya — templom; mindezek a fölszentelt helyek a szociáldemokraták gyülekező helyei lettek! Hová jutottunk? Melyik barbár országba kerültünk ? És a legkülönösebb: Basel még mindig áll, bár ezeknél még sokkal rémesebbb dolgok történtek ezen a november 24-én. Basel még áll, bár egy ember, aki a helytartó méltóságát viseli, gondoskodott a legjobban arról, hogy a tüntető felvonulás kitűnően sikerüljön. Dr. Blocher elvtárs, Basel kanton kormányelnöke, ugyanaz az elvtárs, aki pár héttel ezelőtt nem volt hajlandó a német császárt fogadni. Basel áll még, bár délelőtt a munkásság nemzetközi kongresszusát egy olyan vendéglőben nyitották meg, amely az állam tulajdona. És a kongresszust Wullschleger kormánytanácsos nyitotta meg. — Hát persze, én is szeretnék sok pénzt keresni, akkor feleségül vehetne János. Mondd csak . . . hát hogyan csinálod te a dolgot ! — Oh, hiszen az nem nehéz ! — válaszolta Lujza. De amikor közelebbi magyarázatot kellett volna adnia öreg szülei előtt, akik fénylő szemekkel, félve és kíváncsian lesték a válaszát, a szégyenérzetnek egy rég elfeledett érzése összeszorította a torkát. — Én... én... majd megmondom . . . aztán. Amikor később fölkeltek az asztaltól, az öreg asszony fülébe súgta Máriának : — Vigyázz jól arra, amit Lujza mond és csináld te is úgy, mint ő. Lujza nagyon fáradt volt a hosszú utazástól és lefeküdt. Mialatt aztán aludt, az öregasszony és Mária mindent elmosogattak és eltakarítottak. Éppen úgy tettek, mintha cselédjei lennének a párisinak. — Olyan gyönyörű mindene! — szólt az üregasszony. — Nagyon kell majd vigyáznunk a tinom fehérneműjére, ha mossuk. Hiszen szebb, mint az oltárkendő. Majd meglátod, neked is lesznek ilyen szép ruháid. Neked majd még jobban áll a ruha, mert fiatalabb vagy! —- tette hozzá bátorítóan. Aztán Mária szólt: — Zsírt ken az arcára. Amikor az imént mosakodott, három tál vizet használt el. Az arca egészen tiszta volt. De akkor megint bekente festékkel. Nem is lehetett ráismerni. Vájjon miért csínálja ezt? — Mi parasztok vagyunk és nem értjük ezt, aki a kantonban a belügyminiszteri teendőket végzi. Szintén elvtárs. És" Basel még áll, bár ugyanabban az órában a baseli bazilikában Taschler lelkész azt prédikálta egyházközsége híveinek, hogy a népek békéjét csak "alulról" tudjuk megvalósítani, hogy a cárnak 1899-ben kiadott békekiáltványát nyomorúságos papírcalattá tépték a hamarosan kitört háborús viharok, hogy (a keresztény hívők) bizodalmas reménységünket abban találjuk, hogy a nagy, nemzetközi munkástömegeket a békéért való áramlat magával ragadja. Mindezek ellenére is Basel még mindig áll. Sőt újabb dicsőséges lapot irt be történelmébe, magasabban áll az igazán erkölcsösök tiszteletében, hatalmassá növekedett nagyságában és Észak, Kelet, Nyugat és Dél munkásságának szívében. * A Kongresszus megnyitása. Reggel 8 órakor már élénk az élet a Burgvegtel, a Rajna túlsó oldalán fekvő óbaseli vendéglő tájékán. Széles út vezet a sűrűn fásított udvarba, amelynek végében emelkedik a nagyterem épülete, amelyben a nemzetközi szocialista kongresszust (Baselben már a másodikat) tartják. Az első kongresszust 1869-ben tartották és az öreg Greulich az egyetlen, aki a résztvevők közül még él. Annak a kongresszusnak a tanácskozásait még a baseli rendőrség ellenőrizte. Greulich hatalmas, ősz feje ma is föltűnik a teremben, akinek viselőjéről egy 1869-ből származó rendőri jelentés szeretetreméltó módon ezt mondja : „Greulich, Zürichből. Német. Jelentéktelen alak". Negyvenhárom évvel később Greulich a bazilika szószékéről prédikál békét és Basel rendőrigazgatója elnöke annak a bizottságnak, amely az Internationalét fogadja. A „jelentéktelen alak" nagyra nőtt. A baseli elvtársak mindent megtettek, hogy a tanácstermet a történelmi pillanat jelentőségének megfelelőleg átalakítsák és ezzel a szervezeteik nagyságáról is hű képet adjanak. Az erkélyekkel körülvett terem leglényegesebb dísze a sokféle zászló. A színpadot fenyőligetté varázsolták. A háttérből a svájci hegyek képe tűnik elő. A színpad két oldalán a zöld fák közül a lépcsőkön fölemelkedve lobognak a baseli munkásegyletek vörös zászlói. A színpad fölött vörös alapból hatalmas betűkkel az örök figyelmeztetés tűnik felő: „Világ proletárjai, egyesüljetek!" Alatta A városban minden másként van, mint nálunk. Nem szabad szólnod, mert még megharagszik. De tégy csak úgy, ahogy ő mondja... Másnap Lujza csupa mulatságból finom ruhába öltöztette nővérét. Aztán megfésülte és gyönyörű tollas kalapot tett a fejére. A szegény leány nem ismert magára. Az ő kicsiny, egyszerű lelke félénken húzódott meg mind e pompa között és egyszerre csak sírásra fakadt. Az arcára kent festék fölolvadt és szétfolyt, mint a tus, ugy hogy szinte megijedt a tükörképétől. Lujza gúnyolódott vele: — Ha az ember bepirosítja magát, akkor ne bőgjön! Az öregek már boldogok voltak abban a gondolatban, hogy nemsokára ismét vehetnek egy telket. Lujza jelenléte a szomszédok leányait is álmodozóvá tette és sok szülő megvető pillantást vetett a gyerekeire. De Lujza nemsokára visszatért Párisba. Az öregek nem engedtek nyugtát fiatalabbik leányuknak. A pénzvágy kínozta őket. Gazdagok, dúsgazdagok akartak lenni és Máriának végre is engednie kellett. Lujza a cselédek miatt megtiltotta nővérének, hogy előzetes értesítés nélkül jöjjön. Természetesen nem szabad azt mondanod, hogy vidéki leányok vagyunk. Engem Párisban csak Aubreys Luise néven ismernek , középen óriási táblán három nyelvű írás jelzi a kongresszus célját: Krieg dem Kriege I Guerre á la Guerre £ War against war! Háború a háború ellen! A karzatok korlátját vörös színek borítják. A huszonhárom svájci kanton címere ékeskedik rajta. A terem falát vörös keretes képek díszítik. Engels, Marx, Lassalle képmásai tekintenél, reánk. Ezután következik egy, a szabadságot dicsőítő allegorikus kép, majd befejezésül Mettiernek, a svájci Arbeiterstimme korán elhalt szerkesztőjének az arcképe. A színpad előtt vörössel borított szónoki emelvény, az elnöki asztalon két hatalmas szekfacsokor. A fehérrel terített hosszú asztalokon cserépben élő virágok. Ebben a helyiségben kezdték meg vasárnap délelőtt a kongresszus tanácsokzásait, amikor Anseele elvtárs elmondta hatalmas beszédét, utána pedig Wullschleger kormánytanácsos a svájci munkásság üdvözletét tolmácsolta. A színpad zöld és vörös színei közül az Internationale ismert alakjai tűnnek elő: Greulich ősz feje, Bebel ezüstös homloka, Jaurés, Adler, Huysmans, Keir Hardie. A teremben az asztalok körül szorongnak Európa minden országának küldöttei. Nem fér valamennyi a terembe : olyan tömegekben jöttek, hogy eljövetelükkel, szavukkal tanúskodjanak amellett, hogy Európa proletársága békét akar. * A Kongresszus tanács-hozásai. M megnyitó illés* Már jóval a kitűzött időpont előtt mnegtelik a kongresszusi terem küldöttekkel és a karzatok közönséggel. Amikor Bebel és Greulich.' belép a terembe, hatalmas éljenzés fogadja' A baseli „Vorwärts" énekkara énekli el Udmann szabadsághimnuszát. Aztán Anseele az egybehívó nemzetközi iroda nevében megnyitja a kongresszust, amelynek egyetlen napirendi pontja: A nemzetközi helyzet és a háború elleni közös akció. Azután a svájci szociáldemokrácia képviselőjének, Wullschleger kormánytanácsosnak adja meg a szót: Wullschleger. 3 A svájci szociáldemokrata párt, a baseli szociáldemokrata párt és munkásszövetség és a kongresszust előkészítő központi bizottság nevében üdvözli a megjelenteket. Emlékeztet arra, hogy 1869 szeptemberében a régi Internationale Kedves szüleim! Bocsássatok meg, amiért csak most írok. Attól félek, hogy levelem fájdalmat okoz nektek és ezért legyetek elnézők. Amikor hat hónap előtt Párisba jöttem, fölkerestem Lujzát. De nyomban beláttam, hogy én nem követhetem az ő példáját. Aztán meg nem is akarom, én sokkal jobban szeretnék férjhez menni ahhoz, akit szeretek. Abban a házban, ahol most állásban vagyok, kerestek egy szolgát és én rögtön írtam Jánosnak, hogy fogadja el az állást itt a közelemben. A legközelebbi napokban már jön is és az én kis pénzecském éppen elegendő lesz a lakodalomra. Neki már megvannak az okmányai és én most arra kérlek benneteket, hogy az enyéimet küldjétek el minél előbb. Mi mind a ketten becsületesen fogunk dolgozni és takarékosak leszünk. Én ezt az életet többre becsülöm, mint a nővérem életét. Bocsássatok meg tehát, kedves szüleim, ha fájdalmat okoztam nektek, mert ez akaratom ellen történik, de én nem tudom azt megtenni, ölel és csókot szerető leányotok Mária. A levél teljesen leverte az öregeket. — Egy háziszolgához megy férjhez — vélekedett az apa — amikor a nővére grófok és bárók között válogathat!... No, az ifjabbiknak a pénzét ugyan megszámlálhatjuk majd! — Szegény öregem — jegyezte meg az öregasszony — azért nem fogjuk magunkat megölni! Ez már így van. Minden családban van egy rossz és engedetlen gyerek ! ••T