Népszava, 1912. november (40. évfolyam, 259–284. sz.)

1912-11-27 / 281. szám

­132 november 24. NÉPSZAVA A baseli béke-nap. (Saját tudósítónktól.) Basol, november 25. Igazán szép nap volt! Egyike azoknak a napoknak, amelyeket át kellett élnünk, ha teljesen megérteni akarjuk fölemelő nagy­ságukat. Meg most is megrezeg bennünk az érzése annak a nagyszerűnek, amelyet átél­tünk. Egy napra a jövő világa állt elénk, egy napig a jövő világában éltünk, abban a jövő világban, amely még annyira távol áll a nyers valóságtól, különösen a mi világunk­tól. Hogyan is érthesse meg mindezeket egy magyar proletár. A munkásosztálynak hatal­mas föllépését a háborúra uszítók ellen ta­lán jobban megértjük, mint mások. Közelebb vagyunk a veszedelemben. Jobban meg­érezzük a védekezés szükségességét. De a másikat, azt csak az értheti meg, aki maga is demokratikus országból­ származik. Megérkezünk a baseli vasútállomáson és meghívóval fogadtuk, hogy az előértekez­letre a Klara-iskolába menjünk. Politikai tanácskozás egy iskolában! Az iskola zene­terme várja a vendégeket. A város utcáin kószálunk. Első sétánk a régi rajnai városon keresztül. Falragaszok ötlenek a szemünkbe. A baseli elvtársak meghivója a vasárnapi háborúellenes tüntetésre. A fölhívás egy mondata: A vidéki résztvevők a kaszárnya­udvarban gyülekeznek. Egy másik mondat: Három órakor tüntetés a béke mellett a Münsterben. Hol vagyunk? Az iskolában szociáldemokrata tanácskozás, a kaszárnya­udvaron gyülekeznek azok, akik a háború ellen tüntetnek. Basel leghatalmasabb tem­plomában összegyűlnek minden nemzetek szociáldemokratái, hogy fölemeljék szavukat a béke érdekében? Iskola — kaszárnya — templom; mindezek a fölszentelt helyek a szociáldemokraták gyülekező helyei lettek! Hová jutottunk? Melyik barbár országba kerültünk ? És a legkülönösebb: Basel még mindig áll, bár ezeknél még sokkal rémesebb­b dolgok történtek ezen a november 24-én. Basel még áll, bár egy ember, aki a helytartó méltóságát viseli, gondoskodott a legjobban arról, hogy a tüntető felvonulás kitűnően si­kerüljön. Dr. Blocher elvtárs, Basel kanton kormányelnöke, ugyanaz az elvtárs, aki pár héttel ezelőtt nem volt hajlandó a német császárt fogadni. Basel áll még, bár délelőtt a munkásság nemzetközi kongresszusát egy olyan vendéglőben nyitották meg, amely az állam tulajdona. És a kongresszust Wull­schleger kormánytanácsos nyitotta meg.­­ — Hát persze, én is szeretnék sok pénzt ke­resni, akkor feleségül vehetne János. Mondd csak . . . hát hogyan csinálod te a dolgot ! — Oh, hiszen az nem nehéz ! — válaszolt­a Lujza. De amikor közelebbi magyarázatot kellett volna adnia öreg szülei előtt, akik fénylő szemekkel, félve és kíváncsian lesték a vá­laszát, a szégyenérzetnek egy rég elfeledett érzése összeszorította a torkát. — Én... én... majd megmondom . . . aztán. Amikor később fölkeltek az asztaltól, az öreg asszony fülébe súgta Máriának : — Vigyázz jól arra, amit Lujza mond és csináld te is úgy, mint ő. Lujza nagyon fáradt volt a hosszú utazás­tól és lefeküdt. Mialatt aztán aludt, az öreg­asszony és Mária mindent elmosogattak és eltakarítottak. Éppen úgy tettek, mintha cselédjei lennének a párisinak. — Olyan gyönyörű mindene! — szólt az üreg­asszony. — Nagyon kell majd vigyáz­nunk a tinom fehérneműjére, ha mossuk. Hi­szen szebb, mint az oltárkendő. Majd meglá­tod, neked­ is lesznek ilyen szép ruháid. Ne­ked majd még jobban áll a ruha, mert fiata­labb vagy! —- tette hozzá bátorítóan. Aztán Mária szólt: — Zsírt ken az arcára. Amikor az imént mosakodott, három tál vizet használt el. Az arca egészen tiszta volt. De akkor megint be­kente festékkel. Nem is lehetett ráismerni. Vájjon miért csínálja ezt­? — Mi parasztok vagyunk és nem értjük ezt, aki a kantonban a belügyminiszteri teendő­ket végzi. Szintén elvtárs. És" Basel még áll, bár ugyanabban az órában a baseli baziliká­ban Taschler lelkész azt prédikálta egyház­községe híveinek, hogy a népek békéjét csak "alulról" tudjuk megvalósítani, hogy a cár­nak 1899-ben kiadott békekiáltványát nyo­morúságos papírcalattá tépték a hamarosan kitört háborús viharok, hogy (a keresz­tény hívők) bizodalmas reménységünket abban találjuk, hogy a nagy, nemzetközi munkástömegeket a békéért való áramlat magával ragadja. Mindezek ellenére is Basel még mindig áll. Sőt újabb dicsőséges lapot irt be történelmébe, magasabban áll az iga­zán erkölcsösök tiszteletében, hatalmassá növekedett nagyságában és Észak, Kelet, Nyugat és Dél munkásságának szívében. * A Kongresszus megnyitása. Reggel 8 órakor már élénk az élet a Burgvegtel, a Rajna túlsó oldalán fekvő óbaseli vendéglő tájékán. Széles út vezet a sűrűn fásított udvarba, amelynek végében emelkedik a nagyterem épülete, amelyben a nemzetközi szocialista kongresszust (Baselben már a másodikat) tartják. Az első kon­gresszust 1869-ben tartották és az öreg Greu­lich az egyetlen, aki a résztvevők közül még él. Annak a kongresszusnak a tanácskozásait még a baseli rendőrség ellenőrizte. Greulich hatalmas, ősz feje ma is föltűnik a teremben, akinek viselőjéről egy 1869-ből származó rend­őri jelentés szeretetreméltó módon ezt mond­ja : „Greulich, Zürichből. Német. Jelentékte­len alak". Negyvenhárom évvel később Greu­lich a bazilika szószékéről prédikál békét és Basel rendőrigazgatója elnöke annak a bi­zottságnak, amely az Internationalét fogadja. A „jelentéktelen alak" nagyra nőtt. A baseli elvtársak mindent megtettek, hogy a tanácstermet a történelmi pillanat jelentő­ségének megfelelőleg átalakítsák és ezzel a szervezeteik nagyságáról is hű képet adja­nak. Az erkélyekkel körülvett terem leglé­nyegesebb dísze a sokféle zászló. A színpadot fenyőligetté varázsolták. A háttérből a svájci hegyek képe tűnik elő. A színpad két oldalán a zöld fák közül a lépcsőkön fölemelkedve lobognak a baseli munkásegyletek vörös zászlói. A színpad fölött vörös alapból hatal­­­mas betűkkel az örök figyelmeztetés tűnik f­elő: „Világ proletárjai, egyesüljetek!" Alatta A városban minden másként van, mint ná­lunk. Nem szabad szólnod, mert még meg­haragszik. De tégy csak úgy, ahogy ő mondja... Másnap Lujza csupa mulatságból finom ru­hába öltöztette nővérét. Aztán megfésülte és gyönyörű tollas kalapot tett a fejére. A sze­gény leány nem ismert magára. Az ő kicsiny, egyszerű lelke félénken húzódott meg mind e pompa között és egyszerre csak sírásra fakadt. Az arcára kent festék fölolvadt és szétfolyt, mint a tus, ugy hogy szinte megijedt a tükör­képétől. Lujza gúnyolódott vele: — Ha az ember bepirosítja magát, akkor ne bőgjön! Az öregek már boldogok voltak abban a gondolatban, hogy nemsokára ismét vehetnek egy telket. Lujza jelenléte a szomszédok leá­nyait is álmodozóvá tette és sok szülő meg­vető pillantást vetett a gyerekeire. De Lujza nemsokára visszatért Párisba. Az öregek nem engedtek nyugtát fiatalabbik leányuknak. A pénzvágy kínozta őket. Gaz­dagok, dúsgazdagok akartak lenni és Máriá­nak végre is engednie kellett. Lujza a cselédek miatt megtiltotta nővéré­nek, hogy előzetes értesítés nélkül jöjjön. Ter­mészetesen nem szabad azt mondanod, hogy vidéki leányok vagyunk. Engem Párisban csak Aubreys Luise néven ismernek , középen óriási táblán három nyelvű írás jelzi a kongresszus célját: Krieg dem Kriege I Guerre á la Guerre £ War against war! Háború a háború ellen! A karzatok korlát­ját vörös színek borítják. A huszonhárom svájci kanton címere ékeskedik rajta. A te­rem falát vörös keretes képek díszítik. En­gels, Marx, Lassalle képmásai tekintenél, reánk. Ezután következik egy, a szabadságot dicsőítő allegorikus kép, majd befejezésül Mettiernek, a svájci Arbeiterstimme korán elhalt szerkesztőjének az arcképe. A színpad előtt vörössel borított szónoki emelvény, az elnöki asztalon két hatalmas szekfacsokor. A fehérrel terített hosszú asztalokon cserépben élő virágok. Ebben a helyiségben kezdték meg vasárnap délelőtt a kongresszus tanácsokzásait, ami­kor Anseele elvtárs elmondta hatalmas be­szédét, utána pedig Wullschleger kormány­tanácsos a svájci munkásság üdvözletét tol­mácsolta. A színpad zöld és vörös színei közül az Internationale ismert alakjai tűnnek elő: Greulich ősz feje, Bebel ezüstös homloka, Jaurés, Adler, Huysmans, Keir Hardie. A teremben az asztalok körül szorongnak Euró­pa minden országának küldöttei. Nem fér valamennyi a terembe : olyan tömegekben jöttek, hogy eljövetelükkel, szavukkal tanús­kodjanak amellett, hogy Európa proletársága békét akar. * A Kongresszus tanács-hozásai. M megnyitó illés* Már jóval a kitűzött időpont előtt mnegtelik a kongresszusi terem küldöttekkel és a­ karza­tok közönséggel. Amikor Bebel és Greulich.' belép a terembe, hatalmas éljenzés fogadja' A baseli „Vorwärts" énekkara énekli el Ud­­mann szabadsághimnuszát. Aztán Anseele az egybehívó nemzetközi iroda nevében meg­nyitja a kongresszust, amelynek egyetlen napirendi pontja: A nemzetközi helyzet és a háború elleni közös akció. Azután a svájci szociáldemokrácia képviselőjének, Wullschle­ger kormánytanácsosnak adja meg a szót: Wullschleger. 3 A svájci szociáldemokrata párt, a baseli szo­ciáldemokrata párt és munkásszövetség és a kongresszust előkészítő központi bizottság ne­vében üdvözli a megjelenteket. Emlékeztet arra, hogy 1869 szeptemberében a régi Internationale Kedves szüleim! Bocsássatok meg, amiért csak most írok. Attól félek, hogy levelem fájdalmat okoz nektek és ezért legyetek elnézők. Amikor hat hónap előtt Párisba jöttem, fölkeres­tem Lujzát. De nyomban beláttam, hogy én nem követhetem az ő példáját. Aztán meg nem is akarom, én sokkal jobban sze­retnék férjhez menni ahhoz, akit szeretek. Abban a házban, ahol most állásban va­gyok, kerestek egy szolgát és én rögtön ír­tam Jánosnak, hogy fogadja el az állást itt a közelemben. A legközelebbi napokban már jön is és az én kis pénzecském éppen elegendő lesz a lakodalomra. Neki már megvannak az okmányai és én most arra kérlek benneteket, hogy az enyéimet küld­jétek el minél előbb. Mi mind a ketten be­csületesen fogunk dolgozni és takarékosak leszünk. Én ezt az életet többre becsülöm, mint a nővérem életét. Bocsássatok meg te­hát, kedves szüleim, ha fájdalmat okoztam nektek, mert ez akaratom ellen történik, de én nem tudom azt megtenni, ölel és csó­kot szerető leányotok Mária. A levél teljesen leverte az öregeket. — Egy háziszolgához megy férjhez — vé­lekedett az apa — amikor a nővére grófok és bárók között válogathat!... No, az ifjabbik­nak a pénzét ugyan megszámlálhatjuk majd! — Szegény öregem — jegyezte meg az öreg­asszony — azért nem fogjuk magunkat meg­ölni! Ez már így van. Minden családban van egy rossz és engedetlen gyerek ! ••T

Next