Népszava, 1912. december (40. évfolyam, 285–309. sz.)
1912-12-25 / 305. szám
2 heti el megváltónak, épp oly kevéssé, mint a többi egyházat. Mert mit csinál a Jézus egyháza ennyi rémítő inség és pusztulás között? Mikor az elnyomott tömegek a szolgaság ellen lázadoznak , az egyház ott áll a rabszolgatartók oldalán. Mikor a munkás az ő méltó bérét követeli és szervezkedik a kizsákmányolók ellen: az egyház a kizsákmányolókat pártolja, a munkásokat pedig alázatosságra, engedelmességre, igénytelenségre inti és a túlvilágra szóló utalványokkal fizeti ki. Mikor a munkásmilliók munka nélkül lézengenek és az éhségtől a nyílt utcán buknak föl: a Jézus Krisztus egyházának papjai — még sokkal inkább, mint a többiek — bűnös gazdaságban tobzódnak, aranyos köntösben dicsérik az Urat, fényes hintókon járnak mulatni, milliókkal gazdagítják az udvaroncaikat, a szeretőiket és minden egyéb pereputtyukat. Vándorbotot ragad a munkában meggörnyedt családapa és elmegy a tengerentúlra, mert itten nem kaphat egy abrosznyi földet, amelyen krumplit és káposztát termeszthetne a gyermekeinek; de ugyanakkor sok tízezer holdakon uralkodik a megváltó egyház papja, Krisztus alázatos szolgája. És mikor az agg szülei mellől elragadott ifjú, a felesége oldaláról elszólított férj, a gyermekeitől elszakított apa borzadva ölti magára a harci fegyvereket és rettentő kényszerítés alatt halálfélelemmel készül a szörnyű embervágóhídra , akkor az egyház nem áll a krisztusi evangélium alapjára, nem emeli föl tiltakozó szavát a tömeges embergyilkolás ellen, hanem ezüstös-aranyos díszben, tömjénfüstös cerimóniák közben megáldja a gyilkolásra kifent szuronyokat, az emberirtásra előkészített szerszámokat... a mészárlás diadalmas befejezése után pedig hálaadó misét mond az atya-fiú-szentlélek istennek, amiért megengedte, hogy az egyik embercsorda legyilkolhassa a másik embercsordát. Így tesz az egyház, mert nagy vagyonát és nagy hatalmát a világi hatalmak csak azzal a föltétellel hagyják meg neki, hogy segédkezzen az emberbutitásban, a dolgozók elnyomásában és az embermészárlásban. Tehát nincs megváltás! ? De igenis, van , de igenis, lesz. Az emberiség megváltása akkor következik be, amikor majd maga váltja meg magát. Ha a poklok kínjait és a kárhozatot szenvedő tömegnek kinyílik a szeme, ha ez a tömeg fölismeri szörnyű nyomorúságának okait, akkor kezdődik a megváltás. És már vannak látó emberek a dolgozók és szenvedők között. Ezek már tudják, hogy minden bajunknak kútforrása a kapitalista termelés, amely a dolgozó milliókat kiszolgáltatja a tőkéseknek, úgy, hogy a tőkésekért kell dolgoznunk, nyomorognunk, munka nélkül lézengenünk, a háborúban gyilkolnunk és elpusztulnunk. Ezek már ismerik a szociáldemokrácia nagy tanításait, ismerik és követik. Sokan vannak már ezek a látók és mégis kevesen. Sokan, mert Európában tíz milliónál több a számuk ; kevesen, mert négyszáz millió ember sorsát tíz millió nem bírja megfordítani. De nem baj, emberek. Jobb jövővel biztat bennünket a szociáldemokrácia rövid, de dicsőséges múltja. A kereszténység tizenkilencszáz esztendő alatt nem bírta megváltoztatni a tömegek iszonyú szolgaságát és nyomorúságát, a háború rémes borzalmait; azonban ime, a szociáldemokrácia alig ötven esztendő alatt mit művelt? A baromsorban tengődő proletárság nagy részét öntudatra ébresztette és harcos táborrá szervezte. A tőkésektől lépésről-lépésre új és új engedményeket csikart ki a munkások javára: elismertette a szakszervezeteket; biztosította a tisztességesebb bánásmódot; leszállította a tizennégy- és tizenhatórás munkanapot tizenkét, tíz, kilenc, sőt néhol már nyolcórásig; fölemelte a munkabéreket az egész vonalon; kivívta a vasárnapi munkaszünetet, sok helyen a betegség és a baleset ellen való biztosítást meg az aggsági és rokkantsági biztosítást; korlátozta a nő- és a gyermekmunkát. És a szociáldemokrácia már diadalmasan száll szembe a háború véres szörnyetegével is, amelyre a Ki Jézust és néger királyokat Ugyanazon dölyffel köszöntött S ki ugy adja ma a derék hitet. Mint holnap az esztelen tagadást S ki által ma nagy isten a szivünk S holnap talán dühödt, vigasztalan. * Ma áll a Sors és nyilainak a gondok S vén sors meddig állsz véres gát előtt, Meddig járathat véled bús-bolondot Ember-kinunk őstanyja, a Nap S a bölcs királyok s bölcs őrületek Eltépik a Jézus-legenda-rongyot ? Vagy lehúzzuk Egéről a Napot 8 az Ember istenként talpára áll S szitokkal szól a véres gát előtti Átugorlak s jöjjön a többi is. Krisztus egyháza áldást, szentelt vizet és tömjént szór. A Marokkó birtoklása miatt kitört francia-német viszálykodásban a két ország szociáldemokráciájának hatalmas szózata nyomta le a háború és béke ingadozó mérlegét a béke oldalára, és a minap az örökké emlékezetes baseli kongresszuson a nemzetközi szociáldemokrácia megint olyan hatalmasan, olyan impozánsan emelte föl tiltakozó szavát a háború ellen, hogy a harci kedvtől duzzadó hatalmak bizonyosan kénytelenek voltak számolni a szociáldemokrata munkásság akaratával is. A szociáldemokrácia oktatta, fölvilágosította, öntudatra ébresztette, hatalmas kősziklává szervezte a munkásmilliókat. Nagy sikerekkel növelte meg az azelőtt emberszámba is alig vett proletárok bátorságát,, harci kedvét. És így már most ez a világmegváltó eszme uton van a győzelem felé. íme, emberek, ötven év alatt ez lett a semmiből. Hát akkor még mi lesz újabb ötven év alatt vagy még sokkal hamarább?Ugye, hogy most már bízhatunk a megváltásban? Ugye, most már bizonyos, hogy míg az egyház tizenkilencszáz év óta csak hazudja a megváltást, a szociáldemokrácia igen rövid idő alatt meg is fogja azt csinálni. Csak akarnotok kell, mindnyájatoknak, valahányan vagytok elnyomott, kizsákmányolt, másokért dolgozó, másokért éhező és másokért háborúba kényszeríthető proletárok. Csak akarnotok kell! IASCA * .*. * Megállt a Sors, Egy Kicsit alkalmi Karácsonyi ének. Ha voltatok valamikor, most gyertek, Legendák, őrületek. Jézusok S Jézus-kori kávé-szin fejedelmek, Csodálatosak, ajándékosak, Hajbákolók jászol-bölcső előtt, Hol születik örök-ujból a Gyermek, Hol születik s mindig mi születünk, Okvetetlen, didergő Jézusok S talán egy a többinél Jésusabb: Gyertek már, legendák, őrületek. * Józan, szabályos eszünkben elhunynak Józan szabályok, mert lángol a Föld, Mert vér-szekérnyoma van a Tejútnak, Mert lángol az Ember, lángol az Ég, Mert látjuk a futóknak seregét, De nem tudjuk, avarjon merre futnak, óh, hogy olyan titkosak a futók »a hogy néha úgy látszik: a Sors megáll S talán megfagy mindannyiunk szive, De még se, hajrá, mert lángol a Föld. * Iszonyatban születnek ma a kölykök S a most haló, dühödt, vigasztalan . Minden rém-lávát a hitünkre öntött A Nap, ez a mindig tréfálkozó Ady Endre. * * * NÉPSZAVA 1912 december 25. Miért? Minek? Az élet... Ez a szomorú, hajszolt élet... Kétkedések, csapások, önbizalom-vesztés keserű óráiban, amelyeknek méreg-ízelmúltuk után is soká benne marad az ember szájában, tüzes betűkkel ég az ember lelkén: élni... miért , miért ? Nem kell filozófusnak lenni, nem kell világrejtelmeket boncolgatni: a legszimplább agyvelőbe is beleoltja a kétségbeesés mérgét a fekete órákban a kérdéssé; gondolattá lett érzés, a „miért is élek !" lélekgyilkos szomorúsága. A hegyi rutén tenyérnyi földjét, girkes tehenét ellicitáltatják ötven forint adósságért vagy még kevesebb adóhátralékért; a pesti tót napszá A nemzetközi munkásságnak a háború ellen Baselban megtartott hatalmas tüntetése nemcsak arról tett bizonyságot, hogy a munkásság hatalmas testvéri együttérzése elítéli a tömeggyilkosságra épített rablópolitikát, hanem alkalmat szolgáltatott annak a bizonyítására is, hogy a keresztények némely országban igazán keresztényi módon gondolkoznak, éreznek és emberi mivoltukat akkor sem tagadják meg, amikor a szociálmost elzavarták az épületről és nincs betevő falatja; a cseléd megesett és helyet nem kap; a dijnoknak már címmásolás sem jut; a tanult munkás már annyit „sétált", hogy minden segítő forrása kiapadt és beteg a gyereke is; a tiszt ur fuldoklik az adósságban és leszedik a csillagjait; a kapitalistát elérte a börze átka s a milliomosból tehetetlen, munkaképtelen földönfutó lett, az újságíró megvakul, a munkás fiatalon elbetegesedik — és mindnek, mindnek eszébe jut, akármilyen legyen a nevelése, műveltsége, hite, világlátása, anyagi állapota, mindnek az agyát égeti a kérdés: minek, miért ? Nem akar elemélkedni, nem akar gondolkozni, de érzi ezt a problémát és nem menekülhet kínzása elől. Revolver, marólúg, folyam mélye, kötél és ugrás a negyedik emeletről — mind nem felelet, csak menekülés a válaszadás elől, csak a kérdés kínzásától való szabadulás. Borzalmas kinok-kínja lehet ennek a kérdésnek gyötrelme, ha annyi ezer ember halálba menekül előle, és amikor pedig elmúlnak mindenkiről a fekete órák s nincs senki olyan mélységben, ahonnét föl ne küzdhetné magát. Megélhet a nyomorék is, munkát kaphat a munkátalan, dolgozhatik a tönkrement milliomos, meggyógyulhat a beteg gyerek, el lehet tartani valahogy a törvénytelent, — lehet minden, csak éppen az nem lehet, hogy a kétségbeesés óráiban megtaláljuk azt a megoldást, amelyre akkor van a legnagyobb szükség, amikor lehetetlen megtalálni. Kevés ember lehet, akinek ne lennének fekete órái s akit ne hajtott volna néha, ha egy pillanatra se, a kétségbeesés annak a végtele- Egyházi vélemények a baseli Kongresszusról.