Népszava, 1913. február (41. évfolyam, 28–51. sz.)

1913-02-07 / 33. szám

török csapat állott. Csata fejlődött ki, amely es­tig tartott és amely a mi győzelmünkkel vég­ződött. A sötétség beálltával csapataink az előzetes parancs értelmében B­ulakr községig vonultak vissza, anélkül, hogy az ellenség üldözhette volna őket. Egy másik ellenséges csapat a Már­vány-tenger mentén nyomult előre és elfoglalt egy kis községet, amelyet csak néhány csendőr védelmezett. Az ellenség Kamillo községen túl nem tudott előnyomulni. (Konstantinápoly, február 6.) Gallipolinál kedden reggel kisebb előcsatározások voltak. Itt a szerb és bolgár lovasság lépett akcióba. Mind a két részen nagy veszteségek voltak és a csatát elkeseredetten vívták délig. Galli­polinál döntő ütközet lesz és pedig a siker minden reményével, mert ott vannak az ázsiai elite-csapatok és a kurd lovasok. A csataldzsai ütközet. (Konstantinápoly, február 6.) Izzed basa tudatta a nagyvezírrel, hogy Csataldzsánál az előőrsök vonalán összeütközés volt, a bol­gárok kezdték a tüzelést, de rögtön azután visszavonultak. Ez nyilván csel volt, hogy a török csatárláncot előrecsalják a mocsaras területre. Török­ győzelem. (Szaloniki, február 6.) Megerősítik azt a hírt, hogy Dsavid és Kara Szaid basák csa­patai visszafoglalták Koricát. Érdekes, hogy annak idején Kara Szaid basa Kasztoriából Dsavid basa pedig Koricából Janina felé vonultak vissza, de a parancsnok nem en­gedte be őket azzal az indokolással, hogy ke­vés az élelmiszerük. Erre mind a két tábor­nok Beratba vonult vissza, ahol friss erőt gyűjtve, támadólag léphettek föl. At­­örök Hadsereg veszedelemben. (Berlin, február 6.) A „Lokalanzeiger"-nek jelentik a bolgár főhadiszálláson ma dél­után 1 óra 20 perckor föladott táviratban. A bolgárok Kavak megszállása után el­foglalták Sarköst és a Bulajri erődökig nyomultak előre, úgy, hogy a Gallipoli-fél­szigeten levő török haderő el van vágva a csz­ talfiziai vonaltól és a fővárostól is. Ha hitelesek azok a jelentések, amelyek a bolgár táborból a Gallipoli-félszigeten el­ért sikerekről szólnak, akkor a hadjárat már nem tarthat sokáig és olyan fordulatot fog venni, amilyent a bolgárok még legvér­mesebb álmaikban sem várhattak. Köny­nyen megtörténhetik, hogy a görög flotta hirtelen átkel a Dardanellákon és megjele­nik Konstantinápoly előtt, ezzel aztán a­­tengerszoros ügye meglepő fordulattal akuttá válik és olyan helyzet áll elő, amely a nagyhatalmakat is közelről érdekli. Gallipoliban végzetes lett a török sereg helyzete. Az ottani török erődök csak a ten­ger felé képesek védekezni, de nem a száraz­földi oldalon és ha a görög flotta idejében a félsziget elő­tt lesz, akkor a török száraz­földi sereggel hamarosan végezhet a bolgár sereg. Mihelyt a bolgárok elfoglalják Bu­lasz erődeit, ami az eddigiek után nagyon va­lószínű, akkor a Dardanellák erődei komoly veszedelemben forognak a szárazföld felől, mert teljesen ki vannak szolgáltatva a véd­telen ostromnak és a szárazföldi támadás lehetővé fogja tenni a görög flottának, hogy bejuthasson a Dardanellákba egészen Kon­stantinápolyig. Nagyon kérdéses, vájjon Enver­bejnek si­kerül-e 20.000 emberével Csataldzsától nyu­gatra föltartóztatnia a bolgárok előnyomu­lását és ezzel megakadályozni a török sereg teljes pusztulását. Londonba is a bolgárok győzelméről érkez­tek hírek, de olyan ellentmondók, hogy ott kétkedéssel fogadják, míg megerősítést nem nyernek. Az az egy bizonyos, hogy a bolgá­rok mielőtt visszavonultak Csataldzsától, fölgyújtották a helységet és az porrá égett és az is kétségtelen, hogy a török hadvezetés Csataldzsánál céltalannak tart minden táma­dást, tehát csak a védelemre szorítkozik. Enver bej haditerve. (London, február 6.) Konstantinápolyból jelenti a „Daily Mail" tudósítója. Enver bey vakmerő tervet eszelt ki. A bolgár harc­vonaltól nyugatra Csataldzsa előtt, Rodostó környékén egy török hadtestet akar partra­szállítani, hogy hátba támadja az ellenséget. Tegnap a Márvány-tenger ázsiai partján levő Iszmedben volt Enver bey, ahol 20.000 főnyi török katonaság táboroz. Hajók bőven vannak a Márvány-tengeren és Enver bey néhány hadihajót küldött Rodostó felé, hogy távolítsák el a robbanó aknákat, mert való­színű, hogy a bolgárok számítanak erre a támadásra és aknákat sülyesztettek el. Ildzong a török hadsereg. (Frankfurt, február 6.) Konstantinápoly­ból táviratozzák a „Frankfurter Zeitung"­nak. A csataldzsai sereg tisztikarában nagy az elkeseredés a kormány ellen, mert Driná­polynak éppen azt a részét akarja átengedni az ellenségnek, amelyben az erődök vannak. Azzal fenyegetődzik a tisztikar, hogy ha a kormány ilyen szégyenletes békét köt, akkor a hadsereg megtagadja az engedelmességet és folytatni fogja a hadjáratot. * A válságos Balk­án, Konstantinápoly nyugodt. (Konstantinápoly, február 6.) A nagykövetek a külföldi állampolgárok biztossága érdekében teendő intézkedésekről tanácskoztak. Szó van arról, hogy a hadihajók ismét tengerészcsapa­tokat szándékoznak Peruban partra tenni, noha az a jelentés, amelyet a város katonai parancs­noka a nagykövetek elé terjesztett, teljesen megnyugtatta a diplomáciai képviselőket. Itt senki sem hisz annak lehetőségében, hogy az ellenség bevonul a fővárosba. Béketárgyalások Szófiában. (Konstantinápoly, február 6.) A béketár­gyalás két-három nap múlva újra megkezdő­dik és pedig ezúttal Szófiában. (Páris, február 6.) A „Newyork Herald" konstantinápolyi tudósítója jelenti, hogy jó forrásból szerzett értesülései szerint a leg­rövidebb idő múlva, de még ezen a héten megkezdődnek a béketárgyalások és pedig most Szófiában. (London, február 6.) Konstantinápolyból táviratozza a „Daily Express" tudósítója. Ál­talában beszélik, hogy Mahmud Sefket basa azért utazott Csataldzsába, mert tárgyalni akar a békeföltételekről Szavov bolgár fő­vezérrel. A bolgárok békeföltétele. (Bécs, február 6.) A bolgár kormány azt az ajánlatot tette a portának, hogy beleegyezik abba, hogy Drinápolyban mohamedán mufti legyen önálló hatáskörrel minden vallási ügy­ben. Úgy látszik azonban, hogy most már Konstantinápolyban nem elégednek meg ennyi­vel. A háború tehát tovább folyik már azért is, mert a bolgárok minden áron a Márvány­tengerig akarják kitolni Nagybulgária hatá­rait, sőt hadikárpótlást is követelnek, bár en­nek a hatalmak, mindenekelőtt Franciaország, határozottan ellene vannak. Megállapodás Bulgária ellen. (Bécs, február 6.) Egyes szerb lapok szerint Venizelosz belgrádi tartózkodása azért fontos, mert alkalmat szolgáltatott arra, hogy a két állam megállapodást kössön Bulgária túlzott követeléseivel szemben követendő eljárásokra vonatkozóan. Itteni diplomáciai körökben va­lószínűnek tartják ezt az elhidegülést és fél­tékenykedést, de azt hiszik, hogy ennek csak később, a béke megkötése után lesznek látható következményei, mert ma még nagyon is egy­másra vannak utalva a szövetséges államok. (Belgrád, február 6.) Venizelosz és Pasics teg­napi tanácskozása egy óránál tovább tartott. A tanácskozáson csak arról volt szó, hogy a Törökországot illető kérdésekben a balkáni szövetség hogyan viselkedjék. Ebben a kér­désben teljes megegyezés jött létre. Szerb­görög egyezségről nem volt szó. Venizelosz ezután a szerb hadügyminiszternél tett rövid látogatást. A románok nem féltékenyek Muh­adridra. (Bukarest, február 6.) A kamara mai ülé­sén Miklescu képviselő kérdést intézett a miniszterelnökhöz, hogy igaz-e a lapoknak az a híre, hogy Románia lemondott Szilisztriá­ra való igényéről. Maiorescu miniszterelnök kijelentette, hogy az egész hitből egy szó sem igaz, senki sincs fölhatalmazva arra, hogy Szilisztriáról le­mondjon. Visszautasította a miniszterelnök az ellenzéki lapoknak azt az állítását is, hogy a király más politikát követ, mint a kormány. A bolgárokkal szemben való irigység vagy féltékenykedés, úgymond, nem volna méltó Romániához. Take Ionescu miniszter is fölszólalt, kije­lentve, hogy csodálja a bolgárok egységét és nemzeti öntudatát­ a románoknak, úgymond, nem szabad a bolgárokkal szemben féltékeny­séget tanúsítani. A kamara mindkét nyilat­kozatot nagy tetszéssel fogadta. Pénz kell (Konstantinápoly, február 6.) A kormány a legelőkelőbb kereskedőket ma estére meg­hívta a kereskedelmi kamarába, hogy az egy millió font kincstári jegy elhelyezéséről ta­nácskozzanak. A nemzeti bizottság felhívása következtében az indiai mohamedánok előle­gül ezerháromszáz fontot küldtek s távirat­ban arról biztosították a nagyvezírt, hogy az Izlám­ szövetség bízik a török kormányban s egyetértésre inti a törököket Élelmiszert száu­ltunk a szövetsé­geseknek. (Fiume, február 6.) A balkáni hadviselő felek hadseregük élelmiszereit és a takarmányszük­ségletet nagyrészben Magyarországon szerzik be, ami különösen a fiumei kikötőnek keletre irányuló forgalmában figyelhető meg. Két hó­nap óta igen gyakran szállítottak élelmiszert és takarmányt a Balkánra, főleg Dedeagacs ki­kötőjébe. Tegnap a „Theodorosz" és „Maria" nevü görög gőzösök vittek nagyobb mennyiségű takarmányt Dedeagacsba, míg az „Aghios Spi­ridicae" nevű görög gőzös Mediába indult ha­sonló szállítmánnyal. 110 NÉPSZAVA 1913 február 8. KÜLFÖLD * * * A japán politikai válság. A japán parla­ment szétkergetéséről és a japán kormány elleni bizalmatlansági szavazatról Tokióból a következő részleteket jelentik : Az ország­gyűlés elnapolását, amely nagy izgatottságot keltett a nép körében, már a kormány el­len irányuló bizalmatlansági indítvány sza­vazása előtt bejelentették. Kacsura herceg miniszterelnök beszédet mondott és kifej­tette, hogy Nagy-Britanniával a szövetség megszilárdult és utalt az Oroszországgal és Franciaországgal létrejött egyezmény kielé­gítő határára. A Sajonyi-párt vezetője ez­után bizalmatlansági indítványt adott be és heves szavakban jelentette ki, hogy Kacsura herceget személyisége és múltja alkalmat­lanná teszi az alkotmányos miniszterelnöki állásra. Kacsura válasza után Simada emel­kedett szólásra, aki a Sajonji-pártból kilé­pett volt és Kacsura új pártjához csatlako­zott. Mielőtt azonban még a szónoki emel­vényre ért volna, Kacsura fölolvasta az el­napoló kéziratot A képviselők rendkívül iz­gatottan hagyták el a tanácskozó termet. A parlament előtt összegyűlt néptömeg a Szai­jukai-pártot éltetve, megtámadta azokat a képviselőket akik kiléptek a pártból. Több képviselőt kihúztak a kocsijából és a csa­tornába akarták őket dobni. A walesi kulturharc. Londonból jelentik: Az alsóház elfogadta a walesi egyháznak az ál­lamtól való elválasztására vonatkozó törvényt harmadik olvasásban is 347 szavazattal 240 el­lenében. A törvényt azonnal átküldik a felső­háznak, amely bizonyára elveti.

Next