Népszava, 1913. március (41. évfolyam, 52–76. sz.)
1913-03-05 / 55. szám
16 után elmondta programbeszédét, amelyben erélyesen állást foglal a trösztök ellen. Newyorkból jelentik: A kormány tagja lesz valószínűleg Garrison bíró mint hadügyminiszter, Lane az államközi kereskedelmi bizottság elnöke mint belügyminiszter, Redfield pamutgyáros mint kereskedelmi miniszter, Kína és Mandsuria. Mukdenből jelentik. Tekintettel a mandsuriai nyugtalanító helyzetre, a főkormányzó felkérte a pekingi kormányt, hogy küldjön két hadosztály katonaságot. A Balkán-válság. * * * Hírek a leszerelésről. - 711 Övök összeesküvők. — Hibán kongresszus, Törökországban majdnem kormányválság és trónváltozás volt. A fölfedezett összeesküvés nagyon is komoly volt, részt vett benne több herceg is s ha a kormány idejekorán föl nem fedezi, ma már más kormánya és más szultánja lenne Törökországnak s talán megindult volna a véres polgárháború is, amihez hozzájárult volna a katonaság nagy részének lázadása. Egyelőre megmenekült mindettől Törökország, de hangsúlyozni kell, hogy csak egyelőre, mert amitől most megszabadult, az hamarosan ismét bekövetkezhetik, különösen ha a kormány kénytelen lesz föladni Drinápolyt. A leszerelésről ma nem igen érkezett hír. Mégsem halad olyan gyorsan, mint óhajtották , mint azt sok százezer ember sóvárogva várja. Nem merült ugyan föl semmi nehézség, de amíg Oroszország nagyobb csapatokat nem szabadságolt, addig Bécs is húzódozik ettől. Odalenn a Balkánon is nagyon lassan halad a béketárgyalások megindítása. A Balkán-kérdés legfontosabb mozzanata most nem is a Balkánon játszódik le, hanem Triesztben, ahol az albánok tartanak kongresszust s sok érdekes fölszólalás hangzik el. A mai napon a következő táviratokat kaptuk a Balkán eseményeiről: Kriefo a leszerelésről. (Bécs, március 4.) A „Reichspost" azt írja, hogy a leszerelés már legközelebb meglesz. Annak a közös kommünikének a szerkesztése közben, amellyel az orosz-lengyel határon tett katonai intézkedések megszüntetését hozzák nyilvánosságra, egyes formai kérdések merültek föl Oroszország s Ausztria-Magyarország között, amelyeket a jelen óráig még nem oldottak meg. A lényegben már megegyeztek, azonban még nyitva állnak a közzétételek egyes apró kérdései, természetesen azok, amelyek óvatosan kezelendő ügyekre vonatkoznak. (Pétervár, március 4.) Az orosz kormány intézkedett, hogy a behívott tartalékosokat március 14-től fogva hazabocsássa. (Bécs, március 4.) Eddig csak az előkészületek történtek meg az északkeleti határon elrendelt katonai intézkedések megszüntetésére. A közös hadügyminisztérium a magasabb parancsnokságokat utasította, hogy bármely pillanatban legyenek készen a szabadságolandó tartalékosok hazaszállítására és ugyanilyen rendelet ment az illetékes vasúti igazgatóságokhoz is. A szabadságra menő, illetőleg elbocsátandó legénység nagyrészt azon az állomáshelyen fog leszerelni, ahol bevonult, de egy részük a mostani helyőrségi állomáson fog leszerelni, hogy a hadügyi kormány ilyen módon is költségeket takarítson meg. Egyelőre 30.000 ember elbocsátásáról és hazaszállításáról van szó. A haditengerészet is készül a mostani létszám csökkentésére, mert az operáló flotta hajórajainak hadihajóin körülbelül teljes a létszám. Összeesküvés Törökországban. (Konstantinápoly, március 4.) Hivatalos körökben kijelentik, hogy a legutóbb fölfedezett összeesküvésnek nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani, mert jelentékenyebb ember egysem vett részt benne. (Páris, március 4.) Konstantinápolyból érkezett táviratok szerint Törökország belső helyzete rendkívül komoly s könnyen megtörténhetik, hogy még a béke megkötése előtt újabb forradalom fog kitörni. Ez az oka annak, hogy a kormány most mindent elkövet, hogy a béke létrejöjjön. Másrészt azonban a harctereken levő ázsiai csapatok kijelentették, hogy ha nem lesz hamarosan döntő csata, akkor haza fognak menni, mert a hidegnek és a hónak nem tudnak tovább ellenállni s nem akarnak a sáncokban és az árkokban nyomorúságosan elpusztulni. (Konstantinápoly, március 4.) Az összeesküvés már teljesen elő volt készítve és akkor tört volna ki, ha Gallipolinál megverték volna a törököt. Ebben az esetben az összeesküvők a kormány összes tagjait elfogták volna és a volt sejk al-izlám által aláírt fetva alapján úgy Mohamed szultánt, mint Juszuf Izzedin trónörököst őrültnek nyilvánították volna. Minthogy pedig a korán szerint ezek alkalmatlanok az uralkodásra, a szultán legfiatalabb testvérét, Vahid Eddin herceget proklamálták volna szultánnak. (Konstantinápoly, március 4.) Szadik bej, ezredesnek, akire a tervezett államcsíny keresztülvitelénél a Jildizkioszkban való akciót bízták, sikerült elmenekülni. Amikor a kormány titkos ügynökei Sabah Eddin herceg konakjába behatoltak, hogy Szadik bejt letartóztassák, a herceg az ügynökök elé lépett és rövid ideig föltartóztatta őket. Ezalatt az ezredes egy orosz hajóra menekült, amely a nyilt tengerre sietett. A szövetségesek Békeföltételei. (Páris, március 4.) Hír szerint a szövetségesek békeföltételei a következők: 1. Az ellenségeskedések megszüntetése nyomban a békeszerződés aláírásakor. 2. Törökország átengedi a szövetségeseknek Drinápolyt, Szkutarit és Janinát. 3. A török határ nyugaton a Rodostótól Midiáig vezető vonal, amelynek egyes pontjait külön török-bolgár katonai bizottság fogja megjelölni. 4. Gallipoli a Balkán-szövetségé. 5. Görögország megkapja az általa megszállot Aegei-tengeri szigeteket. 6. Törökország fradikárpótlást fizet a Balkánszövetségnek. 7. A hadifoglyok kölcsönös kicserélése. 8. A Balkán-államok kötelezik magukat, hogy a hódított területeken elismerik a szultán képviselőit, akik a mohamedán alattvalók egyházi ügyeiben főhatóságot gyakorolnak. 9. Mindazok a szerződések, amelyek a háború kitörése előttönállottak, ismét életbe lépnek. 10. Törökország elismeri Krétának az anyaországgal való egyesülését. 1ix albán kongresszus. (Trieszt, március 4.) Az albán kongresszus ma délelőtti ülését fél 11 órakor nyitották meg. Christo Meksi, a valonai ideiglenes kormány tagja lendületes szavakban ecsetelte az albán nép mártíriumát és szenvedéseit, amelyeknek ki volt téve, holott semleges maradt. Chirilo tanár ismerteti az albán nép történelmét az orosz—török háború óta. A berlini szerződés a Balkánon csak egy szláv és egy görög nemzetet látott, az albánokról azonban megfeledkezett és a török kizsákmányolás prédájává tette őket. A törökök tönkrementek e gazdálkodásban, azonban az albánok szenvedéseinek gyümölcsét élvezik. Erélyesen tiltakozik a balkáni eljárás ellen, akik nem Törökország, hanem a balkáni nemzetek ellen vezettek háborút. Az albánok a szövetségesek hívására követték őket a háborúba és a köszönet az volt, hogy Isza Boljetinác 15.000 emberét, akik a szerbeknek segítségére mentek, bántalmazták. Szóló ezután ismerteti Albánia határainak kérdését és azt mondja, hogy nem irigyli a szövetségesektől azokat a területeket, amelyeken honfitársaik laknak. Nem szabad azonban régi, rég elfeledett históriai jogokat, amelyeknek már századok óta nincsen tényleges alapjuk, most érvényesíteni. Albániának a négy vilajetből kell állania és ilyen módon fog hozzájárulni ahhoz, hogy a kulturellenes szerb nép ne fészkelődjön be az Adria partján. Jakowitz (Skutari): Ha az albánok nem léptek volna föl Törökország ellen, a balkáni államok egyáltalában nem folytathattak volna háborút a török birodalom ellen. Köszönetet mond a hármasszövetségnek, amely az albán ügyet magáévá tette. Végül köszönetet mond a skutarii hősies harcosoknak. Az albánok lázadása. (Trieszt, március.) Az albán kongresszus tagjaihoz ma táviratok érkeztek azzal a hírrel, hogy a mirditák föllázadtak a montenegróiak és a szerbek ellen. Az albán mirditák elhatározták, hogy elvágják a szerbek útját Skutaritól és a malisszorok máris Skutari körül vannak, hogy fölszabadítsák a várost. 800 főnyi albán sereg vonul a Bardanjol felé és a Brdca magaslatokat már megszállotta; 10.000 mirdita és malisszor pedig készül bevonulni Skutariba. a nagyhatalmak közvetítenek. (Berlin, március 4.) A „Lokalanzeiger" jelenti: A nagyhatalmak között megegyezés jött létre, hogy a Balkán-szövetség mindegyikének kollektív jegyzéket nyújtanak át, amelyben közlik a porta utolsó nyilatkozatát és kérdést tesznek, hogy hajlandók-e a Balkán-államok kormányai hasonló nyilatkozatot leadni, amely esetben az európai hatalmak azonnal kezükbe veszik a békeközvetítés ügyét. A kollektív jegyzéket a nagyhatalmak diplomáciai képviselői már legközelebb átnyújtják Szófiában, Belgrádban, Athénben és Cettinjében. Hadikárpótlásról nemcsak Törökország, hanem Franciaország sem akar semmit sem tudni, mert tőkéje rengeteg mértékben van érdekelve a török birodalomban. A bolgár—román konfliktus ügyében Sasonov terve egy lépéssel sem haladt előre és nem sikerült eddig megnyerni a hatalmakat a nagykövetségi konferencia tervének, mert a szófiai kormány nem hajlandó kijelenteni, hogy a hatalmak döntését magára nézve föltétlenül döntenek és kötelezőnek fogja elismerni. A bolgár kormány válasza. (Konstantinápoly, március 4.) Azt hiszik, hogy Giers orosz nagykövet, a nagyvezírrel tegnapelőtt történt tanácskozásán közölte a bolgár kormány válaszát. Bulgária e hír szerint ragaszkodik a Londonban követelt határhoz. Ez a határ Midijától vagy a Malatrafoktól (mintegy negyven kilométernyire Iliadától délre) kezdődnék és Rodostónál végződnék. Hir szerint több hatalmasság a porta új javaslatát támogatja, mert a hatalmak általában ellenzik azt, hogy Bulgária a Márvány-tengerhez jusson. Ami a szövetségeseknek egy milliárd franknyi hadikárpótlását illeti, valószínűtlennek tartják, hogy a hatalmak támogatni fogják ezt a javaslatot. (London, március 4.) A hatalmak követei Szófiában, Belgrádban, Athénben és Cettinjében már megkapták utasításaikat és előreláthatólag még ma meg fogják tenni a hatalmak mediációjára vonatkozó javaslatot. Ezt elvben Bulgária is hajlandó elfogadni, de csak mint eszközt arra, hogy a porta a szövetségesekkel érintkezésbe jusson, nem akar azonban beleegyezni abba, hogy a hatalmak a béke feltételeit befolyásolják. • • • (Konstantinápoly, március 4.) A békehírek nagyon koraiak. Igaz ugyan, hogy a mostani rendkívüli szigorú tél minden háborús akciót lehetetlenné tesz, de Törökország nyugodtan NÉPSZAVA 1013 március 1.