Népszava, 1913. március (41. évfolyam, 52–76. sz.)

1913-03-05 / 55. szám

16 után elmondta programbeszédét, amelyben erélyesen állást foglal a trösztök ellen. Newyorkból jelentik: A kormány tagja lesz valószínűleg Garrison bíró mint hadügy­miniszter, Lane az államközi kereskedelmi bizottság elnöke mint belügyminiszter, Red­field pamutgyáros mint kereskedelmi mi­niszter, Kína és Mandsuria. Mukdenből jelentik. Te­kintettel a mandsuriai nyugtalanító helyzetre, a főkormányzó felkérte a pekingi kormányt, hogy küldjön két hadosztály katonaságot. A Balkán-válság. * * * Hírek a leszerelésről. - 711 Öv­ök összeesküvők. — Hibán kon­gresszus, Törökországban majdnem kormányvál­ság és trónváltozás volt. A fölfedezett össze­esküvés nagyon is komoly volt, részt vett benne több herceg is s ha a kormány ideje­korán föl nem fedezi, ma már más kormá­nya és más szultánja lenne Törökországnak s talán megindult volna a véres polgár­háború is, amihez hozzájárult volna a kato­naság nagy részének lázadása. Egyelőre megmenekült mindettől Törökország, de hangsúlyozni kell, hogy csak egyelőre, mert amitől most megszabadult, az hamarosan ismét bekövetkezhetik, különösen ha a kor­mány kénytelen lesz föladni Drinápolyt. A leszerelésről ma nem igen érkezett hír. Még­sem halad olyan gyorsan, mint óhajtot­ták , mint azt sok százezer ember sóvá­rogva várja. Nem merült ugyan föl semmi nehézség, de amíg Oroszország nagyobb csa­patokat nem szabadságolt, addig Bécs is húzódozik ettől. Odalenn a Balkánon is nagyon lassan ha­lad a béketárgyalások megindítása. A Bal­kán-kérdés legfontosabb mozzanata most nem is a Balkánon játszódik le, hanem Triesztben, ahol az albánok tartanak kon­gresszust s sok érdekes fölszólalás hang­zik el. A mai napon a következő táviratokat kaptuk a Balkán eseményeiről: Kriefo a leszerelésről. (Bécs, március 4.) A „Reich­spost" azt írja, hogy a leszerelés már legközelebb meglesz. Annak a közös kommünikének a szerkesztése közben, amellyel az orosz-lengyel határon tett katonai intézkedések megszüntetését hoz­zák nyilvánosságra, egyes formai kérdések merültek föl Oroszország s Ausztria-Magyar­ország között, amelyeket a jelen óráig még nem oldottak meg. A lényegben már meg­egyeztek, azonban még nyitva állnak a közzé­tételek egyes apró kérdései, természetesen azok, amelyek óvatosan kezelendő ügyekre vonatkoznak. (Pétervár, március 4.) Az orosz kormány intézkedett, hogy a behívott tartalékosokat március 14-től fogva hazabocsássa. (Bécs, március 4.) Eddig csak az előkészüle­tek történtek meg az északkeleti határon el­rendelt katonai intézkedések megszüntetésére. A közös hadügyminisztérium a magasabb pa­rancsnokságokat utasította, hogy bármely pil­lanatban legyenek készen a szabadságolandó tartalékosok hazaszállítására és ugyanilyen rendelet ment az illetékes vasúti igazgatósá­gokhoz is. A szabadságra menő, illetőleg elbo­csátandó legénység nagyrészt azon az állomás­helyen fog leszerelni, ahol bevonult, de egy ré­szük a mostani helyőrségi állomáson fog lesze­relni, hogy a hadügyi kormány ilyen módon is költségeket takarítson meg. Egyelőre 30.000 ember elbocsátásáról és hazaszállításáról van szó. A haditengerészet is készül a mostani lét­szám csökkentésére, mert az operáló flotta ha­jórajainak hadihajóin körülbelül teljes a lét­szám. Összeeskü­vés Törökországban. (Konstantinápoly, március 4.) Hivatalos kö­rökben kijelentik, hogy a legutóbb fölfedezett összeesküvésnek nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani, mert jelentékenyebb ember egy­sem vett részt benne. (Páris, március 4.) Konstantinápolyból érke­zett táviratok szerint Törökország belső hely­zete rendkívül komoly s könnyen megtörtén­hetik, hogy még a béke megkötése előtt újabb forradalom fog kitörni. Ez az oka annak, hogy a kormány most mindent elkövet, hogy a béke létrejöjjön. Másrészt azonban a harctereken levő ázsiai csapatok kijelentették, hogy ha nem lesz hamarosan döntő csata, akkor haza fognak menni, mert a hidegnek és a hónak nem tudnak tovább ellenállni s nem akarnak a sáncokban és az árkokban nyomorúságosan elpusztulni. (Konstantinápoly, március 4.) Az összees­küvés már teljesen elő volt készítve és akkor tört volna ki, ha Gallipolinál megverték vol­na a törököt. Ebben az esetben az összeeskü­vők a kormány összes tagjait elfogták volna és a volt sejk al-izlám által aláírt fetva alap­ján úgy Mohamed szultánt, mint Juszuf Iz­zedin trónörököst őrültnek nyilvánították volna. Minthogy pedig a korán szerint ezek alkalmatlanok az uralkodásra, a szultán leg­fiatalabb testvérét, Vahid Eddin herceget proklamálták volna szultánnak. (Konstantinápoly, március 4.) Szadik bej, ezredesnek, akire a tervezett államcsíny ke­resztülvitelénél a Jildiz­kioszkban való ak­ciót bízták, sikerült elmenekülni. Amikor a kormány titkos ügynökei Sabah Eddin her­ceg konakjába behatoltak, hogy Szadik bejt letartóztassák, a herceg az ügynökök elé lé­pett és rövid ideig föltartóztatta őket. Ezalatt az ezredes egy orosz hajóra menekült, amely a nyilt tengerre sietett. A szövetségesek Békeföltételei. (Páris, március 4.) Hír szerint a szövetsége­sek békeföltételei a következők: 1. Az ellenségeskedések megszüntetése nyom­ban a békeszerződés aláírásakor. 2. Törökország átengedi a szövetségeseknek Drinápolyt, Szkutarit és Janinát. 3. A török határ nyugaton a Rodostótól Mi­diáig vezető vonal, amelynek egyes pontjait külön török-bolgár katonai bizottság fogja megjelölni. 4. Gallipoli a Balkán-szövetségé. 5. Görögország megkapja az általa megszál­lot Aegei-tengeri szigeteket. 6. Törökország fradikárpótlást fizet a Balkán­szövetségnek. 7. A hadifoglyok kölcsönös kicserélése. 8. A Balkán-államok kötelezik magukat, hogy a hódított területeken elismerik a szultán kép­viselőit, akik a mohamedán alattvalók egyházi ügyeiben főhatóságot gyakorolnak. 9. Mindazok a szerződések, amelyek a háború kitörése előt­tönállottak, ismét életbe lépnek. 10. Törökország elismeri Krétának az anya­országgal való egyesülését. 1ix albán kongresszus. (Trieszt, március 4.) Az albán kongresszus ma délelőtti ülését fél 11 órakor nyitották meg. Christo Meksi, a valonai ideiglenes kor­mány tagja lendületes szavakban ecsetelte az albán nép mártíriumát és szenvedéseit, ame­lyeknek ki volt téve, holott semleges maradt. Chirilo tanár ismerteti az albán nép törté­nelmét az orosz—török háború óta. A ber­lini szerződés a Balkánon csak egy szláv és egy görög nemzetet látott, az albánokról azonban megfeledkezett és a török kizsákmá­nyolás prédájává tette őket. A törökök tönk­rementek e gazdálkodásban, azonban az al­bánok szenvedéseinek gyümölcsét élvezik. Erélyesen tiltakozik a balkáni eljárás ellen, akik nem Törökország, hanem a balkáni nem­zetek ellen vezettek háborút. Az albánok a szövetségesek hívására követték őket a há­borúba és a köszönet az volt, hogy Isza Bolje­tinác 15.000 emberét, akik a szerbeknek se­gítségére mentek, bántalmazták. Szóló ezután ismerteti Albánia határainak kérdését és azt mondja, hogy nem irigyli a szövetsége­sektől azokat a területeket, amelyeken honfi­társaik laknak. Nem szabad azonban régi, rég elfeledett históriai jogokat, amelyeknek már századok óta nincsen tényleges alapjuk, most érvényesíteni. Albániának a négy vila­jetből kell állania és ilyen módon fog hozzá­járulni ahhoz, hogy a kulturellenes szerb nép ne fészkelődjön be az Adria partján. Jakowitz (Skutari): Ha az albánok nem léptek volna föl Törökország ellen, a balkáni államok egyáltalában nem folytathattak vol­na háborút a török birodalom ellen. Köszöne­tet mond a hármasszövetségnek, amely az albán ügyet magáévá tette. Végül köszönetet mond a skutarii hősies harcosoknak. Az albánok lázadása. (Trieszt, márciu­s.) Az albán kongresszus tagjaihoz ma táviratok érkeztek azzal a hírrel, hogy a mirditák föllázadtak a montenegróiak és a szerbek ellen. Az albán mirditák elhatároz­ták, hogy elvágják a szerbek útját Skutaritól és a malisszorok máris Skutari körül vannak, hogy fölszabadítsák a várost. 800 főnyi albán sereg vonul a Bardanjol felé és a Brdca magas­latokat már megszállotta; 10.000 mirdita és ma­lisszor pedig készül bevonulni Skutariba. a nagyhatalmak közvetítenek. (Berlin, március 4.) A „Lokalanzeiger" je­lenti: A nagyhatalmak között megegyezés jött létre, hogy a Balkán-szövetség mindegyi­kének kollektív jegyzéket nyújtanak át, amelyben közlik a porta utolsó nyilatkozatát és kérdést tesznek, hogy hajlandók-e a Bal­kán-államok kormányai hasonló nyilatkoza­tot leadni, amely esetben az európai hatalmak azonnal kezükbe veszik a békeközvetítés ügyét. A kollektív jegyzéket a nagyhatalmak diplomáciai képviselői már legközelebb át­nyújtják Szófiában, Belgrádban, Athénben és Cettinjében. Hadikárpótlásról nemcsak Törökország, hanem Franciaország sem akar semmit sem tudni, mert tőkéje rengeteg mértékben van érdekelve a török birodalomban. A bolgár—román­ konfliktus ügyében Saso­nov terve egy lépéssel sem haladt előre és nem sikerült eddig megnyerni a hatalmakat a nagykövetségi konferencia tervének, mert a szófiai kormány nem hajlandó kijelenteni, hogy a hatalmak döntését magára nézve föl­tétlenül döntenek és kötelezőnek fogja elis­merni. A bolgár kormány válasza. (Konstantinápoly, március 4.) Azt hiszik, hogy Giers orosz nagykövet, a nagyvezírrel tegnapelőtt történt tanácskozásán közölte a bolgár kormány válaszát. Bulgária e hír sze­rint ragaszkodik a Londonban követelt ha­tárhoz. Ez a határ Midijától vagy a Malatra­foktól (mintegy negyven kilométernyire Ilia­dától délre) kezdődnék és Rodostónál vég­ződnék. Hir szerint több hatalmasság a porta új javaslatát támogatja, mert a hatalmak ál­talában ellenzik azt, hogy Bulgária a Már­vány-tengerhez jusson. Ami a szövetségesek­nek egy milliárd franknyi hadikárpótlását illeti, valószínűtlennek tartják, hogy a hatal­mak támogatni fogják ezt a javaslatot. (London, március 4.) A hatalmak követei Szófiában, Belgrádban, Athénben és Cettin­jében már megkapták utasításaikat és előre­láthatólag még ma meg fogják tenni a ha­talmak mediációjára vonatkozó javaslatot. Ezt elvben Bulgária is hajlandó elfogadni, de csak mint eszközt arra, hogy a porta a szövetségesekkel érintkezésbe jusson, nem akar azonban beleegyezni abba, hogy a hatal­mak a béke feltételeit befolyásolják. • • • (Konstantinápoly, március 4.) A békehírek nagyon koraiak. Igaz ugyan, hogy a mostani rendkívüli szigorú tél minden háborús akciót lehetetlenné tesz, de Törökország nyugodtan NÉPSZAVA 1013 március 1.

Next