Népszava, 1913. október (41. évfolyam, 230–256. sz.)
1913-10-22 / 248. szám
1913 oFESEer '22. NÉPSZAVA nem élvezték, a férfiak egyáltalában nem tulajdonítottak mozgalmuknak jelentőséget Az asszonyok azonban kitartó munkásságuk által kiküzdötték azt, hogy számba vegyék őket. Így érkezett el az 1905-iki politikai tömegsztrájk ideje. Ebben az időben óriási munkátés energiát fejtettek ki az asszonyok annak előkészítése körül Ugyanez év november 28-án negyedmillió munkásnő vett részt ama tüntetésben, amelyet az általános választójog kivívásáért az osztrák munkások folytattak. 1907-ben óriási küzdelmek árán megadatott az osztrák munkások választójoga és a szociáldemokrata képviselők első dolga volt a szabad politikai szervezkedés érdekében szót emelni. Szervezkedésük erejével elérték azt, hogy ma, ha gyűléseket tartanak, oda a rendőrség emberei nem mennek el. A hatóság közegei csak akkor szerencséltetik meg látogatásaikkal a gyűléseket, ha annak tárgya a klerikalizmus vagy militarizmus. Ez az a két pont, amelynek megbolygatása tilos. A klerikalizmus a legnagyobb akadály az asszonyok fölvilágosítása terén. Ellenére azonban minden eléjük gördített akadálynak, 20.000 asszonyt sikerült a politikai pártszervezetekbe behozni, akiknek gondolatmenetét és irányát átformáltuk, akik ma már nem hisznek a vallásban, lelki üdvösségben. Kiépítették az osztrák munkásnők egyéb szervezeteiket is. 3 fillér külön pártadót szedtek, amelyből 2 fillér agitációs célra fordíttatik. Fölállítottak női titkárságot, amely az agitáció dolgát végzi. 1892-ben megalapították az Arbeiterinnen-Zeitung-ot. Az 1906. évi pártgyűléshez egy indítvány érkezett be, amelyben javaslatba hozzák, hogy a párt szüntesse be a lapot, mert arra ráfizet. De ez nem történt meg. Ellenben rövid idő múlva — az osztrák munkásnők lelkes és kitartó agitációja révén — a laphoz tömegesen csatlakoztak újabb előfizetők. Ausztriában tilos a kolportázs. Azonban ezzel senki sem törődik. Gyakran megtörténik, hogy a hatóság küldötte rászól egy lapelárusítással foglalkozó elvtársnőre: „Hisz önnek nincs joga lapot eladni". A megszólított a lapot elteszi, azonban a gyűlés végén, már minden lap elkelt. Minden proletárasszonynak olvasni kell a lapját Tudnia kell, mi van abban az újságban, amely az ő számára iratik és amely érdekeit védi. És azért is szükséges, hogy olvassák, mert például Magyarországon a Nőmunkás nemcsak a hazai, de a külföldi nőmozgalomról is tájékozást nyújt. Emellett lehet sőt kell is pártlapot olvasni. Ausztriában olyan munkáscsaládok, ahol a család több tagja szervezett munkás, elosztva fizetnek elő a pártlapokra. Az apának jár az Arbeiter-Zeitung, az asszonynak az Arbeiterinnen-Zeitung, a fiúnak a Jug end arbeit er és igy tovább. Az agitátorok nevelésére vonatkozólag megemlíti, hogy Bécsben a párt a téli hónapokban 2 tanfolyamot tart fönn. Az egyik tanfolyamra járnak azon elvtársnők, akik a pártban valamily bizalmi állást foglalnak el. A másik tanfolyamon politikai és gazdasági kérdésekről tartatnak előadások. Szükségesnek tartja szórakoztató előadásoknak a rendezését Ahelyett, hogy az asszonyok és leányok valamilyen felekezeti alapon álló egyesületbe mennének, jöjjenek el hozzánk. • Szórakoztatás közben is fontos agitációs munkát lehet kifejteni. Szeptember 9-én 100.000 példányban nyomatott ki az Arbeiterinnen Zeitung. Az osztrák munkásnők házról-házra, ajtóról-ajtóra ingyen osztogatták azt. Egy héten belül a lap előfizetőinek száma 3000-rel növekedett. Befejezésül az október 30. és 31-én Bécsben megtartandó V. szociáldemokrata nőkongreszszusra hív meg bennünket Popp elvtársnő. Buchingerné kifejti, hogy Popp Adél referálása után fölszólalnia szinte fölösleges, mert Papp Adél válaszolt mindenre, ami a szőnyegre került. Mivel a vita nincs kimerítve, ajánlja, hogy a Nőmunkásban folytassák a vitát. A határozati javaslat módosítva tehát így fog szólni: a Határozati javaslat a napirend L pontjához. Mondja ki a magyarországi nőmunkások IV. országos kongresszusa, hogy a Nőmunkás elterjesztése érdekében megkeresést intéz az összes szakszervezetekhez, hogy azok női tagjainak a szaklap mellett, vagy ahol nincs szaklap, a szaklap helyett, a Nőmunkást indítsák meg. Mondja ki továbbá, hogy a Nőmunkás elterjesztése érdekében fölhívja a vidéki párttitkárokat és a Népszava-kezelőket, hogy a Nőmunkás elterjesztése érdekében legalább félévenként egyszer Nőmunkásnapokat rendezzenek, egyben a szokásos Népszava-napokon a Nőmunkásért is a legmesszebbmenő agitációt fejtsék ki. Ugyanerre hívja föl a kongresszus a fővárosi pártszervezetek végrehajtó bizottságait is. Mondja ki a kongresszus, hogy a nőmunkások szervező bizottságának feladatává teszi, hogy minden alkalmat megragadva a szóbeli és röpirat útján való agitációnak minden eszközét fölhasználva azon legyen, hogy a Nőmunkás előfizetőinek száma minél hamarabb megkettőztessék, továbbá, hogy csak az tekintetik szociáldemokrata munkásnőnek, aki előfizetője a Nőmunkásnak, avagy más pártlapunknak, esetleg a szaklapjának. A kongresszus nevében meleg köszönetet mond Papp Adélnak, hogy az ő tapasztalataival a mi kezdetleges ügyünket előbbre vitte. A módosított indítványt a kongresszus egyhangúan elfogadja. Következik a szervező bizottság indítványa, amely a női pártadóról szól. Éspedig: Mondja ki a kongresszus, hogy a nőmozgalom agitációjának a fedezésére az országos nőszervező bizottság heti kétfilléres nőpártadó bélyegeket bocsát ki. A fővárosban a párt-és szakmai nőszervező bizottságok a befolyó összes nőpártadót az országos nőbizottságnak szolgáltatja be, míg a vidéki szervezetek a befolyó pártadó felét a helyi agitációra fordítják, másik felét viszont havonta pontosan tartoznak az országos bizottságnak beszolgáltatni. A fővárosban az agitáció költségeit az országos bizottság fedezi. A nőmunkások országosszervező bizottsága. Az indítványt Weisz elvtárs indokolja és ebbek hozzászólása után a kongresszus elfogadja. Azután a következő indítványokat fogadja el a kongresszus: Indítványozom, határozza el a nőkongreszszus a tavaszi vagy nyári hónapok egyik vasár- vagy ünnepnapján az agitációs célokra szolgáló „nők napja" _ megtartását Ezen napra az illetékes hatóságoktól (polgármesteri hivatal) kikérendő lenne a Nőmunkás kolportázsjoga és az elvtársnők lapunkat az utcán, házakban, ajtóról-ajtóra járva árusítani és vele agitálni tartoznának. E napon a főváros egyes kerületeiben, továbbá a vidék egyes városaiban nyilvános nőgyűlések tartandók. Goldschmied Sári: A kongresszus bízza meg a megválasztandó országos nőbizottságot egy szervezeti szabályzat készítésével. A szervezeti szabályzatban utasítás adandó a nőbizottságok működésére vonatkozólag. A cipőfelsőrészkészítők nőbizottsága. Ezek után a kongresszust Timár elvtársnő meleg szavakkal bezárja. BELFÖLD * * * Mélyebbre nem sülyedhet már Magyarország, — ez a külföldi Lipscher teremtett sajtó véleménye a Lukács-Cromwellek és Tisza-Bavartok birodalmáról. A párisi „La Librté" így ír apinkás ottányról! Magyarország renoméját a botrányok sorozata már annyira sülyesztette, hogy ez az ujabb panama, lehet mondani, már semmit sem ronthat többet rajta. ..A mérlen rossznak megvan a jó oldala, címü szállóige értelmébe a pártkasza ÖSSZI tolvajainak mássága is eredményezett hasznosat: V Magyarosságot, a kormányzói ványok és pártkasza-zsobrákok vadászterületét ISPZ mivoltában mutatta be a külföld flott. Ha ez a helrontás fáj a magyarországi kapatistáknak, tegyenek róla Spórolni! spórolni! Miniszteri rendelet adta ki ezt a jelszót. Melyik miniszter lehet az, aki spórol ? A pénzügyminiszter ? A pénzügyminiszterek nálunk a pártkassza javára szoktak sópénzeket lopni az államtól. A honvédelmi miniszter? Az újabb tíz- és tízmilliókat követel katonai célokra. A kereskedelmi miniszter a szubvenciós vesztegetés céljaira, a földművelésügyi miniszter az ezerholdasok szájának betömésére pocsékolja a milliókat, a belügyminiszter pazar bőkezűséggel építi a határrendőr-kaszárnyákat. Csak egy miniszter takarékoskodik: a közoktatásügyi. Az igaz, hogy neki is lenne min spórolni: papi kongrua, felekezeti iskolák segítése sok, sok milliót nyel el. De a zseniális Jankovieh a takarékosságnak erről a lehetőségéről elfelejtkezik, míg a modern Kazinczy nyelvújító szerepét játssza. Jankovieh ur az erdélyi püspöknek gyónik, tehát nem spórol a papok domború hasán feszülő bőrre. Jankovieh ur az iskola, a kultura bőrére spórol. Kiadott egy rendeletet —160.487 a száma — amelyben kijelenti, hogy az állam jelenlegi pénzügyi helyzetére való tekintettel, nem tartja megengedhetőnek, hogy tárcájának" folyó évi kezelését hiteltúllépéssel zárják le. Ennélfogva figyelmezteti a miniszter az iskolák igazgatóit hogy engedély nélküli megrendelésektől és a rendelkezésre bocsátott általányok túllépésétől óvakodjanak, az általányok meg nem engedett felhasználásától pedig vagyoni felelősség alatt tartózkodjanak, még akkor is, ha a maradvány erre fedezetet nyújtana. A miniszter végül elrendeli, hogy az év végén fölhasználatlanul leírő maradványokat az 1897. XX. t.-c. 29. §-a értelmében szállítsák az állam pénztárába. Más szóval: az iskolák kulturcéljaira tilos elkölteni a nekik kiutalt összegeket is. Spónrolni kell, ha összedűl is az iskola, ha a tanszer kevés is, ha a tanítás eredményét a pénzhiány, a mindenáron takarékoskodás meg is semmisíti! Ha a biró ellenzéki. Többször írtunk már arról az aljas hajszáról, amelyet a hitvány mangók folytattak Biró Lajos és Csiszár Lajos alsólendvai járásbírák ellen. Az volt a szörnyű vétkük, hogy a függetlenségi jelöltre szavaztak, sőt még a programbeszédét is meghallgatták s nem a lopott pénzből fizetett mungó potyavacsorákon eszemiszomoztak, hanem a tisztességes ellenzéki polgárság lakomáján vettek részt. Mándy Samu nevezetű mungóképviselő denunciálására az igazságügy miniszter fegyelmi eljárást indított ellenük, de a Kúria fölmentette őket. Füss Nándor (van-e, ki e nevet ismeri? — meg kell tehát írnunk, hogy Alsólendván patyikus az illető s legutóbb mandátumot kotyvasztott magának), egy másik mungó honatya folytatta a denunciálást azért, mert Biró Lajos járásbíró a megyebizottsági tagválasztásoknál egy ellenzéki ívet aláírt. Az igazságügyminiszter a járásbírót ezért megintette. Következett Hajós Kálmán mankó, aki a két járásbírót azért jelentette föl, mert tagjai a függetlenségi olvasókörnek. A Kúria erre a denunciálásra is fölmentő ítélettel felelt. Végül az alsólendvai járásbíróság vezetője, Geffert Elek akarta különféle szekatúrákkal kiüldözni Biró Lajost. Újabb fegyelmi eljárás indult ellene, amelynek során rámutatott arra, hogy pártpolitikai üldözés folyik ellene. Ezt a győri tábla is elismerte azzal, hogy ismét fölmentette Birót, így üldözik ezek az aljas mangók azt a birót, aki megundorodva attól a bandától, amelyből oly sokan vádlottakként kerülhetnének a keze alá. a politikai véleményét önérzetes emberként bátran kifejezi. A magyar Cromwell protektoráról, Lip-: scher úrról azt akarja elhitetni a kormány, hogy csak úgy, szerelemből protezsálta be az angol képeslapokba és a francia napilapokba a kormány cikkeit, fotográfiáit Lip-: scher úr ellenben kézzel-lábbal védekezik az ingyen szerelem föltevése ellen: ő igenis, pénzért prostituálta magát és esze ágában sem volt ingyen Tiszáék lapvásárló ügynökévé szegődni. Ennek az ellenkezőjét nem is hiszi el senki és erre a kormány sajtója azt kezdte híresztelni, hogy Lipscher, a barátja, többszörösen büntetett előéletű ember, aki nem is volt összeköttetésben a külföldi lapokkal és a sajtóirodának csak fölajánlkozott — eredmény nélkül.Erre megint előáll Lipscher és a „Magyar Hírlap"-ban másolatokat közöl levelekről, cikkekről, táviratokról. A hiteles bizonyítékok szerint 1. Lipscher igenis intim viszonyban volt a sajtóirodai főnökkel, aki többször írásban köszönte meg szolgálatait 2. igenis munkatársa volt egyes külföldi lapoknak, 3. igenis alkudozott sajtóirodai cikkek elhelyezése dolgában. Ezzel aztán végképpen bebizonyult az is, hogy a kormány állandóan vesztegeti állam-i pénzen a külföldi sajtót, hogy a külföldi lapvéleményekkel presszionálhassa a belföldi közvéleményt. És csak ezt kellett bebizonyítani. Emellett a kérdés mellett igazán tizedrangú kérdés, hogy Lipscher, a kormány barátja és Baráth barátja, ma jelenleg pár. n