Népszava, 1913. október (41. évfolyam, 230–256. sz.)

1913-10-22 / 248. szám

1913 oFESEer '22. NÉPSZAVA nem élvezték, a férfiak egyáltalában nem tu­lajdonítottak mozgalmuknak jelentőséget Az asszonyok azonban kitartó munkásságuk ál­tal kiküzdötték azt, hogy számba vegyék őket. Így érkezett el az 1905-iki politikai tömeg­sztrájk ideje. Ebben az időben óriási munkát­­és energiát fejtettek ki az asszonyok annak előkészítése körül Ugyanez év november 28-án negyedmillió munkásnő vett részt ama tünte­tésben, amelyet az általános választójog ki­vívásáért az osztrák munkások folytattak. 1907-ben óriási küzdelmek árán megadatott az osztrák munkások választójoga és a szociál­demokrata képviselők első dolga volt a szabad politikai szervezkedés érdekében szót emelni. Szervezkedésük erejével elérték azt, hogy ma, ha gyűléseket tartanak, oda a rendőrség em­berei nem mennek el. A hatóság közegei csak akkor szerencséltetik meg látogatásaikkal a gyűléseket, ha annak tárgya a klerikalizmus vagy militarizmus. Ez az a két pont, amelynek megbolygatása tilos. A klerikalizmus a legna­gyobb akadály az asszonyok fölvilágosítása te­rén. Ellenére azonban minden eléjük gördített akadálynak, 20.000 asszonyt sikerült a poli­tikai pártszervezetekbe behozni, akiknek gon­dolatmenetét és irányát átformáltuk, akik ma már nem hisznek a vallásban, lelki üdvösség­ben. Kiépítették az osztrák munkásnők egyéb szervezeteiket is. 3 fillér külön pártadót szed­tek, amelyből 2 fillér agitációs célra fordíttatik. Fölállítottak női titkárságot, amely az agi­táció dolgát végzi. 1892-ben megalapították az Arbeiterinnen-Zeitung-ot. Az 1906. évi párt­gyűléshez egy indítvány érkezett be, amelyben javaslatba hozzák, hogy a párt szüntesse be a lapot, mert arra ráfizet. De ez nem történt meg. Ellenben rövid idő múlva — az osztrák mun­kásnők lelkes és kitartó agitációja révén — a laphoz tömegesen csatlakoztak újabb előfize­tők. Ausztriában tilos a kolportázs. Azonban ezzel senki sem törődik. Gyakran megtörténik, hogy a hatóság küldötte rászól egy lapelárusí­tással foglalkozó elvtársnőre: „Hisz önnek nincs joga lapot eladni". A megszólított a la­pot elteszi, azonban a gyűlés végén, már min­den lap elkelt. Minden proletárasszonynak olvasni kell a lap­ját Tudnia kell, mi van abban az újságban, amely az ő számára iratik és amely érdekeit védi. És azért is szükséges, hogy olvassák, mert például Magyarországon a Nőmunkás nemcsak a hazai, de a külföldi nőmozgalomról is tájékozást nyújt. Emellett lehet sőt kell is pártlapot olvasni. Ausztriában olyan munkáscsaládok, ahol a család több tagja szervezett munkás, elosztva fizetnek elő a pártlapokra. Az apának jár az Arbeiter-Zeitung, az asszonynak az Arbeiterin­nen-Zeitung, a fiúnak a Jug end arbeit er és igy tovább. Az agitátorok nevelésére vonatkozólag meg­említi, hogy Bécsben a párt a téli hónapokban 2 tanfolyamot tart fönn. Az egyik tanfolyamra járnak azon elvtársnők, akik a pártban vala­mily bizalmi állást foglalnak el. A másik tan­folyamon politikai és gazdasági kérdésekről tartatnak előadások. Szükségesnek tartja szórakoztató előadások­nak a rendezését Ahelyett, hogy az asszonyok és leányok valamilyen felekezeti alapon álló egyesületbe mennének, jöjjenek el hozzánk. • Szórakoztatás közben is fontos agitációs mun­kát lehet kifejteni. Szeptember 9-én 100.000 példányban nyoma­tott ki az Arbeiterinnen Zeitung. Az osztrák munkásnők házról-házra, ajtóról-ajtóra ingyen osztogatták azt. Egy héten belül a lap előfize­tőinek száma­ 3000-rel növekedett. Befejezésül az október 30. és 31-én Bécsben megtartandó V. szociáldemokrata nőkongresz­szusra hív meg bennünket Popp elvtársnő. Buchingerné kifejti, hogy Popp Adél refe­rálása után fölszólalnia szinte fölösleges, mert Papp Adél válaszolt mindenre, ami a szőnyegre került. Mivel a vita nincs kimerítve, ajánlja, hogy a Nőmunkásban folytassák a vitát. A ha­tározati javaslat módosítva tehát így fog szólni: a Határozati javaslat a napirend L pontjához. Mondja ki a magyarországi nőmunkások IV. országos kongresszusa, hogy a Nőmunkás el­terjesztése érdekében megkeresést intéz az összes szakszervezetekhez, hogy azok női tag­jainak a szaklap mellett, vagy ahol nincs szaklap, a szaklap helyett, a Nőmunkást in­dítsák meg. Mondja ki továbbá, hogy a Nő­munkás elterjesztése érdekében fölhívja a vi­déki párttitkárokat és a Népszava-kezelőket, hogy a Nőmunkás elterjesztése érdekében legalább félévenként egyszer Nőmunkás­napokat rendezzenek, egyben a szokásos Nép­szava-napokon a Nőmunkásért is a leg­messzebbmenő agitációt fejtsék ki. Ugyan­erre hívja föl a kongresszus a fővárosi párt­szervezetek végrehajtó bizottságait is. Mondja ki a kongresszus, hogy a nőmunkások szer­vező bizottságának feladatává teszi, hogy minden alkalmat megragadva a szóbeli és röpirat útján való agitációnak minden esz­közét fölhasználva azon legyen, hogy a Nő­munkás előfizetőinek száma minél hamarabb megkettőztessék, továbbá, hogy csak az te­kintetik szociáldemokrata munkásnőnek, aki előfizetője a Nőmunkásnak, avagy más párt­lapunknak, esetleg a szaklapjának. A kongresszus nevében meleg köszönetet mond Papp Adélnak, hogy az ő tapasztalatai­val a mi kezdetleges ügyünket előbbre vitte. A módosított indítványt a kongresszus egy­hangúan elfogadja. Következik a szervező bizottság indítványa, amely a női pártadóról szól. És­pedig: Mondja ki a kongresszus, hogy a nőmozga­lom agitációjának a fedezésére az országos nőszervező bizottság heti kétfilléres nőpártadó bélyegeket bocsát ki. A fővárosban a párt-és szakmai nőszervező bizottságok a befolyó összes nőpártadót az országos nőbizottságnak szolgáltatja be, míg a vidéki szervezetek a befolyó pártadó felét a helyi agitációra for­dítják, másik felét viszont havonta pontosan tartoznak az országos bizottságnak beszol­gáltatni. A fővárosban az agitáció költségeit az országos bizottság fedezi. A nőmunkások országos­szervező bizottsága. Az indítványt Weisz elvtárs indokolja és ebbek hozzászólása után a kongresszus elfo­gadja. Azután a következő indítványokat fogadja el a kongresszus: Indítványozom, határozza el a nőkongresz­szus a tavaszi vagy nyári hónapok egyik va­sár- vagy ünnepnapján az agitációs cé­lokra szolgáló „nők napja" _ megtartását Ezen napra az illetékes hatóságoktól (pol­gármesteri hivatal) kikérendő lenne a Nő­munkás kolportázsjoga és az elvtársnők la­punkat az utcán, házakban, ajtóról-ajtóra járva árusítani és vele agitálni tartoznának. E napon a főváros egyes kerületeiben, to­vábbá a vidék egyes városaiban nyilvános nőgyűlések tartandók. Goldschmied Sári: A kongresszus bízza meg a megválasztandó országos nőbizottságot egy szervezeti szabály­zat készítésével. A szervezeti szabályzatban utasítás adandó a nőbizottságok működésére vonatkozólag. A cipőfelsőrészkészítők nőbizottsága. Ezek után a kongresszust Timár elvtárs­nő meleg szavakkal bezárja. BELFÖLD * * * Mélyebbre nem sülyedhet már Magyar­ország, — ez a külföldi Lipscher teremtett sajtó v­éleménye a Lukács-Cromwellek és Tisza-Bavart­­ok birodalmáról. A párisi „La Lib­rté" így ír a­pinkás ottányr­ól! Magyarország renoméját a botrányok so­rozata már annyira sülyesztette, hogy ez az ujabb panama, lehet mondani, már semmit sem ronthat többet rajta. ..A m­érlen rossznak megvan a jó oldala­, címü szállóige értelméb­e a pártk­asza ÖSSZI tolvaj­ainak má­ssága is eredmé­nyezett hasznosat: V Ma­gyaross­ágot, a kor­mányzói ványok és pártkas­za-zsobrákok va­dászterületét ISPZ mivoltában mutatta be a külföld flott. Ha ez a h­­elrontás fáj a magyarországi kap­­atistáknak, tegyenek róla Spórolni! spórolni! Miniszteri rendelet adta ki ezt a jelszót. Melyik miniszter lehet az, aki spórol ? A pénzügyminiszter ? A pénzügyminiszterek nálunk a pártkassza ja­vára szoktak sópénzeket lopni az államtól. A honvédelmi miniszter? Az újabb tíz- és tízmilliókat követel katonai célokra. A ke­reskedelmi miniszter a szubvenciós veszte­getés céljaira, a földművelésügyi miniszter az ezerholdasok szájának betömésére pocsé­kolja a milliókat, a belügyminiszter pazar bőkezűséggel építi a határrendőr-kaszárnyá­kat. Csak egy miniszter takarékoskodik: a köz­oktatásügyi. Az igaz, hogy neki is lenne min spórolni: papi kongrua, felekezeti iskolák segítése sok, sok milliót nyel el. De a zseniá­lis Jankovieh a takarékosságnak erről a lehetőségéről elfelejtkezik, míg a modern Kazinczy nyelvújító szerepét játssza. Jan­kovieh ur az erdélyi püspöknek gyónik, te­hát nem spórol a papok domború hasán feszülő bőrre. Jankovieh ur az iskola, a kultura bőrére spórol. Kiadott egy rendeletet —160.487 a száma — amelyben kijelenti, hogy az állam jelenlegi pénzügyi helyzetére való tekintettel, nem tartja megengedhetőnek, hogy tárcájának" folyó évi kezelését hiteltúllépéssel zárják le. Ennélfogva figyelmezteti a miniszter az is­kolák igazgatóit hogy engedély nélküli meg­rendelésektől és a rendelkezésre bocsátott általányok túllépésétől óvakodjanak, az ál­talányok meg nem engedett felhasználásától pedig vagyoni felelősség alatt tartózkodja­nak, még akkor is, ha a maradvány erre fedezetet nyújtana. A miniszter végül elren­deli, hogy az év végén fölhasználatlanul leírő maradványokat az 1897. XX. t.-c. 29. §-a értelmében szállítsák az állam pénztárába. Más szóval: az iskolák kulturcéljaira tilos elkölteni a nekik kiutalt összegeket is. Spón­­rolni kell, ha összedűl is az iskola, ha a tan­szer kevés is, ha a tanítás eredményét a pénzhiány, a mindenáron takarékoskodás meg is semmisíti! Ha a biró ellenzéki. Többször írtunk már arról az aljas hajszáról, amelyet a hitvány mangók folytattak Biró Lajos és Csiszár Lajos alsólendvai járásbírák ellen. Az volt a szörnyű vétkük, hogy a függetlenségi je­löltre szavaztak, sőt még a programbeszédét is meghallgatták s nem a lopott pénzből fizetett mungó potyavacsorákon eszem­iszomoztak, hanem a tisztességes ellenzéki polgárság lakomáján vettek részt. Mándy Samu nevezetű mungóképviselő denunciá­lására az igazságügy miniszter fegyelmi el­járást indított ellenük, de a Kúria fölmen­tette őket. Füss Nándor (van-e, ki e nevet ismeri? — meg kell tehát írnunk, hogy Alsólendván patyikus az illető s legutóbb mandátumot kotyvasztott magának), egy másik mungó honatya folytatta a denunciá­lást azért, mert Biró Lajos járásbíró a megyebizottsági tagválasztásoknál egy el­lenzéki ívet aláírt. Az igazságügyminiszter a járásbírót ezért megintette. Következett Hajós Kálmán mankó, aki a két járásbírót azért jelentette föl, mert tagjai a függet­lenségi olvasókörnek. A Kúria erre a de­nunciálásra is fölmentő ítélettel felelt. Végül az alsólendvai járásbíróság vezetője, Geffert Elek akarta különféle szekatúrákkal kiül­dözni Biró Lajost. Újabb fegyelmi eljárás indult ellene, amelynek során rámutatott arra, hogy pártpolitikai üldözés folyik el­lene. Ezt a győri tábla is elismerte azzal, hogy ismét fölmentette Birót, így üldözik ezek az aljas mangók azt a birót, aki megundorodva attól a bandától, amelyből oly sokan vádlottakként kerülhet­nének a keze alá. a politikai véleményét önérzetes emberként bátran kifejezi. A­ magyar Cromwell protektoráról, Lip-: scher úrról azt akarja elhitetni a kormány, hogy csak úgy, szerelemből protezsálta be az angol képeslapokba és a francia napila­pokba a kormány cikkeit, fotográfiáit Lip-: scher úr ellenben kézzel-lábbal védekezik az ingyen­ szerelem föltevése ellen: ő igenis, pénzért prostituálta magát és esze ágában sem volt ingyen Tiszáék lapvásárló ügynö­kévé szegődni. Ennek az ellenkezőjét nem is hiszi el senki és erre a kormány sajtója azt kezdte híresztelni, hogy Lipscher, a barátja, többszörösen büntetett előéletű ember, aki nem is volt összeköttetésben a külföldi la­pokkal és a sajtóirodának csak fölajánlko­zott — eredmény nélkül.­­Erre megint előáll Lipscher és a „Magyar Hírlap"-ban másolatokat közöl levelekről, cikkekről, táviratokról. A hiteles bizonyíté­­­kok szerint 1. Lipscher igenis intim viszony­ban volt a sajtóirodai főnökkel, aki többször írásban köszönte meg szolgálatait 2. igenis munkatársa volt egyes külföldi lapoknak, 3. igenis alkudozott sajtóirodai cikkek elhe­lyezése dolgában. Ezzel aztán végképpen bebizonyult az is, hogy a kormány állandóan vesztegeti állam-i pénzen a külföldi sajtót, hogy a külföldi lap­véleményekkel presszionálhassa a belföldi közvéleményt. És csak ezt kellett bebizonyí­tani. Emellett a kérdés mellett igazán tized­rangú kérdés, hogy Lipscher, a kormány barátja és Baráth barátja, ma jelenleg pár. n

Next