Népszava, 1913. december (41. évfolyam, 282–306. sz.)
1913-12-25 / 302. szám
11 A munkanélküliek Karácsonya. A szeretet és béke ünnepén százezernél több munkanélküli munkás, legalább ötvenezer munkáscsalád, a munkásgyerekek tízezrei fűtetlen szobában, éhesen gondol majd arra, hogy a gazdagok, a jóllakottak a Megváltó születését ünnepelik. A képmutatásnak ezen a nagy ünnepén izzó gyűlölettel kell gondolnunk arra, hogy a keresztényi szeretetet prédikáló társadalom milyen lelketlen közönnyel löki félre leghasznosabb tagjait, a minden értéket termelő munkásokat. A munkanélküliség a kapitalista termelőmód legvéresebb, legborzalmasabb bűne, legőrültebb igazságtalansága. A dolgozó munkás helyzete egy csöppet sem irigylésre méltó. Erejének teljes megfeszítésével kell dolgoznia, hogy a mindennapi betevő falatot saját magának, esetleg a családjának is megszerezze. Társadalmi helyzete alárendelt. Az ország, a város vagy a község ügyeit az ő megkérdezése nélkül intézik azok, akiknek gazdasági érdekei kívánják meg, hogy a munkást a törvények erejével rabszolgai függésben tartsák. A legborzasztóbb azonban a munkás gazdasági helyzetének bizonytalansága. Amíg dolgozik, eltengődik valahogyan. Úgy rendezi be életét, hogy a sovány keresetből mindennapra jusson annyi, amennyi azéhség leküzdésére elegendő. Megtakarításról azonban szó sem lehet. A legszolidabb életmódot folytató munkás is boldog, ha annyira lefokozhatja igényeit, hogy minden kötelezettségének eleget tehet. A munkanélküliség réme azonban ott kisért minden munkásháztartás körül. Senkisem tudhatja, mikor kerül az utcára. A munkanélküliség az a korbács, amellyel a munkásokat alázatos, engedelmes, szolgalelkű rabszolgákká akarják nevelni. A követelődző, öntudatos munkások ellen a munkakönyv kiadásának fenyegetését alkalmazzák. A kapitalista terrornak ez a rémes, kíméletlen eszköze szolgál arra, hogy elnémítsa az öntudatos követelésnek hangját. A gazdasági föllendülésnek idejében a kizsákmányolásnak ez a hatásos fegyvere nem nagy sikerrel alkalmazható. Ha a munkás tudja, hogy könnyű szerrel találhat alkalmazást, nem tűri el a méltatlan bánásmódot és munkaerejének a szokottnál nagyobb mértékű kizsákmányolását. Azonban a gazdasági válságok idején, amikor tízezrek csatangolnak munka nélkül, sok ezer büszke, gondolkodó nő hajlik meg a viszonyok kényszerítő ereje előtt és keserű gyűlölettel tűri el a megaláztatást, a munkáltatók uzsoráskodását. A nyomorgó nő, az ártatlan éhező gyermek nagyon sok munkástmegtanít arra," hogy meggyőződését, elfojtva, a jobb időket várva, eltűrje a méltatlan és pökhendi bánásmódot. A kapitalisták a gazdasági válságok idejében szokták beigazolni, hogy szívtelenebbek a legvérengzőbb fenevadnál. A Ganzgyár igazgatósága a „szeretet" ünnepe előtt lökött 5000 munkást az utcára. A dúsgazdag részvényesek képviselői a munkáscsaládok ezreinek a kínzó nyomorúságot adták karácsonyi ajándékul. Azok, akik pompás lakásaikban a sugárzó karácsonyfa köré gyűjtik gyermekeiket, akik szétosztják azokat az ajándékokat, amelyeknek árából több munkáscsalád egész esztendőben megélhetne, a Megváltóról, a szeretetről fognak regélni és talán nem is jut eszükbe, hogy a kizárás gaztettével a munkásgyermekek ezreitől lopták el az utolsó falat kenyeret, hogy ők azok, akik a temető apró sirhalmait megszaporítják. Cinikus képmutatás a szeretetnek ez az állítólagos ünnepe. Csak szívtelenség, gőg és a gonosz, lelketlen kizsákmányolás vágya él az elnyomók maroknyi csoportjának lelkében. És a kapitalista társadalom békéje is csak a rendőrök és csendőrök fegyverein, a katonák szuronyain nyugvó béke. Az éhes emberek tízezreit csak a szuronyok erőszaka tartja vissza attól, hogy be ne törjenek a fényes palotákba, hogy el ne tapossák azoknak a gonosztevőknek pompás karácsonyfáit, akik szeretetről mernek beszélni egy olyan társadalomban, amelyben a férfiak, nők és gyermekek százezrei éheznek. A munkanélküliség teljesen kiszolgáltatná a munkásokat a tőkések kicsiny csoportjának, ha a munkások nem gondoltak volna az önvédelemre. A szakegylet, a szövetség, amely megtanította a munkásokat gondolkodni és követelni, a szervezet, Magus fejünk álomra hajtván, Enyhet álmodunk: piros bosszú népe Két iszonyú rajban S lép a Krisztus-hydra ezer fejére, Megfizetni vád századokért. * Ma is Gyűlöletet ünneplünk, Miként tegnap, holnap és ujra-újra, Gyűlöletet és harcot, Míg uj Karácsony jelét ki nem gyújtja Az egész Földön a mi szívünk. Ady Endre. * * * amely sikeresen szállt szembe a tőkések minden erejével, a munkanélküliség idejében is hűséges segítője a munkásoknak. A szakegyleti tagok befizetett fillérei ilyenkor óriási jelentőségű szerepet játszanak. A munkanélkülieket megmentik a legvégső nyomortól, a gyermekeket a pusztulástól. Ezzel a munkások elérik azt az óriási fontosságú eredményt, hogy nem kell védtelenül eltűrniök a munkabérek korlátlan leszorítását. Ha a szervezetek nem adnának munkanélküli segélyt, akkor a válság idején minden vívmány elveszne, amit a munkások jobb időkben nehéz harcokkal szereztek. Ebben az esztendőben csupán hat nagyobb szervezet 692.000 koronát fizetett ki a munkanélküliek részére. Karácsonykor több szervezet ismét tízezreket ad majd rendkívüli segélyben a munkanélküliek részére. És milyen más es a segélyezés, mint az állam vagy a főváros alamizsnája. A szakegyleti tag jogot szerzett a segélyre, tehát minden zaklatástól menten veszi föl azt a segélyt, amelyet az ő filléreiből gyűjtöttek. Önérzetét nem sértheti senki, mert a szervezetben nincsenek mások, mint a saját társai. Az állam és a főváros 150.000 koronát adtak azok részére, akiket ők taszítottak nyomorba. Ezt a pénzt is a munkások filléreiből gyűjtötték össze. De úgy osztják szét, mintha alamizsnát adnának. A főváros ifjú szociálpolitikai vezetője, ugyanaz, aki külföldön és a hazai tudományos vitákban a modern haladó irányzat képviselője gyanánt szerepel, a gyakorlatban az „udvar" szociálpolitikai rendszerét honosította meg. A segélyért jelentkező munkanélkülieket ugyanis az udvaron órákig szórakoztatják, hogy félig megfagyva jussanak a koronás szociálpolitikai áldáshoz. Hogy gorombán, durván és kíméletlenül beszélnek velük, az magától értetődik. A magyar szociálpolitika csak az elméletben finom és előkelő. Az állam és a főváros 150.000 koronája a jelentésekben majd a munkanélkülieknek nyújtott segély gyanánt szerepel, a gyakorlatban azonban ez az összeg otromba és tapintatlan módon nyújtott szegény segély. A VII. kerületi elöljáróságról például rendőrrel cipelik ki azokat, akik egy hangos szót mernek beszélni. Ebből is látható, hogy a munkások csak 4. A nagy sokaság pediglen füleibe vevé beszédeiket, bár mind külömb-külömb beszédek voltanak és csak abban egyezének, hogy a prófétátoknak nem volt, hová fejüket lehajtsák és nem volt, miből táplálékukat vegyék, hanem csak vad olajfák gyümölcséből. 5. Mindenük köz vala az országutak kóborlóinak, mivel nem vala semmiök. 6. És találkozának eary kereszutnál többféle nincsetlenek: külországbéliek, Júdeabeliek és Galileabéliek, kik is nem nagyon szívelhették egy amást. 7. De találkozának azut keresztezésénél és egyiknek sem volt mit ennie. És hangos szóval átkozák az idegen zsoldosokat, a vámszedőket, az írástudókat és a negyedes fejedelmet, aki Heródesnek neveztetik vala. S. Hallván és látván a sokaságot egy asszony, kijőve házából és mondá fiának: Menj fiam, hallgassad, mit beszélnek amaz idegenek. És fia odamene a sokasághoz és hallgatá. ~F Kiss riris. 'i in ir-Tii. . i ns^sa * * * Gyűlölet és harc (Ének karácsony ünnepen.) Ma a bilincses millióknak Éhnyavalyás, kínos élete gyászol S újra megátkoz téged, Csalárd legenda, betlehemi jászol, Hazug felkentség, ál szeretet. * Ma sem hiszünk a pásztoroknak, Sem a prémbundás víg örvendezőknek, Sem a vezér-csillagnak, Csupán mi saját, szomorú erőnknek, Mely megfeszíttetett igazán. • Ma a sírokat bontogatjuk S minden léptünknél átok-sírok nyílnak, Melyekbe, hajh, becsalta Hazug fénnyel a betlehemi csillag A Szeretet hiszékenyeit. • Ma hóhéraink Jézusához Hallelujázni nem vihetnek minket, Megmutatjuk egymásnak Gyűlöletszító, nehéz sebeinket S bosszúra hívjuk a sziveink. NÉPSZAVA 1913 december 25. A legenda születése. *I. RÉSZ: A nagy sokaságról és a kíváncsi asszony személyről. 1. Történt pediglen, hogy elérkezének ismét az inség ama napjai, amelyekben Izrael fiai és idegen országok fiai országutak porát együtt nyelek vala nagy vándorlásuk közben, mivel nem vala házukban mit enniük és tengerentúlról jött zsoldosok kergetek ki őket hajlékaikból. Élikorgatá ő gyomrukat és káprázik vala szemük, lelkük pediglen háborodott vala és hiszékeny. 2. Amint Jóéi prófétától megmondatott, éhükben látásokat látának isfiaik és álmokat álmodának ö véneik és az Úr kitölté rájuk prófétáló lelkét. 3. És jöttenek próféták külső országokból és támadának próféták Izraelből. És sokan valának a próféták, mivel sok ínséges, ember vala. II. RÉSZ. Külországbéliek zagyva beszédiről és mindeneknek oktalan reménységiről. 1. Egy közülük Achajából való valaha görögnek nevezteték. Előállván, mondá: 2. Amhol házak vagynak és kamarák vagynak a házakban, a kamarákban kenyér vagyon. Mi pediglen éhezünk. Kopogtassunk az ajtón, mondván: adjatok kenyeret, mert ha nem adnátok, bizony mondjuk, elvesszük azt 3. És megszólala egy Júdeabéli iffiú: Házak ugyan vágynak, de imé lyukas a tetőjük és bizonnyal üres a kamarájuk. Akik pediglen bennük lakoznak, gyönge asszonyszemélyek és kisdedeik 4. És elszégyenlé magát a görög.