Népszava, 1914. március (42. évfolyam, 52–77. sz.)
1914-03-01 / 52. szám
2 És valóban, az épület erős is. Csak a talaj ingadozik és csuszamlik, amelyen azépület áll. És minél hatalmasabb épület áll a megrendült, lecsúszó talajon, annál gyorsabb és biztosabb az összeomlik vagy legalább megrepedezés. Az angol alsóház nagy hatalmának jellemzésére mondották, hogy az angol parlament mindent meg tud csinálni, kivéve azt, hogy fiúból leányt csináljon. De még valamit nem tud a világnak leghatalmasabb parlamentje sem megtenni: gúzsba kötni az életet és meg nem történtté tenni a gazdasági fejlődés erőit és visszájukra fordítani azokat az áramlatokat, amelyek a mai államokat és társadalmakat a feudalizmus világából a kapitalizmus világába sodorják át. A fóparlament bizonyára igen hatalmas egy testület és csak azt nem iktatja törvénybe, ami nem jut eszébe. Ámde a gazdasági átalakulás némán dolgozó erői e szapora és akadálytalan törvényhozó munka alól szépecskén elmossák a talajt... Amelyik napon a feudalizmus hódító hadjárata befejeződött a főrendiházi szavazatokkal, azon a napon jelent meg az 1910. népszámlálás eredményeit földolgozó statisztika II. kötete, amely a magyar birodalom népességének foglalkozását ismerteti. A törvényhozásban erősebb lesz a feudalizmus: erősebb lesz-e az életben is ? A törvények szerint gyöngülnek azok az erők, amelyek a közszabadságodat mindenütt kivívták és védelmezik: gyöngülnek-e az 'életben is ! ? "A népszámlálási statisztika adatai ezekre a kérdésekre világos feleletet adnak. A magyar törvényhozás a feudalizmus felé halad: a magyar közgazdaságiélet a kapitalizmus felé halad. Magyarország népessége 1900—1910 között 8,5 százalékkal szaporodott, iparforgalmi népesség ugyanez alatt a tíz év alatt 31 százalékkal szaporodott.Az iparforgalmi népesség háromszor olyan gyorsan szaporodik, mint a népesség általában. A népesség foglalkozásában nagy eltolódás történik: az ország iparosodik. De nemcsak aránylag él ma több ember ipari munkából, hanem önmagában véve, abszolúte is. Az ipari népesség (keresők és családtagjaik) száma volt 1890-ben 2,158.83,; 1900-ban 3,764783 1910-ben 4,928.233 Az iparból élők száma ezek szerint az adatok szerint húsz év alatt több mint megkétszereződött. 1890-ben száz ember közül 16.2, 1900-ban száz ember közül 19.6, 1910-ben száz ember közül 23.6 tartozott az iparforgalmi népességhez.Az őstermelők tíz év előtt a népesség 68 százalékát, 1910-ben ellenben már csak 61.5 százalékát tették ki. Ez a négy százalék, amellyel az iparosnépesség növekedett és amellyel a mezőgazdasági népesség csökkent, mutatja, hogy Magyarországon is föltartózhatatlanul megy előre az a folyamat, amely a népességnek egyre nagyobb tömegeit sodorja a faluból a városba, a feudális világból a kapitalista világba, a mezőgazdaságból az iparba, a tudatlanságból a betűvilágából, a szolgai megadásból a szabadságért való küzdelem világaiba. Magyaország egész politikai szervezete, a közhatalom gyakorlása, az állami és közigazgatási intézmények olyanok, mint aa az egész ország csak feudális urakból és azoknak cselédeiből állana. Nem frázisok, nem az izgatók, nem a népbolondítók, hanem a hivatalos statisztika adatai sütik rá az ország mai uraira a bitorlók bélyegét, ezek bélyegzik azt a törvényhozást, amely a feudalizmus megerősítésén dolgozik az ország gazdasági fejlődésével ellentétes és ezért pusztulásra ítélt közönséges bitorlásnak. A főrendiház és a sóparlament, Tisza és megvásárolt emberei hihetik azt, hogy a szombati nappal megölték a sajtószabadságot és eltemették az általános választójogot. A statisztika kétségtelen adatai, amelyek mögött meg lehet látni az égbenyúló gyárkémények erdejét, a fölsorakozó munkás zászlóaljakat, a pusztuló kis exisztenciák tömegét, kétségtelen bizonyságot tesznek arról, hogy ez a győzelem csak máról holnapra való és hogy az ország gazdasági fejlődésével összhangban levő demokrácia mielőbb diadalmas erővel száll majd szembe a tegnap erőivel. A népesség Szocializmus és magyarság. A kerületek beosztásáról Andrássy Gyula gróf cikket irt és ebben megtámadja a Tiszakormány kerületi beosztását, mert nem biztosítja a parlament magyar jellegét. A magyar szupremáciát félti a Tisza-féle kerületi beosztástól, mert nem úgy állapítja meg a választókerületeket, hogy a tisztán magyar jellegű kerületek abszolút többségben legyenek. Azt írja, hogy a Tisza-féle kerületi beosztás éppoly rossz, mint a mai, mert mind a kettő csak akkor biztosítja a magyar szupremáciát, ha azt a nemzetiségek zöme támogatja vagy pedig a választások eredménye meghamisítható. Andrássy statisztikája szerint ma 229 magyar többségű kerület van és 184 nem-magyar. A Tisza-féle beosztás szerint magyar-német többségű kerület lesz 293 és 118 szláv, román meg egyéb nemzetiségű. Azt mondja Andrássy, hogy ha ez a magyarnémet blokk csak két, egymás ellen harcoló pártra oszlik is, ami pedig szükségszerű elő-feltétele a parlamentáris kormányrendszernek, akkor már elbukott a magyar szupremácia, mert akkor az ellenzék legerősebb pártja, sőt esetleg a parlament legerősebb pártja a nemzetiségi tömb lesz. Andrássy hosszú fejtegetésében és minden eshetőséget latoló számításaiban folyton két csoportról beszél: a magyar-német tömbről és a nemzetiségi tömbről. A nemzetiségi veszedelem ördögét falra festő számításaiban pedig furcsa és képtelen politikai szerepet juttat a szociáldemokrata pártnak. Állandóan azzal számol, hogy harminc szocialista kerül majd be az új parlamentbe, , bár egyáltalán nem mondja meg, hogy miből következteti és miért éppen harmincra teszi a szocialista képviselők számát. Ahogy mi ismerjük a Tisza-féle választójogi törvényt és ahogy mi látjuk a Tisza-féle kerületi beosztás rejtelmeit, hát ez a harmincas szám igazán csak lutri-szám és semmi komoly megalapozása nincsen ennek a furcsa politikai számtannak. De ez nem is volna fontos és igazán szó nélkül hagyhattuk volna ennek a se nem szorzó, se nem osztó politikai összeadásnak és kivonásnak az eredményét, ha Andrássy nem juttatná e furcsa számtani műveletek során furcsa és képtelen politikai szerephez ezt a harminc tagból álló parlamenti szociálföltalálás szellemét, az egyesülés elszunnyasztja, így spekulálnak : amit az előállítás költségeiből meg lehet takarítani, azt meg fogjuk takarítani. A találmányok és javítások azonban ma jobban terhelik a kiadás számlát, mint valaha. Ma már nem várják be, mint annakidején a zsenialitás véletlenét, hanem rendszerré tették a föltalálást és rendszeresenl5irányzott összegeket költenek rá. Ezt a pénzt meg kell takarítani, hiszen a fogyasztó már úgyis megszokta az árut s ha nem hozunk újszerűt, nem is fogja kivárni". Ilyenformán jellemzi a monopólium urainak gondolkodásinályát s azután megállapítja — adatokkal —, hogy a gondolat máris testté lett és a német iparban a föltalálásra fordított összegeket csökkentik a monopolizált iparágak, ami a világpiacon elfoglalt helyzetüket veszélyezteti, hiszen az angol és amerikai ipar is nyek filkus találmányokkal könnyíteni a termelést és szaporítani az árucikk-fajtákat. Sok igazság van ebben a följajdulásban, de semmi védekező módot nem tud a jajgató. Teljesen igaz, hogy a föltaláló kedv lefokozása kulturális veszedelem, de nem tud módot arra, hogy az ipari monopóliumot hogyan lehetne meggátolni ebben a veszedelmes tevékenységben. A panasz — panasz marad s a monopólium — magánmonopólium. A szabad verseny korának visszahajtása nem is járhat eredménnyel. Vissza nem szokott kanyarodni a társadalmi fejlődés és hiába hoznaktörvényeket némely bátor országban a * * Keleti éjszakán. Oh, mennyi csillag! Játszik a tenger Álmodó Jaffa partjainál. Ködfehér fátyolt sző a magasban Millió finom ezüstsugár. Gyöngyrojtű fodrok kelnek a mélyből; A tenger éji táncába fog, örök szerelmét zengi a holdnak, Csodákat művel, ömleng, zokog. Mily vallomás ez! Oh, minő ének! Mélységes mélyéből lelkezett: "ilyen a tenger forró szerelme; A tenger szive most megreped . .. Vagy tán nyugatról hozza keletre Milliók fájó üzenetét ! Akiknek nincs a földön hazájuk, Akiknek könnyet szül csak a lét . .. Jajongj csak, zugj, zokogj oh, tenger! Kitárom híven két kezemet: Jöjjön, jöjjön minden bús ember, örök nyarával várja kelet. Törj ki, törj ki, hatalmas tenger! Hozd el, oh, hozd az uj vizözönt S egy uj hajón, egy uj Noé-bárkán Válts meg mindenkit, aki üldözött. Jaffa, december elején. Abrdi Imre. NÉPSZAVA 1914 március 1. Egy mérnök panasza. * Egy német technikai folyóirat, amely rendszerint a legújabb anyacsavarokról, repülőgépegyensúlyozókról, hídépítő módszerekről, lokomotív tökéletesítésekről szokott beszámolni némi germán faji gőgön kívül szigorú szakszerűséggel és társadalmi vonatkozások nélkül, haragos, nála szokatlan hangú és témájú kifakadással lepett meg a legutóbbi számában. A szakszerűség jegét fölolvasztotta a mérnök-keserűség forrósága : a névtelen cikkíró heves vádbeszédet tart a trösztök és kartellek ellen. A konzervatív német kulturális veszedelemnek mondja az ipari központosulás e formáit s nem átall a szocialisták hangján szólni „a mi nagyszerű német iparunk" urairól, akiket meg is fenyeget azzal, hogy „csúnyán elszámolhatják magukat". Persze nem azért haragszik a trösztökre, mert növelik az árakat és monopóliumukat a fogyasztótömegek kizsarolására használják ki. Ezt nem kifogásolja a mérnökszakember, észreveszi ellenben egy másik átkát az ipari monopólium rendszerének : azt, amely mérnöki zsebekbe vág. Elmondja, hogy a szabad verseny elvét egyes iparágakban a monopólium váltotta föl Németországban is s főként a szövőiparban ez a helyzet arra vezetett, hogy lefokozta a föltaláló kedvet, megszüntetett minden nyítást a termelő technikában. „Míg a szabad,verseny fölkorbácsolja a négy százalékos eltolódását hirdető hivatalos statisztika tulajdonképen lélekharangja a feudális uralomnak. És ennek szava éppen jókor kondul bele az ellenforradalom diadalkiáltásába!