Népszava, 1914. március (42. évfolyam, 52–77. sz.)

1914-03-10 / 59. szám

­ A cseh panama, Bécs, március 8. A cseh radikális klub elnökének a lelep­keztetése most a nap szenzációja-És nemi­csak azért, mert hatalmas csapást mért erre a nagyszájú és léha pártra, amely már újból azon volt, hogy felelősségtelen és népellenes obstrukciójával megakassza a parlament mű­ködését, hanem azért is, mert ez a leleplezés megmutatta egyúttal a polgári politikusok korrumpáltságát és végül megfelelő világí­tásba helyezte a kormány erkölcsi fölfogá­sát is. Elhibázott fölfogás volna, ha egyéni esté­... „vulójául­ szegődött a rendőrségnek, mert éppen ez az eset mutatja legjobban a cseh burzsoázia kultúrájának a milyenségét. Az „aranyos szláv" Prága, amelyről a cseh nacionalisták uton-útfélen beszélnek, a meg­" CT O. r. " — • - - ,) • ._ _ fogásnak hódol és ez az erkölcsi fölfogás, mely elősegítette ennek az új burzsoáziának a meggazdagodását , átplántálódott a magán­életből a nyilvános életbe is. Ezért láthatjuk már évtizedek óta, hogy a prágai városi igazgatásban egyik botrány a másikat ker­geti. A legnagyobb osztrák vasmű­, a ,,Prager Eisenindustrie-Gesellschaft" igaz­gatója, Kestranek, pár év előtt egy becsület­sértési perben bizonyítékokat terjesztett elő arra nézve, hogy ő azért nem kaphatta meg a prágai vízvezeték számára megrendelt csö­vek szállítását, m­ert nem volt hajlandó a prágai városi tanács tagjainak a kért proví­ziót megfizetni. A Smit­ev októberében pedig bebizonyult egy másik perben, hogy 3001­­-ben az új gázgyár részére teljesen alkalmatlan területet vásároltak. És nemcsak a városi tanácsnak a mértékadó tagjait vásárolták meg 345.000 korona erejéig, hanem a prágai polgármester, dr. Groseh is benne volt a já­tékban, mert tudott róla, hogy néhány hó­nappal ezelőtt ugyanezt a területet felényi áron kínálták megvételre a városnak. Akko­riban Masaryk tanár egy beszédében kije­lentette, hogy a városi tanácsnak legföljebb egy tizede nem megvesztegethető. Ebbe a fejezetbe tartozik az az ügy is, amely közvetlen alkalmat szolgáltatott Swiha képviselő ü­zelmeinek a leleplezésére. A cseh radikálisok (az úgynevezett nemzeti szociá­lisok) tudniillik annak idején szemére ve­tették az ifjú­ cseheknek, hogy 1907-ben­­150.000 koronát kaptak a rendelkezési alap­ból a kormánytól a választások számára és egy akkor megindított napilap szubvenciója­képpen. Erre a vádra akartak most, választ adni az ifjú­ csehek Swiha képviselő leleple­zésével. Swiha leleplezésével ez az ügy némi­képpen háttér­­e szorult — mostanában már alig beszélnek róla — de ez a körülmény még­sem teheti meg nem történtté. És nemcsak az ifjú­ csehek kétségbeesett védekezése, de egyes kijelentések is bizonyítják a vád igaz­ságát. Forscht, az egykori cseh kereskede­lemügyi miniszter, egyenesen nemzeti csele­kedetnek deklarálta pártjának a rendelkezési alapból való ellátását. A rendelkezési alapot eddig csak német célok istápolására használ­ták föl és — úgymond — oktalanság lett volna a csehektől, ha ők visszautasították volna a támogatást. De van még valami, ami kitűnően jellemzi a cseh polgári politikusok erkölcsi fölfogását. Swihának a leleplezése följegyzések nyomán történt. Ezeket a föl­jegyzéseket Aryz, a nemrég meghalt ifjú­cseh­ tartománygyűlési képviselő és a „Na­rodny Listy" főszerkesztője hagyta hátra. Ezek a följegyzések minden tekintetben teljes bizonyosságot szolgáltatnak Swiha bűnössége mellett. A feljegyzések 1910-ből származnak, ámde 191­0-ben az ifjú csehek a cseh radikálisokkal választási kompromisz­szumot kötöttek és Aroz nemcsak, hogy részt vett ennek a kompromisszumuk a megköté­sében, de egyúttal a lapjában le is közölte a közös jelöltek névsorát. És ebben a névsor­ban benne volt Swiha neve is, akiről már 1910-ben­ is tudta Aryz, hogy a rendőrség szolgálatában­ áll. A „Narodity Listy" most azzal próbál mentegetődzni, hogy Aryz an­nak idején "a"S­wihara vonatkozó bizonyíté­kait előterjesztette több párthívének, ami alatt nyilvánvalóan csak az ifjú-cseh vezé­reket lehet érteni. Ezek tehát tudatosan rá­vették a jelöltek listájára egy fizetett rendőr­ségi besúgónak a nevét. Általában úgy fest az egész dolog, mint hogyha az ifjú-csehek most sem akarták volna az árulót leleplezni, ha ez a leleplezés nem szolgált volna egyúttal védekezésie is az ellenük fölhozott vádakkal szemben. Ők esztendőkön keresztül tudták, hogy a nemzetük egyik vezére a rendőrség szolgálatában áll, sőt politikai üzleteket is kötöttek vele, de a leleplezést mégis csak utolsó eszköznek tartották arra az eshető­ségre, ha másként nem tudnák hallgatásra bírni a­ cseh radikálisokat. Ez a botrány szerves kapcsolatban van Stapinsky lengyel képviselő ügyével, amely egyúttal az egykori lengyel miniszternek, Dlugosnak az ügye is volt. Csak ha ezt a két botrányt együttesen szemléljük, akkor tárul föl szemünk előtt a kormányrendszer teljes korrumpáltsága. A Stapinsky esetében a kor­mány­­120.000 korona fejében Stapinskyt és a pártját vette meg a maga számára. De eb­ben az esetben a kormány csak egy pártot korrumpált, míg most attól sem riadt vissza, hogy a saját hivatalnokait korrumpálja. Bi­zonyára első eset a történelemben, hogy egy biró vállal spicliszolgálatot. De még­sem ez a lesújtó, hogy egy bird adja oda magát ilyen célra,­— hitvány biró mindig volt és nemcsak Ausztriában, de másutt is, j­ele az, hogy az államrendőrség, ha már politikust sikerült besúgónak megnyernie, nem riadt vissza attól, hogy egy tri­ót korrumpáljon. Ez világosan mutatja a­ kormány fölfogását az igazságszolgáltatásról és világosan mu­tatja, hogy­ milyen mély és, romboló mára korrupció, hogy ilyen esetek valósággal rend­szerré lehetnek. * (Bécs, március 9.) A cseh nemzeti szociális párt klubja táviratot intézett dr. Sylveszter­hez, a képviselőház elnökéhez, amelyben arról értesíti őt, hogy a párt elnöke, Svik­a dr. le­mondott képviselői mandátumáról 2 milyen kevés érzéke lehet a mai állam és nép életbevágó érdekei iránt olyan testület­nek, amelynek tagjai majdnem kizárólag a feudális főnemesség köréből kerülnek ki. A fenti lajstrom nem szándékosan van össze­válogatva, hanem valóban hű képe, kereszt­metszete a diplomáciai kar társadalmi szer­kezetének. Megállapították, hogy az osz­trák-magyar monarchia nagykövetei vala­mennyien hercegek, grófok, bárók és lova­gok. A 15 európai követ közül 12 gróf, báró és lovag. 'A 17 követségi tanácsos közül 14 herceg, gróf, báró és lovag. 'A 45 követségi titkár közül 40 herceg, gróf, báró­­­és lovag. Ez a hercegi, grófi, bárói, lovagi társadalom tartja kezében a ezeknek segítségével készítik elő a bajba ju­tott, a belső politikai nehézségeivel megbir­kózni nem tudó kormányok a népek között való véres összeütközést, ezeknek tevékeny­ségével építik Európa népei számára a nagy vágóhidat. "A­­belső politikában egyre tért veszítő feu­dális hatalmak a kü­lső politika intézését ke­rítették hatalmukba, mert ezt tekintik an­n­aak az archimedesi pontnak, amelyen lábu­kat megvetve, kifordíthatják sarkaiból azt a világot, amely nem akar semmit tudni a feudális nemesség nélkülözhetetlenségéről és hasznosságáról. Ezért fontos feladata a demokráciának Európaszerte harcolni a külpolitikai szolgálatnak ez ellen a feudális monopolizálása ellen és ezért fontos követe­lése a demokráciának, hogy az államok külső politikáját is a népképviselet... Ive .pedig a régi feudális világ csökevényei intézzék. NÉPSZAVA 1914 március 10. A nők napja. Hatalmas népgyűlések Buda­pesten és a vidéken. A magyarországi öntudatos munkásnők ezen a tavaszeleji vasárnapon tartották meg először a nők napját úgy, ahogy azt a kopenhágai kongresszus elhatározta : ut­cai fölvonulással, gyűléssel, a propaganda egyéb eszközeinek fölhasználásával. És nemcsak Budapesten, hanem az ország több nagy városában is megtartották ; ez­zel mindjárt az első hozzáfogásra országos jellegűvé vált ez az agitációs ünnepnap. Megvalljuk, nem is hittük, hogy annyi erő és tartalom van már a magyarországi proletár-nőmozgalomban, mint amennyit ezen a napon tapasztaltunk. Amit eddig óhajtottunk és reméltünk — hogy végre meginduljon az erőteljes nőmozgalom — már bekövetkezett, erről győzött meg ben­nünket a nő napja. A lelkes, munkára kész elvtársnők nagy sokaságát láttuk fölvonul­ni, tüntetni, agitálni. Ami különösen ör­­vendetes, az a vidéki városokban tapasztalt nagy lelkesedés és föllendülés. Meggyőződtünk arról is, hogy ez a fiatal mozgalom már vezetésre hivatott harcos­nőket is nevelt: Budapesten és a vidéken ki­lenc nő szónokolt, némelyiküknek ez volt az első nyilvános szereplése és mind meg­állotta a­­helyét, mind érti az élőszóval való agitálás nehéz mesterségét. Látszik, hogy erős munka folyik : erős agitáció és szorgalmas tanulás. Látszik a munkának eredménye is : a gyorsan növekedő har­cos tábor. Csak így tovább előre és akkor a ma­gyarországi proletárnők csakhamar egyik erős hadtestét fogják alkotni az új társa­dalmi rendért küzdő nemzetközi tá­bornak ! Budapesten a nők napját nagygyűléssel és tün­tető föl-vonulással tartották meg a nőmunkások. A nagygyűlés színhelye az Aréna-úti Építő­munkások Otthonának nagy gyűlésterme volt, amely már jóval három óra előtt meg­telt. Az ülőhelyeket a munkásnők foglalták­ el, a székek mellett a férfiak szorongtak, majd lassankint az állóhelyet is átengedték a nőknek és kivonultak az előcsarnokba, az utcára. A gyűlés előtt a tömeg forradalmi dalokat énekelt, majd meghallgatta a Buda­pesti Általános munkásdalegylet tagjai­nak művészies dalait; a dalárdis­ták a „Dörgő vihar a mesterünk..." és „Zeng bér­cen és hegy-völgyön át..." kezdetű forra­dalmi nótákat énekelték el és a hallgatóság nagy tapssal jutalmazta őket. A tömeg egyre nőtt és fél négy órakor lelkes hangulatban megkezdődött a gyűlés. Hegedűs Katica elvtárs üdvözölte a Hall­gatóságot és ajánlatára elnöknek Háryné Kalmár Zsófia, jegyzőnek Berkes Eszter elv­társat választották meg. Háryné Kalmár Zsófia elvtárs egynéhány lelkes szóval üdvözölte a hallgatóságot, jel­lemezte a gyűlés célját és átadta a szót a napirend első előadójának, Buchingerné Ladányi Szeréna elvtársnak, aki nagyhatású beszédében a kö­vetkezőket mondotta: — A mai napon az egész világon fölemelik a munkásnők a szavukat, hogy bejelentsék az igényjogosultságukat arra, hogy ők is emberi módon akarnak élni. Mindenütt az egész vilá­gon , Németországban, Ausztriában, Hollan­diában, Franciaországban, Amerikában; mi itt Budapesten is százával jövünk el erre a gyűlésre és velünk együtt Magyarországnak még más harminc városában ünneplik a nők napját. (Éljenzés.) Amikor a második nemzet­közi nőkongresszuson elhatározták, hogy min­denütt, ahol szervezett nőmunkások vannak, minden esztendőben ugyanazon a napon meg-

Next