Népszava, 1914. április (42. évfolyam, 78–102. sz.)
1914-04-01 / 78. szám
szik, hogy az indokolás liberális jelszavai megtévesztik az embereket, hogy a jograblás mértéke kisebbnek látszik, ha megtévesztő jelszavakat hangoztatnak. Természetes, hogy így hirtelenében a kerületi beosztás gyalázatosságainak csak nagyon kis területét mutathattuk be. De első tekintetre is kitűnik az, hogy a beosztás főképen a munkások ellen irányíű, hogy azoknak a szavazataitértékteleníti el, hogy az uralkodó osztályok szavazatainak a pluralitás kiváltságát kölcsönzi. Alaposabb vizsgálat ezt majd szemléltető módon fogja beigazolni. Annyi azonban már most is bizonyos, hogy az ipari munkásságnak ez a kerületi beosztás egygyel több okot ad arra, hogy rendületlen kitartással küzdjön a jóparlament reakciós javaslataellen, hogy minden erejét fölhasználja arra, hogy a Tiszáék törvénye ne sokáig éktelenítse el a törvénytárat és ne soká gátolja a közvélemény igazi akaratának érvényesülését! KaaftffiBmfflftvansHaaaraaQfflanG&SMBBRBB m m g S most jelent meg a Szocialista |jtagiääeifflg iratok 3-ök száma as K 8 K IB Bt W m « • » m K m m torn m a M * » 9 « « • • a m m m m IRTA SIHHQGO •IARAii FILLÉR A tudás szükségességét, a tudomány sze arepét a munkásság fölszabadító küzdel- mében fejtegeti e rendkívül tanulságos, agitációs irat. Minden munkás olvassa el. B Kapható a Népszava-könyvkereskedésben, 5 Budapest, VII. Erzsébet körút 35, valagmint az összes szervezeti könyvárusoknál. As in Bsasa BUMHaioHBiaaiassfiai BisassBaiaHs THARGA. .*. Egy t&nwta. InSajfuhanZ Who* —. Fogadd Őszinte részvétemet; az újságokból tudtam meg, hogy az anyád meghalt, —r Köszönöm »« mondta ő és viszonozta a kézszoritásomat. .. Hiszen zord dolog, ha az ember elveszti az anyját, de, azt hiszem, hogy elmúlása nekem úgyszólván mégis több örömet, mint szomorúságot okozott. Elhiszem, hogy ezeknél a szavaknál kissé csodálkozó volt az arckifejezésem... — Természetesen nem örülök, hogy az anyám meghalt, — iparkodott kimagyarázni magát — noha öreg és beteges volt és az életnek nem tudott örülni már; gyakran kivonta a halált és azt megváltásnak tartotta. Azonban a halála magasabb értelmű és mélyebb jelentőségű lett, mint amilyen szerinte az egész élete volt... s Mentünk az utcán, miközben folytatta: — Ez akkoriban történt, amikor el kellett küldeni a petíciót az uralkodónak. Az utolsó vasárnapon minden községben gyűlést tartottak. Elvállaltam, hogy a szülőfalumban én beszélek. Amint tudod, mi, én és az anyám, apám halála után Helsingforsba költöztünk. Mindent előkészítettem, hogy az esti vonattal utazzam és már csak apróbb dolgaim voltak a városban. De amikor viszszatértem, hogy a csomagjaimat magamhoz vegyem, hallom, hogy anyámon a szokásos roham vett erőt. Az orvos még nem mondott le minden reménységről, még élhet egy darabig, ha... de nem volt bizonyos, hogy visszaérkezésemkor még életben találom. Besiettem a szobába. Valamennyire erőre kapott és teljesen öntudatos volt. Tudta, hogy utaznom kell és azt is tudta, hogy miért. Nagyon szomorú volt, nem az utazásom miatt — arra ő is kért —, hanem a sok szorongattatás és csapás miatt. Ezek nagyon fölizgatták és bizonyára hozzájárultak szenvedéseinek a fokozódásához. Hogy megnyugtassam, rögtön azt mondtam, hogy lemondok az utazásról. „Miért ?" kérdi. Ki akadályoz meg az elutazásban !" „Nem engedhetem hiszen, hogy egyedüllétben halj meg". „Rá tudsz venni mást, hogy utazzék el?" „ Kénytelen voltam megmondani, hogy ezt már nem lehet megcsinálni. ..Hiszen akkor nem lesz semmi a gyűlésből és akkor onnan nem lesznek aláírások". Be kellett vallanom, hogy ez megtörténhetik, ekkor gyorsan megfogta az anyám a kezemet :„Hallod, annak nem szabad megtörténnie... utazz csak.»» én nem akarok az oka lenni, hogy... Utazz csak... Ne legyen a gyűlésből semmi! Nem, kedvesem..." — Köhögési roham szakította félbe és sokáig nem tudott szólni. Azt hittem, hogy már vége van. De amikor vánkosok közé fölültettem és ismét beszélhetett, lesoványodott kezét felém nyújtotta és igy suttogott: „Élj hát boldogul... Élj boldogul, ha esetleg nem találkoznánk már... ebben az életben. Talán mégsem halok most meg. De ha közben elszólítatnék, akkor legalább én is... én is áldoztam valamit.., nem sok... nagyon is kevés.Et mint minden egyéb, amit én... mit is tehetne egy ilyen tehetetlen és tudatlan asszony, mint én... nem értettem ahhoz, hogy a közért éljek... talán meghalhatok érte. Talán igy használhattam vala-« mit... hát igen ! Élj boldogul! Ne légy olyan szomorú és..» és siess, hogy el na késsél". —! Kívánságát teljesítenem kellett. Tisztában voltam azzal, hogy csak bosszantom és ártok neki, ha maradok. Amikor elindultam, így szólt: „Nálad vannak" a listák ! Én is szeretnék aláírni, de nem tudom már... írd alá helyettem. A pecsét ott van a fiókban, ha szük-séged van rá... és mondd meg azoknak oda-s haza, hogy mindnyájoknak alá kell iriniok... a Lisának és a Majának és az öreg Heiklinek... mond, hogy én mondtam és tiszteltetem őket..« De megteszik ők önként is..." — Elértem a vonatot, jókor értem a szülő-* földemre és elvégeztem a kötelességemet« Amikor visszaértem Helsingforsba, az anyám halott volt. Az ápolónő beszélt©, hogy az anyám, amikor elsiettem, nagyon nyugtalan volt, hogy lekésem a vonatról. Mindiuntalan az órát nézte és csak akkor nyugodott meg, amikor már bizonyos volt, hogy vissza kellett volna jönnöm, ha nem értem volna el a vonatot. „Hála isten", mondta akkor, „hogy nem érkezett későn, hogy nem az én hibám". Azután alig hallhatóan suttogta: „Isten óvd meg a hazát és légy hozzám irgalmas !" — Ezek voltak az utolsó szavai. És most megérted talán, hogy miért inkább örömet, mint bánatot érzek, ha anyám halálára gondolok. 2 NÉPSZAVA A törvényhatósági álautonómia és a viristernus fentartása. A képviselőház pénzügyi bizottságának március 30-iki ülésében a belügyminiszter a közigazgatás államosításának kapcsán nyilatkozott a törvényhatóságok jövőjéről. A nyilatkozat lényege az, hogy a közigazgatási tisztviselőket ezentúl nem a törvényhatósági bizottság választja, hanem a kormány nevezi ki; egyéb lényeges változás nem lesz. De erre az egy pontra nézve is megnyugtatta a miniszter a hivatalokban ülő és zsaroló dzsentrit, hogy nem kell megijedni, tovább is a helyi atyafiság embereit fogják a közigazgatási hivatalokban hagyni, csakhogy ezentúl a kormány fogja az üstöküket a markában tartani; vagyis: rebellis többé nem lehet a vármegye és a megyeházán — még a legkurucabb vármegye házán is — úgy kell táncolni, ahogy a kormány fütyül. A törvényhatósági szabályrendeletek érvényessége eddig is a belügyminiszter jóváhagyásától függött, ezután is attól fog függni. A felirati jog eddig sem ért sokat, ezután sem fog sokat érni. Da most ráadásul a végrehajtó szerveket és hatalmat is teljesen kiveszik a vármegye kezéből. Nyilvánvaló tehát, hogy a vármegyei autonómia, amely eddig is elég gyönge volt, ezentúl még értéktelenebbé válik. A legrosszabb pedig az, hogy — a belügyminiszter bejelentése szerint — a törvényhatóságok sem kapnak demokratikus választójogot: a Tisza-féle országgyűlési választójogot egyszerűen kiterjesztik a törvényhatósági választásokra, ráadásul pedig föntartják a viruizmust is. Ami azt jelenti, hogy a törvényhatósági bizottságba, amely eddig szűz volt a demokratikus elemektől, ezentúl is csak elvétve juthat be a munkásságnak egy-egyképviselője és a virilizmus rendszere mellett sem az esetleg bejutó néhány munkásképviselő, sem az egyes helyeken esetleg megalakuló szocialista és polgári radikális blok nem érhet el nevezetesebb eredményt, mert hiszen a törvényhatósági bizottság fele választás nélkül a legnagyobb adófizetők közöl fog kikerülni. Ma a törvényhatósági bizottságban a főtisztviselőknek hivataluk alapján szavazati joguk van és ezekkel együtt a virilisták abszolút többségijén vannak. Ezt valószínűleg a jövőre nézve is így tervezik Tiszáék, de föltéve, hogy a jövőben a főtisztviselőknek nem lesz szavazati joguk, akkor is a leggazdagabbak maroknyi csapatáé lesz az abszolút többség, mert a mai viszonyok között és a Tisza-választójog mellett elkerülhetetlen, hogy a választott képviselők nagy része is a leggazdagabbak sorából fog kikerülni. Amikor a Tisza-választójog már magában véve is biztosítja a vagyonos osztályok föltétlen többségét, akkor a virilizmus föntartása még az osztályuralom szempontjából is fölösleges dolog, az elnyomott és jogfosztott osztályok oktalan ingerlése és izgatása. A törvényhatósági bizottság hatásköre ma sem nagy, a jövőben sem lesz nagyobb, de ha ez a testület a demokrácia talajából nőne ki, ha benne kellő teret kapnának az eddig kizárt osztályok, akkor legalább a közigazgatás nyilvános bírálatával és ellenőrzésével tehetne a népnek jó szolgálatokat. Így azonban, ahogy most van és ahogy — a kormány szándéka szerint — a jövőben lesz, egyáltalában semmiféle jó munkát nem végezhet és a népet a közigazgatási visszaélések és bábáskodások ellen nem védheti meg. Tiszáéknak azonban éppen ez kell: a tisztviselők egészen az ő markukban legyenek, a nép pedig egészen a tisztviselők markában legyen, ez az a rendszer, amely a leggonoszabb kormányoknak és a legveszedelmesebb párturalomnak is biztosítja az állandóságot. Arról nem nyilatkozott a belügyminiszter, hogy a fővárosra nézve is fönn akarja-e tartani a virilizmus rendszerét, itt is államosítani akarja-e a tisztviselőket, ezt a várost is meg akarja-e nyomorítani a Tiszaféle országgyűlési választójoggal. Ha hallgatott is belügyminiszter, jót nem várhatunk tőle. Ebben bizonyára hibásak a fővárosban most uralkodó összes pártok és klikkek is. Ha a városházán erélyesen állást foglaltak volna az igazi autonómia mellett, ha bátran és nyíltan követelték volna a virilizmus elejtését és a demokratikus választójogot, akkor a kormány mégis csak kénytelen lett vetest az ország legelső US legintelligensebb városával némely tekintetben kivételt tenni, hiszen más kérdésekben — mikor bátran és erélyesen léptek föl — tudtak eredményeket elérni. Azonban a fővárosi pártok ezt a fontos kérdést a bizottságok útvesztőjébe terelték és komoly nyilvános tárgyalása elől ilyen módon kitértek. Semmi jel sem mutatja, hogy ezt az eddig követett eljárást most az utolsó pillanatban, amikor talán még nem egészen késő, meg akarnák változtatni. Szükséges, hogy a fővárosi munkásság ezt megjegyezze magának. 1914április 2.