Népszava, 1914. június (42. évfolyam, 128–152. sz.)

1914-06-02 / 128. szám

XLII. é folyam. Budapest, 1914 Junius 2. kedd. 128. szám. 5 ELŐFIZETÉS ÁRA: egy év­. .. 24.— kor. I negyed évre 6.— kor. fél él ... 12.— kor. t­egiy hóra 2.— kor. IOOTIl­­­IZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. ..­•GYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CSONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) munkások! Polgárok! Gonosz támadás készül a főváros rés kör­nyéke népe ellen . A városi kormányzat meg akarja drágí­tani a villamos vasúti utazást a saját vas­utunkon, amelyben 30 millió koronánk fek­szik és a közúti vasúton, amelynek rész­vényesei már most is 16 százalékos uzsora­profitot préselnek ki belőlünk, így akarják még kövérebbre hizlalni a gazdag részvényeseket a dolgozó munká­sok és kispolgárok rovására. A lakás-, kenyér-, hús- és tejuzsora után következzék a villamosuzsora. Aki naponta csak egyszer utazik is a Vá­rosin ide-oda, azt a 16 filléres jegy árának 20 fillérre emelése évi 29 korona új adóval terheli meg. Többtagú családra pedig való­ságos csapás ez az új adó. A villamos gn©gslrágiftása elé­lesz tahát Bossfiapest és fk®r­kell. Június 3-án, szerdán este ,V18 órakor a következő helyeken tartunk " S.aa . V, Váci­ út 100, Weinberger-féle vendég­lőben. VII, Aréna-ut 68, az Építőmunkás-Otthon nagytermében. VIII, Fráter- és Futó-utca sarok, Böhm­féle vendéglőben. X, Martinovics-tér 3, Munkásotthon­ban. A skftanyelyen ugyancsak szerdán este 18 órakor a követ­kező helyeken lesznek vlt­­ra Erzsébetfalva, Munkásotthonban. Kispest: A színház helyiségében. Újpest: Gyár­ utca 41. Munkásotthonban. Elvtársak, polgárok, készüljünk a tilta­kozó gy­űlésekre. A szociáldemokrata párt Jaroslav egyszereggye A pécsi bányavidéken negyedfélezer bányász áll harcban a kapzsi szénbárókkal. Az örökös éjszaka bús rabszolgái valami­vel több kenyeret kérnek, régebben kapott, de a kapitalisták részéről megszegett ígé­retek beváltását sürgetik. A szénbárók pe­dig nem engednek, a munkásokat sztrájkba kergették, keserves ínségre ítélték és hiába engedékenyek a munkások, hiába akarnak visszatérni a járomba utólagos tárgyalá­sok és bér­javítások reményében , a szén­bárók még így is csak „izgatók" elcsapása árán hajlandók visszafogadni igás jószá­gaikat. Az ember elámul, hogy milyen szerény kívánságokat támasztottak a munkások. Például a vájárok részére 3 korona 50 fil­lér alapbért kívánnak ! Ennyi legyen a legjobban (!) kereső munkások minimális keresete. Negyedfél koronát kérnek a ki­tanult, tapasztalt bányászok azért, hogy életüket lent töltik a föld mélyében, súlyos robotban görnyedve, szénport nyelve, éle­tüket minden percben kockára téve. És erre Jirinsky Jaroslav bányaigazgató úr ezt mondja a hozzája forduló újságírónak : A vájárok bérének 3 korona 50 fillérre való emelése káros volna a társaságra, a munkások ellustulnának, nem igyekeznének a termelés intenzitására, mert a 3,50 koronás alapbért is ele­gendőnek tartanák a keresetre. Különben soknak van földje, abból is van jövedelme és ha a bá­nyától keres 3 koronát, meg a gazdálkodásból is annyit, bár 6 korona csak elég egy napra. Ezt a pár mondatot érdemes volna sok millió példányban kinyomtatni és a mun­kások között szétosztogatni ezzel a rövid magyarázattal: „Nézzétek, proletárok, ilyen a kapitalista egyszeregy". Azt mondja először is a kapitalista egy­szeregy . Olyan alapbért, amely legalább száraz kenyérre elég, nem szabad adni a munkásnak, mert akkor a munkás nem robotol inaszakadtáig, mint amikor a szak­mánykereset kegyetlen ostora csattog a hátán. Ha már a mérsékelt munka is meg­hozza a kenyérre és krumplira valót, akkor a munkás ellustul... De még szebb a kapitalista egyszeregy­nek ez a tétele : Ha a munkásnak földje van és az is hoz neki napi 3 koronát, meg a bányai munka is hoz 3 koronát, az már 6 korona, ennyiből pedig csak meg lehet élni! Ha ez vicc volna, akkor visszafordíthat­nók: Ha Jaroslav úr a papájától örökölt 200.000 koronát, hozományul is kapott 200.000 koronát és a bányaigazgatásért kap évi 30.000-et, ez — a tőke kamataival együtt — évi 50.000 korona és akkor minek neki még jutalék is ! De amit az az úr mondott, az nem vicc, az a tőke egyszer­egyének egy komoly tantétele és ahhoz ha­sonlók — például — a következők is : Ha a férj keres napi 3 koronát, a feleség meg 2 koronát, ez már 5 korona, ebből csak meg lehet élni ! (De — ugyancsak a kapitalisták erkölcstana szerint — az asz­szonynak a családi tűzhelynél van a helye.) [Vagy : ha az apa keres 2­2 koronát, az anya IV2 koronát, három gyermekük 80—80 fillért, ez már 6 korona 40 fillér és ebből már csak meg lehet élni ! (Azonban : le­ a szocialistákkal, akik fölbomlasztják a családot !) Vagy: Ha a szövőgyári leány megkeres a gyárban egy korona h­úsz fillért, prosti­túcióval pedig három koronát [(mert hiszen az a százhúsz filléres kereset sok-sok leányt taszít a prostitúcióba) az napi négy ko­rona húsz fillér, abból pedig csak megélhet egy munkásleány!­­Vagy: A napi rendes kereseted négy korona, három túlóráért [(ha van) kapsz még másfél koronát, ez összesen öt és fél korona, ez már csak gyönyörű kereset! Hát ilyen a kapitalista egyszeregy. Te a kapitalistának kincseket teremtesz, ugy hogy ő tej­ben-vaj­ban fürödhetik, a felesé­gét selyemben-bársonyban járathatja, arannyal-gyémánttal díszítheti, a gyerme­keit bőségben nevelheti, a leányait a polgári erkölcs mirtuskoszorújával adhatja oda a drágán vásárolt törvényes férjnek; de tene­ked csak annyi bért ad, hogy — ha nem akarsz éhen veszni — akkor megszakad­hatsz a szakmányban, tüdővészt szerezhetsz a túlórázásban, családostól túrhatod — ha, véletlen szerencseképen van — a kis földe­det, a gyárba kü­ldheted a feleségedet­­(ha otthon elpusztulnak is apró gyermekeid), munkába állíthatod gyönge porontyaidat (ha nyomorékokká satnyulnak is), teste árusí­tására bocsáthatod a leányodat . . . mert a kapitalista úgy szabta meg a béredet, hogy, az ilyen kereseteket is hozzája számította. Ha pedig ebbe az egyszeregybe nem akarsz belenyugodni, akkor a kapitalista kirúg az utcára, kap helyetted mást, kevésbé kénye­set, az istenes-hazafiias rendbe jobban beleilleszkedőt. Ez a magva a pécsi bányaigazgató fönt­idézett és kőbe vésni való szavainak, Ja­roslav úr nemes egyszerűséggel kitárta az érdeklődő világ előtt azt a számvetési mód­szert, amely a kapitalista rendnek egyik lényeges,tartozéka. És ezt az istentől való — „mindig így volt, mindig is így lesz" — rendet egész fegyveres erejével védi az is­tenes és hazafiias állam. Ezen egy csöp­pet sem változtat az a körülmény, hogy a pécsvidéki bányák tulajdonosai leginkább osztrákok és hogy Jaroslav úr még magya­rul sem tud. A magyar állam hatalma nem az éhesekért, hanem az éheztetőkért van; hogy az éhes esetleg színmagyar, az éhez­tető meg vadidegen, az igazán mellékes. Lapunk mai száma 14 oldal.

Next