Népszava, 1914. június (42. évfolyam, 128–152. sz.)

1914-06-06 / 132. szám

XT.0­. évfolyam. Budapest, 1914 junius 6. szombat. 132. ST.&V2. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 14.— kor. I negyed évre­­ - kor. fél évre II.— kor.­­ egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS-sal együtt havonta 10 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: Vin., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) á­mist­a Június 14-én megkezdjük a választásra jogosult munkások összeírását. Ezt a munkát a fővárosi választókerüle­tek szociáldemokrata pártszervezetei abban a tudatban végzik el, hogy egy-egy prole­tárnak az összeírásból való kimaradásá­val egyben egy-egy szociáldemokrata sza­vazót is veszíthetünk. Június 14-én reggel fogjuk az összeírás­nak ezt a munkáját a hivatalosan megálla­pított százkét szavazókör területén meg­kezdeni és becsülettel akarjuk be is fejezni. A még rendelkezésünkre álló néhány na­pot arra kell tehát fölhasználnunk, hogy valamennyi kerületben, a kerületek sza­vazóköreiben a vezetőségek mellé minden vicc­ban és házban kellő számú bizalmi­férfit állíthassunk és hogy a 14-iki össze­írás munkájában résztvevő elvtárs ele­gendő számban, munkára készen, rendelke­éss­nkre álljon ! A választókerületi központok és a sza­vazóköri csoportok helyiségeinek címeit lapunk legközelebbi számában közölni fog­juk, egyénenkénti jelentkezésre szóló nyomtatványokat az elvtársaknak máris rendelkezésre bocsátunk, arra kérve nyo­matékosan az elvtársakat, hogy a 14-iki összeíró munkára mindenki f&&£adékía£anuE fejeistkezzék Jelentkezni lehet vagy az­ illetékes ke­rületi pártszervezetnél, vagy a központi párttitkárságnál. Elvtársak ! A polgári pártok fényesen berendezett irodákban, pénzért dolgozó ír­nokokkal végeztetik a választást előkészítő munkálatokat. Nekünk, a szegények párt­jának az a büszkeségünk, hogy a párt ere­jének egyetlen forrása, a párttagok ren­dületlen elvhűsége és fáradhatatlan buz­galma. Ettől nagyobb és szebb eredménye­ket várunk, mint azok, akik bőségesen tud­ják szórni a pénzt. Ezért biztosra vesszük, hogy ismét százával akadnak majd elvtár­sak, akik kevés szabadidejük néhány óráját föláldozzák azért, hogy a párt alapvető legfontosabb akcióiban helyüket jól meg­állják ! Politikai érettségről és a jogok gyakor­lására való rátermettségünkről kell tanús­kodnunk ! Minden elvtárs teljesítse e ne­héz időkben kötelességét, mindenki keresse föl pártszervezetét, mindenki készüljön június 14-ére, a munkásválasztók összeírá­sának munkájára! Elvtársi üdvözlettel a magyarországi szociáldemokrata párt titkársága. .(A párt- és szaklapokat kérjük e sorok köz­lésére.) A radikális párt. Szombaton este alakul meg Budapesten az országos polgári radikális párt. Sokan a mi sorainkban is keserűséggel vagy legalább is kelletlenséggel nézik megalakulását, mert közvetlenül a választások előtt alakulván a párt, azt a látszatot idézte föl, hogy a vá­lasztásokra alakult. S vannak, akik úgy gondolkodnak, ha a radikális polgárság a munkásságnak engedte át a választójogért való verekedés és küzdelem egész súlyát, nem volna méltánytalan dolog, ha mint párt nem állana oda ennek a kiverekedett válasz­tójognak amúgy is szűkös és sovány gyü­mölcseiből minél többet elszedni próbálni. Mint párt mondjuk, mert hiszen a polgársá­got, amely most párttá alakul, nem igen le­hetett látni és észlelni a választójogi harc döntő nagy csatáiban és mindennapos apró küzdelmeiben sem. Ez kétségbevonhatatla­nul igaz ennek a polgárságnak a zömére. De nem áll az új párt vezető embereire, akik hosszú esztendőkön keresztül, súlyos és zi­vataros időkben vállvetve és lankadatlanul küzdöttek a munkássággal együtt az ország demokratizálásáért, a haladás és szociális igazság nagyszerű céljaiért. A földesúri osztályuralom ellen való küzdelem szellemi fegyvereinek és tudományos fegyvertárá­nak kicsiszolásában ezek a vezető emberek — különösen Jászi Oszkárra, Rácz Gyulára, Szende Pálra gondolunk — jelentős részt vettek és ezt most, amikor politikai szüksé­gesség és egyéni hajlandóságok a más po­litikai párthoz való tartozás választófalát emelik föl ezek között a férfiak között és közöttünk, helytelen volna meg nem emlí­teni. Ezeknek a férfiaknak idáig a politikai gondolkodásuk, világnézetük, tudományos meggyőződéseik, taktikájuk és rokonszen­veik oly­annyira hasonlítottak a szociálde­mokrata párt elveihez, világnézetéhez és harcmodorához, hogy igen sokan az ország­ban a szociáldemokrata párt előőrseinek te­kintették őket. Ezt a hiedelmet most ők ma­guk oszlatják el, mert polgári párttá ala­kulva, a tények nyelvén figyelmeztetik az országot, jóbarátot és ellenséget, hogy ők nem szocialisták, hogy olyan politikai és tár­sadalmi meggyőződésre jutottak el, amelye­ket a szociáldemokrata párt meggyőződései­től és céljaitól egy egész vitág választ el. Ezek a férfiak, akik elvi és gyakorlati szem­pontból ott állottak a polgári és szocialista demokrácia mesgyéjén s inkább a proletár demokrácia, mint a polgári demokrácia felé hajoltak, a mi szemünkben visszafelé tesz­nek nagy lépést, amikor polgári párttá ala­kulván, beleilleszkednek a vagyonos osztá­lyok politikai képviseletének nagy rendsze­rébe. Ama gondolkodásmód mellett, amelyért­­ ezeket a férfiakat a munkásság és a szo­ciáldemokrata párt becsülte, ez kétségtele­nül visszafelé való haladás és reakció. Ha kérdezzük, mi vihette erre az útra eze­ket a férfiakat, akik eddigi tudományos munkásságuk alapján kétségtelenül sokkal közelebb állottak a szocializmushoz, mint akármilyen más társadalmi fölfogáshoz , akkor azt kell felelnünk, hogy hiányoztak belőlük annak az elhatározottságnak lelki és társadalmi erői, amelyekre támasz­kodva, meg tudták volna tenni az utolsó lépést: a szociáldemokráciához való csat­lakozást. S mivel nem tudtak merészen előre lépni s mivel megvolt bennük a poli­tikai érvényesülésnek jogos és kegyes ösz­töne, kénytelenek voltak hátrafelé lépni. Mert ott, ahol ők állottak, a munkásság már nem áll és a polgárság még nem áll. Nem lépve balf­elé a munkásokhoz, kényte­lenek jobbfelé tenni lépést a polgárság felé. És ha polgári párttá alakulva, szük­ségképen a vagyon és magántulajdon alap­jára helyezkednek, kénytelenek lesznek eme, a mi szemünkben konzervatív állás­foglalásuk következményeit idővel egyéb tereken is levonni és a velük tartó polgári rétegekre való tekintettel egyre többet en­gedni eddigi meggyőződéseikből. Az előre­haladottabb álláspontra fölkü­ldött vezérek módjára ők is kénytelenek lesznek azt mon­dani : A vezéreik vagyunk, hát követnünk kell őket. Ha már megalakult ez a polgári radiká­lis párt, azt kell kívánnunk, hogy a demo­kratikus fejlődés és a feudális uralom ellen való harc legalább hasznát lássa ennek az alakulásnak. Rámutattunk arra, hogy a polgárság zömét eleddig mindenki hiába ke­reste a feudális urak ellen való nagy poli­tikai küzdelemben. A polgárság zöme min­den földesúri kormánynak, a nagybirtoko­soknak és nemességnek készséges cselédje volt. A polgárság politikai és gazdasági föl­emelkedését meggátló feudális-klerikális uralomnak a polgárság legmegbízhatóbb támasztéka volt. Tisza István az ország egyik legnagyobb és legműveltebb városá­nak, Aradnak képviselője. A radikális párt­nak, ha számítását nem a szociáldemokrata párttal és mozgalommal rokonszenvező pol­gári elemekre, a választásoknál esetleg je­lentkező „Mitläuferekre" alapította, ezen a területen nagy tennivalója akad. Ha meg tudja magának nyerni azokat a polgárokat, akik most a földesúri osztályuralomnak és a munkapárti abszolutizmusnak uszályhor­dozói, ha az ellenségtől hódítja el hadsere­gét, akkor hasznos és a demokratikus fejlő­dés szempontjából értékes munkát is végez, amelynek elvégzése politikai szükségesség. De attól tartunk, hogy ennek a munkának az elvégzésére még mindig igen előrehala- X/a­­sunk mai száma 18 oldal.

Next