Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)
1914-07-01 / 153. szám
be holttestekkel, mert csak így lehet megtorolni Sarajevo két halottját. A magyar parlamentben is szót emelt Andrássy Gyula gróf és megállapítván, hogy a főherceget azért ölték meg, mert férfiasan képviselte a Magyarországot is érdeklő hatalmi érdekeket, azonnal le is csapott, hogy ezeket a hatalmi érdekeket ezután sem szabad föladnunk és soha, semmiféle körülmények között nem szabad elfelejtenünk, hogy súlyos, nagy, természetes ellenségek környeznek bennünket. Boszniában tizenkétszeres halált hirdető statárium, Sarajevo, Mostar és Trebinje utcáin fölgyújtott szerb házak, kirabolt szerb üzletek, halálra ütlegelt szerb asszonyok, Szerbia ellen háború, íme, ez a felelete az osztrák-magyar abszolutizmusnak a sarajevói merényletre. A brutalitás, a vérontás, az embertelenség egész áradata indul meg. A tömeggyilkosságra, a népek öldöklésére a háborúra való uszítás vad kórusa egyre hangosabban üvölt. Ebben a gyehennai kavarodásban, a boszorkányos vérdihegés közepette egyedül a szocializmus nem kábul el a vérszagtól és nem felejti el, hogy az emberélet az emberiség legdrágább kincse. Az ember gyilkolás fönt és lent egyaránt halált ordító mániákusaival szemben egyedü, a szociáldemokrácia képviseli ma az emberiség eszméjének, a humanitásnak nagy és szent gondolatát. A vasárautások szabadszervezete. Kedden tartotta a vas- és fémmunkások szabadszervezete országos értekezletét, amelyen a vezetőség beszámolt két évi működéséről. Két nehéz esztendőnek a küzdelmeiről és sikereiről szól a jelentés. A balkáni bonyodalmak, a természeti katasztrófák és a politikai zavarok megbénították az ország gazdasági életét és elsősorban a munkásság helyzetét nehezítették meg még rendkívüli módon. Rettenetes gazdasági viszonyok között, a hatóságok részrehajló viselkedése mellett küzdöttek a vasmunkások jobb feltételekért vagy csak a régebbiek megőrzéséért az ipari központokban, a messze hegyek közé eldugott telepeken, a kapitalisták érdekeinek védelmére kirendelt csendőrökkel megrakott gyárakba kultúrát vittek, az emberies állapotokért való vágyakozást, reménységet, az emberi öntudat napsugarát a sötét odúk rabszolgáinak a szívébe. A hatóságok és a kizsákmányolók terrorja nem riasztotta vissza őket, a tengernyi áldozat nem lankasztotta buzgalmukat. A két év óta dúló ipari pangás természetszerűleg hátráltatta a munkások helyzetének javítására irányuló mozgalmakat és ugyanolyan arányban növelte a munkáltatók támadó kedvét, akik a rossz konjunktúrát a bérek leszorítására igyekeztek fölhasználni. A mozgalmak száma 1913-ban az 1912. esztendőhöz viszonyítva, 103-ról 78-ra csökkentek. A munkabeszüntetés nélküli bérmozgalmak száma leszállt 27-ről 10-re, a támadó harcok száma 30-ról 19-re, míg a védelmi harcok száma 37-ről 23-ra csökkent. Emelkedett azonban a kizárások és a kizárásokban résztvevők száma, jeléül a megrosszabbodot konjunktúrának. Míg ugyanis 1912-ben 12 kizárás volt 2574 résztvevővel, addig 1913-ban 21 kizárás volt 1933 résztvevővel. Százalékokban kifejezve, a kizárások száma 75 százalékkal, az abban résztvevők száma 260 százalékkal emelkedett. A gazdasági viszonyoknak megfelelőleg kevesebbek az 1913-ban kivívott eredmények is. Míg 1912-ben az összes mozgalmakkal — kizárások nélkül — elért eredmények: munkaidőben heti 28 óra munkaidőrövidülés és heti 12.599 korona 42 fillér béremelkedés, addig i 1913-ban az összes mozgalmak — kizárások nélkül — csak heti 12 óra munkaidőrövidülést és 4446 korona 14 fillér munkabéremelkedést eredményeztek. A legeredményesebbek voltak úgy 1912-ben, mint 1913-ban azok a bérmozgalmak, amelyek munkabeszüntetés nélkül lezajlott mozgalom volt 4689 résztvevővel. Ezen mozgalmak eredménye : heti 10 óra munkaidőrövidülés és 4664 munkás részére 9371 korona 98 fillér béremelkedés. 1913-ban 14 mozgalom végződött munkabeszüntetés nélkül. Az összes résztvevők száma 784 volt. Az elért eredmény 784 munkás részére heti 6 órai munkaidőrövidülés és 275 munkás részére heti 3479 korona 48 fillér béremelkedés. Ezek az eredmények annál megbecsülendőbbek, mert nem harccal, hanem tisztán a szervezet erejével vívták ki. „ „ A kizárások mérlege a legkedvezőtlenebb. Míg ugyanis 1912-ben 5 kizárás teljes, 4 részleges eredménnyel végződött és csak 3 volt eredménytelen, addig 1913-ban 4 végződött teljes, 7 részleges eredménynyel és 10 esetben kénytelenek voltak a munkások visszamenni minden eredmény nélkül. Ennek megfelelően kisebbek az elért eredmények is. 1912-ben a kizárásokkal 472 munkás heti 7 óra munkaidőrövidülést és 247 munkás heti 1041 korona 14 fillér béremelést ért el, addig 1913-ban 975 munkás heti 3 óra munkaidőrövidülést ért el. Ilyenformán az 1912-ben lezajlott mozgalmak révén 1005 munkás heti 35 óra munkaidőrövidülést és 6271 munkás 33.640 korona 56 fillér bérnyereséget, 1913-ban 3543 munkás heti 12 óra munkaidőrövidülést és 1128 munkás heti 4446 korona 14 fillér béremelkedést nyert. Ezzel szemben a sztrájkok folytán elveszett munkanapok száma 1912-ben 49.542, 1913-ban 97.131 volt. A sztrájkok következtében előállott munkabérveszteség 1912-ben 260.815.52 korona, 1913-ban 402.881.56 korona volt. Kizárások folytán elvesztett munkanapok 1912-ben 75.471. Az elvesztett munkabér 395.288.42 korona volt. 1913-ban elvesztett munkanap 171.344, elvesztett munkabér 820.360.12 korona volt. Emelkedett nagy mértékben a kifizetett sztrájksegély összege is. Ugyanis kifizettek 19.12-ben 100.703.13 koronát, 19.13-ban 148.009.58 koronát. "De nemcsak a gazdasági téren, hanem a politikai jogok kivívása terén is megtette a szervezett vas- és fémmunkásság a lefolyt két évben azt, amit csak az adott körülmények között megtehetett. A választójogért vívott küzdeleben minden alkalommal teljes erővel és elszántsággal harcolt azért, hogy a magyar proletariátus is legelemibb jogaihoz jusson. És így nemcsak a küzdelemből vették ki derekasan a részüket, hanem az üldöztetésekből is. A vezetőség jelentését beható és részletes vita után tudomásul vette az értekezlet és fontos határozatokat hozott a szervezet további fejlesztése érdekében. Mindezeket egybevetve, megállapíthatjuk, hogy a szervezet derekasan megállotta a helyét és a vasmunkások büszke öntudattal tekinthetnek vissza a megpróbáltatásnak erre a két esztendejére, amely meggyőzte őket arról, hogy a közös akarat, a szervezett erő olyan hatalom, amely leküzd minden nehézséget. KÉPSZAVA TELEFONSZÁMAINK: Népszava-könyvkereskedés József 3-27. Párttitkársász József 3—28. Népszava szerkesztősége József 3—29. Népszava szerkesztősége József 3—30. Népszava kiadóhivatala József 3-3. Népszava-expedició (hajnali fél 3 órától 6 óráig) József 3—31. Népszava kiadóhivatala József 3—32. Szakszervezeti Tanács József 9—65. Világosság-nyomda József 9—66. Világosság-nyomda József 10-16. ígiájávan ! # * A választói névjegyzéke. * Felhívás a választójogosultak bejelentésére A Népszava vasárnapi számában közölt belügyminiszteri körrendelet értelmében a székesfőváros központi választmánya is megkezdte a választói névjegyzékek összeállításának előmunkálatait. A központi választmány elnöke, Rózsavölgyi alpolgármester — arra való hivatkozással, hogy a választók összeírása előreláthatóan júliusban történik meg — a választójogosultak bejelentése érdekében körlevélben fordult a nyilvános és közintézetek, a részvénytársaságok, vállalatok és egyesületek igazgatóságaihoz. A fölhívás. A központi választmány, körlevelének bevezetőjeként, idézi a választójogi törvény 4—7. szakaszát, azután a következő fölhívást teszi közzé : Hogy az új választójogi törvény értelmében elkészítendő névjegyzékbe mindenki, aki az 1913. évi XIV. tc. 4--7. §-ai szerint választói jogosultsággal bir, fölvetethessék, az idézett törvény 55-ik §-ának első bekezdése értelmében fölhivatnak a székesfőváros területén levő összes nyilvános és közintézetek, részvénytársaságok, vállalatok és egyesületek igazgatóságai, hogy az idézett törvény alapján választói joggal biró és úgy a Budapesten lakó, mint a főváros területén kívül lakással biró alkalmazottaiknak és pedig úgy a tényleges, mint nyugdíjasoknak mindenikéről külön-külön a mellékelt mintájú összeírőlapot egy-egy példányban töltisék ki és a bejelentett alkalmazottaikat választókerületek szerint (minden választókerület külön-külön összesítő névjegyzéken és e névjegyzékben a bejelentettek szigorú betűrend szerint) ugyancsak a mellékelt összesítő névjegyzéken a névjegyzék adatainak pontos kitöltése mellett írják össze és a névjegyzékeket, valamint az összeíró lapokat is legkésőbb folyó évi júdius hó 8-áig a központi választmányhoz (IV. központi Városháza, 1. em., 103. .szám) múlhatatlanul terjesszék be. Azok az alkalmazottak, akik a főváros területén kívül laknak, az alkalmazásuk (hivataluk) helye után illetékes választókerületekről készítendő névjegyzékbe veendők föl. A kitűzött határidőn túl bejelentések el nem fogadhatnak; a bejelentés elmulasztása azzal a hátránnyal jár, hogy azok, akik magukat a bejelentési határidő után az új választói törvény értelmében elkészítendő névjegyzékbe fölvétetni kívánják, kötelesek lesznek a lakásuk szerint illetékes kerületi elöljáróságnál működő összeíró küldöttség előtt személyesen jelentkezni és választói jogosultságukat okmányilag igazolni. Végül figyelmeztetnek a nyilvános számadásra kötelezett intézetek, vállalatok vezetőségei, hogy aki saját vagy más nevének a választók névjegyzékébe leendő fölvétele vérzett az összeíró küldöttség vagy központi választmány előtt tudva hamis, hamisított vagy lényegében valótlanságot tartalmazó okiratot készít, hamis bizonyítékot vagy egyéb hamis adatot szolgáltat, az az 1913. évi XXIII. tc. 3-ik §-ának 1-fő pontja szerint vétséget követ el, amely cselekménynek az idézett törvénycikk 4-ik §-a értelmében két évig terjedhető fogház és 2000 koronáig terjedhető pénzbüntetés a büntetése. Budapest» 1914. évi junius 24-én. A központi választmány ülése. A főváros törvényhatóságának központiválasztmánya Bárczy polgármester elnöklése mellett kedden délután ülésttartott, amelyen