Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)

1914-07-29 / 178. szám

NÉPSZAVA 191­1 július 29. Mióta Magyarország munkássága öntudatra 'ébredt 'és osz­tályként szervezkedni kezdett, nem értünk olyan súlyos napokat, mint a mostaniak. Nagy események vihara közeledik­­és nekünk, öntudatos mun­kásoknak, ebben a viharban is emberül meg kell állnunk helyünket. Aki levögjül a kaszárnyában annak tudnia kell, hogy ilyen rendkívüli körülmények közt mit szabad és mit nem szabad cselekednie, annak férfiasan kell viselnie a rendkívüli helyzet minden velejáróját. A szervezett munkás még ezek között a körülmények között is egész bizonyosan nagyobb érték az öntudatlan embergépeknél, mert nagyobb morális erő lakik benne, amely súlyos helyzetekben is föntartja. Még reméljük, még mindig reméljük — egyre fogyó, egyre halványodó reménységgel, — hogy­ a legrosszabb nem fog bekö­vetkezni, hogy körünkből eltávozott testvéreink vissza fognal­ térhetni az örvény széléről. Ha ez a reményünk végképen szerte­foszlik ... búcsúszavunkon kivül az a kívánságunk száll a távozók után, hogy bár minél' előbb 'és minél hiánytalanabbal térjenek vissza közibénk, itthon maradókhoz p&efssg ké?© is k©>t®B©sségjgr© szénái mert rájuk nagy és nehéz kötelességek várnak. A munkásosztály javáért és boldogulásáért folyó nagy küzdelmünkben állhat ugyan be pillanatnyi szünet, de lemondanunk róla nem lehet, nem sza­bad, bármi történjék is. A munkásság élni és boldogulni akar, gaz­dasági és kulturális jólétben, egészségben és békében. És ha ezt igazán akarjuk, akkor meg kell óvnunk, fönn kell tartanunk a politikai és szakszervezeteket és legnélkülözhetetlenebb fegyve­rünket: a sajtót. Szervezeteinket fönn kell tartanunk, mert ha ezeket legyön­gülni, zülleni engednek, akkor • c. , a Nagy rések támadnak most sorainkban, de fejetlenségnek nem szabad támadnia... Katonai műtszóval élve: zárkózz! ez le­gyen a kommandó. Vagyis szoruljatok összébb, hogy megteljenek a rések. Ha rövidebbek lesznek is így a sorok és szakaszok, de keményen fognak állani. Sőt sok esetben új elemekkel lehet kitölteni a támadt réseket, hiszen százezrekre rúg még a szervezetlen proletárok száma és a mostani idők sok kemény koponyát megnyithatnak a mi tanítá­sai­nk számára. Ahol pedig eltávozott a bizalmi férfi, a vezetőember, rögtön álljon a helyébe más, hogy ne szüneteljen egy percig se a szer­vező, összetartó, oktató munka. És ne feledkezzünk meg egy percig se arról a százszor és ezerszer bebizonyult igazságról, hogy a munkásmozgalomnak él­tető lelke a szociáldemokrata sajtó, amelyet egy napig sem nélkülözhetünk, amelynek számtalan gaz­dasági és politikai diadalt köszönhetünk, amelyet frcsin­ás!8 tartamunk minden áron a mostani súlyos és a bekövetkezhető még súlyosabb körülmények között is. Roppant nehéz most a helyzete a mi sajtónknak. Minden szocialista lapnak éltető eleme a szabad kritika, a szabad propa­ganda és a mostani körülmények közt erről le kell mondanunk. Le kell mondanunk nemcsak azért, mert a törvény rendeli, hanem részben azért is, mert ilyen válságos helyzetben mi sem akarhat­juk még a legigazságosabb kritikával sem megnehezíteni az inté­zők dolgát és mert az ilyen helyzet kritikára, a számonkérésre kü­lönben is terméketlen. Jönnek majd termékenyebb idők és akkor szükség lesz a mi sajtónk erős szavára. Munkástestvérek, elvtársak! Ha a jelen szomorú is, ha a közel jövő borzalmasnak ígérkezik is, csüggedni, kétségbeesni még­sem szabad. Az emberi fejlődés ha­ nem szakadatlan is, de örök. Vannak visszaesései, de végső eredményben mégis csak előbbre és maga­sabbra visz bennünket. Ezt tudva, készüljünk arra, h­ogy a mostani háború után egy más Magyarország lesz a mostaninak a helyén, mert a háború, akár jobbra, akár balra dőljön is el, szükségképen nagy változá­sokat fog okozni az ország politikai és gazdasági szervezetében. És így a alfára új helyzet és feladatok várnak ránk, megváltozott viszonyok között kell majd küzdenünk a proletárság gazdasági és politikai fölszabadulásáért. Nem sza­bad tehát egyet sem elejtenünk eddigi fegyvereink közül, nehogy majdan mindent elölről kelljen kezdenünk. Nagy célokat, magasz­tos ideálokat tű­ztünk magunk elé. Szabad és boldog nép otthonává akarjuk átalakítani ezt az országot, úgy mint a világ többi prole­­tárjai a maguk országait, hogy — ha eljön az ideje — méltóképen illeszkedhessünk bele a szabad és békés nemzetek kulturtestvéri­ségébe, a szabadság, jólét és békesség nagy népközösségébe. Munkások! Föl a fejet! Tekintsünk előre, a jövőbe! Éljen a szabadság és a kultúra! Éljen a szociáldemokráciá! A magyarországi szociáldemokrata párt vezetősége. A király manifesztuma. A király a keddi napon a következő kézira­tot intézte a magyar miniszterelnökhöz: Indíttatva éreztem Magamat Házam és a kül­ügyek miniszterét megbízni, hogy a Monarchia és Szerbia közötti hadiállapot beálltát a szerb kir. kormánynak hozza tudomására. A megpróbáltatás eme nehéz órájában szük­ségét érzem annak, hogy szeretett népeimhez forduljak. Megbízom ennélfogva Önt, hogy a mellékelt manifesztum kihirdetése iránt intézkedjék. Kelt Bad Ischlben, 1914 julius hó 28-án. Ferenc József, s. k. rőf Tisza István, s. k. Népeimhez! Leghőbb vágyam volt, hogy az Isten kegyel­méből még hátralevő éveimet a béke műveinek szentelhessem és népeimet a háború áldozatai­tól és terheitől megóvhassam. A gondviselés másként határozott. Egy gyűlölettel ti­lt ellenség üzelmei kény­szerítenek, hogy a béke hosszú esztendei után kardot ragadjak monarchiám becsületének vé­delmére, tekintélyének és hatalmi állásának megóvására és területi épségének biztonságára. A szerb királyság, amelyet állami létének els­ő kezdetétől fogva egészen a legújabb időkig úgy elődeim, mint én is támogatásban és segít­ségben részesítettünk, gyorsan felejtő hálátlan­sággal már évekkel ezelőtt az Ausztria-Ma­gyarország elleni ellenségeskedés útjára lépett. Az a rendelkezésem, amellyel Boszniában és Hercegovinában teljesített három évtizedes ál­dásos békemunka után ezekre az országokra kiterjesztettem uralkodói jogaimat, Szerbiában a féktelen szenvedély és elkeseredett gyűlölet kitöréseivel fogadtatott, holott ez ország jogait semmi tekintetben nem sértette. Kormányom akkor az erősebbnek szép jogával élve, a végle­tekig vitte elnézését és engedékenységét, csak csapatainak a békelétszámra leszállítását és azt az ígéretet kívánta Szerbiától, hogy a jövőben a béke és a barátság útján fog járni. Amidőn két évvel ezelőtt a török birodalom­mal állt harcban Szerbia, kormányom ugyan­csak a mérséklet szellemétől vezettetve, a monarchia legfontosabb életföltételeinek meg­óvására szorítkozott. Első­sorban ennek a ma­gatartásnak köszönhette Szerbia a háború cél­jának elérését. Nem teljesült az a reménység, hogy a szerb királyság méltányolni fogja kormányomnak hosszú tűrését és békeszeretetét és be fogja szavát váltani. Mindig magasabb hullámokat vet az Ellenem és Házam ellen érzett gyűlölet. Mindig leple­zetlenebből lép előtérbe az a törekvés, amely Ausztria-Magyarországgal elválaszthatatlanul egybetartozó területek elszakítására irányul. A határon bűnös áramlat csap át, amely a monarchia délkeleti részén az állami rend alap­jainak megingatására, a népnek, amelyről olyan atyai szeretettel gondoskodom, az ural­kodóház és a haza iránti hűségtől való eltánto­­rítására, és a felnövő ifjúság félrevezetésére s az őrület és a hazaárulás bűnös tetteire való fölizgatására irányul. Gyilkos merényleteknek egész sorozata s egy tervszerűen szőtt és ke­resztülvitt összeesküvés, amelynek borzasztó sikere szivén talált Engemet és hű népeimet: im­e, ezek m­essze lát­ható véres nyomai a Szer­­biából munkába vett és vezetett titkos üzel­meknek. Ezt a tűrhetetlen aknamunkát meg kell ál­lítani, Szerbia ezen folytonos kihívásainak vé­get kell vetni, ha sértetlenül fönn akarjuk tar­tani monarchiám méltóságát és becsületét, ha a folytonos megrázkódtatásoktól meg akarjuk óvni annak állami, gazdasági és katonai fejlő­dését. Hiába tett kormányom még egy utolsó kí­sérletet, hogy békés eszközökkel érje el ezt a célt s komoly figyelmeztetéssel megfordulásra bírja Szerbiát. Szerbia visszautasította kormányomnak mér­sékelt és igazságos kívánságait és megtagadta azon kötelességek teljesítését, amelyek népek és államok békés együttélésének természetes és szükséges alapjai. Fegyveres erővel kell tehát államaim szá­mára a belső nyugalom és az állandó külső béke nélkülözhetetlen biztosítékait megsze­reznem. Ebben a komoly órában tudatában vagyok elhatározásom egész horderejének s a Minden­ható előtti felelősségnek. Mindent megfontoltam és meggondoltam. Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára. Bízom népeimben, akik minden viharban hiven és egyesülten sereglettek mindig trónom köré s hazájuk becsületéért, nagyságáért és hatalmáért a legsúlyosabb áldozatokra is min­dig készen állottak. Bizom Ausztria-Magyarországnak önfelál­dozó lelkesültséggel telt vitéz hadseregében. És bizom a Mindenhatóban, hogy fegyvereim­nek adja a győzelmet. Kelt Ischlben, 1914 julius hó 28-án. Ferenc József s. k., Gróf Tisza István s. k. A manifesztum, szerdai száma fog hangzik, amelyet közölni,­­ hivatalos lap következőképen

Next