Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)

1914-09-10 / 221. szám

­3 S£S>s>í!íg'i»g58áig5 énként Görögorszi­g srselvett. (Köln, szeptember 9.) A „Kölnische Zei­tung" jelenti Szófiából. A hármas ántánt képviselői közölték a bolgár kormánnyal, hogy a hármas ántán­t biztosította a görög kormányt, hogy t török támadás esetén meg­védi Görögországot, és g©s-i5g mwisslerak­ 85«. 'Konstantinápoly, szeptember 9. — „N. T. H.") Athénból érkező távirati jelentések szerint Konstantin király és Venizelos miniszterelnök között éles ellentétek merültek föl. A miniszter-­­elnök a király egyenes utasítása ellenére tobb tárgyalást folytatott Anglia, Franciaország és Oroszország athéni követeivel és azokról a tár­gyalásokról jelentést tett a királynak. Konstan­tin király energikusan kijelentette a miniszter­elnöknek, hogy azokat a­­tárgyalásokat nem he­lyesli. Venizelos miniszterelnök ennek követ­keztében beadta lemondását. A király a lemon­dást azonban nem fogadta el, hanem utasította a miniszterelnököt, hogy a megkezdett tárgya­lásokat most már folytassák, de olyan szellem­ben, ahogy azt a király először kívánta. Athén­ben köztudomású, hogy Konstantin király szimpátiája inkább a hármas szövetség, mint az ántánt felé hajlik. A király attól tart, hogy a miniszterelnök ántánt-barát politikája kompli­kációba sodorhatja Görögországot. Egy diplo­mata, aki alaposan ismeri Görögország politi­kai viszonyait, úgy nyilatkozott, hogy Görög­országnak ez idő szerint föltétlenül békére van szüksége, h­a pedig Görögország kivonja magát a Balkán-népek szolidaritásából, úgy ez Görög­országra nézve" csak káros lehet. Ii északi harctérről. ®s Tisstelmi­ vissisvom­« Eás,» — A sefcesztések ««sy risse nem súlyosa — mm fsassei es«Bs€wyeíí. — Sk rse­es??® Sek harsai «53 vrissekhal. Az Arbeiter-Zeitung-nak a sajtóhadiszállásán levő tudósítója irja nekünk: Szeptember 1. A Visztula és Dnyeszter közötti óriási, el­keseredett és — sajnos — nagy­on­ véres küz­delem még nem jutott döntésre. De ha pon­tosan megfigyeljük a harcok eddigi lefolyá­sát, jelentékeny eredményt látunk hadsere­geink ja­vára és minthogy fővezérletünk ke­zében még nem egy erős ütőkártyának kell lennie, teljesen jogosult, ha a helyzetet optimisztikusan fogjuk föl. Ámbár keleti csapataink az irtózatos túlerő tömegnyomása alatt elhagyták exponált vé­delmi vonalaikat, hogy szilárdabb helyzetet foglaljanak el, de ebben a részletenkint való visszavonulásban semmiesetre sem volt meg a vereség demoralizáló hatása és jellege. A csapatok szelleme és ellenálló ereje töretlen maradt és néhány szétlőtt ágyú kivételével semmi sem jutott az ellenség kezébe, amit győzelmi jelként mutathatnának. Sebesültek nagy számmal maradhattak el, de sorsuk nem ad okot az aggodalomra, mert az orosz hadsereg e tekintetben nem esik kifogás alá és úgy bánik sebesültjeinkkel, mint mi az övéivel. Meg kell itt említenünk azt­ is, hogy az esetek meglepően nagy része könnyebb és középsúlyú sebesülés. Egy m­egsebesü­lt főhadnagy, aki Krasniknál küzdött, beszélte nekem, hogy amennyire ő ellátott, csak egyetlen ember esett össze halálosan sérülve és ,hogy a számos sebesülés, ami az ő kör­nyezetében történt,­ föltűnően ártatlan jel­legű volt. Ez azonban csak mellékes. Nem lehet, tagadn­i, hogy visszaszorított keleti csa­pataink súlyos veszteségeket szenvedtek, ez azonban a derék csapatok stoikus hősiessé­gét még csodálatraméltóbbá teszi. Az bizo­nyos, hogy nem megy olyan jól a soruk, mint krasniki és tomasovi bajtársaiknak, akik véráldozatukkal megszerezték a lélek­emelő dicsőség öntudatát, azonban az északi eredményekről bizonyára hozzájuk is elju­tott a hír és ez újabb bu­zdításul szolgál nekik is. Nem titkolhatom el azonban azt a véle­ményemet­, hogy csapataink keleten különö­sen a harc első szakában, mintha csak vé­rükben volna a támadókedv, gyakrabban nyomultak előre, mint amennyire ez a vilá­gosan védelmi feladatra hivatott csapatok­nál helyes volt. Bizonyos, hogy a defenzívá­nak sem kell magatartását vakon alkal­mazni az ellenséghez és nem kell minden alkalmat megragadni, hogy passzív sze­repéből kilépjen. A fedezet alatt működő tü­zelés visszataszító ereje borzasztó nagy és a nagy számbeli túlsúllyal szemközt támadó ellenséggel szemben ajánlatosabb ehhez a taszító erőhöz alkalmazkodni, mint a francia módszer szerinti összeütközésekre törekedni, amelyeknél az előretörő tömegek mindig sűrűn csatlakoznak és súlyos veszteségeknek teszik ki magukat.­ Beszélik, hogy különösen némely alpesi ezredet a harci szenvedelem dühe annyira elragadott, hogy alig lehetett őket visszatartani, de a nagy számbeli túl­erővel szemben az ilyen előretöréseket mégis fékezni kellene. Amint a sebesültek beszé­lik, az oroszok keleten rendkívül gondosan és rendszeresen készítették elő támadásaikat és csaknem ostromszerű­ harc stílusában kö­zeledtek a mi harcéreinkhez, amelyet előzően természetesen számbelileg is túl­nyomó tüzérségükkel óraszámra lőttek. Mindennek ellenére egyetlen nagyobb ho­moktámadásuk sem sikerült olyan mérték­ben, hogy valóságos betörést­ érhettek volna el a mi hadállásainkban, inkább ezeket es­ténként mindig önként ürítettük ki. Ezzel a nem nagyon kielégítő képpel szem­ben annál fényesebbek az északon kivívott eredményeink. Különösen nagy szerencsével működött Auf­fenberg serege és ezek a sikerek könnyen döntő jelentőségűek lehetnek. 20.000 fogoly és 200 ágyú nem csekélység és föl lehet tenni, hogy a Grubiescov és Krydlov felé vissza­dobott orosz csapatok többé már nem jönnek számításba. Ennek a hatása, ami Auffenberg serege előtt délkeletet megnyitja, nem ma­radhat el, és minthogy a hadvezetőségnek mindenesetre vannak még­ tartalékjai, ala­posan remélhetjük a teljes győzelmet. Olyan győzelem természetesen, amilyen Hindenburg tábornoknak kelet Poroszországban sikerült, nem várható. De azért ha higgad­tan nézzük a dolgot, az osztrák-magyar csa­patok sikere legalább is olyan értékű. Hin­denburg tábornoknak az a modern viszonyok közö­tt ritka szerencséje volt, hogy­­ egy Na­póleon­-stílusú mozgó csatában a középső vo­nal ellen támadott és emellett olyan nagy­szerű katonai zseniális sakk­húzáshoz nyílt alkalom, amilyennek kevés párja van a had­történelemben. Három hadtestével, amelyek­kel szemben — valószínűleg Rennenkampf tábornok vezénylete alatt — mintegy öt orosz hadtest, operált, a nagy kelet-porosz síkán elég mozgási szabadsága volt. A két előnyo­muló központi csapatnak utat engedett ,Kö­nigsbergig, miközben az első hadtestet szembe állította velük. Két hadtesttel oldal­állást­ foglalt el­ dél felé a Mazuri tavaktól, megtámadta a Bielostok felől nyomuló két vagy három orosz hadtestet, még mielőtt azok fölvonulhattak volna, teljesen leverte őket és azután ahelyett, hogy ugyanazon az úton visszavonult volna., keletre ment a ta­vak közül a Kovno-Insterburg vasútvonal KÉFSZ 1994 szeptember 10. TiiMilkers E&fs­. Tī5cs ® SsFdsnefíffilf®?? va5©" (Bécs, szeptember 9.) A „Neues Wiener Jour­nal" jelenti Berlinből, hogy a török kormány a „North Carolina" nevű amerikai cirkálónak megtagadta a Dardanellákon való átkelést. A cirkáló nagymennyiségű aranyat hozott a Kon­stantinápolyban élő amerikaiak részére, nehogy a háborús állapot következtében hiányt szen­vedjenek. Az átkelés tilalmának oka, hogy a a tengerszoros aknákkal van megrakva. Az amerikai kormány a török kormány intézkedé­sét tiltakozás nélkül tudomásul vet­te A semse­gességért. E'SkBl'SfSsaafTSR 55 ESSJ?51f@k, (Berlin, szeptember 9.) Az egyik esti lap közli, hogy Olaszország minden félreértést ki­kerülendő, a keleti határon levő csapatait békelétszámra szállította le. Az Ausztria felé eső területekben a behívott rezervistákat a belső kerületekre osztották be. ellen, ahol a Königsberg felé gondtalanul ha­ladó két orosz hadtestet az első hadtesttel együtt két tűz közé fogta. Úgy látszik, hogy itt csaknem az egész orosz haderőnek nyílt síkon meg kellett adnia magát. Természetes, hogy az ilyen eredményre, a pozícióháborúban, amilyenben a körülbelül 500 kilométer vonalon fennálló két harcos most áll, nem lehet számítani. Az osztrák se­reg magára vette az orosz főtámadás minden terhét, mi tehát egyelőre megelégszünk az­zal, ha azt győzelmesen elhárítjuk és olyan helyzetet tudunk teremteni, amely lehetővé teszi számunkra a támadásra való átmene­telt. * ® iharc ai ®fíM8?1 5 l&eméS fö&Sj ág^u vésSS a frasisceák fsvamsát» A német-francia háború legizgalmasabb fe­jezete­ megkezdődött. A német seregek átve­rekedték magukat a tömérdek akadályon és már ott állanak Páris alatt és a francia fő­város ostroma már megkezdődött. Még a külső erődök alatt áll a német sereg, de az ágyuk dörgése már behullik Párisba és míg a­ német Zeppelinek bombákkal rémítgetik a szorongatott főváros népét, a francia had­sereg kétségbeesetten, minden erejét megfe­szítve és minden katonáját harcba küldve, készül a féltett, gyönyörű város védelmére. Páris védőerődítményeiből több mint ezer ágyú szegeződik az ostromló németek felé, akiket azonban ez a mindenre elszánt ellent­állás és ez a roppant felkészültség sem fog tudni megakadályozni abban, hogy a francia fővárosba bevonuljanak. A szörnyű küzde­lem megindult és folyni fog egészen Páris kapitulációjáig. Páris ostromáról az alábbi értesüléseink szólnak: Folyik a harc Páris alatt. Kopenhágán át Parisból jelentik a „Lakal­anzeiger"-nak, hogy Páristól nem messze ke­letre nagy csata folyik. Hir szerint a szövet­séges francia-angol sereg volt a támadó. Roméiba az a jelentés érkezett, hogy hétfő reggel óta Parisban már hallatszik az ágyuk dörgése. A városban olyan jól kivehető min­den egyes ágyúdörgés, mintha az ellenséges ütegek Páris külső erődei alatt volnának. A városban leírhatatlan nagy az izgatottság. Berlini hír jelenti azt, hogy kedden német aviatikusok ismét Páris fölé röpültek. A francia aeroplánok minden ébersége hiábavaló volt, mert a Zeppelinnek sikerült körröpülést végezni Páris fölött. Tizenkét bombát dobott le, amelyek hat helyen nagy anyagi kárt okoztak. Hír szerint több ember is meghalt. Egy bomba az Elysée közvetlen közelében esett le. A Zeppelin azonkívül a párisi lakosság számára jelentéseket dobott le az újabb német harctéri eseményekről. Noha a francia repülőgépek hozzáfogtak a Zeppelin üldözéséhez, ennek mégis sikerült Páris megkerülése után az előírt útját be­fejezni és visszatérni abba a léghajócsar­­­nokba, amelyből elindult. Genfi távirat adja hírül, hogy Páris védelme körül lázas sietséggel folytatják a munkála­tokat. Több ezer munkás és sok száz polgári mérnök éjjel-nappal dolgozik. A legkülsőbb erődítményeken már több mint ezer ágyút állítottak föl. Gallieni tábornok, Páris kato­nai kormányzója — mint Rotterdamból je­lentik — a katonasághoz és Páris lakosságá­hoz a következő manifesztumot intézte: „A francia köztársaság kormánya Párist elhagyta, hogy a honvédelmet hathatósab­ban szervezhesse. Parancsot kaptam, hogy Párist megvédelmezzem a túlhatalmas ellen­ség ellen. Ezt a parancsot a végsőig teljesí­teni fogom." Svájci lapok jelentik Parisból, hogy arra­ az esetre, ha a Párisba vezető távíró- és telefonvezetékeket elvágnak, dróttalan táv­íróállomásokat és postagalambokat, vala­mint gyors automobilokat szereznek be.

Next