Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)
1914-09-10 / 221. szám
3 S£S>s>í!íg'i»g58áig5 énként Görögorszig srselvett. (Köln, szeptember 9.) A „Kölnische Zeitung" jelenti Szófiából. A hármas ántánt képviselői közölték a bolgár kormánnyal, hogy a hármas ántánt biztosította a görög kormányt, hogy t török támadás esetén megvédi Görögországot, és g©s-i5g mwisslerak 85«. 'Konstantinápoly, szeptember 9. — „N. T. H.") Athénból érkező távirati jelentések szerint Konstantin király és Venizelos miniszterelnök között éles ellentétek merültek föl. A miniszter-elnök a király egyenes utasítása ellenére tobb tárgyalást folytatott Anglia, Franciaország és Oroszország athéni követeivel és azokról a tárgyalásokról jelentést tett a királynak. Konstantin király energikusan kijelentette a miniszterelnöknek, hogy azokat atárgyalásokat nem helyesli. Venizelos miniszterelnök ennek következtében beadta lemondását. A király a lemondást azonban nem fogadta el, hanem utasította a miniszterelnököt, hogy a megkezdett tárgyalásokat most már folytassák, de olyan szellemben, ahogy azt a király először kívánta. Athénben köztudomású, hogy Konstantin király szimpátiája inkább a hármas szövetség, mint az ántánt felé hajlik. A király attól tart, hogy a miniszterelnök ántánt-barát politikája komplikációba sodorhatja Görögországot. Egy diplomata, aki alaposan ismeri Görögország politikai viszonyait, úgy nyilatkozott, hogy Görögországnak ez idő szerint föltétlenül békére van szüksége, ha pedig Görögország kivonja magát a Balkán-népek szolidaritásából, úgy ez Görögországra nézve" csak káros lehet. Ii északi harctérről. ®s Tisstelmi vissisvom« Eás,» — A sefcesztések ««sy risse nem súlyosa — mm fsassei es«Bs€wyeíí. — Sk rsees??® Sek harsai «53 vrissekhal. Az Arbeiter-Zeitung-nak a sajtóhadiszállásán levő tudósítója irja nekünk: Szeptember 1. A Visztula és Dnyeszter közötti óriási, elkeseredett és — sajnos — nagyon véres küzdelem még nem jutott döntésre. De ha pontosan megfigyeljük a harcok eddigi lefolyását, jelentékeny eredményt látunk hadseregeink javára és minthogy fővezérletünk kezében még nem egy erős ütőkártyának kell lennie, teljesen jogosult, ha a helyzetet optimisztikusan fogjuk föl. Ámbár keleti csapataink az irtózatos túlerő tömegnyomása alatt elhagyták exponált védelmi vonalaikat, hogy szilárdabb helyzetet foglaljanak el, de ebben a részletenkint való visszavonulásban semmiesetre sem volt meg a vereség demoralizáló hatása és jellege. A csapatok szelleme és ellenálló ereje töretlen maradt és néhány szétlőtt ágyú kivételével semmi sem jutott az ellenség kezébe, amit győzelmi jelként mutathatnának. Sebesültek nagy számmal maradhattak el, de sorsuk nem ad okot az aggodalomra, mert az orosz hadsereg e tekintetben nem esik kifogás alá és úgy bánik sebesültjeinkkel, mint mi az övéivel. Meg kell itt említenünk azt is, hogy az esetek meglepően nagy része könnyebb és középsúlyú sebesülés. Egy megsebesült főhadnagy, aki Krasniknál küzdött, beszélte nekem, hogy amennyire ő ellátott, csak egyetlen ember esett össze halálosan sérülve és ,hogy a számos sebesülés, ami az ő környezetében történt, föltűnően ártatlan jellegű volt. Ez azonban csak mellékes. Nem lehet, tagadni, hogy visszaszorított keleti csapataink súlyos veszteségeket szenvedtek, ez azonban a derék csapatok stoikus hősiességét még csodálatraméltóbbá teszi. Az bizonyos, hogy nem megy olyan jól a soruk, mint krasniki és tomasovi bajtársaiknak, akik véráldozatukkal megszerezték a lélekemelő dicsőség öntudatát, azonban az északi eredményekről bizonyára hozzájuk is eljutott a hír és ez újabb buzdításul szolgál nekik is. Nem titkolhatom el azonban azt a véleményemet, hogy csapataink keleten különösen a harc első szakában, mintha csak vérükben volna a támadókedv, gyakrabban nyomultak előre, mint amennyire ez a világosan védelmi feladatra hivatott csapatoknál helyes volt. Bizonyos, hogy a defenzívának sem kell magatartását vakon alkalmazni az ellenséghez és nem kell minden alkalmat megragadni, hogy passzív szerepéből kilépjen. A fedezet alatt működő tüzelés visszataszító ereje borzasztó nagy és a nagy számbeli túlsúllyal szemközt támadó ellenséggel szemben ajánlatosabb ehhez a taszító erőhöz alkalmazkodni, mint a francia módszer szerinti összeütközésekre törekedni, amelyeknél az előretörő tömegek mindig sűrűn csatlakoznak és súlyos veszteségeknek teszik ki magukat. Beszélik, hogy különösen némely alpesi ezredet a harci szenvedelem dühe annyira elragadott, hogy alig lehetett őket visszatartani, de a nagy számbeli túlerővel szemben az ilyen előretöréseket mégis fékezni kellene. Amint a sebesültek beszélik, az oroszok keleten rendkívül gondosan és rendszeresen készítették elő támadásaikat és csaknem ostromszerű harc stílusában közeledtek a mi harcéreinkhez, amelyet előzően természetesen számbelileg is túlnyomó tüzérségükkel óraszámra lőttek. Mindennek ellenére egyetlen nagyobb homoktámadásuk sem sikerült olyan mértékben, hogy valóságos betörést érhettek volna el a mi hadállásainkban, inkább ezeket esténként mindig önként ürítettük ki. Ezzel a nem nagyon kielégítő képpel szemben annál fényesebbek az északon kivívott eredményeink. Különösen nagy szerencsével működött Auffenberg serege és ezek a sikerek könnyen döntő jelentőségűek lehetnek. 20.000 fogoly és 200 ágyú nem csekélység és föl lehet tenni, hogy a Grubiescov és Krydlov felé visszadobott orosz csapatok többé már nem jönnek számításba. Ennek a hatása, ami Auffenberg serege előtt délkeletet megnyitja, nem maradhat el, és minthogy a hadvezetőségnek mindenesetre vannak még tartalékjai, alaposan remélhetjük a teljes győzelmet. Olyan győzelem természetesen, amilyen Hindenburg tábornoknak kelet Poroszországban sikerült, nem várható. De azért ha higgadtan nézzük a dolgot, az osztrák-magyar csapatok sikere legalább is olyan értékű. Hindenburg tábornoknak az a modern viszonyok között ritka szerencséje volt, hogy egy Napóleon-stílusú mozgó csatában a középső vonal ellen támadott és emellett olyan nagyszerű katonai zseniális sakkhúzáshoz nyílt alkalom, amilyennek kevés párja van a hadtörténelemben. Három hadtestével, amelyekkel szemben — valószínűleg Rennenkampf tábornok vezénylete alatt — mintegy öt orosz hadtest, operált, a nagy kelet-porosz síkán elég mozgási szabadsága volt. A két előnyomuló központi csapatnak utat engedett ,Königsbergig, miközben az első hadtestet szembe állította velük. Két hadtesttel oldalállást foglalt el dél felé a Mazuri tavaktól, megtámadta a Bielostok felől nyomuló két vagy három orosz hadtestet, még mielőtt azok fölvonulhattak volna, teljesen leverte őket és azután ahelyett, hogy ugyanazon az úton visszavonult volna., keletre ment a tavak közül a Kovno-Insterburg vasútvonal KÉFSZ 1994 szeptember 10. TiiMilkers E&fs. Tī5cs ® SsFdsnefíffilf®?? va5©" (Bécs, szeptember 9.) A „Neues Wiener Journal" jelenti Berlinből, hogy a török kormány a „North Carolina" nevű amerikai cirkálónak megtagadta a Dardanellákon való átkelést. A cirkáló nagymennyiségű aranyat hozott a Konstantinápolyban élő amerikaiak részére, nehogy a háborús állapot következtében hiányt szenvedjenek. Az átkelés tilalmának oka, hogy a a tengerszoros aknákkal van megrakva. Az amerikai kormány a török kormány intézkedését tiltakozás nélkül tudomásul vette A semsegességért. E'SkBl'SfSsaafTSR 55 ESSJ?51f@k, (Berlin, szeptember 9.) Az egyik esti lap közli, hogy Olaszország minden félreértést kikerülendő, a keleti határon levő csapatait békelétszámra szállította le. Az Ausztria felé eső területekben a behívott rezervistákat a belső kerületekre osztották be. ellen, ahol a Königsberg felé gondtalanul haladó két orosz hadtestet az első hadtesttel együtt két tűz közé fogta. Úgy látszik, hogy itt csaknem az egész orosz haderőnek nyílt síkon meg kellett adnia magát. Természetes, hogy az ilyen eredményre, a pozícióháborúban, amilyenben a körülbelül 500 kilométer vonalon fennálló két harcos most áll, nem lehet számítani. Az osztrák sereg magára vette az orosz főtámadás minden terhét, mi tehát egyelőre megelégszünk azzal, ha azt győzelmesen elhárítjuk és olyan helyzetet tudunk teremteni, amely lehetővé teszi számunkra a támadásra való átmenetelt. * ® iharc ai ®fíM8?1 5 l&eméS fö&Sj ág^u vésSS a frasisceák fsvamsát» A német-francia háború legizgalmasabb fejezete megkezdődött. A német seregek átverekedték magukat a tömérdek akadályon és már ott állanak Páris alatt és a francia főváros ostroma már megkezdődött. Még a külső erődök alatt áll a német sereg, de az ágyuk dörgése már behullik Párisba és míg a német Zeppelinek bombákkal rémítgetik a szorongatott főváros népét, a francia hadsereg kétségbeesetten, minden erejét megfeszítve és minden katonáját harcba küldve, készül a féltett, gyönyörű város védelmére. Páris védőerődítményeiből több mint ezer ágyú szegeződik az ostromló németek felé, akiket azonban ez a mindenre elszánt ellentállás és ez a roppant felkészültség sem fog tudni megakadályozni abban, hogy a francia fővárosba bevonuljanak. A szörnyű küzdelem megindult és folyni fog egészen Páris kapitulációjáig. Páris ostromáról az alábbi értesüléseink szólnak: Folyik a harc Páris alatt. Kopenhágán át Parisból jelentik a „Lakalanzeiger"-nak, hogy Páristól nem messze keletre nagy csata folyik. Hir szerint a szövetséges francia-angol sereg volt a támadó. Roméiba az a jelentés érkezett, hogy hétfő reggel óta Parisban már hallatszik az ágyuk dörgése. A városban olyan jól kivehető minden egyes ágyúdörgés, mintha az ellenséges ütegek Páris külső erődei alatt volnának. A városban leírhatatlan nagy az izgatottság. Berlini hír jelenti azt, hogy kedden német aviatikusok ismét Páris fölé röpültek. A francia aeroplánok minden ébersége hiábavaló volt, mert a Zeppelinnek sikerült körröpülést végezni Páris fölött. Tizenkét bombát dobott le, amelyek hat helyen nagy anyagi kárt okoztak. Hír szerint több ember is meghalt. Egy bomba az Elysée közvetlen közelében esett le. A Zeppelin azonkívül a párisi lakosság számára jelentéseket dobott le az újabb német harctéri eseményekről. Noha a francia repülőgépek hozzáfogtak a Zeppelin üldözéséhez, ennek mégis sikerült Páris megkerülése után az előírt útját befejezni és visszatérni abba a léghajócsarnokba, amelyből elindult. Genfi távirat adja hírül, hogy Páris védelme körül lázas sietséggel folytatják a munkálatokat. Több ezer munkás és sok száz polgári mérnök éjjel-nappal dolgozik. A legkülsőbb erődítményeken már több mint ezer ágyút állítottak föl. Gallieni tábornok, Páris katonai kormányzója — mint Rotterdamból jelentik — a katonasághoz és Páris lakosságához a következő manifesztumot intézte: „A francia köztársaság kormánya Párist elhagyta, hogy a honvédelmet hathatósabban szervezhesse. Parancsot kaptam, hogy Párist megvédelmezzem a túlhatalmas ellenség ellen. Ezt a parancsot a végsőig teljesíteni fogom." Svájci lapok jelentik Parisból, hogy arra az esetre, ha a Párisba vezető távíró- és telefonvezetékeket elvágnak, dróttalan távíróállomásokat és postagalambokat, valamint gyors automobilokat szereznek be.