Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)
1914-10-01 / 242. szám
2 OVOSZ& * # # A magyar határ részéről visszaverték az oroszokat. A németek orosz fontán. — Ázsia Oroszország ellen. A galíciai harctérről nem érkezett ujabb hír. A magyar, határon folyó harcokról azt jelenti egy félhivatalos távirat, hogy Ilzsok környékét megtisztították az ellenségtől, amelyet visszaszorítottak a galíciai Sianki-ig és hogy az oroszok az itt lefolyt harcokban szilyos veszteségeket szenvedtek. A távirat szerint Ung vármegye területén nincs már egyetlen orosz sem. A jelentésnek ez a része azonban nemcsak azt jelenti, hogy Ung vármegye immár megszabadult a nem várt és nem kívánatos orosz vendégektől, hanem egyúttal azt is, hogy lejebb, Uzsoktól délkeletre, Máramaros vármegyében még nem sikerült az ellenséget ártalmatlanná tenni. Ezen a részen tehát bizonyára íég harcok folynak az oroszokkal. A német-orosz harctér újabb eseményeit hivatalos távirat hozza hírül. A nagyvezérkar közli, hogy Oroszlengyelországban, a németektől megszállott Suwalki kormányzóság ellen az oroszok támadást kíséreltek meg. A támadás azonban nem sikerült, mert a németek meghiusították. Hogy Ossovice erősségeit a német tüzérség már bombázza, azt most a hivatalos jelentés megerősíti. Ázsiában is inog már a talaj Oroszország alatt. Az afgánok és a perzsák már régóta lesik az alkalmat arra, hogy lerázzák magukról a gyűlölt orosz igát. Most itt az alkalom... Az afgánok állítólag kétszázezer katonát indítottak az orosz határ felé. Perzsia is készülődik. Az afgánoknak Oroszország ellen való állásfoglalása azért is nagyjelentőségű, mert magában hordja az angol-orosz ázsiai ellentét újból való kiélesedésének és elmérgesedésének lehetőségét. Ungmegyéből kiverték az oroszokat! A „Magyar Távirati Iroda" jelenti Ungvárról szeptember 30-án. Tegnap délben Uzsokról Ungvárra érkezett egy magasrangu vezérkari tiszt, aki fölkereste gróf Sztáray ungmegyei főispánt és hivatalosan közölte vele, hogy csapataink az éj folyamán és tegnap reggel Uzsok körül harcokat folytattak, amelyek sikerrel jártak és sikerült kiverni az ellenséget, amelyet egészen Siankiig (Galícia) szorítottak vissza. Az egész uzsoki hegyszoros ismét birtokunkban van. Az uzsoki harcokban az oroszok igen súlyos veszteségeket szenvedtek. Ung megye területén ma már egyetlen orosz sincs. A határvédő csapatok megerősítése egyre, tart. A németek Ossoviec vára előtt. (Berlin, szeptember 30. — „M. T. L") A nagyvezérkar közli: A nagy főhadiszállás jelenti szeptember 29-én este 9 órakor. Keleten az oroszoknak a Nyemen-folyón keresztül a Suvalki-kormányzóság ellen intézett előretörését meghiúsították. Ossovice vára ellen tegnap nehéz tüzérség lépett harcba. Auffenberg tábornok beteg. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti, hogy a sajtóhadiszállásról hivatalosan közlik, hogy Auffenberg lovag gyalogsági tábornok, hadseregparancsnok megbetegedett. Német-orosz fogolycsere. (Kasszel, szeptember 30.) Két különvonat ment itt keresztül, amely ezer orosz alattvalót vitt az orosz határra. Ott a megegyezés értelmében ki fogják őket cserélni ugyanannyi német alattvalóval, akik eddig orosz fogságban voltak. Rasszelben fölszállították a vonatra azokat az orosz internáltakat is, akiket mostanig a környéken tartottak őrizet alatt. 1920 orosz tiszt német fogságban. (Berlin, szeptember 30.) A „Nationalzeitung" értesülése szerint e hónap 25-ig a német fogolytáborokba 1920 orosz tisztet, közöttük IS tábornokot szállított. Német közigazgatás Censtochovóban. (Berlin, szeptember 30.) A „Vossische Zeitung" közli, hogy a „Schlesische Volkszeitung" jelentése szerint Censtochovóban a következő hirdetmény jelent meg: „A katonai főparancsnokság megbízásából a mai napon átvettem a censtochovói kerület köz-igazgatását. Kris, királyi tartományi tanácsos." A lengyelek és a németek. (Krakó, szeptember 30. — Saját tudósítónktól.) A porosz hadseregfőparancsnokság a meghódított oroszlengyelországi területen saját költségére és saját szerkesztésében lengyel nyelven hivatalos lapot ad ki. A lap hetenként jelenik meg és a címe „Gazeta Wojenna" („Háborús Újság"). A címlapon a birodalmi sas van. A lap első száma szeptember 22-én jelent meg és a vezércikke a mostani háború okairól szól. A többi között ezeket mondja: „Németország győzelme a lengyelek szabadságát jelenti! Oroszország győzelme a lengyelek pusztulását." A második cikk összefoglalja a többi államok véleményét a világháborúról és megjegyzi, hogy „a lengyelek bíznak a németekben és abban a hitben vannak, hogy független Lengyelország alapítása és az orosz birodalom leverése szorosan összefügg a német birodalom érdekeivel." Orosz katonák Szibériából. »(Bukarest, szeptember 30.) Japánból Oroszországon keresztül ideérkezett és Szerbiába igyekvő orosz szerzetesek beszélik, hogy semmimit sem vettek észre abból, mintha Japán csapatokat készülne szállítani szövetségeseinek, de tudják, hogy sok orosz katonát visznek Szibériából európai Oroszországba. A szerzetesek augusztus 15-én hagyták el Tokiót. Kolera a déloroszországi hadseregben. (Bukarest, szeptember 30. — „Nemzetközi Távirati Hírlap".) Ideérkezett távirat jelenti, hogy az orosz hadseregnek helyőrségi szolgálatra beosztott és Déloroszország belsejében állomásozó divíziói között kolerajárvány pusztít. A rettenetes betegség, különösen a Zsitomir-divízió katonái közül szedi áldozatait. Perzsia megtámadta Oroszországot? (Konstantinápoly, szeptember 30. —? „M. T. I.") Itteni perzsa körökhöz érkezett hírek szerint, Kerbelai és Nevjevi síita főpapok, akiket a perzsák legmagasabb vallási fórumnak tartanak, a perzsa törzsekhez fölhívást intéztek, amelyben azt mondják, hogy elérkezett a pillanat Perzsiának az orosz járomól való fölszabadítására. A Kardar-törzs vezére, Jalik khán a sahsavénekkel átlépte az orosz határt és Kizilagacsiknál (Lemkoran mellett), kaspi területre nyomult előre. (Konstantinápoly, szeptember 30.) A félhivatalos „Ikdam" vezércikkben foglalkozik Törökország és Perzsia testvéri viszonyával. A lap részvétét nyilvánítja Perzsia iránt a szenvedésekért, amelyeket a múltban el kellett viselnie és örömét fejezi ki a szembetűnő változáson és haladáson, amely a Muszterfi és Mamelik által alakított új liberális kabinet kormányralépése óta észlelhető. Ugyanilyen ébredést lát a lap az egész szlám világban, főleg Afganisztánban is. Afganistán az oroszok ellen. (Frankfurt, szeptember 30.) A „Frankfurter Zeitung" Konstantinápolyból feltűnést keltő hírt kapott. A jelentés azt mondja, hogy az „Ikdam" értesülése szerint az afganisztáni emír az orosz határon kétszázezer főnyi katonaságot vont össze.. Azfganistán nyugati Ázsiában, Irán északkeleti részében, Perzsia és India között fekszik. Területe 624.000 négyzetkilométer. Lakosainak a száma 4.500.000. Többségükben mohamedánok. Az uralkodó törzset az afgánok képviselik. A nem afgán törzsek közül legszámosabbak a perzsa eredetű tádzsik. Az afgánok leginkább nomád életet élnek, harcos, bátor és szabadságszerető nép. Az iráni nyelvcsaládhoz tartoznak, de nyelvükben már sok a hindu elem. Az értelmi foglalkozást űzők: orvosok, kereskedők, hivatalnokok, a török eredetű kizilbasi törzstől kerülnek ki. Perzsák és zsidók is nagyrészben élnek Afganistánban. Az ipara már hanyatlott. Régente híresek voltak a szőnyegei. Most leginkább selyemtermeléssel és nemezkészítéssel foglalkoznak. A kivitel főként Indiába történik karavánok és cserekereskedés útján, mert általános érvényű pénzük nincs. Az államformájuk a korlátlan monarchia, amelynek feje az emir. Törvénykönyvük a korán, de a vérbosszút sem vetik meg. Az emir székhelye Kabul. Hadseregük is van. Az 1896-iki védtörvény szerint minden nyolcadik ember mindaddig szolgálatköteles, amíg bizonyos fokú katonai kiképzésben nem részesült. A katonaság fölszerelése azonban ósdi. Amíg Anglia és Oroszország békén hagyta az országot, addig egymás között marakodtak és egymást pusztították a különféle törzsek. Századokon keresztül egymást érték a véresebbnél véresebb belső villongások. Az utolsó száz esztendőben aztán Anglia és Oroszország vetélkedése zúdította Afganistánra a harcok végtelen sorozatát. Most már nemcsak egymás ellen, de a kívülről fenyegető veszedelem ellen is hadakoztak. Anglia és Oroszország ellentéte eközben pedig egyre élesebb lett. Hol Anglia, hol Oroszország tudott nagyobb nyomást gyakorolni a belső vérzésektől egyre gyöngülő országra. Amikor aztán a japánok megingatták Oroszország alatt a talajt Ázsiában, az afgánok hangulata is teljesen megfordult és oroszellenes lett. Oroszország és Anglia azonban ennek ellenére is megértették egymást és ennek az egyetértésnek a szüleménye az az angol-orosz szerződés, amelyet a harácsoló felek az érdekelt ország megkérdezése nélkül kötöttek 1907 augusztus 31-én és amelynek a lényege az, hogy Oroszország politikai értelemben „érdekein kívül fekvő" országnak tekinti Afganistánt. Huffer kereskedelmi" (értsd: harácsolási) tekintetben a két nagyhatalom egyforma „előnyöket" és bánásmódot biztosít magának. Anglia azonkívül ígéretet tett Oroszországnak, hogy nem fogja Afganistánt ellene befolyásolni, továbbá, hogy nem fog az ország belső ügyeibe beleavatkozni. A szerződést azonban a meg sem kérdezett emir egyszerűen fölrúgta és így azóta megint állandó forrongás van az országban Anglia és Oroszország ellen, úgy látszik, hogy utóbb mégis Anglia kerekedett fölül és most pompás színjátékban van részük a világháborús események szemlélőinek. Európában együtt harcol (vagy inkább harcolna) Anglia és Oroszország: az ázsiai szövetségesek, odalent Ázsiában pedig oldalba rúgja az egyik szövetséges a másikat. H NÉPSZAVA 1914 október 1.