Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)

1914-10-01 / 242. szám

2 OVOSZ& * # # A magyar határ részéről visszaverték az oroszokat. A németek orosz fontá­n. — Ázsia Oroszország ellen. A galíciai harctérről nem érkezett ujabb­ hír. A magyar, határon folyó harcokról azt jelenti egy félhivatalos távirat, hogy Ilzsok környékét megtisztították az ellen­ségtől, amelyet visszaszorítottak a galíciai Sianki-ig és hogy az oroszok az itt lefolyt harcokban szilyos veszteségeket szenved­tek. A távirat szerint Ung vármegye terü­letén nincs már egyetlen orosz sem. A je­lentésnek ez a része azonban nemcsak azt jelenti, hogy Ung vármegye immár meg­szabadult a nem várt és nem kívánatos orosz vendégektől, hanem egyúttal azt is, hogy lejebb, Uzsoktól délkeletre, Márama­ros vármegyében még nem sikerült az el­lenséget ártalmatlanná tenni. Ezen a ré­szen tehát bizonyára í­ég harcok folynak az oroszokkal. A német-orosz harctér újabb eseményeit hivatalos távirat hozza hírü­l. A nagy­vezérkar közli, hogy Oroszlengyelország­ban, a németektől megszállott Suwalki kormányzóság ellen az oroszok támadást kíséreltek meg. A támadás azonban nem sikerült, mert a németek meghiusították. Hogy Ossovice erősségeit a német tüzér­ség már bombázza, azt most a hivatalos je­lentés megerősíti. Ázsiában is inog már a talaj Oroszország alatt. Az afgánok és a perzsák már rég­óta lesik az alkalmat arra, hogy lerázzák magukról a gyűlölt orosz igát. Most itt az alkalom... Az afgánok állítólag kétszáz­ezer katonát indítottak az orosz határ felé. Perzsia is készülődik. Az afgánoknak Oroszország ellen való állásfoglalása azért is nagyjelentőségű, mert magában hordja az angol-orosz ázsiai ellentét újból való kiélesedésének és elmérgesedésének lehe­tőségét. Ungm­egyéből kiverték az oroszokat! A­ „Magyar Távirati Iroda" jelenti Ung­várról szeptember 30-án. Tegnap délben Uzsokról Ungvárra érkezett egy magas­rangu vezérkari tiszt, aki fölkereste gróf Sztáray ungmegyei főispánt és hivatalo­san közölte vele, hogy csapataink az éj fo­lyamán és tegnap reggel Uzsok körül har­cokat folytattak, amelyek sikerrel jártak és sikerült kiverni az ellenséget, amelyet egészen Siankiig (Galícia) szorítottak vissza. Az egész uzsoki hegyszoros ismét birtokunkban van. Az uzsoki harcokban az oroszok igen súlyos veszteségeket szen­vedtek. Ung megye területén ma már egyet­len orosz sincs. A határvédő csapatok meg­erősítése­ egyre, tart. A németek Ossoviec vára előtt. (Berlin, szeptember 30. — „M. T. L") A nagyvezérkar közli: A nagy főhadiszállás jelenti szeptember 29-én este 9 órakor. Ke­leten az oroszoknak a Nyemen-folyón ke­resztül a Suvalki-kormányzóság ellen inté­zett előretörését meghiúsították. Ossovice vára ellen tegnap nehéz tüzérség lépett harcba. Auffenberg tábornok beteg. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti, hogy a sajtóhadiszállásról hivatalosan közlik, hogy Auffenberg lovag gyalogsági tábornok, hadseregparancsnok megbetegedett. Német-orosz fogolycsere. (Kasszel, szeptember 30.) Két különvonat ment itt keresztül, amely ezer orosz alatt­valót vitt az orosz határra. Ott a megegye­zés értelmében ki fogják őket cserélni ugyanannyi német alattvalóval, akik eddig orosz fogságban voltak. Rasszelben fölszál­lították a vonatra azokat az orosz internál­takat is, akiket mostanig a környéken tar­tottak őrizet alatt. 1920 orosz tiszt német fogságban. (Berlin, szeptember 30.) A „Nationalzei­tung" értesülése szerint e hónap 25-ig a né­met fogolytáborokba 1920 orosz tisztet, kö­zöttük IS tábornokot szállított. Német közigazgatás Censtochovóban. (Berlin, szeptember 30.) A „Vossische Zei­tung" közli, hogy a „Schlesische Volkszei­tung" jelentése szerint Censtochovóban a következő hirdetmény jelent meg: „A kato­nai főparancsnokság megbízásából a mai napon átvettem a censtochovói kerület köz-igazgatását. Kris, királyi tartományi taná­csos." A lengyelek és a németek. (Krakó, szeptember 30. — Saját tudósítónk­tól.) A porosz hadseregfőparancsnokság a meg­hódított oroszlengyelországi területen saját költségére és saját szerkesztésében lengyel nyelven hivatalos lapot ad ki. A lap hetenként jelenik meg és a címe „Gazeta Wojenna" („Há­borús Újság"). A címlapon a birodalmi sas van. A lap első száma szeptember 22-én jelent meg és a vezércikke a mostani háború okairól szól. A többi között ezeket mondja: „Németor­szág győzelme a lengyelek szabadságát jelenti! Oroszország győzelme a lengyelek pusztulá­sát." A második cikk összefoglalja a többi ál­lamok véleményét a világháborúról és meg­jegyzi, hogy „a lengyelek bíznak a németek­ben és abban a hitben vannak, hogy független Lengyelország alapítása és az orosz birodalom leverése szorosan összefügg a német birodalom érdekeivel." Orosz katonák Szibériából. »(Bukarest, szeptember 30.) Japánból Orosz­országon keresztül ideérkezett és Szerbiába igyekvő orosz szerzetesek beszélik, hogy semmi­mit sem vettek észre abból, mintha Japán csapatokat készülne szállítani szövetségesei­nek, de tudják, hogy sok orosz katonát visz­nek Szibériából európai Oroszországba. A szerzetesek augusztus 15-én hagyták el To­­­kiót. Kolera a déloroszországi hadseregben. (Bukarest, szeptember 30. — „Nemzetközi Távirati Hírlap".) Ideérkezett távirat jelenti, hogy az orosz hadseregnek helyőrségi­­ szolgá­latra beosztott és­­ Déloroszország belsejében állomásozó divíziói között kolerajárvány pusz­tít. A rettenetes betegség, különösen a Zsito­mir-divízió katonái közül szedi áldozatait. Perzsia megtámadta Oroszországot? (Konstantinápoly, szeptember 30. —? „M. T. I.") Itteni perzsa körökhöz érkezett hírek szerint, Kerbelai és Nevjevi síita főpapok, akiket a perzsák legmagasabb vallási fórum­nak tartanak, a perzsa törzsekhez fölhívást intézte­k, amelyben azt mondják, hogy elér­kezett a pillanat Perzsiának az orosz járom­­­ól való fölszabadítására. A Kardar-törzs vezére, Jalik khán a sahsavénekkel átlépte az orosz határt és Kizilagacsiknál (Lem­koran mellett), kaspi területre nyomult előre. (Konstantinápoly, szeptember 30.) A félhiva­talos „Ikdam" vezércikkben foglalkozik Tö­rökország és Perzsia testvéri viszonyával. A lap részvétét nyilvánítja Perzsia iránt a szen­vedésekért, amelyeket a múltban el kellett vi­selnie és örömét fejezi ki a szembetűnő válto­záson és haladáson, amely a Muszterfi és Ma­melik által alakított új liberális kabinet kor­mányralépése óta észlelhető. Ugyanilyen éb­redést lát a lap az egész szlám­ világban, főleg Afganisztánban is. Afganistán az oroszok ellen. (Frankfurt, szeptember 30.) A „Frank­furter Zeitung" Konstantinápolyból feltű­nést keltő hírt kapott. A jelentés azt mondja, hogy­ az „Ikdam" értesülése szerint az afga­nisztáni emír az orosz határon kétszázezer főnyi katonaságot vont össze.. Azfganistán nyugati Ázsiában, Irán északkeleti részében, Perzsia és India között fekszik. Területe 624.000 négyzetkilométer. Lakosainak a száma 4.500.000. Többségükben mohamedánok. Az uralkodó tör­zset az afgánok képviselik. A nem afgán tör­zsek közül legszámosabbak a perzsa eredetű tádzsik. Az afgánok leginkább nomád életet élnek, harcos, bátor és szabadságszerető nép. Az iráni nyelvcsaládhoz tartoznak, de nyelvük­ben már sok a hindu elem. Az értelmi foglal­kozást űzők: orvosok, kereskedők, hivatalno­kok, a török eredetű kizilbasi törzstől kerülnek ki. Perzsák és zsidók is nagyrészben élnek Afganistánban. Az ipara már hanyatlott. Ré­gente híresek voltak a szőnyegei. Most leg­inkább selyemtermeléssel és nemezkészítéssel foglalkoznak. A kivitel főként Indiába törté­nik karavánok és cserekereskedés útján, mert általános érvényű pénzük nincs. Az állam­formájuk a korlátlan monarchia, amelynek feje az em­ir. Törvénykönyvük a korán, de a vérbosszút sem vetik meg. Az emir székhelye Kabul. Hadseregük is van. Az 1896-iki véd­törvény­ szerint minden nyolcadik ember mind­addig szolgálatköteles, amíg bizonyos fokú ka­tonai kiképzésben nem részesült. A katonaság fölszerelése azonban ósdi. Amíg Anglia és Oroszország békén hagyta az országot, addig egymás között marakodtak és egymást pusz­tították a különféle törzsek. Századokon ke­resztül egymást érték a véresebbnél véresebb belső villongások. Az utolsó száz esztendőben aztán Anglia és Oroszország vetélkedése zúdí­totta Afganistánra a harcok végtelen soroza­tát. Most már nemcsak egymás ellen, de a kívülről fenyegető veszedelem ellen is hada­koztak. Anglia és Oroszország ellentéte eköz­ben pedig egyre élesebb lett. Hol Anglia, hol Oroszország tudott nagyobb nyomást gya­korolni a belső vérzésektől egyre gyöngülő or­szágra. Amikor aztán a japánok megingatták Oroszország alatt a talajt Ázsiában, az afgá­nok hangulata is teljesen megfordult és oroszellenes lett. Oroszország és Anglia azon­ban ennek ellenére is megértették egymást és ennek az egyetértésnek a szüleménye az az angol-orosz szerződés, amelyet a harácsoló fe­lek az érdekelt ország megkérdezése nélkül kötöttek 1907 augusztus 31-én és amelynek a lényege az, hogy Oroszország politikai érte­lemben „érdekein kívül fekvő" országnak te­kinti Afganistánt. Hu­ff­er kereskedelmi" (értsd: h­arácsolási) tekintetben a két nagyhatalom egyforma „előnyöket" és bánásmódot biztosít magának. Anglia azonkívül ígéretet tett Orosz­országnak, hogy nem fogja Afganistánt ellene befolyásolni, továbbá, hogy nem fog az ország belső ügyeibe beleavatkozni. A szerződést azonban a meg sem kérdezett emir egyszerűen fölrúgta és így azóta megint állandó forron­gás van az országban Anglia és Oroszország ellen, úgy látszik, hogy utóbb mégis Anglia kerekedett fölül és most pompás színjátékban van részük a világháborús események szem­lélőinek. Európában együtt harcol (vagy in­kább harcolna) Anglia és Oroszország: az ázsiai szövetségesek, odalent Ázsiában pedig oldalba rúgja az egyik szövetséges a másikat. H NÉPSZAVA 1914 október 1.

Next