Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)

1914-11-01 / 273. szám

20CEL évfolyam Budapest, 1914 november 1. vasárnap, AZ EX­ŐFIZETÉS ÁR­A: e«7 é»re.... . 24.— kor. | negyed é»re.. kw fö I0TO. ........ 12.— kor. I egy hóra .... 2.— kor.: A „BZOCIAUZanjB"-sal együtt havonta 40 fillírrel trtbb. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: Vii., CONTI-U­TCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) /TV 273. szám. Lap­aik mai száma 16 oldal. A T * #. .*' M török hadihajók Szebasztopolig valamennyi orosz kikötőt bombázzák. — Az orosz követ elutazott Konstantinápoly­ból. — Még egy elsülyesztett orosz hajó* — Oroszország a támadó fél. *. * * Minden hadüzenet nélkül megkezdődött a háború Törökország és Oroszország kö­zött és egyre fokozódó erővel folyik. A törökök egész flottája a Fekete-tengeren van és hír szerint Szebasztopolig vala­mennyi orosz kikötőt bombázza, közöttük persze Szebasztopolt is. Minthogy az ellen­ségeskedés kitört, az oroszok konstanti­nápolyi követe egész személyzetével eluta­zott. Az orosz követ után hamarosan el­utazik majd a franciák' és az angolok' kö­vete is. A kitört háborúban Oroszország volt a támadó fél. Török hivatalos jelentés sze­rint a török flotta a Fekete-tengeren gya­korlatozott, miközben október 29-én az orosz flotta megtámadta. Oroszország persze úgy tünteti föl­ az eseményeket, mintha Törökország kezdte volna meg a támadást. . A munkások áldozatkészsége. A­ hazafias adakozók között nem szerepel­nek a munkások nevei. A nagy nyilvánosság nem vehet tudomást arról, hogy a munká­sok ezrei milyen önfeláldozó áldozatkész­séggel támogatják­ a háborús válság követ­keztében kenyörtelenné vált társaikat és a hadbavonultak hozzátartozóit. A vagyonosok meg sem érzik, ha a rendel­kezésükre álló összegek egy töredékét föl­ajánlják a háború áldozatai részére. A mun­kásnak azonban most minden fillérre szük­sége van. Az üzemek legnagyobb részében csak félnapokat vagy félhetet dolgoztatnak a munkásokkal, akiknek ilyen módon a kere­setük felére csökken.­­Viszont az élelmisze­rek árának rohamos emelkedése azt jelenti, hogy a megkeresett munkabér még arra sem elég, hogy a munkások zöme rendesen táp­lálkozhassék. A munkások tehát a szó legszorosabb ért telmében a saját szájuktól vonják el a be­tevő falatot, hogy segélyezzék azokat, akik­nek semmijük sincsen. De azért mégis ez­ren és tízezren teszik meg­ ezen a téren a kö­telességüket és valósággal megható, hogy milyen tevékenységet fejtenek ki társaik­nak segélyezésében. A­ nyomdákban dolgozó munkásokat ta­lán a legjobban sújtja a háborús válság. A legtöbb munkás csak fél hetet dolgozik, te­hát a felét keresi annak­, mint amit a nor­mális időkben szokott. A nyomdai munká­sok közül október 26-ig 2060 szakmunkást vontak be katonai szolgálatra. A betegek és rokkantak leszámításával a szakmunká­soknak egyharmada szolgál a hadsereg kö­telékében. A nyomdászok főnökegyesülete a munkásokkal karöltve már két ízben nyúj­tott támogatást a bevonultak hozzátarto­zóinak. E héten pedig a szakszervezet segé­lyezte a bevonult szervezett nyomdai mun­kások hozzátartozóit. A munkások befize­tett filléreiből 772 asszony és 1089 gyermek nyert segélyt. A szervezet ezenkívül rend­szeresen segélyezi az alapszabályszerű se­gélyezésre nem jogosult munkanélkülieket és a harctéren megsebesült vagy megbetege­dett katonákat. A nyomdászok szaklapja, a Typographici, joggal írja tehát a követke­zőket: Ez a segélyezés nagy terhet jelent az aránylag kevésszámú dolgozó szaktársakra és a szaktársnőkre, mert a befolyó adóból — a hadbavonultak hozzátartozóin kívül — há­romszáznál több egyént kell segélyezni. A legutóbbi héten 146 szakmunkás, 176 mun­kásnő és 53 sebesült, illetve beteg nyomdai munkás részesült segélyben. De mégis van rá mód, hogy a dolgozók terhén könnyít­sünk. Körülbelül felére szállítottuk le az adó­zás összegét. Ezt azért tehettük meg, mert a budapesti nyomdai munkások az áldozat­készségnek bámulatos és dicséretre méltó példáját adták: a különadót, amely, megvall­juk, a mai válságos időkben különösen ter­hes volt, pontosan beszolgáltatták. Alig akadt, aki a teherviselés alól szabadulni akart. Úgyszólván mindenki lefizette az obu­lusokat, hogy­ a háború áldozatain segíteni tudjunk. Az áldozatkészségnek" ilyen példáját egyet­len társadalmi rétegnél sem találjuk. Akik­nek a veszélyben levő haza előjogot s kivált­ságokat biztosít, nem gondoskodtak ily mérv­ben a hadbavonultak hozzátartozóiról és a háború másik áldozatairól: a munkanélkü­liekről. Ezek a hazafiak most süketek és va­kok. Pedig jövedelmük nem redukálódott, hanem ellenkezőleg, fokozódott. A háború gazdasági bajait ők nem érzik. Náluk nincs szénviség és kenyérdrágaság, hanem hőség és gazdagság. Még nagyobb, mint a háború előtt. A magtárakba hordott búza és egyéb ter­mény ma legalább a kétszeresét éri. A gaz­dag hazafiak számára tehát jó konjunktúrát jelent a háború és a Werth­eim-szekrényt mégis zárva tart­ják... Ellenben a munká­soknál a kereset megcsappant; a legtöbben csak fél hetet dolgoznak, akik alig tudják a legszükségesebbet előteremteni és a terhe­ket aránylag nagyon kevesen viselik. A háború mindent fölforgatott. Segélyző egyesületünket sem kímélte. Kénytelenek voltunk az illetéket azok részére, akik csök­kentett keresettel bírnak, leszállítani és a kerületi pénztártól segélyben részesülő be­tegek részére a segélyezést beszüntetni. De máskülönben a­ segélyző egyesület hivatásá­nak teljes mértékben megfelel, talán még fo­kozottabb mértékben, mint a háború előtt. Hétről-hétre óriási összegeket juttat a mun­kanélkülieknek. Rendes időben 2000—3000 koronát fizetett ki munkanélküliek részére. A háború óta pedig már olyan hét is előfor­dult, hogy 9838 koronát folyósított, a mun­kanélküli nyomdai munkásoknak. Ezenkívül gondoskodik a rokkantakról, özvegyekről és árvákról. A redukált egyesületi járulék és a tagok tekintélyes számának bevonulása elle­nére a segélyző egyesület betölti hivatását. Egy pillanatra sem jött zavarba, sőt az óva­tosságból 2.20 koronáról napi 1.60 koronára redukált munkanélküli segély különbözetét is mindenki a segélyezési időtartam meg­hosszabbítása által kézhez kapja. A heti 20 filléres járulékkal rendelkező szakegyesület bámulatos módon istápolta a háború által sújtott tagokat. Augusztus 8-tól október 24-ig ,16.957-50 koronát fizetett ki se­gélyezésekre. Olyan összeg ez, amire ilyen rövid idő alatt a szakegyesület fönnállása óta még nem volt példa, h­a a segélyeket ez­után is folyósítani fogja, hogy a szenvedése­ket és nélkülözéseket csökkentse. Nemcsak a nyomdai munkások tesznek meg minden lehetőt nyomorgó társaik se­gélyezésére. A Vas- és Fémmunkások czaka­lapjá­ban olvassuk, hogy a vasmunkások szövetsége az év első 9 hónapjában majd­nem ugyanannyit költött segélyekre, mint amennyi a teljes bevétele. A bevétel 1918 ja­nuár 1-től szeptember 30-ig 251.254 korona volt, a segélyekre fordított összeg 249.702 korona volt. Az elmúlt esztendő első 9 hó­napjához arányítva, a szövetségnek az 1914. év első 9 hónapjában­­15.000 koronával ke­vesebb volt a bevétele, ezzel szemben 74.499 koronával emelkedtek a segélyezés kiadásai. A famunkás-szövetség a legutóbbi másfél esztendőben 63.182 koronával többet költött el a tagok segélyezésére, mint amennyi a teljes bevétele volt. A bevétel 227.460 ko­rona, a kiadás 290.­642 korona. Ezenkívül a szövetség a tagok külön járulékaiból is szá­zakat segélyezett. És így van ez a szervezett munkások ösz­szes egyleteiben. Minden szakma gondosko­dik arról, hogy a nyomorúság pusztításait enyhítse. A szakszervezetek a munkások tízezreit mentik meg a végső elzülléstől. És ezzel megbecsülhetetlen szolgálatot teljesíte­nek. A munkások" áldozatkészsége óriási mértékben fölülmúlja a vagyonos osztályok jótékonykodásának mérvét és így a legfőbb ideje volna, hogy a kormány ezeket az osz­tályokat is megadóztassa. A legsürgőseb­ben azonban az élelmiszeruzsorásokat kel­lene megrendszabályozni, mert ezek nem hogy áldozatokat hoznának, hanem busás nyereségre tesznek szert.

Next