Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)
1914-11-01 / 273. szám
20CEL évfolyam Budapest, 1914 november 1. vasárnap, AZ EXŐFIZETÉS ÁRA: e«7 é»re.... . 24.— kor. | negyed é»re.. kw fö I0TO. ........ 12.— kor. I egy hóra .... 2.— kor.: A „BZOCIAUZanjB"-sal együtt havonta 40 fillírrel trtbb. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: Vii., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) /TV 273. szám. Lapaik mai száma 16 oldal. A T * #. .*' M török hadihajók Szebasztopolig valamennyi orosz kikötőt bombázzák. — Az orosz követ elutazott Konstantinápolyból. — Még egy elsülyesztett orosz hajó* — Oroszország a támadó fél. *. * * Minden hadüzenet nélkül megkezdődött a háború Törökország és Oroszország között és egyre fokozódó erővel folyik. A törökök egész flottája a Fekete-tengeren van és hír szerint Szebasztopolig valamennyi orosz kikötőt bombázza, közöttük persze Szebasztopolt is. Minthogy az ellenségeskedés kitört, az oroszok konstantinápolyi követe egész személyzetével elutazott. Az orosz követ után hamarosan elutazik majd a franciák' és az angolok' követe is. A kitört háborúban Oroszország volt a támadó fél. Török hivatalos jelentés szerint a török flotta a Fekete-tengeren gyakorlatozott, miközben október 29-én az orosz flotta megtámadta. Oroszország persze úgy tünteti föl az eseményeket, mintha Törökország kezdte volna meg a támadást. . A munkások áldozatkészsége. A hazafias adakozók között nem szerepelnek a munkások nevei. A nagy nyilvánosság nem vehet tudomást arról, hogy a munkások ezrei milyen önfeláldozó áldozatkészséggel támogatják a háborús válság következtében kenyörtelenné vált társaikat és a hadbavonultak hozzátartozóit. A vagyonosok meg sem érzik, ha a rendelkezésükre álló összegek egy töredékét fölajánlják a háború áldozatai részére. A munkásnak azonban most minden fillérre szüksége van. Az üzemek legnagyobb részében csak félnapokat vagy félhetet dolgoztatnak a munkásokkal, akiknek ilyen módon a keresetük felére csökken.Viszont az élelmiszerek árának rohamos emelkedése azt jelenti, hogy a megkeresett munkabér még arra sem elég, hogy a munkások zöme rendesen táplálkozhassék. A munkások tehát a szó legszorosabb ért telmében a saját szájuktól vonják el a betevő falatot, hogy segélyezzék azokat, akiknek semmijük sincsen. De azért mégis ezren és tízezren teszik meg ezen a téren a kötelességüket és valósággal megható, hogy milyen tevékenységet fejtenek ki társaiknak segélyezésében. A nyomdákban dolgozó munkásokat talán a legjobban sújtja a háborús válság. A legtöbb munkás csak fél hetet dolgozik, tehát a felét keresi annak, mint amit a normális időkben szokott. A nyomdai munkások közül október 26-ig 2060 szakmunkást vontak be katonai szolgálatra. A betegek és rokkantak leszámításával a szakmunkásoknak egyharmada szolgál a hadsereg kötelékében. A nyomdászok főnökegyesülete a munkásokkal karöltve már két ízben nyújtott támogatást a bevonultak hozzátartozóinak. E héten pedig a szakszervezet segélyezte a bevonult szervezett nyomdai munkások hozzátartozóit. A munkások befizetett filléreiből 772 asszony és 1089 gyermek nyert segélyt. A szervezet ezenkívül rendszeresen segélyezi az alapszabályszerű segélyezésre nem jogosult munkanélkülieket és a harctéren megsebesült vagy megbetegedett katonákat. A nyomdászok szaklapja, a Typographici, joggal írja tehát a következőket: Ez a segélyezés nagy terhet jelent az aránylag kevésszámú dolgozó szaktársakra és a szaktársnőkre, mert a befolyó adóból — a hadbavonultak hozzátartozóin kívül — háromszáznál több egyént kell segélyezni. A legutóbbi héten 146 szakmunkás, 176 munkásnő és 53 sebesült, illetve beteg nyomdai munkás részesült segélyben. De mégis van rá mód, hogy a dolgozók terhén könnyítsünk. Körülbelül felére szállítottuk le az adózás összegét. Ezt azért tehettük meg, mert a budapesti nyomdai munkások az áldozatkészségnek bámulatos és dicséretre méltó példáját adták: a különadót, amely, megvalljuk, a mai válságos időkben különösen terhes volt, pontosan beszolgáltatták. Alig akadt, aki a teherviselés alól szabadulni akart. Úgyszólván mindenki lefizette az obulusokat, hogy a háború áldozatain segíteni tudjunk. Az áldozatkészségnek" ilyen példáját egyetlen társadalmi rétegnél sem találjuk. Akiknek a veszélyben levő haza előjogot s kiváltságokat biztosít, nem gondoskodtak ily mérvben a hadbavonultak hozzátartozóiról és a háború másik áldozatairól: a munkanélküliekről. Ezek a hazafiak most süketek és vakok. Pedig jövedelmük nem redukálódott, hanem ellenkezőleg, fokozódott. A háború gazdasági bajait ők nem érzik. Náluk nincs szénviség és kenyérdrágaság, hanem hőség és gazdagság. Még nagyobb, mint a háború előtt. A magtárakba hordott búza és egyéb termény ma legalább a kétszeresét éri. A gazdag hazafiak számára tehát jó konjunktúrát jelent a háború és a Wertheim-szekrényt mégis zárva tartják... Ellenben a munkásoknál a kereset megcsappant; a legtöbben csak fél hetet dolgoznak, akik alig tudják a legszükségesebbet előteremteni és a terheket aránylag nagyon kevesen viselik. A háború mindent fölforgatott. Segélyző egyesületünket sem kímélte. Kénytelenek voltunk az illetéket azok részére, akik csökkentett keresettel bírnak, leszállítani és a kerületi pénztártól segélyben részesülő betegek részére a segélyezést beszüntetni. De máskülönben a segélyző egyesület hivatásának teljes mértékben megfelel, talán még fokozottabb mértékben, mint a háború előtt. Hétről-hétre óriási összegeket juttat a munkanélkülieknek. Rendes időben 2000—3000 koronát fizetett ki munkanélküliek részére. A háború óta pedig már olyan hét is előfordult, hogy 9838 koronát folyósított, a munkanélküli nyomdai munkásoknak. Ezenkívül gondoskodik a rokkantakról, özvegyekről és árvákról. A redukált egyesületi járulék és a tagok tekintélyes számának bevonulása ellenére a segélyző egyesület betölti hivatását. Egy pillanatra sem jött zavarba, sőt az óvatosságból 2.20 koronáról napi 1.60 koronára redukált munkanélküli segély különbözetét is mindenki a segélyezési időtartam meghosszabbítása által kézhez kapja. A heti 20 filléres járulékkal rendelkező szakegyesület bámulatos módon istápolta a háború által sújtott tagokat. Augusztus 8-tól október 24-ig ,16.957-50 koronát fizetett ki segélyezésekre. Olyan összeg ez, amire ilyen rövid idő alatt a szakegyesület fönnállása óta még nem volt példa, ha a segélyeket ezután is folyósítani fogja, hogy a szenvedéseket és nélkülözéseket csökkentse. Nemcsak a nyomdai munkások tesznek meg minden lehetőt nyomorgó társaik segélyezésére. A Vas- és Fémmunkások czakalapjában olvassuk, hogy a vasmunkások szövetsége az év első 9 hónapjában majdnem ugyanannyit költött segélyekre, mint amennyi a teljes bevétele. A bevétel 1918 január 1-től szeptember 30-ig 251.254 korona volt, a segélyekre fordított összeg 249.702 korona volt. Az elmúlt esztendő első 9 hónapjához arányítva, a szövetségnek az 1914. év első 9 hónapjában15.000 koronával kevesebb volt a bevétele, ezzel szemben 74.499 koronával emelkedtek a segélyezés kiadásai. A famunkás-szövetség a legutóbbi másfél esztendőben 63.182 koronával többet költött el a tagok segélyezésére, mint amennyi a teljes bevétele volt. A bevétel 227.460 korona, a kiadás 290.642 korona. Ezenkívül a szövetség a tagok külön járulékaiból is százakat segélyezett. És így van ez a szervezett munkások öszszes egyleteiben. Minden szakma gondoskodik arról, hogy a nyomorúság pusztításait enyhítse. A szakszervezetek a munkások tízezreit mentik meg a végső elzülléstől. És ezzel megbecsülhetetlen szolgálatot teljesítenek. A munkások" áldozatkészsége óriási mértékben fölülmúlja a vagyonos osztályok jótékonykodásának mérvét és így a legfőbb ideje volna, hogy a kormány ezeket az osztályokat is megadóztassa. A legsürgősebben azonban az élelmiszeruzsorásokat kellene megrendszabályozni, mert ezek nem hogy áldozatokat hoznának, hanem busás nyereségre tesznek szert.