Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)

1914-11-25 / 299. szám

A B.V.Á.V. megváltása a rényi tanácsos urnak nem sürgős. A­ keddi Népszavában tárgyaltuk a Buda­pesti Városi Villamos Vasút megváltásának, illetőleg a szerződés felmondásának ügyét. Erre vonatkozólag egyik délutáni lap megkérdezte Rényi Dezső tanácsosnak, a fővárosi közlekedési ügyosztály vezetőjének ,véleményét. Rényi tanácsos a következőket mondta : A Városi villamossal kötött szerződésünk szerint 1915 január 1-én igenis jogunk van a szerződést két évre felmondani, amely esetben a villamos üzem a főváros birtokába jut. A szerződés azonban azt jelenti, hogy nekünk 1935 január 1-től megnyílik a jogunk a föl­mondásra, tehát ha most nem élünk vele, az azt jelenti, hogy a fölmondást csak elhalaszt­juk. A halasztás egyedüli oka a háborús álla­potnak tudható be. Ismeretes a közönség előtt, hogy a közlekedési ügyosztály nagyobb előter­jesztést tett a Városi villamosról, amelyben azt az alternatív javaslatot tette, hogy: 1. mondja föl a főváros a szerződést; 2. vagy hosszabbítsa meg a koncessziót; 3. vagy vegye át a Városi fölemelt alaptőkéjének megfelelő részét. Ezt az előterjesztést az albizottságok több­ször tárgyalták. A döntést a háború közbejötte késleltette és késlelteti addig, amíg a helyzet nem tisztázódik... A jövő év elejétől nekünk meg lesz a fölmondásra a jogunk és amennyi­ben a közgyűlés úgy találja, élünk is vele, amely esetben két éven belül közsogi kezelésbe­­jut a Városi villamos. Erre vonatkozólag a következő megjegyzés­­eket bá­torkoduik tenni. Először. A B. V. V. V. szerződésének föl­tapndása sürgős. Bebizonyították ezt a fő­városi kormányzat összes tényezői, amikor 1911-ben kölcsönvett pénzből 30 millió koro­nát adtak azért, h­ogy a város döntő befo­lyáshoz jusson a vállalatnál. (De nagyon csekély befolyáshoz jutott!) Ha már 1911-ben olyan sürgős volt a dolog, hogy nem le­hetett pár évig várni és 30 milliót kellett befektetni a mi pénzünkből, akkor most, amidőn egy fillér befektetés nélkül egészen a város tulajdonába és hatalmába vehetjük a vállalatot, igazán nem szabad késlekedni a­ fölmondással. Ha mégis késlekednének, ebből azt lehetne következtetni, hogy 1911-ben sem tartották az ügyet sürgősnek, ha­nem a közérdek körén kívül eső okokból kel­lett megcsinálni a 30 milliós vásárt, ame­lyet egy városatya „nagyszabású börzeügy­let"-nek minősített. Ezekre az okokra — a nyilvános kritikára alkalmasabb időben —, tán még lesz alkalmunk rámutatni. Másodszor. A háborús idő nem akadálya is fölmondásnak. Az illető szakbizottságok tagjai, határozatképes számban, a hadi szol­gálat keretein kívül vannak, a közgyűlést is bármikor össze lehet hívni, szóval nincs semmi akadálya. A fölmondásnak a háború­hoz semmi köze sincs. Harmadszor. Jó szerencse, hogy Rényi Dezső tanácsos úrnak, a közlekedési ügy­osztály érdemes vezetőjének a véleménye közlekedési kérdésekben nem mindig döntő és a szükséghez képest módosulni is szokott. Láttuk ezt az autóbuszkérdésnél. Ellenben a polgármester olyan határozott és a gya­korlatban is bevált híve az efféle üzemek községesítésének, Vázsonyi Vilmos pedig ebben az ügyben olyan szabatosan kifejtette a maga helyes álláspontját, amely nem tűri a megváltás elhalasztását (tehát a fölmon­dásét sem)..., hogy ennek alapján bizton várhatjuk a január elsejéig való felmondást. •A halaszthatatlan fölmon­dást. 10 NÉPSZAVA 1914 november 270. a ski a háborúban. * A hegyekben megindult erős havazás most a skit is besorozza a katonai eszközök közé. A ski ugyanis megakadályozza a hóba való besü­ppedést és lehetővé teszi, hogy a gyalog­ság télen is haladhasson olyan vidékeken, ame­lyeken máskülönben minden haladás ki volna zárva és minthogy a skifutó nincsen az úthoz kötve, csak az ember és ló által nem járható felülethez, a katonai operációk köre ezzel je­lentékenyen megbővül. Az európai hadsere­geknél használatos ski Norvégiából származik, amely hosszú alakjánál fogva katonai célokra legalkalmasabb. Ilyen sitivel a harcszerűleg fölszerelt katona nagyobb fáradtság nélkül 7—8 kilométert tehet egy óra alatt. Sőt nehe­zebben járható területen is megtesz annyit, mint a jól gyalogos jó országúton. Hegynek föl is éppen úgy haladhat, mint a gyalogos a szer­pentin úton, völgynek se pedig sokkal köny­nyebben, mint a gyalogos. Száz kilométeres megerőltetett napi menet kedvező talajon nem ritkaság a katonai skifutóknál. A ski­ nem Skandináviából származik, amint sokan gondolják. Xenofon már ír a ski hasz­nálatáról az örmény fensikon és úgy látszik, h­ogy a ski legrégibb hazája Ázsiában a közép­ázsiai sivatag mongol népeinél volt. Innen ke­rült a lappokhoz és ezektől tovább a norvég hegyek lakóihoz. Ma Norvégia, Svédország és Finnország messze tájait egyszerűen el sem lehet képzelni ski nélkül, minthogy az év nagy részében ez teszi lehetővé száz mérföldekre az összeköttetést a külvilággal. Norvégiában ala­kultak először katonai skicsapatok, amelyeket különösen felderítő szolgálatra és az ellenség nyugtalanítására használtak. 1747-ben erősen megszervezték ezeket és ma a norvég hadse­regben több ilyen ezred van különös gyakor­lati szabályzattal. E csapatok legnagyobb hadi­ténye, amit az oroszok és svédek elleni több­szöri harcokban véghez vittek, Solörben, a trangeni csata volt, ahol a skivadászok egy svéd zászlóaljat a hóban bekerítettek és elfog­tak. Középeurópa országai közül először Svájc és alpesi tartományaiban Ausztria használta a ski-sportot katonai célokra. Svájcban évek hosszú során át kísérleteztek, hogy a skit a magas hegyekben is használhassák, ahol nin­csenek olyan kiterjedt csőfelületek, mint a sikon. Ma csaknem az egész svájci hadseregben használják. A Szentgotthárd-hegység erődíté­seinek katonasága őrszolgálatát állandóan ski­vel végzi. 1902-ben követte Franciaország Olasz­ország példáját, amelynek már akkor skivel fölszerelt alpesi csapatai voltak és három hegy­vidéki ezredet szintén kiképeztetett a ski­futásban. Norvég oktató tiszteket hívtak meg, akik tervszerűen végezték a kiképzést és így megteremtették a francia alpesi vadászokat, akik most a hóval borított Vogézekben harcol­nak a német csapatok ellen. Oroszországban valamennyi határcsapat föl van szerelve skivel. De más csapatok is már évek óta végeztek ski­gyakorlatokat, hogy a felderítő és őrszolgálat­ban kiképzést nyerjenek. Németországban 1891-ben voltak először katonai ski-gyakorlatok a Harz-hegységben. Később Hirschbergben, Kalmárban, Ortelsburgban, Kulmban, Schlei­statban és Felsőbajorországban. A ski alkal­mazásának területe tehát a Közép-hegységtől és a Vogézektől Németország nyugati határáig, továbbá az északi határ felé nyúlik, ahol már régen nagy a hó. Más csapatoknál is előnyösen használható a ski, például a tüzérségnél fel­derítő szolgálatra. Egy svájci vezérkari tiszt a ski használatát a következőképen foglalta öss­ze: A ski-csapat pótolja a huszárőrjárat szolgálatát. Az utána következő csapattestek előnyomulását meg­könnyíti azzal, hogy néhány ski-futó előre siet és a havat lenyomja. Ski-futók" közvetítik az összeköttetést az előőrsök és őrségek között, viszik és hordják a jelentéseket és parancsokat. A ski-futók, minthogy zajtalanul és gyorsan meglepetésszerűen léphetnek föl, messzire előre hatolhatnak és állandó összeköttetésben marad­hatnak az ellenséggel, de bármikor mellékútra is térhetnek. Nagyobb állomáshelyek biztosítá­sára is alkalmasak a ski­futók, valamint a hírvivői és egészségügyi szolgálatra is. Nemzetközi értekezlet Kopenhágában­. * A skandináv pártok kiáltványa. A skandináv szocialista pártok­­ közös bizottsága az alábbi köriratot intézte a németországi, a franciaországi, az angol­országi, az oroszországi, az ausztriai,­­ a szerbiai, a belgiumi és a törökországi szociáldemokrata pártokhoz, valamint a szocialista nemzetközi iroda végrehaj­tó­­ bizottságához . Ez a szörnyű háború, amely most már több mint három hónapja dúl, természetesen mélységes benyomást tett pártunk tagjaira is és már régen fölvetettük azt a kérdést: mi módon lehetne megszüntetni ezt a borzalmas állapotot. Nemzetközi kongresszusaink határozatai kötelességévé teszik a szociáldemokráciának, hogy beavatkozzék, amikor a háború kitört, hogy ennek minél előbb való befejezését siettesse, de mivel a szocialista nemzetközi iroda ezidő szerint alig lehet abban a helyzet-­­ben, hogy a szükséges lépéseket megtegye ! s A kérdést régebb idő óta a skandináv orszá­gok pártjaiból alakult bizottságban tárgyal-,­tuk. Tárgyalásaink eredménye a semleges országok egy részének küldötteiből való érte­­kezlet egybehívása. Az értekezletet vasárnap, december 6-án és hétfőn, december 7-én tart­juk meg Kopenhágában. Az értekezletre meghívtuk Hollandiát, Norvégiát, Svédországot és Dániát. Ezen kívül vendégként meghívtuk az amerikai és a svájci testvérpártokat, miután ezek rész­é­ben egy kongresszus megtartására, részben pedig egy nagyobb értekezlet egybehívására irányuló, messzebbmenő javaslatot tettek. Természetes, hogy az értekezlet nem foglal­l­koshatik sem azokkal a körülményekkel, amelyek a háború kitörését okozták, sem a különböző országok szociáldemokráciájának ezzel szemben foglalt állásával. Az értekez­let feladata csak annyiból áll, hogy alapot találjon, amelyen a szociáldemokrácia akciót, kezdhet a béke érdekében. Az értekezlet föladata tehát: Hogy a különböző országokban egyesítse és fokozza a néphangulatot, amely a háború olyan befejezését követeli, hogy ez az ál­­­landó békét biztosítsa; megkísérli egy közvetítő javaslat létre-,­hozását azon az alapon, hogy a végleges bér­kekötésnél határváltoztatások ne fordulja­­­nak elő a népek önrendelkezési jogának el­ismerése nélkül; igyekezni fog a fegyverke­zés korlátozására, a kötelező nemzetközi döntőbíróságok elismerésére; az értekezlet megbeszéli és határozatot hoz olyan lépés tárgyában, amelyet az értekez­­­eten résztvevő valamelyik szociáldemokrata párt országgyűlési csoportja tesz az illető országok kormányainál. Ennek a lépésnek a célja, hogy a kormányokat megkeressék, mi­,­szerint mérlegeljék a háború befejezésére irányuló kezdeményezés lehetőségét, még­pedig esetleg több semleges állam kormá­­nyának közös fellépésével. * Az értekezlet továbbá a következő ponto­­­kat fogja tárgyalni: A svájciak javaslatát, valamennyi sem­leges állam képviselőiből álló értekezlet egybehívására, az amerikaiaknak egy nemzetközi szocia-­ lista kongresszus egybehívására irányuló ja­s­vaslatát. Lehetetlennek tartjuk ezidő szerint, hogy a háborút viselő országok testvérpártjainak képviselőit egybegyűjtsük, de azt óhajtjuk, hogy amennyiben lehetséges, mindezen or­­­szágok, valamint a szocialista nemzetközi iroda titkára, jelentést küldjenek be a náluk levő viszonyokról, valamint a jelen viszon

Next