Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)

1914-12-01 / 311. szám

évfolyam. Budapest, 1814 december 1. kedd. 311. szám, AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évi«»....... 14.—kor. I negyed évre...... is— kor. fil évre . 12.— kor. | egy hóra 2.— kor. iA „8700II.LIZ3TD3"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁK ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII.. CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Az egyenjogúság érdemrendje. A háborús törvényjavaslatok tárgyalására ült össze a képviselőház hétfőn. A dolog természeténél fogva azonban az ülés több lett ennél, mint minden politikai aktus háborús időben. Megnyilvánulsa volt ez a magyar képviselőházban képviselt pártok és osztályok egységének. Még ebből a szempontból is gyöngesége a magyar képviselőháznak a demokratikus választójogból kikerült többi törvényhozó testületekkel, például a német birodalmi gyűléssel szemben is, hogy a szűkkeblű választójog kirekeszti a magyar képviselőházból a dolgozó osztályok egy részét s még most, a háború idején is föntartja azt a látszatot, hogy csak a magyar nagybirtokos osztály teszi meg kötelezettségét az állammal szemben. Holott ez valótlanság, mert az ellenség előtt, a háború anyagi éséletbeli terheinek viselésében, nélkülözésben és türelemben, a szavazatokban nem részes ,vagyontalan osztályok adják a legtöbbet az államnak, ők hozzák a legnagyobb áldozatot. Azt vártuk és reméltük, hogy a képviselőház ezt a mostani háborús ülésezését fölhasználja majd arra, hogy legalább elvben, ígéret formájában kötelezettséget vállal aziránt, hogy a háború után ennek az állapotnak hamarosan véget vet. Tisza maga mondotta, hogy „a nemzet most patakokban önti vérét a harcmezőn"! Ma ez rettenetes és fenséges igazság, de ebből a „vérző nemzetből" nincsenek kirekesztve a munkások, nincsenek kirekesztve azok, akik még nincsenek 30 esztendősek, nincsenek kirekesztve azok, akiket még nemrég a politikai jogokra éretleneknek mondottak. Munkás és földmíves, ügyvéd és szatócs, földesúr és kispolgár vére összevegyül ezekben a patakokban! Régen a honvédelem a nemes urak joga fós féltett kiváltsága volt: a paraszt, a polgár, a munkás nem lehetett katona. Ez a nemesi osztály ma nem tudja megvédeni az államot: az állam nagyobb, semhogy egyesek vagy egy-egy osztály megvédhetné. Ennek a következését le kell vonni: az állam, amelyet a nemesség egymaga nem tud megvédeni, nem lehet legfőbb szerveiben, törvényhozásban és a hatalom gyakorlásában a nemesek kiváltsága. A magyar képviselőháznak és elsősorban Tisza István grófnak azzal kellett volna munkáját kezdeni, hogy bocsánatot kér azoktól, akiket néhány esztendő előtt a politikai jogokra éretleneknek mondott. Ez elmaradt, de azért ez a meggyőződéseihez konokul ragaszkodó miniszterelnök is mondott valami olyant, ami azzá az archimedesi ponttá lehet, ahonnan a mai választójog rendszerét ki lehet mozdítani. „A kivételes törvények uralma alatt nem lehet általános választásoknak kitenni az országot" — mondotta a miniszterelnök. Ez azt jelenti, hogy ha a háború 1915 májusáig, amikor a mostani képviselőház megbízatása lejár, nem ér véget, akkor nem lesznek választások. Ez helyes és értelmes beszéd és mi nem győztük ezt elégszer hangoztatni és követelni. Ámde kérdezzük, ha nem lehet a kivételes törvények érvényessége alatt választani, lehet-e kivételes törvények érvényessége alatt a választókat öszszeírni.- a névjegyzékekethitelesíteni? kiigazítani? reklamálni? De tovább megyünk még egy lépéssel és kérdezzük: lehet-e föntartani most, a háború tapasztalatai nyomán azt a választójogi rendszert, amely abból a föltevésből indult ki, hogy a munkások, a földmívesek, a, alkalmazottak nagy része állami szempontból nem „megbízható"! Azokkal a katonákkal szemben, akik hazajöttek a csatatérről, azokkal a vagyontalan, dolgozó osztályokkal szemben, akik itthon elviselték a háború terheit és testi-lelki megpróbáltatásait, lesz-e bárkinek bátorsága a politikai éretlenség jelszavát hangoztatni? Szép lett volna, ha a meleg szavak, ha a katonai érdemrendek mellett a képviselőház a teljes polgári egyenjogúság érdemrendjét tűzte volna csatatéren harcoló testvéreink és itthon nélkülöző, küzködő polgártársaink mellére, amit a háborús törvényhozás produkált, erős összefüggésben áll a mi agitációnkkal. De bárha a magyar törvényhozás a mi kívánságainkat bizonyos mértékben teljesítette, sok ponton meglátszik, hogy oly parlament hozta, amelyben hiányzott a munkásság képviselete. Erre vezethetjük vissza például, hogy a legmegvetendőbb bűncselekmények elkövetői, a népesség háborús nyomorának kihasználói a kivételes törvényjavaslat értelmében elég alacsony büntetéssel menekülhetnek meg aljas bűntetteik következményétől. Aki a hatósági ármegállapításoknak nem tesz eleget, aki készleteit eltitkolja, legföljebb két hónapi elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető. A német törvény, ily esetben a pénzbüntetés felső határát 3000 márkában, a fogházbüntetés maximumát hat hónapban állapítja meg. Parlamentünk osztálytagozódása magyarázhatja csak meg, hogy a törvényhozás a mozgósítás esetén a bevonultak gyámolnélküliek családjainak segélyezését egybekapcsolta a háziurak segélyezésével. Mert az a rendelkezés, amely a hátramaradott családot kötelezi, hogy a segély egy részét a lakbértartozás törlesztésére fordítsa, valójában nem a segélyre szorulókat, hanem a népesség egyik legvagyonosabb rétegét, a háztulajdonosokat támogatja. Ezt a rendelkezést enyhítette volna, ha a törvény kimondaná, hogy csupán annak a háztulajdonosnak fizet az állam lakbérsegélyt, aki a hadbavonult családjának lakásbérét mérsékli. A háborús törvényhozás szociálpolitikai alkotásának hiányossága legjobban akkor tűnik elő, ha szemügyre vesszük azokat a nagyfontosságú problémákat, amelyeknek megoldására a háború idején ülésező magyar parlament nem gondolt. Ezek közül a kérdések közül legelsőnek a munkanélküliség problémája ötlik szembe. Egészen kétségtelen, hogy bizonyos munkanemekben a háború a munkát csaknem teljesen megállította. A háborús munkanélküliségen Németország államai és városai versengve iparkodnak segíteni. Nálunk a virilisták városi tanácsai épp úgy hallgatnak ebben a kérdésben, mint az állam. A képviselőházban fölhangzott a hadseregszállítók egynémely visszaéléseit ostorozó szó. De a legmegvetendőbb visszaélésről, némely hadseregszállítónak a munkásaival űzött uzsorájáról, parlamentünkben nem hangzott el kritika. A kivételes törvények nem biztosítják azoknak a szociálpolitikai ellenőrzését, akik ma vagyonokat szereznek a háborún. S a kormány részéről sem hangzott el oly elvi kijelentés, amely megnyugtatna bennünket az iránt, hogy a munkának a békében elért eredményeit a háborúban nem fogják megrontani azok, akik minden jövedelmüket a háborúnak köszönhetik. Ha a háború, egy egész államnak életküzdelme, el is tudja némítani az osztályok harcát, nem tudja megszüntetni az osztálytagozódás tényét. Társadalmi törvényszerűség, hogy minden osztály a saját érdekeit tudja legjobban fölfogni. S a magyar parlament önmagát tagadta volna meg, ha benne erőteljesebben jutott volna kifejezésre azoknak a néposztályoknak a védelme, amelyeknek képviselete ebből a parlamentből hiányzik. Szociálpolitika a háborús parlamentben. A háborús törvényhozás nem egy alkotására önérzetesen tekinthet a parlamenten kívül rekedt szociáldemokrácia. Egyedül a szociáldemokrata sajtó sürgette erélyesen a hatósági ármegállapításnak az összes közszükségleti cikkekre való kiterjesztését, egyedül a szociáldemokrácia emelt szót a közszükségleti cikkekre vonatkozó kisajátítási jog és a készletek bejelentési kötelezettségének megállapítása érdekében. A hátramaradottak segélyezésének hiányait is mi fedtük föl először. És bárha nem vagyunk a parlamentben, az a kevés szociálpolitika. Lapnak mai száma 10 oldal.