Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)
1914-12-01 / 311. szám
2 A legújabb német hivatalos jelentés szerint keleti Poroszországban, Darkekben ,körül az oroszok váratlan támadást kockáztattak meg. A támadás azonban balul ütött ki, mert a németek fölülkerekedtek és megverték az oroszokat. Több száz orosz katona is került itt fogságba. Most jelentik, hogy Lodz környékén, ahol a szövetségesek a minap ellentámadásba mentek át és sikeresen harcoltak az oroszok ellen — lapunk hétfő reggeli számában közöltük az erről szóló jelentést — az ellenség ezekben a harcokban tizennyolc ágyat és négyezerötszáz foglyot veszített. A Kárpátokból már kitakarodik az ellenség. Itt-ott azonban még erős harcok fölyvek a visszavonuló oroszokkal. # * Az orosz»!» ujííál» nagy veresége. (Berlin, november 30. — „M. T. I/') A nagy főhadiszállás közli november 30-án: A keletporosz határon erős orosz haderőnek az a kísérlete, hogy Darkehmentől keletre fekvő német erődítéseket meglepetésszerűen támadjanak, kudarcot vallott, miközben az oroszok súlyos vereségeket szenvedtek. A támadók megmaradt töredéke néhány tiszt és hatszáz főnyi legénység, fogságunkba jutott. A Visztulától délre a tegnap említett ellentámadások jelentős sikereket értek el. Tizennyolc ágyú és több mint 4300 hadifogoly volt a zsákmány. Dél-Lengyelországban semmi különös esemény nem történt. (Darkelemen keleti Poroszország gumbinneni kerületében az Angerapp mentén, Gumbihnentől délnyugatra és vagy 25, az orosz határtól mintegy 53 kilométerre fekszik.) A galkciai harsierről. (Hivatalos jelentés. — Érkezett november 30-án.) A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: Az északi hadszíntéren tegnap a mi arcvonalunkon lényeges esemény nem történt. Hofer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. A Kárpátokban. (Nagy Mihály, november 30.) Most már körülbelül meg lehet állapftani, hogy az az orosz haderő, amely Zemplén megyébe Homonna felé benyomult, mintegy másfél hadtest volt. Ezeket a seregeket még november elején indították az oroszokLemberg felöl és már ekkor a monarchia hadvezetősége úgy határozott, hogy az ütközetet kedvezőbb terepen veszi föl és rövidebb és kisebb jelentőségű előörscsatározások után az oroszoknak sikerült Homonnáig előrenyomulniok. Itt azonban készen fogadta őket terv szerint elkészített erős és biztos pozíciókban a monarchia serege. Homonnán az oroszok csak rövid ideig tartózkodhattak. Egyszerre kezdetét vette a három oldalról való támadás. Kiverték az oroszokat Homonnáról és Homonnán keresztül vonulva szorították őket északi irányba. Teljesen zsákutcába szorították az ellenséget. Két oldalról érkező támadásban az oroszok nem tudták megállni a helyüket. És amikor azután ebbe beleszólalt a jobbszárny oldaltüze is, sietve vonultak vissza, de itt visszavonulásuk útjában ismét szembe találták magukat a balszárnnyal, amely teljesen elzárta az oroszok visszavonulási útját. A szakadatlan ágyútűz után szombaton éjjel 3 órakor a honvédek heves, és eredményes szuronyrohammal végleg eldöntötték az itt álló orosz csapatok sorsát, akik e vehemenserejű és általános, támadásra kénytelenek voltak megadni magukat. Ezerötszázan kerültek fogságba, a többiek eszeveszetten menekültek a honvédek tovább folytatott rohama elől. Menekülésük közben srapnelzápor fogadta őket. Az előre meghatározott terv tökéletesen sikerült és a foglyokon kívül az oroszok rengeteg halottat és sebesültet vesztettek. A homonnai győzelmes ütközet úgy látszik végleg eldöntötte az oroszok mostani betörését. Most már szétszórtan és megtizedelten bujkálnak erdők és hegyek között és valószínű, hogy azok közül, akik még magyar területen vannak, egy sem kerüli el a sorsát. Ugyanez áll az Ung megyébe történt betörésről is, ahol némely határmenti falunál beljebb amúgy sem jutottak. Bárhol kísérletezzenek itt a kisebb orosz csapatok azzal, hogy előbbre jussanak, szembe találják magukat, a mi erőinkkel, amelyek visszaverik őket és messze túl ül,dözik a határon. Természetesen v.az oroszok .•betörése eleinte a megtámadott megyékkel szomszédos területeken is erős — habár teljesen indokolatlan — nyugtalanságot keltett. Főleg Szepes megyében volt ez így, ahol azonban a katonaság megérkezésére teljesen helyreállt a nyugalom. A határmenti kisebb falvakból az első napokban menekültek ugyan a megye délibb részére az emberek, de ma már annyira megnyugodtak, hogy majdnem mind hazatértek lakóhelyükre. Premnysit szünet nélkü bombázzák. (Pétervár, november 30. — Rómán át.) A „Novoje Vremja" semleges kézből kapott cikkben ismerteti a galíciai helyzetet. Jelenti, hogy az orosz front déli tengelye Przemysl körül forog. A hatalmas vár és a tagadhatatlanul kitűnő magyar védősereg az első ostromot nagyszerűen állta és utasította vissza, majd a felmentő sereggel együtt viszsza is verte. Ilyen előzmények után következett a második harc Przemysl ellen, az ellenség részéről csöppet sem rosszabbodott körülmények között. Az oroszoknak nagyon meg kellett gondolniuk, hogy várjon az erősséget eleven erővel támadják-e, mint tették balsikerrel első ízben, vagy pedig a klasszikus harcmodort alkalmazzák-e az erősség szünetnélküli, sokáig húzódó bombázásával. Okulva az első kudarcon, nem merte Ratko Dimitriev az egyébként sokkal hatásosabbnak tartott eleven erővel való ostromlást megkísérelni. De nemcsak ezért, hanem azért is, hogy megtakarítsák azt a rettentő nagy veszteséget, amelyet egy ilyen ostrom okozna és számolva a Przemyslt védő sereggel és általában a fölmentésre siethető seregekkel, az utóbbi, a klasszikus módszer mellett kellett döntenie. Szünet nélkül bombázzák tehát Przemyslt, de tudjuk, hogy semmi eredmény eddig nem volt. Keleti Poroszorosig megerősítése (Páris, november 30. — Rómán át.) A „Journal"-nak egy varsói táviratából kitűnik, hogy az oroszok fölhagytak azzal a gondolattal, hogy keleti Poroszország ellen még egy támadást intézzenek. A nehézségek, amelyekkel az oroszok keleti Poroszországban szembe találták magukat, leküzdhetetleneknek bizonyultak. A németek keleti Poroszorországot, azt az országot, amely csupán tavakból, mocsarakból és erdőkből áll, hatalmas vízi erődökké alakították át, — írja a francia lap, — amelyhez hasonlót még senki sem látott. Minden kigondolható tudomány összes segédeszközeit alkalmazták itt. A tavak között a legkisebb földnyelv is valóságos erőd. Az összes el nem árasztott országutak alá vannak aknázva. TJ síkságon nem csupán tüskés drótsövények vannak, hanem mögöttük sáncok, ezernyi elektromos árammal telített acél rudakkal, amelyek áthághatatlan acélfalat képeznek. A németek előre látták, mily rettenetes veszteségeket lehet ezen erődítésekkel okozni az ellenségnek és szinte pazarló módon ki is használták ezt. Ezenfelül igénybe vettek még egész sor hasonló új találmányt. Az orosz terv kudarca. (Bécs, november 30.) Az osztrák-magyar hadsereg októberi előnyomulása, amellyel Przemysl fölszabadult és a San-folyó mentén győzelmes csaták fejlődtek, szoros összefüggésben állott az oroszlengyelországi akcióval. Az orosz vezérkar ugyanis minden erejét Németország ellen akarta vetni és így a német csapatoknak, amelyek már a Varsó—Ivangorod-i vonalig jutottak, alkalmas terepekre kellett visszavonulniuk és az osztrák-magyar csapatoknak is úgy kellett elhelyezkedniük, hogy az orosz főerő eltörését oldalról veszélyeztessék. Az oroszok Sziléziában sejtették a főerőt, tehát arrafelé nyomultak. Hindenburg ezalatt északnak vonult seregével és oldalba, helyesebben hátba támadta a könnyelműen előnyomuló orosz hadsereget. Az oroszok erre Kutuónál nagy erőket dobtak Hindenburg ellen, a németek azonban megverték az orosz sereget. Az oroszok ezután svét irányban vonultak vissza: a nagyobb rész Lodz felé, a kisebbik pedig Plock vidékére. Hindenburg a Lodz irányában visszavonult nagyobb rész után vetette magát és sikerült három oldalról körülzárnia a három-négy hadtestből álló orosz haderőt. Az oroszok elárkolták magukat és három napig állták a németek borzalmas tüzelését. A negyedik napon a szorongatott orosz sereg tekintélyes segítséget kapott és így az átkaroló mozdulat nem járt teljes sikerrel, habár az oroszoknak rettenetes veszteségeket okozott. Most Lodz és Plock között újból kemény arcvonali harc folyik, amelynek során már eddig is kétségtelenné vált, hogy az oroszok minden erőlködése hiábavaló, annál is inkább, miután a déli fronton a mi hadseregünk is előrenyomult és sikerült megszorítani az oroszokat. Egyidejűleg középen a Pilica-Volbrom és censtochovói vonalon is áll a harc. Ezek mellett a kárpáti betöréseknek egyáltalán semmi jelentőségük és hatásuk nincs. Az oroszok cúrolják az orosz győzelmek Hírét. (Amsterdam, november 30.) Ideérkezett londoni jelentések közlik, hogy az angol közvéleményt, amelyet napok óta terjesztett hamis hírekkel az oroszok nagy lengyel-országi győzelmére készítettek elő, tegnap súlyos kiábrándulás érte. A londoni lapok pétervári táviratai egy hét óta folyton azt jelentették, hogy Oroszlengyelországban küszöbön áll a német seregek döntő leveretése, sőt tegnapelőtt már olyan hírek érkeztek, amelyekből a közönség arra következtetett, hogy az oroszok döntő győzelmet arattak. Annál keservesebb volt a kiábrándulás, amikor megérkezett a hivatalos Reuter-ügynökségnek 29-éről keltezett pétervári jelentése, amely szóról-szóra a következőket mondja: Az oroszoknak a Visztula és a Vartha között állítólag aratott győzelméről különböző hírek keringenek. Az orosz vezérkar óva inti a közönséget, hogy e tényeken nem alapuló híreszteléseket teljes óvatossággal fogadja, mert az Oroszlengyelországban folyó allen, '* * * Keleti Poroszország határán az oroszok megint vereséget szenvedtek. Több szál orosz fogságba esett. — Lodz környékén 4SOO foglyot és 10 ágyút vesztettek az oroszok. — Przemysl« szakadatlanul bombáz?.» az ellenség. — A kárpáti harcok. ~ Homonnánál nagy vereség érte az oroszokat. NÉPSZAVA 1914 december 1