Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)

1914-12-01 / 311. szám

2 A legújabb német hivatalos jelentés szerint keleti Poroszországban, Darkekben ,körül az oroszok váratlan támadást koc­káztattak meg. A támadás azonban balul ütött ki, mert a németek fölülkerekedtek és megverték az oroszokat. Több­ száz orosz katona is került itt fogságba. Most jelen­tik, hogy Lodz környékén, ahol a szövet­ségesek a minap ellentámadásba mentek át és sikeresen harcoltak az oroszok ellen — lapunk hétfő reggeli számában közöltük az erről szóló jelentést — az ellenség ezek­ben a harcokban tizennyolc ágyat és négy­ezerötszáz foglyot veszített. A Kárpátokból már kitakarodik az ellen­ség. Itt-ott azonban még erős harcok föly­vek a visszavonuló oroszokkal. # * Az orosz»!» ujííál» nagy veresége. (Berlin, november 30. — „M. T. I/') A nagy főhadiszállás közli november 30-án: A keletporosz határon erős orosz haderőnek az a kísérlete, hogy Dar­kehmentől keletre fekvő német erődí­téseket meglepetésszerűen támadja­nak, kudarcot vallott, miközben az oroszok súlyos vereségeket szenved­tek. A támadók megmaradt töredéke néhány tiszt és hatszáz főnyi legény­ség, fogságunkba jutott. A Visztulától délre a tegnap emlí­tett ellentámadások jelentős sikereket értek el. Tizennyolc ágyú és több mint 4300 hadifogoly volt a zsákmány. Dél-Lengyelországban semmi külö­nös esemény nem történt. (Darkelemen keleti Poroszország gum­binneni kerületében az Angerapp mentén, Gumbihnen­től délnyugatra és vagy 25, az orosz határtól mintegy 53 kilométerre fekszik.) A galkciai harsierről. (Hivatalos jelentés. — Érkezett novem­ber 30-án.) A „Magyar Távirati Iroda" je­lenti: Az északi hadszíntéren tegnap a mi arcvonalunkon lényeges esemény nem történt. Hof­er vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. A Kárpátokban. (­N­agy Mihály, november 30.) Most már kö­rülbelül meg lehet állapf­tani, hogy az az orosz haderő, amely Zemplén megyébe Ho­monna felé benyomult, mintegy másfél had­test volt. Ezeket a seregeket még november elején indították az oroszok­­Lemberg felöl és már ekkor a monarchia hadvezetősége úgy határozott, hogy az ütközetet kedvezőbb terepen veszi föl és rövidebb és kisebb je­lentőségű előörscsatározások után az oro­szoknak sikerült Homonnáig előrenyomul­niok. Itt azonban készen fogadta őket terv szerint elkészített erős és biztos pozíciókban a monarchia serege. Homonnán az oroszok csak rövid ideig tartózkodhattak. Egyszerre kezdetét vette a három oldalról való táma­dás. Kiverték az oroszokat Homonnáról és Homonnán keresztül vonulva szorították őket északi irányba. Teljesen zsákutcába szorították az ellenséget. Két oldalról érkező támadásban az oroszok nem tudták meg­állni a helyüket. És amikor azután ebbe bele­szólalt a jobbszárny oldaltüze is, sietve vo­nultak vissza, de itt visszavonulásuk útjá­ban ismét szembe találták magukat a bal­szárnnyal, amely teljesen elzárta az oro­szok visszavonulási útját. A szakadatlan ágyútűz után szombaton éjjel 3 órakor a honvédek heves, és eredményes szurony­rohammal végleg eldöntötték az itt ál­ló orosz csapatok sorsát, akik e vehemens­erejű és általános, támadásra kénytelenek voltak megadni magukat. Ezerötszázan ke­rültek fogságba, a többiek eszeveszetten me­nekültek a honvédek tovább folytatott ro­hama elől. Menekülésük közben srapnel­zápor fogadta őket. Az előre meghatározott terv tökéletesen sikerült és a foglyokon kí­vü­l az oroszok rengeteg­ halottat és sebesültet vesztettek. A h­omonnai győzelmes ütközet úgy látszik végleg eldöntötte az oroszok mostani betörését. Most már szétszórtan és megtizedelten bujkálnak erdők és hegyek között és valószínű, hogy azok közül, akik még magyar területen vannak, egy sem ke­rüli el a sorsát. Ugyanez áll az Ung megyébe történt betörésről is, ahol némely határ­menti falunál beljebb amúgy sem jutottak. Bárhol kísérletezzenek itt a kisebb orosz csapatok azzal, hogy előbbre jussanak, szembe találják magukat, a mi erőinkkel, amelyek visszaverik őket és messze túl ül­,­dözik a határon. Természetesen v.az­­ oroszok .•betörése eleinte a megtámadott megyékkel szomszédos területeken is­ erős — habár tel­jesen indokolatlan — nyugtalanságot kel­tett. Főleg Szepes megyében volt ez így, ahol azonban a katonaság megérkezésére teljesen helyreállt a nyugalom. A határmenti kisebb falvakból az első napokban menekültek ugyan a megye délibb részére az emberek, de ma már annyira megnyugodtak, hogy majdnem mind hazatértek lakóhelyükre. Pr­emnysit szünet nélkü­­ bombázzák. (Pétervár, november 30. — Rómán át.) A „Novoje Vremja" semleges kézből kapott cikkben ismerteti a galíciai helyzetet. Je­lenti, hogy az orosz front déli tengelye Prze­mysl k­örül forog. A hatalmas vár és a tagad­hatatlanul kitűnő magyar védősereg az első ostromot nagyszerűen állta és utasította vissza, majd a felmentő sereggel együtt visz­sza is verte. Ilyen előzmények után követke­zett a második harc Przemysl ellen, az ellen­ség részéről csöppet sem rosszabbodott kö­rülmények között. Az oroszoknak nagyon meg kellett gondolniuk, hogy várjon az erős­séget eleven erővel támadják-e, mint tették balsikerrel első ízben, vagy pedig a klasszikus harcmodort alkalmazzák-e az erősség szünet­nélküli, sokáig húzódó bombázásával. Okulva az első kudarcon, nem merte Ratko Dimit­riev az egyébként sokkal hatásosabbnak tar­tott eleven erővel való ostromlást megkísé­relni. De nemcsak ezért, hanem azért is, hogy megtakarítsák azt a rettentő nagy vesztesé­get, amelyet egy ilyen ostrom okozna és számolva a Przemyslt védő sereggel és álta­lában a fölmentésre siethető seregekkel, az utóbbi, a klasszikus módszer mellett kellett döntenie. Szünet nélkül bombázzák tehát Przemyslt, de tudjuk, hogy semmi eredmény eddig nem volt. Keleti Poroszorosig megerősítése­ (Páris, november 30. — Rómán át.) A „J­ournal"-nak egy varsói táviratából kitű­nik, hogy az oroszok fölhagytak azzal a gon­dolattal, hogy keleti Poroszország ellen még egy támadást intézzenek. A nehézségek, ame­lyekkel az oroszok keleti Poroszországban szembe találták magukat, leküzdhetetlenek­nek bizonyultak. A németek keleti Poroszor­országot, azt az országot, amely csupán ta­vakból, mocsarakból és erdőkből áll, hatal­mas vízi­ erődökké alakították át, — írja a francia lap, — amelyhez hasonlót még senki sem látott. Minden kigondolható tudomány összes segédeszközeit alkalmazták itt. A ta­vak között a legkisebb földnyelv is valóságos erőd. Az összes el nem árasztott országutak alá vannak aknázva. TJ síkságon nem csupán tüskés drótsövények vannak, hanem mögöt­tük sáncok, ezernyi elektromos árammal te­lített acél rudakkal, amelyek áthághatatlan acélfalat képeznek. A németek előre látták, mily rettenetes veszteségeket lehet ezen erő­dítésekkel okozni az ellenségnek és szinte pa­zarló módon ki is használták ezt. Ezenfelül igénybe vettek még egész sor hasonló új ta­lálmányt. Az orosz terv kudarca. (Bécs, november 30.) Az osztrák-magyar hadsereg októberi előnyomulása, amellyel Przemysl fölszabadult és a San-folyó men­tén győzelmes csaták fejlődtek, szoros össze­függésben állott az oroszlengyelországi ak­cióval. Az orosz vezérkar ugyanis minden erejét Németország ellen akarta vetni és így a német csapatoknak, amelyek már a Varsó—Ivangorod-i vonalig jutottak, alkal­mas terepekre kellett vissza­vonulniuk és az osztrák-magyar csapatoknak is úgy kellett elhelyezkedniük, hogy az orosz főerő el­­törését oldalról veszélyeztessék­. Az oroszok Sziléziában sejtették a főerőt, tehát arra­felé nyomultak. Hindenburg ezalatt észak­nak vonult seregével és oldalba, helyesebben hátba támadta a könnyelműen előnyomuló orosz hadsereget. Az oroszok erre Kutuónál nagy erőket dobtak Hindenburg ellen, a németek azonban megverték az orosz sereget. Az oroszok ezután svét irányban vonultak vissza: a nagyobb rész Lodz felé, a kisebbik pedig Plock vidékére. Hindenburg a Lodz irányában visszavonult nagyobb rész után vetette magát és sikerült három oldalról kö­rülzárnia a három-négy hadtestből álló orosz haderőt. Az oroszok elárkolták magukat és három napig állták a németek borzalmas tüzelését. A negyedik napon a szorongatott orosz sereg tekintélyes segítséget kapott és így az átkaroló mozdulat nem járt teljes si­kerrel, habár az oroszoknak rettenetes veszteségeket okozott. Most Lodz és Plock között újból kemény arcvonali harc folyik, amelynek során már eddig is kétségtelenné vált, hogy az oroszok minden erőlködése hiábavaló, annál is inkább, miután a déli fronton a mi hadseregünk is előrenyomult és sikerült megszorítani az oroszokat. Egy­idejűleg középen a Pilica-Volbrom és cen­stochovói vonalon is áll a harc. Ezek mel­lett a kárpáti betöréseknek egyáltalán semmi jelentőségük és hatásuk nincs. Az oroszok cúrolják az orosz győzelmek Hírét. (Amsterdam, november 30.) Ideérkezett londoni jelentések közlik, hogy az angol köz­véleményt, amelyet napok óta terjesztett hamis hírekkel az oroszok nagy lengyel-­­országi győzelmére készítettek elő, tegnap súlyos kiábrándulás érte. A londoni lapok pétervári táviratai egy hét óta folyton azt jelentették, hogy Oroszlengyelországban kü­szöbön áll a német seregek döntő le­veretése, sőt tegnapelőtt már olyan hírek érkeztek, amelyekből a közönség arra következtetett, hogy az oroszok döntő győzelmet arattak. Annál keservesebb volt a kiábrándulás, ami­kor megérkezett a hivatalos Reuter-ügynök­ségnek 29-éről keltezett pétervári jelentése, amely szóról-szóra a következőket mondja: Az oroszoknak a Visztula és a Vartha kö­zött állítólag aratott győzelméről külön­böző hírek keringenek. Az orosz vezérkar óva inti a közönséget, hogy e tényeken nem alapuló híreszteléseket teljes óvatossággal fogadja, mert az Oroszlengyelországban folyó allen, '* * * Keleti Poroszország határán az oroszok megint vereséget szenvedtek. Több szál orosz fogságba esett. — Lodz környékén 4SOO foglyot és 10 ágyút vesztettek az oroszok. — Przemysl« szakadatlanul bombáz?.» az ellenség. — A kárpáti harcok. ~ Homonnánál nagy vereség érte az oroszokat. NÉPSZAVA 1914 december 1

Next