Népszava, 1915. március (43. évfolyam, 112–154. sz.)

1915-03-02 / 114. szám

Görögország. (Athén, március 1.) Nagy felháborodá­st kel­tett az­ a pétervári hír, hogy Oroszország el akarja foglalni Konstantinápolyt. A félhivata­los „Pátos** azt fejtegeti, hogy a közös vesze­delem következtében Görögországnak Törökor­szággal jó szomszédi viszonyban kell lennie, miután az utolsó időkben támadt félreértéseket sikerü­lt békésen eloszlatni. Egész Európára nézve nagy veszedelmet jelentene, ha Konstan­tinápoly orosz kézre kerülne. Megfoghatatlan, hogy az oroszok, amikor olyan háborúba keve­redtek, amely az egész cári birodalomra nézve könnyen végzetessé válhatik, Konstantinápoly meghódítására gondolnak, holott inkább azért kellene aggódniuk, hogy jelenlegi birtokaikat megtartsák. Kétségtelen, hogy Oroszország nincs, megelégedve Görögországgal, mert a né­met diplomácia közvetítésével békésen simí­totta el Törökországgal támadt konfliktusát. Bulgária. (Szófia, március 1.) „Oroszország és Kon­stantinápoly" címen a „Trgovinszki Glasznik" cikket közöl, amelyben a többi közt ezeket írja: Anglia és Franciaország Konstantinápolyt és a Dardanellákat Oroszország kezére játszotta. Anglia és Franciaország Oroszországgal szö­vetségben háborút visel Törökország ellen és ennek a háborúnak egyik célja Konstantiná­polyi­ak és a Dardanelláknak Oroszország ke­sére való játszása és a Fekete-tengernek orosz tengerré tevése. Oroszország követelése első­sorban a Balkánon és Kisázsián való uralmára irányul, ami ellen a független balkán-népeknek teljes erejükből védekezniök kell. Konstantiná­poly orosz kézen a Balkán-államok vég­romlá­sát jelenti. * Uj h­arcok a Szu­ezi-csatornánál * A törökök előnyomulása. (Turin,, március 1..) A „Stampa" jelenti, Kairóból: Egy­re több jel szól­ amellett, hogy a törökök a Szuezi-csatorna irányában új előnyomulásra készülnek. A törökök napon­kint támadásokat intéznek az angol jár­őrökre. Ezek a támadások egyre terjeszked­nek és lassankint az egész front területére ki fognak terjedni. Azt beszélik, hogy Max­well tábornoknak, az angol főparancsnoknak visszahívása küszöbön áll. A tábornok műkö­dését nagyon súlyosan bírálják. Török­ csapatszállításol­. (Konstantinápoly, március 1. — „N. T. H.­*) Az Akabából a csa­tornán keresztül Kairóba vezető karavánúton előrenyomuló török csa­patok a Szuezi-csatorna partján biztos pozí­ciókat foglaltak el. A török csapatok a csa­tornát Szueznél elzáró zsilipek villamos­műveit annyira megrongálták, hogy a zsili­peket többé leereszteni nem lehet és a török csapatszállító hajók zavartalanul bemehet­nek­ a Szuezi-csatorna vizeire. a Balkán hírei. .­­ * - - Szerbs Lap az aSteánias konfliktus. roS. — Szerbia sürgős segítséget vár az ántánitól. — Az ántánt ak­eid­a a SSaSkássz országaikban ered­ménytelen. A déli hadi szintéren és a Balkán-orszá­gokban nincs változás. Az ántánt­ hatal­mak bolgár híradás szerint hozzájárultak Szerbia albániai operációihoz. Szerbia azon­ban ennek fejében ellenszolgáltatást vár az antanttól. Egyik török lap megállapítja, hogy az antant-hatalmaknak a Balkánon való kísérletezése, hogy a semleges orszá­gokat háborúba sodorják és maguknak megnyerjék, hiába való volt. * * Szerbia segítséget vár. (Nis — Szófián át —, március 1.) A „Mali Journal" foglalkozván az albán konfliktus­sal, közli, hogy ez közvetetten összeköttetés­ben áll Szerbia ellenségeinek azon iparkodó MÉPEZAVA sával, hogy Törökországgal közvetetlen ösz­szeköttetésbe kerüljenek. „Ha ez sikerült volna, akkor most Tasittől a Kaukázusig egy óriási fronton állna az ellenség az oro­szokkal és velünk szemben. Így Szerbia védve magát északon és délen az ellenséges táma­dásokkal szemben, nemcsak saját ügyét szol­gálja, hanem az ántánt érdekeit is. Szüksé­ges tehát, hogy az ántánt és a barátságos hatalmak mindezért ellenszolgálatokat tegye­nek Szerbiának. A segítségnek azonban gyor­san kell jönnie, mert minden pillanat sors­döntő lehet. Olyan időket él most Szerbia, amikor el lehet mondani, hogy egyetlen nap dönthet a nemzet léte fölött. (Szófia, március 1.) A „Kambana" jelenti: Az antant hatalmas beleegyezésüket adták ahhoz, hogy Szerbia — ameddig jónak látja — folytassa operációit Albánia ellen mind­­addig, amíg nem teremt teljesen rendet Al­bániában. Az antant kudarca a Balk­ánon. (Konstantinápoly, március 1.) Az „Ikdam" vezércikkben foglalkozik a balkáni helyzet­ről és végső konklúzióképen a következőket állapítja meg: Oroszország viselkedése Gö­rögországban nagyon rossz hangulatot keltett és az előkelő sajtóorgánumok hevesen kifa­kadnak Oroszország ellen. Megállapítható, hogy a viszony Görögország és Ausztria-Magyarország között jó és hogy az orosz és angol csábítás teljesen eredménytelen ma­radt. Bulgáriával játszanak az antánt-hatal­mak. Gesov ugyan még mindig támadja Né­metországot, de a „Kambana" éles hangon riposztoz és azt írja, hogy Bulgária tudja ha­zafias kötelességeit és soha nem felejtheti el Macedóniát azért, hogy Oroszország térfog­laló politikájának legyen játékszere. Megál­lapítható, hogy az antant minden törekvése a Balkánon teljes kudarccal járt. A római görög követ Görögország magatartásáról* (Róma, március 1.) Koromülasz római görög követ fogadta a „Ruszkoje Slovo" római leve­lezőjét. Kijelentette előtte, hogy abban az eset­ben, ha Szerbia kompenzációt adna Bulgáriá­nak Maedóniában, Görögország is előáll Szer­biánál követeléseivel. Annyit nem kérnek, mint amennyiről a fáma beszél és nem igaz, hogy követelésük az oh­ridai tavakig terjedő terü­letre számít, hanem csupán Monasztirt és kör­nyékét követelik. Koromülasz úgy találja, hogy Monasztir átengedése még inkább szerb érdek, mint amennyire görög érdek, mert így ismét közvetetlen görög-szerb határ lesz. Ha azonban Görögországnak nem adják át Monasztirt, ak­kor Szerbiát bolgár terület fogja elválasztani Görögországtól és ez nagy különbség. Valótlan az, hogy Anglia Cyprus szigetét fölkínálta volna Görögországnak, ha csapatokat küldene Egyiptomba. Erről semmiféle tárgyalások nem folytak és hogy őszinte legyek — mondotta a követ — nem is értem­, miért adnák nekünk az angolok ezt a gyönyörű és értékes szigetet, ami­kor nincs szükségük Egyiptomban a mi segít­ségünkre. A mostani görög-török viszonyt se jónak, se rossznak nem lehet mondani. Hogy egészen pontosan fejezzem ki magam, semmi­lyen viszonyban se vagyunk egymással. Olasz­országgal való viszonyunk jelenleg kitűnő. A 12 sziget kérdését a két kormány egymás kö­zött kedvzően oldotta meg és Olaszország hall­gatólagos beleegyezését adta Epyrusnak álta­lunk történt okkupációjához. "­ N­ liSista eseményei mindenkit érdekelnek. A reggeli lap mellett estilapokat is vesznek az emberek. Ne adjuk a filléreinket a drága polgári újságok­ért: — a mi estilapunk a Népszava esti lap­ja, amely minden délután 5 órakor jelenik meg és minden lapelárusítónál, minden gyár előtt kapható, közli a legfontosabb és legfrissebb há­borús és egyéb híreket. Egyes szám ára csak két fillér. 1915 március 2. Az V. hadtest csatái. * Beszélgetés Puhallo táborszernaggyal. Bécsből jelentik : A „Korrespondenz Wil­helm" egy személyiségtől, akinek az utóbbi napokban alkalma volt brlogi Puhalló Pál táborszernaggyal, az V. hadtest parancsno­kával beszélgetni, a következő közléseket kapta : Az utóbbi napokban volt szerencsém Puhalle Pál táborszernaggyal, az V. hadtest parancsnokával beszélgetni. A tábornok vér­hasban megbetegedett és a hadszintéren való hat havi időzés után visszatért. Én is azon kevesek közé tartozom, akiket fogadott, mert a táborszernagy még csak a javulás legele­jén van. A tábornok élénk módon beszélt a háború első idején tett tapasztalatairól és akkor szer­zett benyomásairól. Az akkori eseményekről már lehet beszélgetni, míg a­ későbbi esemé­nyek nem tartozhattak beszélgetésünk tár­gyai közé, minthogy csak most vannak a fej­lődés stádiumában. Az V. hadtestnek a háború kitörése óta mindmáig majdnem kizárólag súlyos felada­tokat kellett megoldania. Mindazonáltal si­került a hadtestnek a hadsereg kereteiben megoldania a feladatait, helyét mindenkor megállania, soha, nem hátrálva. A háború elején a hadtest a Sant Visztula vidékén har­colt, Európa úgynevezett, sárfészkében, a leg­súlyosabb viszonyok közepette. Igen nehézkes előrehaladás volt ez, gyalázatos utakon, áru­lástól övezve és a hadtest mégis győzelmes ütközetek után megvívta a Poliechena, és Po­tok-Wielki melletti csatákat. Poliechena mel­lett augusztus 23-án a­ 76. számú soproni gya­logezred Boerin ezredes hősies vezetése alatt, a 14. számú ágyusezred, az 5. számú tábori­­ tarackezred és az 5. számú huszárezrednek Scharitzer tábornok parancsnoksága alatt álló részeivel hervadhatatlan babérokat szer­zett. Ezen aránylag csekély haderőnk hihe­tetlenül véres harcokban nemcsak helyt­állott déli fél 12 órától este 6 óráig, hanem este képes volt támadásba is átmenni és az ötszörös túlerőben lévő ellenséget jelenté­kenyen hátrább szorítani. Ugyanazon napon, majdnem ugyanabban az időben Willerding tábornok, a 48. számú gyalogezreddel, a 11. és 19. számú tábori vadászzászlóaljakkal, va­lamint a 15. számú ágyúsezred és az 5. számú huszárezred egyes részeivel Potok-Vilek mel­lett négy ötszörös ellenséges túlerővel állott szemben. Ez a haderő is kiváló módon helyt­állott és este támadásba ment át. E harcok igen nagyfontosságúak voltak és megnyitot­ták az utat Lublin felé, amelynek tornyait már az utolsó augusztusi napokban megpil­lantották. Ott később súlyos harcok fejlődtek ki, amelyeken a hadtest valamennyi csapata részt vett. Kétségtelenül e harcok bírták rá az orosz hadvezetőséget, hogy igen jelenté­keny haderőket vessen a Lublin körüli vidé­kekre s valószínűleg arra is, hogy más tervek keresztülvitelétől elálljon. Az általános hely­zet figyelembevételével adott magasabb ren­deletre kénytelenek voltunk vérző szívvel megszakítani a Lublin körüli harcokat. E visszavonulás nehézségeit hamarosan elfeled­tük, mert a San, a Visztoka és a Dunajec mentén való rövid tartózkodás után október elején új offenzíva kezdődött először a San mentén, azután Ivangorod felé. A tartós eső­zés következtében az összes vízmedrek meg­dagadtak és hatalmas gátat vetettek egy barát, mint ellenség útjába. A csapatoknak feneketlen sáros utakon kellett fölvonulniok. Október második felében kifejlődtek az Ivan­gorod körüli harcok, amelyeken a hadtest valamennyi csapata részt vett és kiválóan ki­tűnt. Különös hősiességet tanúsított a 37. számú honvédhadosztály, amely hatalmas

Next