Népszava, 1915. március (43. évfolyam, 112–154. sz.)

1915-03-08 / 125. szám

1915 március 10. állapították, hogy a titokzatos Atanáz, aki egy nagyobb banda vezetője, merényletet akart elkövetni a görög király ellen. Atanáz jelenleg az athéni központi fogházban van letartóztatva. A nála talált angol és francia levelekből azt a következtetést sem tartják ki­zártnak, hogy a merénylők az antant szolgála­tában állottak. Bolgár fegyvervásár Olaszország­ban. (Milano, március 7.) A „Secolo" jelenti, hogy Tantilov bolgár őrnagy, volt bécsi bol­gár katonai attasé Rómába érkezett, hogy fegyver­vásárlásokat eszközöljön a bolgár hadsereg számára. Úgy hírlik, hogy három­százezer puska vételéről van szó. Az olasz kormány a legnagyobb nehézségeket gördíti a terv elé. Törvény az os­tromállapotról Romániában. (Bukarest, március 7.) A parlament ülés­szakát március 11-ig meghosszabbították. A szenátus és a kamara törvényt fogadtak el, amely a kormányt fölhatalmazza, hogy ostromállapotot rendeljen el, ha a körülmé­nyek azt megkívánják. Plontenegré 3r0n@räköse haldoklik (Berlin, március 7.) Cettinjei jelentések szerint a montenegrói trónörökös súlyos be­tegen fekszik. Állapota reménytelen. A törökök háborúja. * Török győzelem a Perzsa-öbölnél. — Az angol-francia flotta bombázta Szmirna erődeit. — Harc a Dardanellákért. A török főhadiszállás legújabb, részletes jelentése beszámol a Perzsa-öböltől északra fekvő Vessilinél történt ütközetről, amely­ben a félhold csapatai nagy angol erőt győztek le, jelentékeny veszteségeket okozva az ellenségnek. A Dardanellák el­len, a péntek esti bombázás és partraszál­lási kísérlet óta, nem történt újabb, komo­lyabb támadás. Az angol-francia flotta szombaton és vasárnap, a sokkal délebben fekvő Szmirna török parti erősséget bom­bázta — minden eredmény nélkül. Az el­lenséges hajók közül egy páncélos megsé­rült, egy aknakutató pedig elsü­lyedt. Török­ hivatalos jelentés. * Angol vereség a Perzsa-öbölnél. — Szmirna eredménytelen bombázása. (Konstantinápoly, március 7. — Milir­ügynökség.) A főhadiszállásról jelentik: A kaukázusi fronton nem történt változás. Kómától délre, Vessilinél 1500 emberből, egy gépfegyver-osztályból és tüzérségből álló két angol lovasezred megtámadta, elő­védünket. Ütközet fejlődött ki, amely után az ellenség rendetlenül visszavonult Sabie felé, hátrahagyva 200 sebesültet és halottat. Egy gépfegyvert zsákmányoltunk és két el­lenséges ágyút használhatatlanná tettünk. A mi veszteségünk 10 halott és 15 sebesült. Két ellenséges páncélos és egy cirkáló tegnap három óra hosszat bombázta Szmirna parti erődeit, de semmi eredményt nem ért el. Ma reggel 8 órakor egy francia és három angol hadihajó öt nagy tonnatartalmú akna­kutató kíséretében ismét bombázta másfél óra hosszat a szmirnai erődöket. A mi üte­geink hét lövése eltalálta azt az ellenséges páncélost, amely a tüzelést megnyitotta. Egy aknakutatót elsü­lyesztettünk. A mi veszteségünk a tegnapi és a mai bombázás alatt összesen négy halott és hét sebesült volt. A Dardanellák ellen tegnap és ma az el­ fenséges flotta nem intézett komolyabb tá­madást. Megállapítást nyert, hogy azt az el­lenséges repülőgépet, amely a tengerbe zu­hant, a mi repülőgépüldöző ütegeink talál­ták el. *" * A Dardanellák ostroma. * A tengerszorosait meghódítása — lehe­tetlenség. (Milano, március 7.) Az „Italia"-nak a tö­rök hadszint­éren levő tudósítója jelenti: A szövetségeseknek a Dardanellák előtt levő flottája tegnap mintegy 3000 lövést tett a külső erődökre, amelyek közül 15 lövés való­ban talált. A flotta támadását a törökök mintegy 100 lövéssel viszonozták. A tudósító nem hiszi, hogy a tengerszorosok meghódí­tása lehetséges lenne. A törököknek a Dar­danellák mindkét partján erős csapataik vannak. Eredménytelen a bombázás. (Konstantinápoly, március 7.) A Wolff-ügy­nökség külön tudósítója jelenti a Dardanellák­ból : A külső Dardanelláknál a tegnapi tüzér­harc lefolyásáról arra lehet következtetni, hogy az angolok mindjobban fölismerik, hogy a Dardanellák kierőszakolása csak monumen­tális áldozatok árán volna lehetséges. Darda­nosz tegnapi bombázását a Wolff-ügynökség tudósítója tegnap közvetlen közelről figyelte meg. Két cirkáló, amely helyét folyton változ­tatta, tüzelt, de a lövedékek a falu közelében és a török ütegek környékén a tengerbe estek, anélkül azonban, hogy az utóbbiakban kárt tettek volna. Az ü­teg viszonozta a tüzelést és három találatot ért el, anélkül, hogy egyetlen embert veszített volna. Ennek következtében az angolok ma még nagyobb távolságból lőt­tek, amiből látható, hogy önmaguk kímélése fontosabb nekik, mint a sikerre való törekvés. A török tisztek és legénység hangulata ki­tűnő. (Berlin, március 7.) A „B. Z. am Mittag" al­kalmi tudósítója, aki jelen volt a Dardanellák­nak az ellenséges hadihajók részéről történt legutóbbi bombáztatásánál, azt jelenti, hogy a hadihajók akciója teljesen negatív eredménnyel járt. A török ütegek teljesen sértetlenek ma­radtak és emberélet sem esett áldozatul. Az angol és francia hadihajók nem tudják meg­találni a török ütegek állásait és a bombázás ilyenformán csupán a környék polgári lakos­sága körében okozott nagy nyugtalanságot. A hangulat változatlanul bizakodó. A „Times" leinti a vérmes bizakodókat. (London, március 7.) A „Times" vezércikkben foglalkozik a Dardanellák körüli harcokról és ezt írja: A támadások annyira kielégítően haladnak előre, hogy sok embert vérmes remé­nyekkel töltenek már el az admiralitás jelen­tései. Erről az admiralitás nem tehet. Az em­berek mindig a legmesszebbmenő remények­től vannak eltelve. A nemzetnek a­­onban a­ hét havi harc után be kell látnia, ho­zy ebben a hatalmas konfliktusban aligha kínálkoznak könnyű győzelmek. Amíg Franciaországban és Flandriában az arcvonal lényegében változat­lan, addig semmi ok sincs az örömre. Ami a Dardanellákat­ illeti, majd ha a szövetséges flották a Marmara-tengerben lesznek, akkor szabad csak örülni. A világszerte folyó h­áború hírei ne ringassanak bennünket hamis opti­mizmusba, amin­ közvetlen közelünkben nem végeztük el feladatunkat. Másrészt el kell is­mernünk, hogy a Dardanellák kierőszakolásá­nak következményei igen jelentékenyek vol­nának, Németország ekkel el volna vágva a közeli Kelettől, Törökország gyorsan kiküszö­bölhető volna a komolyan harcolók sorából. Törökországban valószínűleg anarchia állana be, a komité meszbukna és a német hegemóniát valószínűséig erőszakkal kellene elnyomni. A legfontosabb következmény azonban Oroszor­szág megszabadítása volna mostani izolált helyzetéből. Oroszország nem enged a Dardanellák kérdésében. (Pétervár, március 7.) Az itteni sajtó ki­fejti, hogy Oroszország most világosan meg­jelölte szándékait a Dardanellák kérdésében. Oroszország elhatározása visszavonhatatlan. Oroszország elvárja, hogy Anglia, amelynek lakossága körében még egész elavult nézetek uralkodnak a Dardanellák kérdésében, szin- A Szuezi-csatornánál. * Angol dicséret a törökök készültségéről. (Bécs, március 7.) A „Zeit" jelenti Párisból. A „Daily News" levelezője, aki a Szuezi-csa­torna harcterületét megtekintette, azt írja, hogy gratulálni kell a németeknek, akik képessé tették a törököket arra, hogy hét 18 fontos ágyút 70 mérföldnyi távolságba szállítsanak. A török csapatok jól vannak fölszerelve és víz­zel is el vannak látva. Rengeteg hídépítési anyag előteremtése nem kis dolog. * Az amerikai zsidók akciója, Neivyork, február 19. Az amerikai zsidók körében nagyszabású segélyakciót indítottak a háborútól sújtott európai és palesztinai zsidók javára. A köz­ponti hatalmak és Oroszország között lefolyó háborút szintere tudvalevően olyan össze­függő terület, amelyen a zsidók tömegesen telepedtek le, ami sajátságos jellegűvé teszi ezeket a területeket. Oroszlengyelországban másfél millió, Galíciában és Bukovinában egy millió zsidó lakik és Keletporoszország­ban, az orosz határ mentén is rengeteg zsidó él. Ilyen módon három millió zsidó lett a vi­lágháború eseményeinek közvetlen szemlé­lője. A világdráma mérhetetlen szenvedése­ket ró rájuk. A modern háború pusztításai már magukban is eléggé borzalmasak. Az orosz hadsereg minden dühe azonkívül éppen a zsidók ellen irányul. Különösen a kozák hordák bánnak el irtózatos kegyetlenséggel és embertelenséggel a zsidó lakossággal, aki­ket a­ lengyel antiszemiták alattomos árulko­dása németbarátsággal és hazaárulással vá­dol meg. Nagyon messzire, talán egészen a római—zsidó háború történetéig kell vissza­mennünk, hogy hasonlatot találjunk a zsi­dók mostani szenvedéseire. Galíciából és Bukovinából mintegy 3.400.000 zsidó menekült el az orosz invázió elől. Ezekről úgy a kormány, mint a privát jótékonyság gondoskodik, éppúgy, mint a nemzsidó menekültekről. Az állam napon­ként és fejenként 70 fillérrel járul a segélye­zéshez. Ezenkívül különböző városokban köz­pénzekből bizonyos pótlékot adnak nekik. A jótékonyság sem szünetel és így a galíciai menekültek helyzetét még szerencsésnek mondhatjuk azokéval szemben, akik Galí­ciában vagy Lengyelországban maradtak. Ezek között a zsidók között olyan rettenetes nyomorúság uralkodik, hogy azt leírni lehe­tetlen. A pétervári segítő bizottság távirat­ban felszólítást intézett az amerikai zsidók­hoz. A táviratában elmondja, hogy Oroszor­szágban két millió zsidó sínylődik a legbor­zalmasabb nyomorban. Palesztinában a helyzet már az európai háború kitörése óta is nagyon megrosszabbo­dott, miután Törökország is növelte a hábo­rút viselő államok számát. A palesztinai zsi­dók ugyanis mindig a külföldi testvéreik tá­mogatására voltak utalva. Most már csak Amerikából remélhetnek segítséget. Az amerikai zsidók minden lehetőt elkövet­nek, hogy a háborútól sújtott hitsorsosaik nyomorát enyhítsék. Az első segítséget a pa­lesztinai zsidók kapták, akiknek 50.000 dol­lárt küldtek. Miután Palesztinában a katonaság szá­mára rekvirálták az élelmiszereket, ezekben nagy a hiány és sokféle gyarmatárut egyál­talán nem kaphatnak. Ezért az amerikai zsi­dók elhatározták, hogy egy élelmiszerekkel megrakott hajót küldenek át. Törökország beleegyezett abba, hogy a küldött élelmisze­reket nem foglalja le és Anglia is megígérte, hogy nem akadékoskodik. Egy Filadelfiában tartott nagy­gyűlésen Schmarjach Lewin cionista vezéren kívül Meyer London elvtárs, a kongresszus egyet­len szocialista tagja is fölszólalt. Az ered­mény 20.000 dollár volt a háborútól sújtottak javára. Ezt megelőzően Amerikában körül­belül 700.000 dollárt gyűjtöttek az európai és a palesztinai zsidók segélyezésére. m 5 I­ stén fölfedi kártyáit és világos, kötelező nyi­latkozatot tesz. * *

Next