Népszava, 1915. április (43. évfolyam, 155–183. sz.)
1915-04-01 / 155. szám
XLIl. évfolyam. Budapest, 1915 április 1. csütörtök. 155. szám. »$7 é»r». fil . AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: «.— kor. I B*«r*d «»re kor. .hívre . II.— kor. i ili bor» 1— kor. Á .,«ZOOIAIZZKU»" egrílli lemonta «9 fillérrel több. EZER SZÁM ÁBA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG : Vm., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIH., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3 32.) Tíz harcos év határán. Üldöztek bennünket, hajszoltak és hurcoltak bennünket, minden országúton csendőrök lökdösték a mi tanításunk hirdetőit, ingyen kocsikáztattak bennünket a tolonckocsiban, ingyen lakást adtak az állam fogházban és a börtönben meg a toloncházban, a kapitalista társadalom bús söpredéke között, jaj volt annak, aki szocialistának vallotta magát, jaj volt a nyomdának, amely nyomtatta és a boltnak, amely árulta lapjainkat, visszaállították a mi thünkért a cenzúrát, teremtettek új hivatalt, az éjjeli ügyészit, az erdei vadnak van nyugvása, de minekünk nem volt, a fegyházbüntetését leült gyilkosnak van becsülete, de minekünk nem volt és hazátlan bitang volt a nevünk és ha jusst kértünk, puskatust kaptunk, igy sarjadzott, igy élt évtizedeken át Magyarországban a natatizmus és mindhiába, se el nem pusztultunk, se el nem csüggedtünk, sőt megnőtt tünk, politikai tényezővé lettünk, szakszervezeteink megerősödtek, a kizsákmányolásnak gátjaivá lettek, sajtónk pedig kiheverte az éjjeli ügyészt, az elkobzásokat, a börtön- és pénzbüntetéseket és a Népszavahetilap egy szép, egy emlékezetesen szép reggelen napilappá nőve lépett ki a harctérre. Ma tiz esztendeje annak, hogy az a szép, azaz régtől áhított és sokszor megálmodott reggel ráköszöntött a Népszavára, Magyarországnak, sőt tán az egész világnak legüldözöttebb lapjára. Roppant nagy erőnek volt a bizonysága ez. a fejlődés. Üres zsebű, robotos proletárok kicsiny csapata állott szemben egy mindent jogon és törvényen kíméletlenül keresztülgázoló uralkodó osztállyal és az ennek rendelkezésére álló egész államhatalommal. De egy világot átalakító eszmaz fűtötte, világtörténelmi szükségesség hajtotta őket, a harcos proletárokat és ettől nyerték leküzdhetetlen erejüket. Az erő-vak és üldözés minden poklán keresztül Kitry nagy lépéssel jutottak előbbre, küzdelmükhöz hatalmas fegyvert kovácsoltak maguknak 1905 április elsején. Ezen a napon a magyar proletárság időhartosai megbizonyosodtak arról, hogy az ideál, amelyért annyit küzdöttek és szenvedtek nem csupán szies álom, hanem elérhető gyönyörű valóság. És a nagy sikertől buzdítva, új küzdelmeknek és harcoknak indultak neki. Tíz esztendő múlt el azóta. A megfeszít munkának, az áldozatos küzdelmeknek újabb tíz esztendeje. Ez az idő még nem a múlté, ez még az élő ma, mert hiszen amibe akkor belefogtunk, aminek a kivívásáért akkor a legnagyobb erőfeszítésekkel és áldozatokkal napilappá alakítottuk a Népszavát, az a munka még folyik, az új nagy győzelem mérföldkövéhez — az általános, egyenlő és titkos választójoghoz — még nem jutottunk el. De útban vagyunk feléje. És a lefolyt tíz év alatt nagy, gyönyörű, nehéz és dicsőséges harcokat vívtunk érte meg a proletárság egyéb követeléseiért, céljaiért. Ezekben a harcokban a Népszava hatalmas fegyverünk volt és az lesz tovább is, mindaddig, míg az öntudatos magyar proletárság megnövekedett, tábora akarja. Küzdelmekben és sikerekben gazdag tíz esztendő áll mögöttünk. Előttünk pedig új, az eddigieknél sokkal késedelmesebb és — biztosan tudjuk — sokkal termékenyebb esztendőket látunk fölbukkanni a világtörténelem horizontján. Bátran és bizalommal várjuk őket. A ma a visszaemlékezésé, a holnap az ujabb munkáé és harcoké. Húsz év. A háború véres forgataga lecsökkenti azoknak az eseményeknek a jelentőségét, amelyek nincsenek összefüggésben a háborús pusztítással. Így a Népszava napilap tízéves fönnállásának emlékezetét sem tudjuk a kellő módon ünnepelni. Pedig ez az esemény óriási jelentőségű. Egy olyan országban, ahol még az osztályuralom majdnem minden korlátozás nélkül érvényesül, egy olyan országban, amelynek még a polgársága sem tud öntudatosan cselekedni, ahol a közigazgatás, igazságszolgáltatás, egyszóval az állam központi hatalma ránehezedik minden szabad törekvésre, ahol az agrárizmus lelketlen és önző osztálypolitikáját nem mérsékli az ipari fejlődés ereje, egy ilyen országban is munkásságban rejlő erőknek és kulturális értékeknek nagyszerűsségét jelenti rai napilap megalakítása és fentarása. Az első Appatato-napilap megalakítása 1995-ben azt jelzi, hogy a magyar munkásság nagyon gyorsan fölismerte a sajtó jelentőségét. Az első napilap kiadása vakmerő vállalkozás volt, mert maga a mozgalom is még csak kezdetleges, csekély erejű volt. A szervezett munkások számát ebben az időben még pontosan meg sem lehetett állapítani. Többnyire helyi szervezetekben, mintegy 6i munkás lehetett -nrvezve az egész országban. A mozgalom kicsiny volt, de az ellenfelek gyűlölete annnál nagyobb. A tőkések és a kormány csírájában akarták elfojtani ezt a mozgalmat és a magyar sajtó példátlan gyalázatossággal állt azoknak a szolgálatába, akik a gazdasági és kulturális fejlődés lehetőségeinek megszerzéséért harcoló munkásosztály ellen fordultak. 1895 május hó 1-én jelent meg a Népszava először, mint napilap. Az akkori viszonyoknak megfelelően a párt azt hitte, hogy egy képes lappal tudja meghódítani a munkások tömegeit. Az első lap vörös keretben, május elsejéről hozott primitív képet és ezt követte azután sok más rossz kép, amely mindenre alkalmas volt, csak arra nem, hogy a lap komolyságát emelje. A lap idegen nyomdában készült és ez az előállításán is meglátszott. Az egész vonalon takarékoskodni kellett, mert a párt csak erkölcsiekben volt gazdag. A szerkesztőségben csak négy-öt, elvtárs lézengett, akik természetszerűleg nem készíthettek jó lapot, már azért sem, mert a hírszolgálat eszközeire sem volt pénz. A munkásmozgalom kezdetleges voltához mérten a lap az első időkben mégis elég szépen terjedt, mert az igazán meggyőződött elvtársak százai éjjel-nappal dolgoztak terjesztésén és így a lap néhány hónapig fönn tudta magát tartani. Az agitáció azonban egymagában nem biztosíthatta a napilapot. A nyomda a maga részéről szintén mindent megtett, hogy a lap tönkrejutásit gyorsítsa. Az első napilap megszűnése után indult csak meg a szervező munka a modern egyletek alakítására. Az országos szövetségek megalakítása adta meg a lehetőséget arra, hogy a tömegek a szociáldemokrata célokat és követeléseket az Efrés országban megismerhessék. Az intenzív agitáció a földmivelők nagy tömegeit is megmozdította és így nem csoda, hogy az agrárius uralom kormánya az erőszak eszközeit brutális nyíltsággal alkalmazta a szociáldemokrata mozgalommal szemben. Fokoztaaz üldözés nagyságát, hogy az általános választójogért való követelés egyre hangosabb lett ,s Budapest utcáin egyre sűrűbben jelentek meg az általános választójogért harcoló Hír, tető munkások tömegei. A Bánffy-kormány kivételt, törvényeket alkalmazott a szociáldemokraták ellen, hogy a mozgalom erejét megtörje. Az üldözés részletei ismertek és itt csupán azt kell megállapítanunk, hogy minden erőszak hatástalan maradt, sőt éppen a kiutasításoknak, a fővárosból vidékre került elvtársaknak köszönhető, hogy a szociáldemokrata tanítások olyan helyekre is elkerültek, ahol még hírét sem hallották ezeknek a követeléseknek. A szakszervezetek megerősödtek. 1901-ben már J0.Osló tagja van a szervezeteknek. TOT: -Ike i a szervezett munkások száma 53.169. A szakszervezeti mozgalomnak ez/••I meg'"-esödésével együtt járt az a szaksép, hogy az íngitáció erejét egy napilap fokozza, hogy ellenfeleink támadásait egy napilap segítségével utasítsuk vissza. Sokan, nagyon sokan gondolkodtak ezek Lapunk mai slma 18 oldal