Népszava, 1915. április (43. évfolyam, 155–183. sz.)

1915-04-01 / 155. szám

XL­Il. évfolyam. Budapest, 1915 április 1. csütörtök. 155. szám. »$7 é»r». fil . AZ ELŐFIZETÉS ÁR­A: «.— kor. I B*«r*d «»re kor. .hí­­vre . II.— kor. i ili bor» 1­— kor. Á .,«ZOOIAI­ZZKU»" egrílli lemonta «9 fillérrel több. E­ZER SZÁM ÁB­A 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. S­ZERKESZTŐSÉG : Vm., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIH., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3 32.) Tíz harcos év határán.­ ­Üldöztek bennünket, hajszoltak és hur­c­­oltak bennünket, minden országúton csendőrök lökdösték a mi tanításunk hirde­tőit, ingyen kocsikáztattak bennünket a tolonckocsiban, ingyen lakást adtak az ál­lam fogházban és a börtönben meg a to­lon­ch­ázban, a kapitalista társadalom bús söpredéke között, jaj volt annak, aki szo­cialistának vallotta magát, jaj volt a nyom­dának, amely nyomtatta és a boltnak, amely árulta lapjainkat, visszaállították a mi t­­hünkért a cenzúrát, teremtettek új hivatalt, az éjjeli ügyészit, az erdei vadnak van nyugvása, de­ minekünk nem volt, a fegyházbüntetését­ leü­lt gyilkosnak van be­csülete, de minekünk nem volt és hazátlan bitang volt a nevünk és ha jusst kértünk, puskatust kaptunk, igy sarjadzott, igy élt évtizedeken át Magyarországban a nata­tizmus és mindhiába, se el nem pusztul­tunk, se el nem csüggedtünk, sőt megnőtt t­ünk, politikai tényezővé lettünk, szakszer­vezeteink megerősödtek, a kizsákmányolás­nak gátjaivá lettek, sajtónk pedig kihe­verte az éjjeli ügyészt, az elkobzásokat, a börtön- és pénzbüntetéseket és a Népszava­hetilap egy szép, egy emlékezetesen szép reggelen napilappá nőve lépett ki a harc­térre. Ma tiz esztendeje annak, hogy az a szép, az­az régtől áhított és sokszor megálmodott reggel rá­köszöntött a Népszavára, Ma­gyarországnak, sőt tán az­ egész világnak legü­­ldözöttebb lapjára. Roppant nagy erőnek volt a bizonysága ez. a fejlődés. Ü­res zsebű­, robotos proletá­rok kicsiny csapata állott szemben egy minden­t jogon és törvényen kíméletlenül keresztülgázoló uralkodó osztállyal és az ennek rendelkezésére álló egész államha­talommal. De egy világot átalakító eszmaz fűtötte, világtörténelmi szükségesség haj­totta őket, a harcos proletárokat és ettől nyerték leküzdhetetlen erejüket. Az erő­-vak és üldözés minden poklán keresztül Kitry nagy lépéssel jutottak előbbre, küz­delmükhöz hatalmas fegyvert kovácsoltak maguknak 1905 április elsején.­­ Ezen­ a napon a magyar p­role­tár­ság idő­hartosai megbizonyosodtak arról, hogy az ideál, amelyért annyit küzdöttek és szen­vedtek nem csupán szi­es álom, hanem el­érhető gyönyörű valóság. És a nagy siker­től buzdítva, új küzdelmeknek és harcok­nak indultak neki. Tíz esztendő múlt el azóta. A megfeszít munkának, az áldozatos küzdelmeknek újabb tíz esztendeje. Ez az idő még nem a múlté, ez még az élő ma, mert hiszen amibe akkor belefogtunk, aminek a kivívásáért akkor a legnagyobb erőfeszítésekkel és ál­dozatokkal napilappá alakítottuk a Nép­szavát, az a munka még folyik, az új nagy győzelem mérföldkövéhez — az általános, egyenlő és titkos választójoghoz — még nem jutottunk el. De útban vagyunk feléje. És a lefolyt tíz év alatt nagy, gyönyörű, nehéz és dicsőséges harcokat vívtunk érte meg a proletárság egyéb követeléseiért, céljaiért. Ezekben a harcokban a Népszava hatalmas fegyverünk volt és az lesz to­vább is, mindaddig, míg az öntudatos ma­gyar proletárság megnövekedett, tábora akarja. Küzdelmekben és sikerekben gazdag tíz esztendő áll mögöttünk. Előttünk pedig új, az eddigieknél sok­kal k­ésedelmesebb és — biztosan tudjuk — sokkal termékenyebb esztendőket látunk fölbukkanni a világtör­ténelem horizontján. Bátran és bizalommal várjuk őket. A ma a visszaemlékezésé, a holnap az ujabb munkáé és harcoké. Húsz év. A háború véres forgataga lecsökkenti azoknak az eseményeknek a jelentőségét, amelyek nincsenek összefüggésben a hábo­rús pusztítással. Így a Népszava napilap tízéves fönnállásának emlékezetét sem tud­juk a kellő módon ünnepelni. Pedig ez az esemény óriási jelentőségű. Egy olyan országban, ahol még az osztály­uralom majdnem minden korlátozás nélkül érvényesül, egy olyan országban, amely­nek még a polgársága sem tud öntudato­san cselekedni, ahol a közigazgatás, igaz­ságszolgáltatás, egyszóval az állam köz­ponti hatalma ránehezedik minden szabad törekvésre, ahol az agrárizmus lelketlen és önző osztálypolitikáját nem mérsékli az ipari fejlőd­és ereje, egy ilyen országban is munkásságban re­jlő erőknek és kulturá­lis értékeknek nagyszerűsségét jelenti rai­ napilap megalakítása é­s fentar­­ása. Az első Appatat­o-napilap megalakítása 1995-ben azt jelzi, hogy a magyar munkás­ság nagyon gyorsan fölismerte a sajtó je­lentőségét. Az első napilap kiadása vak­merő vállalkozás volt, mert maga a mozga­lom is még csak kezdetleges, csekély erejű volt. A szervezett munkások számát ebben az időben még pontosan meg sem lehetett állapítani. Többnyire helyi szervezetekben, mintegy 6­i munkás lehetett -nrvezve az egész országban. A mozgalom kicsiny vo­lt, de az ellenfe­lek gyűlölete annnál nagyobb. A tőkések és a kormány csírájában akarták elfojtani ezt a mozgalmat és a magyar sajtó példátlan gyalázatossággal állt azoknak a szolgálatába, akik a gazdasági és kulturális fejlődés le­hetőségeinek megszerzéséért harcoló mun­kásosztály ellen fordultak. 1895 május hó 1-én jelent meg a Nép­szava először, mint napilap. Az akkori vi­szonyoknak megfelelően a párt azt hitte, hogy egy képes lappal tudja meghódítani a munkások tömegeit. Az első lap vörös ke­retben, május elsejéről hozott primitív ké­pet és ezt követte azután sok más rossz kép, amely mindenre alkalmas volt, csak arra nem, hogy a lap komolyságát emelje. A lap idegen nyomdában készült és ez az előállításán is meglátszott. Az egész vo­nalon takarékoskodni kellett, mert a párt csak erkölcsiekben volt gazdag. A szerkesz­tőségben csak négy-öt, elvtárs lézengett, akik természetszerűleg nem készíthettek jó lapot, már azért sem, mert a hírszolgá­lat eszközeire sem volt pénz. A munkásmozgalom kezdetleges voltához mérten a lap az első időkben mégis elég szépen terjedt, mert az igazán meggyőző­dött elvtársak százai éjjel-nappal dolgoz­tak terjesztésén és így a lap néhány hó­napig fönn tudta magát­ tartani. Az agitá­ció azonban egymagában nem biztosíthatta a napilapot. A nyomda a maga részéről szintén mindent megtett, hogy a lap tönkre­jutásit gyorsítsa. Az első napilap megszűnése után in­dult csak meg a szervező munka a modern egyletek alakítására. Az országos szövetsé­gek megalakítása adta meg a lehetőséget arra, hogy a tömegek a szociáldemokrata célokat és követeléseket az Efrés­­ országban megismerhessék. Az intenzív agitáció a f­öldmivelők nagy tömegeit is megmozdította és így nem csoda, hogy az agrárius uralom kormánya az erőszak eszközeit brutális nyíltsággal alkalmazta a szociáldemokrata mozgalom­mal szemben. Fokozta­­az üldözés nagysá­gát, hogy az általános választójogért való követelés egyre hangosa­bb lett ,­s Buda­pest utcáin egyre sűrűbben jelentek meg az általános választójogért harcoló­ Hír, tető munkások tömegei. A Bánffy-kormány kivételt­, törvényeket alkalmazott a szociáldemokraták ellen, hogy a mozgalom erejét megtörje. Az üldö­zés részletei ismertek és itt csupán azt ke­ll megállapítanunk, hogy minden erő­szak hatástalan maradt, sőt éppen a ki­utasításoknak, a fővárosból vidékre került elvtársaknak köszönhető, hogy a szociál­dem­okrata tanítások olyan helyekre is el­kerültek, ahol még hírét sem hallották ezeknek a követeléseknek. A szakszervezetek megerősödtek. 1901-ben már J0.Osló tagja van a szervezeteknek. TOT­: -Ike i­ a szervezett munkások száma 53.169. A szakszervezeti mozgalomnak ez­/••I me­g'"-esödésével együtt járt az a szak­s­ép, hogy az íngitáció erejét egy napi­lap fokozza, hogy ellenfeleink támadásait egy napilap segítségével utasítsuk vissza. Sokan, nagyon sokan gondolkodtak ezek­ Lapunk mai slma 18 oldal

Next