Népszava, 1915. április (43. évfolyam, 155–183. sz.)

1915-04-30 / 183. szám

Elesett orosz ellentengernagy. (Zürich, április 29.) Pétervárról táviratoz­zák. A „Novosti" mai számában gyászjelen­tést közöl, amelyet eddig eltitkoltak. A gyász­jelentés hírül adja, hogy Galanin orosz ellen­tengernagy Szebasztopol előtt egy török grá­náttól találva, meghalt, A nagy háboru Délen. Az elsülyedt francia csatahajóról. — Hirek a balkáni államokról. A „Léon Gambetta" elsülyedését most már a franciák is jelentik. A Franciaorszá­got ért csapás annál nagyobb, mert a legény­ségnek csak egy kis része menekült meg s több mint hatszázan lelték a hullámsírban halálukat. Valószínű, hogy ez a súlyos vesz­teség nemcsak a Dardanelláknál érezteti majd hatását, ahonnan a veszteség pótlá­sára ismét el kell vonni egy vagy több ha­jót, hanem a Balkánon azoknál is, akik magatartásukat aszerint irányítják, hogy ki az erősebb. *­­ Az elsülyedt francia csatahajó. (Páris, április 29.) Az Havas-ügynökség jelenti: A mindenhonnan beérkező jelenté­sekből arról értesülünk, hogy a „Léon Gam­betta" páncélos cirkálót a 26-áról 27-ére vir­radó éjjel az Adriai-tengeren, Otranto ma­gasságában, megtorpedózták. A részletek még hiányoznak. Mégis bizonyos, hogy a le­génységnek legalább egy részét megmentet­ték. (Genf, április 29.) A ma délig lefolytatott kutatások nem eredményezték a „Léon Gam­betta­" menekültjei számának nagyobbodá­sát. A tengerészeti minisztérium a 600 halott hozzátartozóit kíméletesen értesítette. Guepratte francia admirális, aki a „Léon Gambettát" türelmetlenül várta a Dardanel­lákba, most egy új típusú, 14.000 tonnás cir­kálót kér. A tengerészeti miniszter a döntést efölött a minisztertanácsra bízta. (Róma, április 29.) A „Léon Gambettá"-val elsülyedt franciák száma 742; a megmentet­teket Szirakuzába vitték, ahol a tiszteket a Grand Hotelben, a legénységet pedig lakta­nyákban helyezték el. (Milano, április 29.) A „Corriere della Sera" mai száma írja. A két olasz torpedó­naszád egyikének a parancsnoka, akik a „Léon Gambetta" hajótöröttjeinek segítsé­gére siettek, ezeket beszélte el a francia pán­célos elsül­yedéséről. — A „Léon Gambetta" és testvérhajója, a „Victor Hugo", az osztrák partvidék blokád­jával voltak megbízva. — A katasztrófa éjfél után 1 óra felé tör­tént, amikor az egész szolgálatban nem lévő legénység aludt. A „Léon Gambetta" hirte­len sü­lyedt el. Összesen 132 ember menekült meg, közöttük olyanok, akik 12 óráig küzdöt­tek a hullámokkal. 732 emberélet veszett oda. A halottak között van Senet admirális és hadsegédje, továbbá a „Léon Gambetta" pa­rancsnoka és tíz tiszt. A magasabb rangú tisztek közül csak egy sorhajó kapitány ma­radt életben, aki súlyosan megsérült. A mat­rózok közül 18 sebesültet a brindissi tengeré­szeti kórházba szállítottak. Török-bolgár barátság. (Bécs, április 29.) A bolgár kormány sehol sem okoz nehézséget a Törökországba szóló áruk Bulgárián át­­való szállításának. Bul­gáriának e tekintetben való barátságos ma­gatartása abban is megnyilvánul, hogy azok után a Törökországba szállított áruk után, amelyeket Dedeagacsban raknak ki, nem szednek vámilletéket, noha Bulgáriának a vámszedésre joga van. Angol tüntetés Bulgária ellen. IBerlin, április 2­9.) Az „Agamemnon" an­giA hyperdreadnoughtnak Dedeagacs bolgár ki­kötőben való megjelenése nyomán híre kelt, hogy ott angol csapatokat szállítottak partra. A bolgár kormány most félhivatalosan meg­állapítja, hogy ebben a hadikikötőben néha angol hadihajók egy-két napot eltöltöttek ugyan, csapatokat azonban ott soha partra nem szállítottak. Azt hiszik ennélfogva, hogy angol hajóknak e bolgár kikötőben való meg­jelenésével Anglia csak politikai tüntetést ter­vezett a semleges Bulgária ellen. Orosz búza és román vagon. (Bukarest, április 29.) Carp Péter lapja, a „Moldova" megírta, hogy a román kormány 130 vasúti kocsit és hat mozdonyt adott el Orosz­országnak, utóbb azonban úgy látszik megbánta az üzletet, mert a vagonok további kiszolgál­tatását megtagadta. Az „Inainte" című­­ román lap a következőket írja erre vonatkozóan: Egy héttel ezelőtt Jassyba­ érkezett, Radonov orosz mérnök több mérnöktársa kíséretében és nyil­vánvalóan az érdekelt kormányok kölcsönös megállapodásai alapján várt román vagonok­nak Oroszországba való szállításán kezdtek munkálni. Csütörtökön azonban egészen várat­lanul beszüntették az expediálási munkát, hol­ott ekkor még 70 vagont sem küldtek el­­Tassy­ból. Szombaton este pedig Radonov mérnök embereivel eltávozott Romániából. Hogy mind­ez miért történt, azt senki sem tudja. Általá­ban azt hiszik, hogy a román kormány azért szüntette be a vagonok kiadását, mert az oro­szok nem akarják kiszolgáltatni a Románia által Oroszországban vásárolt 3000 vagon búzát és a lovat. NÉFSZiWíl 1915 április 30. Kiviteli tilalmak Romániában. (Bukarest, áprlis 29.) A pénzügyminiszter elrendelte, hogy a jövőben ökrök és sertések kivitelére engedélyt adni nem szabad. Betil­tották továbbá a következő cikkek kivitelét: ásványok, ócska vas, minden egyéb ócska fém, gyapot, len, kötött áru, bádog, konzerv­dobozok, vlaszk, stearin, parafin, glicerin, diófa, tölgyfa, kőrisfa, gránit, higany, am­móniak, szóda, rézszulfát, cserzőcikkek, fo­nalak, kötelek, olaj és papiros. Angol orvosok Szerbiában. (Szaloniki, április 29.) Tegnap egy angol szál­lítóhajó futott be a kikötőbe, amely mintegy száz angol orvost, nagyszámú férfi és női ápo­lót és rendkívül sok gyógy­szert és kötszert ho­zott. A szállítmány azonnal tovább indult Szer­bia felé. mmmmmmmmmm Most jelent meg a háborús irodalom leg­érdekesebb könyve!­­* NORMAN AN­GELL ROSSZ MEZLET Ara fűzve korona 1*60 Ara kötve korona 2'50 NÉPSZAVA-KÖNYVKERESKEDÉS Budapest, VII. ker., Erzsébet­ körút 35. szám t Ausztria-Magyarország hadiszállása. ii. Auffenberg és Dsnkl visszavonulása. —» Lemberg föladása. —­ A megoldott föl­adat. A Przemyslany-i ütközet kedvezőtlen ki-i menetelének láttára hadseregfőparancsnok-' Ságunknak első gondja kellett, hogy legyen, hogy a Brudermann- és Böhm-Ermolli-féle keleti csoportot ne tegye ki egy nyomasztó túlerő további támadásainak, hanem gyors és hathatós segítséget nyújtasson nekik. Ez csak úgy történhetett, ha Auflenberg hadse­regét győzelmes előnyomulásában megállít­ják és visszarendelik, hogy a veszedelmes ellenség oldalába törjön. Nem volt könnyű feladat, amelyet Auffen­­berg hadseregére róttak. Egy hadseregtöme­get, a mögötte fölvonuló kocsioszlopokkal egyetemben, amelyekre sokféle élet- és harci szükségletének födözésére szüksége van, nem lehet olyan könnyen megfordítani, mint egy keztyűt. De a mesterfogás sikerült. E hadsereg zöme, amely szeptember 1-én az északon levő ellenséggel még a győzelem pálmáiért küzdött, két nappal később dél­felé fordított arcvonallal Tomasovtól keletre a Ravaruskán át való előretörésre készen állott. Időközben azonban kiderült, hogy a nagy orosz áradat a Zlocovnál és Przemyslany-­ nál ellene emelt védgátakat, bár súlyos erő­áldozattal, de leküzdötte. Nem hömpölygött immár föltartóztathatatlan iramban nyugat felé, hanem részben lassan és elővigyázato­san dél felől, kelet, felől és északkelet felől tolódott Lemberg felé. Világos volt, hogy a legközelebbi jövő nem keleti csoportunk elleni főtámadást és az Auffenberg-seregnek oldaltámadással való beavatkozását fogja meghozni, hanem meg­fordítva, Auffenberg hadseregére heves küz­delem vár. Egyelőre azonban két előfeltételt kellett­ teljesíteni. A csapatoknak, habár rövid pi­henőt kellett adni és együtt, zárt tömegben kellett őket az oldalbatörés fontos felada­tára alkalmazni. Mind a kettő súlyos elha­tározást követelt: Lemberg föladását. Igaz, hogy ezzel az ellenség olcsó sikerhez jutott. De a várost körülvevő földművek közül egy egész hadsereget kellett volna el­helyezni. Lemberg éve elegendő volt ellensé­ges lovascsapatok elleni védekezésre, de ne­héz tüzérséggel szemben helyt nem állhatott. Ha az ellenség Lemberg elestét kikénysze­ríti, ezzel, az erkölcsi siker mellett, azon ka­tonai sikerre is szert tesz, hogy egy vár be­vételével dicsekedhetik. Mindenekfölött azonban az ott egybegyűlt csapatok pihenő nélkül harcokba sodortat­tak volna és a körülzáró ellenség lekötötte volna őket, amikor pedig minden emberre szükség volt a nyílt terepen vívandó ütkö­zetben. Ezért szeptember 2-án Lemberget kiürítettük. Az egész keleti csoport a Were­szyca mögé vonult vissza, amely a grodeki tavak láncolatán vonulva keresztül, pompás védelmi szakaszt nyújtott. Itt pihenésre lel­hettek a csapatok mindaddig, amíg az Auf­fenberg-hadseregnek az északnyugat felé vo­nuló ellenséggel való összeütközése új tet­tekre hívott. Ez a hadsereg Ravapiska felé nyomult, ahova szeptember 5-én érkezett Szeptember 9-én és 10-én nagy elkesere­déssel vívott harc folyt. Böhm-Ermolli és Boroevies hadseregei sikerrel-sikerre jutot­tak. Az északi szárny csaknem húsz kilo­méternyire haladt előre. Az Auffenberg­hadsereg mindeddig nemcsak hely­t állott a ki ellenséges támadásokkal szemben, hanem jobbszárnyával jelentékeny sikereket is vi­i­vott ki. A modern harc jellegével jár, hogy gyors és lesújtó döntések helyébe fáradalmas és mindenek fölött időt emésztő leküzdés lépett A visszavetett ellenség mindig újabb meg újabb hadállásokba képes helyezkedni és a tűzfegyverek nagy visszazúdító ereje mellett energikus ellenállást képes kifejteni. Hosz­szas harcokra és számos csapásra van szük­ség, amig az ellenállási erő összemorzsoló­dott és a teljes győzelem kivivatott. Csapa­taink a legjobb úton voltak e cél elérésére, de még némi időre volt szükség és ez az idő nem adatott meg nekik. Már azon elhatározás pillanatában, hogy a két hadsereg a Wereszycán törjön előre.

Next