Népszava, 1915. április (43. évfolyam, 155–183. sz.)

1915-04-01 / 155. szám

to pon, február 5-én például, hatszáztizenöt szerb katona betegedett meg kiütéses tífusz­,­­ban. Szerbia hadi készülődései. . (Graz, március 31.) Szalonikiből jelentik a "Grazer Tagespost" nak. Akinek alkalma volt a legutóbbi napokban látni, hogy a vas­úti kocsik százai mily nagymennyiségű hadi­anyagot szállítottak Szerbiának, mily hatal­mas idegen gőzösök ontották tartalmukat, amelyet a szövetségesek a szerb hadvezető­ség számára küldtek, az megértheti, hogy va­lóban nem a­ végsőig elgyöngült szerb nép az, amely a háborút és a kétségbeesett küzdel­met folytatni kívánja, hanem Szerbiát nagy pros­ektorai kényszerítik a végsőkig. Angol és francia gőzösök több száz tonna muníciót, számos ágyút, repülőgépeket, mo­torcsónakokat, lisztet, kőszenet, ruhákat, konzerveket, kötszereket és orvosszereket szállítottak. Repülőgépek bombázták Montenegrót. (Milano, március 31.) Skutanból jelentik a „Corriere della Sera"-nak. Hétfőn reggel há­rom osztrák-magyar repülőgép jelent meg Antivár­ fölött és busz bombát dobtak le a magasból. A dohánygyár erősen megsérült. Az aviatikusok innen Vir-Bazar felé folytat­ják útjukat, ahová nyolc bombát dobtak le, megrongálva a vasúti állomás épületét Albánia a szerbek ellen.­ ­Konstantinápoly, március 31.) Albániából érkező hírek szerint Esszad basat úgy a ke­resztény, mint a mohamedán lakosság gyű­löli. Befolyása az albán népre teljesen meg­szűnt. Mindenki meg van győződve arról, hogy a hasa­­szerb zsoldban áll és a legna­gyobb ellensége az albánok szabadságának. Az összes albánok Törökország és a közép­európai hatalmak oldalán állanak. Az Ausz­tria-Magyarországgal és Németországgal ba­rátságos lábon lévő albánok feje Adu bég, volt török lovasőrnagy, aki Wied herceg tá­vozása után előbb a durazzói csendőrök pa­rancsnoka­ volt, később pedig Albánia ösz­szes csendőrségének feje lett. Az Esszad basa elleni felkelés megszervezője Acsil bég volt és mindenki tudja, hogy a bégnek az a tö­rekvése, hogy egy komoly vállalkozásban egyesítve az összes albánokat, Szerbia ellen vezesse őket. Románia semleges. (London, március 31.) A Reuter-ügynökség egyik tudósítója beszélgetést folytatott a Londonba visszatért román követtel, aki ki­jelentette, hogy Románia megmarad előbbi álláspontján és elhatározta, hogy becsülete­sen teljesíti kötelességét és meg fogja védel­mezni nemzeti érdekeit. A követ azt is mon­dotta, hogy Románia egész lakossága egy, vé­­leményen van. (Az 1905. évi választójogi harc évfordulója.) Irta Buchinger Manó. Ára 6 fillér. Kapstaté­s Népszava­künyvfenesküdésban, Vit, Erzsébet-körut 35 és könyvárusk­áinknál NÉPSZAVA ­ A „leírta" hadihajó harca is elsülyedése. Az első hiteles, részletes tudósítás. A „Zenta" osztrák-magyar hadihajó 1914 augusztus 16-án történt elsülyedéséről a sajtóhadiszállásról most először jelentik a veszteség részletes és izgalmas történetét. A múlt év augusztus 13-án vette át Pach­ner Pál fregattkapitány a „Zenta" hadihajó parancsnokságát­ A „Zenta" hadihajó a múlt év augusztus 16-án hajnali 4 órakor hagyta el a cattaroi öböl horgonyzó helyét, hogy a Banfilli Egon korvetkapitány parancsnok­sága alatt álló „Uhlan" torpedónaszáddal egyetemben a montenegrói partvidéket blo­kk­ozza. Szélcsöndes, tiszta szemhatárú idő­járás uralkodott, délnyugat felől a tenger gyengén fodrozott. A hajó harcra kész ál­lapotban volt és az összes kazánok fűtve vol­tak olyképen, hogy a hajó legrövidebb időn belül maximális sebességét fejthette ki. A két hajó a Volovica és Menders földnyelvek között cirkált mintegy öt tengeri mérföld­nyire a parttól. Időközben az „Uhlan" a „Zen­tá"-tól délre körülbelül egy tengeri mérföld­nyire tartotta magát, amikor 7 óra 45 perc­kor délnyugati irányból füstoszlopokat vet­tek észre, amelyek gyorsan közeledtek. Az „Uhlan" ugyanebben az időben hasonló észleleteket tett és ezért a legnagyobb sebes­séggel a „Zentá"-hoz sietett, hogy észleletei­ről jelentést tegyen. A „Zenta", amely eddig délkeleti irányban haladt, északnyugat felé­ fordult és mind a két hajó teljes gőzerővel a cattaroi öböl bejárata felé tartott. Eközben az „Uhlan”-t, amely a „Zentá"-nak a­ part felé néző oldalán haladt, ez utóbbi födözte. Kevéssel ezután nyugat-északnyugati irányból is számos füstoszlop fü­dt föl, ame­lyeknek gyors közeledtével hajóink hama­rosan észrevették, hogy e füstoszlopok a 17—­18 nagy hajóból álló francia, flottától származnak. "Danton" típusú csatahajók és páncélos cirkálók voltak, amelyeket nagyobb torpedóflotilla kísért. Hegyes, lépcsőzetes vo­nalban a legnagyobb gyorsasággal olyképen kormányozták a két hajónktól és a még mint­egy harminc tengeri mérföldnyire fekvő cat­taroi öbölbejárat közé, hogy a mieink elől a visszavonulást a kikötőbe elzárják. Dacára annak, hogy az ellenséges flotta igen intenzív módon zavarta a szikratávíró összeköttetést, a­ „Zentá"-nak mégis sikerült dróttalan távirón megfigyeléseit eljuttatni a cattaroi öbölbe. Az utolsó távirat így szó­lott: — 12 ellenséges hajó üldözi a „Zentát", TA tüzet megnyitottuk! Tizenkét csatahajó gyűrűjében. E kritikus helyzetben a­ „Zenta" parancs­noka azt a parancsot adta az „Uhla­n"-nak, hogi" jelentékeny, nagyobb gyorsaságát fel­használva, igyekezzék a fenyegető körül­zárás elől elmenekülni. A sokkal kisebb gyorsaságú „Zenta" részére már lehetetlen­ség volt az ellenséges hajók vonalának át­törése. A hajó parancsnoka azért elhatá­rozta, hogy közelebb húzódik a partvidék­hez és harcolva hajózik a cattaroi öböl felé. Amennyiben nem sikerülne a kikötőt elér­nie, úgy hajóját önként elsülyeszti. A hajó azonban teljes megsemmisüléséig ellentál­lást fog kifejteni. Időközben a 20 tengeri mérföldnyi se­bességnél gyorsabban haladó ellenséges flotta 10—12.000 méternyire közelítette meg a „Zentá"-t és a ha­jóoszlop végén először dél­nyugati irányból észrevett hajók csatlakoz­tak a flotta zöméhez, amikor az ellenség két lövést tett, amelyek tekintettel arra, hogy lecsapódás nem volt észlelhető, megadásra való fölszólításnak voltak tekinthetők. v­á­laszképen a „Zenta" parancsnoka annak je­­léül, hogy fölveszi az egyenlőtlen harcot, a főárbócra fölvonatta a cs. és kir. hadilobo­­­gót, a hajó végére pedig kitüzette a selyem díszlobogót, mire három-négy csatahajó leg­súlyosabb kaliberű ágyúit a „Zenta'' felé irányítva, megkezdette a belövést. Az első kettős lövés túlhosszú, a második túl rövid volt. Azután össztűz következett, amely közvetlenül a hajó mellé vágott és a hajó előrészét, valamint a hajóhidat vízhullám­mal árasztotta el. Amidőn a távolság mint­egy 10.000 méternyire csökkent, a „Zenta” parancsnoka elrendelte, hogy a 12 centimé­teres ütegek kezdjék meg a tüzelést. Az első sortűz, amelyet a „Zenta" leadott, rövid volt, a többi talált. Időközben körülbelül 9 óra lett, amikor egy, a gépházban fölrobbant ellenséges grá­nát, amelynek szilánkjai Rotter Frigyes gép­üzemmestert úgyszólván a teljes ottlévő gé­pészszemélyzettel együtt, megölték, a jobbol­dali gőz fővezetékét átszakította és üzemen kívül helyezvén mindkét gépet, a hajót akciót képtelenné tette. A „Zenta" most már mozdulatlan céltáb­­lát nyújtott az ellenségnek. Az útnak legutóbb megtett részét a hajó parancsnoka arra hasz­­nálta föl, hogy hajójával úgy forduljon, hogy a baloldali ütegnek kedvező kilövést adjon és hogy híven haditengerészetünk hagyomá-* nyaihoz, a fegyverek becsületéért folyó har­cot a végsőig folytassa. A parancsnok egy­* úttal elrendelte, hogy a hajókazánok alatt a tüzet oltsák el és a biztonsági szelepeket nyiss­­ák ki. Dacára annak, hogy a hajót a gépházból az összes kürtőkön át nagy erővel feltörő füst forró gőzfelhőbe burkolta, a legénység, a tisztek, zászlósok és tengerészkatonák bá­tor példá­ját követve, kitartott ra helyén és dacára annak, hogy csak igen kevés reménye volt arra, hogy a kis kaliberű ágyukkal a súlyos páncélzatú ellenséggel szemben ered­ményt érjenek el, a tüzelést szakadatlanul folytatta. A további ellenséges találatok tüzet okoz­tak a fedélzeten és az ütegben, ugy hogy a hajó hátsó része és a hajóhíd között az össze­köttetés lassanként lehetetlenné vált. Dacára Leonhardi Ferenc báró sorhajóhadnagy rész­ü­lettiszt önfeláldozásának, lehetetlen volt el-­ oltani a tüzet, mert a szivattyúk fölmondták a­ szolgálatot, vezetékeik épp úgy szét lévén rongálva, mint a hajó villámvilágítási te­lepe. Egy lövés az elülső kazánházba csapott le, vízbeömlést okozott és leszakította a gépi ügyelő segédnek mindkét lábát. Elestében még azt kiáltotta: — Éljen Ausztria ! Az ellenséges tüzelés hatása az összes ágyu­kat, egynek híján, leszerelte. Ezt az ágyút egészen addig a percig, amig a hajót el kel­­­lett hagyni. Homayr Albert sorhajóhadnagy tüzértiszt maga szolgálta ki, minthogy az ágyú egész legénysége harcképtelenné vált. 1915 április 1. A „Zenta" elsülyed. A „Zenta" összesen 120-nál több lövést tett A hajó fedélzeteit hatották és sebesültek bo­rították. A sebesülteket nem lehetett segít­ségben részesíteni, minthogy az ellenség tü­­­zelése elpusztította a kö­fözőhelyiséget, a kór­­házat, valamint a felső fedélzeten kötözőhe­­­lyiségnek berendezett radiokabint. Legin­kább a hajó előrészét lőtték össze, a hajóhíd egy része romokban hevert A hajó közepén az ütegbe, a fűtők mosdóhelyiségébe és a kézi kormány helyiségébe az ágyúgolyók hatal­mas lékeket szaggattak. Sértetlenek csak a hátsó fedélzet egy része, az árbocok, a hajó kéményei és a lobogó maradtak. A hajó a vízvonalon ért lövés következté­ben szemlátomást sülyedni kezdett. A titkos aktákat külön sülyesztették a tengerbe és a parancsnok parancsot adott, hogy a legény

Next