Népszava, 1915. május (43. évfolyam, 184–213. sz.)

1915-05-01 / 184. szám

A pusztaháza-szállnoki csata.­­ — A Népszava haditudósítójától. — Sajtóhadiszállás, április 18. (A sajtóhadiszállás engedelmével.) Pusztaháza és Szállnok két kis kárpátalji falu. Meredek hegyhátakon, szédítően mély völgyekben sorakoznak egymás mellett a kis falusi házak, amelyeknek lakói elmenekültek, persze, mert a két falu között a világháború­nak egyik igen véres csatája zajlott le. Ápri­lis 5-én, húsvét hétfőjén ment végbe a puszta­háza-szállnoki csata. Egy gyalogezred kato­nái — debreceni és bihari fiuk — meglehető­sen erős állásokban tartották magukat, de­­április 4-ről 5-ikére virradó éjszakán az orosz tüzérség rendkívül heves ágyútűzzel árasz­totta el a mi gyalogsági állásainkat. A debre­ceni és bihari katonák állták a tüzet, de haj­­­nalban túlnyomóan nagy orosz erők rohamot intéztek a mi ágyútű­ztől meggyöngült lövész­árkaink ellen, öldöklő szuronyharc követke­zett. A magyar katonák halált megvető el­szántsággal küzdöttek, de végre is győzött a túlerő. Az oroszok elfoglalták az osztrák­magyar hadállásokat és a mi csapataink kénytelenek voltak visszavonulni. Ebben az öldöklő harcban esett el csapatai élén Spies ezredes is, aki egy golyótól találva, tovább küzdött, míg egy, másik golyó átfúrta a szí­vét és megölte. Ha az osztrák-magyar csapatok az oroszok kezén hagyják az elfoglalt állásokat és foly­tatják a visszavonulást, akkor az a veszede­lem állott volna elő, hogy az oroszok elérik látható céljukat: elvágják a Homonna felé vezető utat. Ezt a nagy stratégiai jelentőségű előrenyomulást mindenáron meg kellett aka­dályozni és ezért az egész itteni brigád fölött parancsnokló Pacor ezredes kiadta a paran­csot, hogy az összes tartalékok harcbavetésé­vel ki kell verni az oroszokat elfoglalt állá­sainkból. Pacor ezredes a tartalékokat a szár­nyakba rendelte és míg középen a nehéz tü­zérség indított gyilkos tüzelést az előrenyo­mult oroszok ellen, két oldalról a gyalogság fogta gépfegyver és puskatűz alá őket. Külö­nösen baloldalról volt ellenállhatatlanul he­ves a mi támadásunk. A harc rendkívül el­keseredetten dühöngött. Az orosz csapatok, a 47-es és 48-as gyalogezred elsőrangú legény­sége elszántan védekezett. Három oldalról irtotta őket a tűz, gránát, srapnel és puska­golyó, egyszerre zúdult rájuk tömegesen, hul­lottak az emberek, de az oroszok nem akartak engedni. Április ötödikének kora hajnalától estig szakadatlanul tartott az irtózatos tusa. Közben a magyar katonák egyre közelebb hatoltak az oroszokhoz, a gránát, srapnel és golyózápor egyre hevesebb lett, az egész kör­nyék tűzvonalban állott, ugy hogy menekülni is szinte lehetetlen volt. Az oroszoknak két sors között kellett választaniok: halál vagy megadás. Ebben a szörnyű helyzetben orosz katonák föltartott kezekkel és fehér zászlók­kal és zsebkendőkkel rohantak a magyar ka­tonák felé. Kétségbeesetten könyörögtek, in­tegettek, hogy megadják magukat. Voltak olyan pontjai a harcvonalnak, ahol a hallat­lanul vakmerő debreceni és bihari katonák előretörtek az előbb elhagyott és most a mi részünkről ostromolt lövészárkokig, oda be­hatoltak és szuronnyal döfték le vagy ker­­­gették ki onnan az oroszokat. A rettentő erejű támadásnak késő dél­utánra meg lett a kellő eredménye: csapa­taink az oroszokat kiverték valamennyi állásukból és visszafoglalták korábbi had­állásaikat, amivel az oroszoknak Minye­jvágás felé tervezett előretörését és ezzel a Homonna felé­ vezető út átvágását megaka­dályozták. A csatatér képe közvetlenül a harc után borzalmas volt. Halottak és sebesültek tö­megesen, Mlnokban feküdtek egymáson. A pusztaháza-szállnoki csata ezer halott­jába és nehéz sebesültjébe került az oroszok­nak. Ezenkívül ezer sebesületlen orosz ke­rült ezen a napon csapataink kezébe. Ezer katona és négy orosz törzstiszt került fog­ságba. A foglyok beszélték, hogy olyan irtózatos erejű tüzelésben, mint ez, az egész háború során nem volt részük. Borzalmas volt az, ahogy három oldalról zuhogott rá­juk a gránát, a srapnel és a puskagolyó. Azt hitték, hogy valamennyien ott pusztul­nak. Két elfogott orosz tiszt, akiket Pacor ezredes elé vezettek, elmondották és becsület­szavukkal erősítették az ezredesnek, hogy a rettentő tűz hatása alatt megrémült orosz katonáik őket erőszakkal kivonszolták fedö­zékeikből és kényszerítették őket rá, hogy a legénységgel együtt ők is adják meg magu­kat. A két orosz tiszt könyörögve kérte Pacor ezredest, hogy igazoló írást adjon nekik arról, hogy a saját közkatonáik hur­colták őket fogságba és saját embereik kény­szerítették őket erőszakkal arra, hogy meg­adják magukat. Az ezredes igazoló okmá­­nyára — mondották a fogoly orosz tisztek — nekik nagyon nagy szükségük van, mert különben a haditörvényszék szigorúan ítél fölöttük. Pacor ezredes kijelentette, hogy a kért igazoló írást csak akkor állíthatja ki, ha a tisztek előadását a kihallgatandó orosz legénység — mint a tényeknek megfelelőt igazolja. Pacor ezredes előadása szerint a puszta­­háza-szállnoki csatában a magyar katonák minden képzeletet fölülmúló bátorságot ta­rtósítottak. Göndör Ferenc. és ki tehet 5afc©Sía«BS a Ssaf©my* tartozóit. .A hivatalos lap pénteki száma közli az új moratóriumi (hatodik) és az új eljárási (ne­gyedik) rendeletet. Nagyjában fönmaradnak a mostani rendelkezések, ami fontosabb vál­tozás történt, az a lakók, tehát leginkább a hadbavonultak itthonmaradt családjai ellen irányul. A bíróság mostani gyakorlata sze­rint ugyanis — mint­ ezt bőven megírtuk — még ha ítélettel kötelezték is a hadbavonul­tat, illetőleg családját a lakás elhagyására, nem lehetett kilakoltatni, mert a kilakoltatás olyan kielégítési, végrehajtási cselekmény, amely túlmegy a biztosítási intézkedés hatá­rán és így katonai szolgálatot teljesítő egyén­nel szemben nem foganatosítható. A bíróság hivatalból meg is semmisítette az ilyen kila­koltatást. Az új rendelet 9. §-a ezt a bírói gyakorlatot megszünteti, mert­ azt mondja, hogy ezt a §-t (t. i., amely a biztosításon túl­menő végrehajtást nem enged) nem lehet al­kalmazni bérelt lakás, más helyiség vagy te­rület átadására vagy visszabocsátására irá­nyuló végrehajtásra. A lakásbérletre vonatkozó rendelkezések így hangzanak: 8. Lakás, más helyiség vagy terület bérle­tére vonatkozó bírói fölmondást, ha a fölmon­dást szenvedő fél katonai szolgálatot teljesített vagy azzal egy tekintet alá esik, magának az ily egyénnek, ha pedig az ily egyén a lakásban nem található, a­ bérlemény helyén talált föl­vagy lem­enő ágbeli rokonának, testvérének, házastársának, a bérlet tárgyát tevő ingatlana kezelőjének, üzletében talált kereskedelmi meg­hatalmazottjának vagy üzletvezetőjének, ha pedig ilyen személy a bérlemény helyén vagy az üzletben nincs, a bíróságtól kinevezett nem­gondnoknak kell kézbesíteni. Ugyanígy kell kézbesíteni lakás, más helyiség vagy­ terület átadására vagy visszabocsátására indított per­ben hozott bírói határozatot is az ilyen meg­határozott egyénnek. A bírói fölmondást kézbesíteni lehet továbbá olyan egyénnek, is, aki a fönnálló jogszabályok szerint fölmondás elfogadására jogosítva van. Ügygondnokul ügyvédet vagy olyan személyt kell kinevezni, aki az illető személyt mint meg­hatalmazott képviselheti. 1915 május 5. NÉPSZAVA bvJOTMUI UKWJM 6 Bérleti viszony fönnállásának vagy megszün­tetésének kimondására irányuló eljárást, ide­értve a vöröst eljárást is, a jelen rendelet alap­ján nem lehet fölfüggeszteni. Ezt a szakaszt megfelelően a bírói fölhívásra is alkalmazni kell. A hatodik moratóriumi rendelet 17. §-ában a katonai szolgálatot teljesítő vagy azokkal egy tekintet alá eső egyénekre a bérlet f­el­mon­dása tekintetében megállapított korlátozások az említett, személy házastársával, mint egye­temleges bérlőtárssal szemben is hatályosak. 9. A katonai szolgálatot, teljesítő vagy ilyen tekintet alá eső egyén ellen, ha­ e rendelet életbelépésekor már katonai szolgálatot telje­sít, e rendelet életbelépésétől csakis oly végre­hajtási cselekményeket lehet foganatosítani, amelyek a követelés biztosítására szolgálnak , de szoros zárt és átszállítást foganatosítani", vagy a végrehajtást, szenvedőtől a lefoglalt dolog birtokát bármi más módon elvonni nem lehet. Ha a­ végrehajtás már folyamatban van, a bíróság a biztosításon túlmenő végrehajtási lépéseket — hivatalból is — fölfüggeszteni köteles. Feleség, föl- vagy lemenő ágbeli rokon és törvénytelen gyermek javára megállapított tartás, továbbá a szolgálati szerződésből — ide­értve a mezőgazdasági és ipari munkaviszonyt is — eredő követelés kielégítésére, úgyszintén bérelt lakás, más helyiség vagy terület átadá­sára vagy visszabocsátására irányuló végre­hajtásra ezt a szakaszt nem lehet alkalmazni. Az orego- kormányy? me­gf­ostálta a kér­dötteket. Az angol kormány, mint a „Times" írja, különös módon viselkedik azzal a nemzetközi nőkongresszussal szemben, amely Hágában április 27-én nyílt meg. Az történt ugyanis, hogy az angol kormány a kongresszusra ké-­­szülő nők számát korlátozta- Száznyolcvanan akartak résztvenni a kongresszuson, azonban csak huszonnégyen kaptak útlevelet, mert­ nyilván úgy gondolkozik az angol kormány, hogy száznyolcvan főnyi női csapat már an­gol tömegtüntetés lenne a béke mellett, míg huszonnégy nőre ráfoghatja, hogy ennek a sds excentrikus társaságnak semmi kapcso­lata sincs a nép érzésével és fölfogásával. És még különösebb, hogy a kormány maga­ válo­gatja ki, hogy mely küldötteket bocsát el Há­gába. A belügyminiszter jelölte ki azokat a nőket, akik útlevelet kapnak. A kongresszus első napjáról ezt a tudósí­­­tást adjuk: A hágai állatkertben április 27-én nyílt meg az­ első nemzetközi nőkongresszus, amelynek célja: tiltakozás a háború ellen. Legalább két­ezer nő jelent meg a kongresszuson. Dr. Aletta Jacobs asszony elnökölt. A kongresszus, mon­dotta, nem békekongresszus, hanem nemzetközi nőgyűlés, amelynek arról kell tanácskozni, hogy miképen akadályozzuk meg a­ háborúkat. Ezt csak a nők szavazójogától (!) várhatjuk. A következő szónokok is mind ezt hangsúlyozták, úgy hogy az úgynevezett békekongresszus át­alakult a női szavazójogért tartott nemzetközi tüntetéssé. A világ valamennyi nőinek össze­tartozandóságáról és a háborúban való közös szenvedéseikről teljes egyhangúsággal nyilat­koztak. Anita Augsburg az emberiességről és a nemzetek közötti gyűlölet megszüntetéséről beszélt Utána Tubkjerk asszony beszélt Dániá­ból, majd miss Cartney mondotta el, hogy száz­nyolcvan angol nő akart résztvenni, de a hajó­zás megszüntetése miatt csak ketten érkeztek ide és még húszat várnak. (Úgy látszik, a valódi okot nem mondta el.) Támadta a sajtót, amely gyűlöletet szít. Az angol nők nem gyűlölik a németeket, sőt rokonszenvet éreznek a német nők iránt és üdvözletüket küldik nekik. Ola Miesa (Bécs) nagy tetszés mellett hangsúlyozta, hogy az ő hazája csak olyan előnyöket kíván, amelyek más népnek nem ártanak. { Í'ií '.í­r és n­ííVi szintet olvastak föl, kD­.vita K­ri­ejica tábornok nővérének leve­lét A kongresszus, három napig tart.

Next