Népszava, 1915. július (43. évfolyam, 244–274. sz.)

1915-07-09 / 252. szám

1915 július 8. NÉPSZAVA 95 toborzást, mert a semlegesség megsértésének tartja azt egy vonatot, amelyen 147 mon­tenegrói volt, emiatt Portland­ban (Oregon) föltartóztattak. Esszad basa az olasz királynál. [Genf, július 8.) Svájci lapok közlik, hogy a négyes antant az albán kérdésben nem küldött ultimátumot Szerbiának és Montenegrónak, mint egyes hírforrások közölték, hanem csu­pán intő jegyzéket küldött, amelyben figyel­mezteti őket a londoni szerződésben vállalt kö­telezettségeikre. Ezzel összefüggésben jelentik, hogy Esszad basát az olasz király tegnap a főhadiszálláson hosszabb kihallgatáson fogadta. (Scheveningen, július 8.) Az albán­ kérdés a négyes szövetségben állandó vita és meghason­lás tárgya. Oroszország megtagadja a részt­vételt Olaszország diplomáciai akciójában Szer­bia és Montenegró ellen. Gyilkossággal vádolt pártvezér. (Szófia, Julius S.) Gatev volt a miniszter a „Kambana" egyik számában szenzációs leleple­zést közöl Genadievről. Azt állítja, hogy volt pártvezére, Genadiev dr. volt az, aki Petkov miniszterelnököt 1907-ben meggyilkoltatta és akinek a keze a kaszinói merényletben is benne volt. Fölszólítja a haditörvényszéket, hogy szabadítsa meg az országot ettől a ve­szedelmes embertől. Bulgária kérdései. (Kopenhága, július 8.) Párisból táviratozzák. Az antant tudvalevően ajánlatot tett Bulgá­riának, hogy hagyjon föl a semlegességgel és csatlakozzék melléje. A bolgár kormány most nyújtotta át az antant követeinek Bulgária ellen javaslatait. A jegyzékben a bolgár kor­mány azt kérdi, minő kárpótlást ajánlottak föl Szerbiának a hatalmak Macedóniáért, amely Bulgáriát fogja illetni, miből áll a Bul­gáriának szánt terület; minő biztosítékokat nyújt Szerbia a maga ígéreteinek a teljesíté­sére; Dobrudzsa mely részét kapja Bulgária Romániától; minő kompenzációkat ígértek Görögországnak Kavala elvételéért; mekkora lesz Kavala „Hinterland"-ja? Végül az a kérdés foglaltatik Bulgária jegy­zékében, minő alapelvek szerint fognak az antant-hatalmak eljárni a meghódított terüle­tek fölosztásánál. Görögország is megszállott albán terü­leteket. (Athén, július 8.) A „N. T. H."-nak táviratoz­zák. Az „Acropolis" és a „Nea Imera" egy­értelmű jelentése szerint Görögország az 1913. évben kötött szerb-görög szerződés­­pontozatai­nak értelmében a múlt hét folyamán megszál­lotta a Malik-folyó vidékét és az oh­ridai tó partjait. f . A szövetségesek kudarca. — Rettenetes­­veszteségek. Az antant dardanellai akciójának ku­darcát állapítja meg a­­Wolff- ügynökség­nek egy angol hivatalos jelentéshez fűzött megjegyzése. Az angol jelentés általános török támadásról számol be, amely állító­lag teljesen meghiusult. Ha el is fogadnák, hogy a török támadás balsikerrel végző­dött,­­maga az a tény, hogy a szövetsége­sek nagy offenzívájuk során a törökök álta­lános támadásba mehettek át: az angol­francia csapatok majdnem egy hónapos offenzívájának kudarcát jelenti. A Dardanella-fronton egyébként újabb­, jelentős esemény nem történt. A legutóbbi harcokban a szövetségesek oly nagy vesz­teségeket szenvedtek, hogy amíg jelente­­ tt „Times" a Dardanella-akció fogyatékossá­gairól (London, július 8.) Hamilton tábornok je­lentésével kapcsolatban, amely a Dardanel­lákban való harcokról szól és ismerteti a má­jus 4-én történt eseményeket és a Gallipoli­félszigeten való partraszállás nehézségeit, a­ „Times" vezércikkében ezt írja: Nagyon ért­hető, hogy ezt a jelentést miért nem közölték hamarabb és miért tartották a közönséget öt hónapon keresztül homályban. A lap kriti­zálja a jelentés egy részének szándékos ho­mályosságát és ezt mondja: Nyíltan meg kel­lett volna mondani, hogy márciusban a hadi­anyagszállítások oly hiányosan voltak előké­szítve, hogy azokat Alexandriába kellett vinni és ott teljesen megismételni a berakodást. A szárazföldön és tengeren való kombinált tá­madás akkor lehetetlen volt, mert a tengeren­túli szállításokban való gyakorlottság ellenére a szállítmányokat hibásan bocsátották útnak. A katonai támadásnak ezért kellett április­ban kezdődnie, amikor már a törököknek és németeknek elég idejük volt arra, hogy a fél­szigetből egy nagyobb és változatosabb Gib­raltárt csináljanak. A lap magasztalja a csapatok bátorságát és harckészségét, amellyel a Gallipoli-félszigeten való partraszállást lehetővé tették, megálla­pítja azonban, hogy áprilisban nem volt hatá­sos összműködés a flotta és a hadsereg között. A közönséget ma inkább, mint valaha, zavarba A csatatér. * A francia harctérről írta: Gustav Hellström. I. Reggel hat óra felé szétszakadt a köd. Meleg napunk lesz. Fölöttünk kétfedelű Fahrm­ann-gépek raj­zanak. Hegyes szögben röpülnek, mint a vándormadarak, hogy aztán hirtelen egye­nes vonalba fejlődjenek. Az erdő fölött egy­­megkötött léggömb lebeg, mint valami óriási frankfurti virsli. Mindenfelé katonák. Az ablakoknál asz­szonyokkal csevegnek. A parasztházak ud­varán öltözködnek, az udvar tele van lóval. A kútnál mossák­­fehérneműiket és csodál­kozva néznek reánk. Hogy kerülnek ide civi­lek? De csakhamar kitalálják, lekapják a sapkájukat, meglóbálják és hangosan kiált­ják: Vive la Presse! (Éljen a sajtó!) A trónoszlopok útját ökörcsordák akaszt­ják meg. Itt jön valami 300 főnyi csorda, ka­tonák hajtják, a hagyományos ökörhajcsár­blúzban. Az oszlop mögött halad a parancs­nok, egy hadnagy, nagyon melancholikusan. Gondolom miért olyan melancholikus. Ha ép bőrrel hazatér a harcból és erre nyilván­valóan a legnagyobb kilátása van, mit me­séljen gyermekeinek, ha kíváncsian hőstettei iránt érdeklődnek! Mondja-e azt, hogy min­dig csak messziről hallotta az ágyudörgést és hogy a világháborúban... ökörhajcsár volt. Az országútról egy erdei útra térünk. Az­után több mint száz méter magas dombra megyünk. Ott vár reánk már néhány, tiszt, akik tovább vezetnek. A tisztek kártyáznak. Mutogatnak nyugat, kelet és észak felé, mi integetünk, valóban csodaszép. Az ezredes mosolyog, hallgat egy darabig, azután így szól: — Uraim, nem valami nagyon szép ott lent. Ott a csatatér. , Távcsővel nézzük a vidéket, de nem lát­­tunk semmit, mint szántóföldet és rétet és két folyó kanyarodását és erdős magasla­tokat. — Nem tűnik önnek föl valami ezen a vidéken? — kérdi az ezredes, de már nem nevet. Talál-e ,csak egyetlen élőlényt a ma­darakon kívül? Nem, egyáltalán nem találunk, r A 'táj halott. r— Nem is sejtik­ önök, uraim, — folytatja az ezredes, — hogy hány csapat fekszik ott önök alaatt. Kétszázezer ember, száz­­zázezer mindegyik részről. Azután a térképen mutogatja az állásokat. Itt balra tőlünk a francia ütegek, ott lenn a lövészárkok. És ott fönt a német ütegek. keny pótlást nem kapnak, nem igen foly­tathatják a támadások sorozatát. * * Angol jelentés „meghiusult" török támadásról. (London, július 8. — „M. T. I.") Hivatalos távirat jelenti a Dardanellákból: A törökök július 5-én­­reggel a déli szektorban oly heves tüzelést kezdtek, amilyen eddig még nem történt. Erre általános támadás következett, némely ponton rendkívüli hevességgel, de a támadás teljesen meghiúsult. Veszteségeink jelentéktelenek voltak és frontunkra hatás nélkül maradtak. A törökök vesztesége nagyon súlyos. Ehhez a Wolff-ügynökség a következőket jegyzi meg: A Dardanella-vállalkozás ku­darcának, valamint a szövetségesek rengeteg emberveszteségének tényét (aznapi török hi­vatalos jelentésekben egyéb sikerek között egy nagy francia szállító gőzös elsü­lyeszté­séről is szó van) még a legszebb angol hiva­talos táviratok sem tudják eltüntetni. (London, július 8.) Hivatalos távirat je­lenti folytatólag a Dardanellák-melléki har­cokról e hó 5-éről. A déli szektorban a tö­rökök az egész éjszakán át nehéz ágyukkal tüzeltek az egész vonalon s azután erős tá­madást kezdtek, amely különösen arra a pontra irányult, ahol az angol tengerészeti divízió csatlakozik a francia vonalhoz. Itt ötven török megvetette lábát futóárkaink­ban, de csapataink ellentámadása kivetette őket a futóárkokból. A jobbszárnyon egy másik támadást puska- és géppuska-tűzzel megállítottuk­. A balszárny­n is több táma­­dást intéztek, de tüzérségünk ezeket meg­hiúsította. A tüzelés csak délelőtt 11 óra táj­ban ért véget, majd ismét élénkebb lett. (A Wolff-ügynökség megjegyzése: Az ugyanaz napról keltezett török hivatalos jelentés az angolokra nézve nem hangzik ilyen ked­vezően.) A­ szövetségesek rettenetes veszteségei. (Athén, július 8.) Az utolsó két hét alatt a Dardanelláknál rettenetes veszteségei vol­tak az antantnak. Június 15-től 30-ig csu­pán Málta-szigetére 9000 angol és francia sebesült érkezett a kórházhajókon a Dar­danelláktól, Máltán pedig annyira zsú­folva van minden kórház, középület és ma­gánház, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudnak már több beteget elhelyezni. Ezért sokat Egyiptomba szállítottak, ejtik e hadi vállalkozás politikai előkészítésé­nek hiányosságai. A cikk kijelenti ezután: Mi csak az elkövetett hibák legkirívóbbjait emel­jük ki és nem beszélünk még nagyobb hibákról, amelyek a 11-ik órában mlég jóvátehetők. A kö­zönség joggal követelheti, hogy tudomására jusson, melyek azok a mentségek az elkövetett alapvető hibákkal szemben, amikor azt hitték, hogy a tengerszorosokat katonai segítség nél­kül le lehet foglalni. Lord Hamilton jelentésé­nek olvasása meggyőz mindenkit abban, hogy a szövetségesek végül elérik céljukat. (A Wolff-ügynökség megjegyzése: Hogy a „Times" a táviratból éppen ezt a meggyőző­dést meríti, némileg meglepő.) A Perzsa-öbölben elsü­lyedt egy angol kórházhajó. (­Rotterdam, július 8. — Courterbureau Haag.) A „Bengale" nevű­ angol kórházhajó a Perzsa-öbölben elsü­lyedt. A hajóról min­denkit sikerült megmenteni.

Next