Népszava, 1915. augusztus (43. évfolyam, 275–305. sz.)

1915-08-31 / 305. szám

374 ahhoz, hogy az országban szunnyadó termé­szeti erőket életre keltse. Ezért maradtak el mostanig a talajjavítás munkálatai, melyek ezreknek adtak foglalkozást és nagy kiterje­désű mocsaras, ingoványos földekből termé­keny vidéket varázsoltak volna elő. A mező­gazdaság ahelyett, hogy ebben az évben kü­lönösen intenzíven űzték volna, nagyon le­hanyatlott. Az Umanitária ismételten javas­latokat tett a mezőgazdasági termelés foko­zására. De a gazdálkodók a javaslatokat csak annyiban vették figyelembe, amennyiben nagy munkabérmegtakarítással jártak. Az Umanitaria legutóbbi lapja jelenti, hogy például egymagában Brescia tartományban a hatezer bevonult mezőgazdasági munkás helyett most mindössze hatszáz dolgozik. Érthető, hogy ily körülmények között a társaság a határokon túl keres segítséget. Sikerült is az állami kivándorló hivatal tá­mogatásával az európai háború óta szigo­rúan föntartott kivándorló tilalmat bizonyos mértékben enyhítenie. Most már szabad az olasz munkásoknak legalább a szövetséges államokban munkát keresniök. Franciaor­szágba kiment egy bizottság az ottani munka- és pénzviszonyok tanulmányozá­sára, azonban csalódva tért vissza és a ki­vándorlást nem tanácsolta. Alkalmi vétel, mig a készlet tarth­ TIPR­A­Y JÁNOS: MAGYAR-NÉMET NÉMET-MAGYAR SZÓTÁR kötve ára 6 korona helyett fe­l 50 f. Kapható a Népszava-könyvkereskedés­ben, Budapest, VII., Erzsébet-körut 35, valamint az összes lapárusítóinknál. NÉPSZAVA 1915 augusztus 27. UTOLSÓ HÍREK * * # A fölényes Németország. * Anglia már fél a hadik­árpótlástól. (Berlin, augusztus 30.) A „Nordd. Alg. Ztg." Anglia és a hadikárpótlás címmel ezt írja: A birodalmi kincstári hivatal államtit­kára e hó­­20-iki birodalmi gyűlési beszédé­ben azt jelentette ki, hogy győzelmes béké­nél nem szabad megfeledkezni a hadiköltség kérdéséről. A milliárdok ólomsúlyát visel­ték a háború fölidézői, ők viseljék azt év­tizedeken keresztül, nem mi. E szavak az angol sajtóban nagy visszatetszést keltettek. A „Westminster Gazette" Helferich beszédét az elképzelhető legegyügyű­bb megfélemlí­tési kísérletnek nevezi. Ama terv bevallása, hogy a megvert szövetségeseknek hadikár­pótlást, avagy, mint az angol sajtó mondja, h­űsbéri adót kelljen fizetnie, elmebetegséggel határos. Greyt is annyira hatalmába ejti Helferich kijelentése, hogy a birodalmi kan­cellár beszédére adott válaszának végén az­zal akarja bizonyítani, hogy Németország világuralomra törekszik. Ily körülmények között nem lehet békét kötni, amely más nép­nek is, mint a németeknek, az életet elvisel­hetővé tenné. Az angol külügyminiszter és az angol sajtó e felháborodásából kettőt lehet következtetni: 1. A birodalmi kinc­stári államtitkár be­jelentése Angliát legérzékenyebb részén érintette. Hogy saját zsebéből fizesse az an­gol, azt nyilván sokkal borzasztóbbnak tartja, m­int a német annexion­isták terveit,­­ amely csak területszerzésre irányul és csak az antant-társakat érintené. 2. Az angoloknál a háború győzelmes ki­menetelére való remények a fagypontra hanyatlottak. Ha most az angolok hadi­kárpótlás gondolatát­ erkölcstelennek és őrületnek jelentik ki, ez csak arra vezethető vissza, hogy most már nem képzelnek más megoldást, mint azt, hogy a hadikárpótlás csak Németország javára történhetik. * * * har ledobott, öt lakost, közöttük egy asszonyt, egy leányt és három karabinierit megölt és magánépületeket is megrongált Ez a jelentés tendenciózus. Az osztrák-magyar légi flotta Udinében a pályaudvart és Instituto Tecnico-t, tehát ezidő szerint katonai célokra szolgáló épületeket bombázott. Az augusztus 24-iki olasz vezérkari jelentés azt a közlést tartalmazta, hogy az olaszok Strino-völgyet a Tonale mel­lett elfoglalták és ott hat barakot birtokukba vettek. A további eseményekről az olasz jelen­tés azóta alaposan hallgatott és ezért nem érdektelen megállapítani, hogy a harcok az említett Strino-völgyben egészen más fordula­tot vettek, mint azt az olasz jelentés föltünteti. Csapataink az ellenséget, amely a Tonale-ot hosszában támadott, augusztus 25-én teljesen visszavetették. A Strino-völgy a Tonale mel­lett teljesen a mi birtokunkban van, valamint az ott levő barakok is. („M. T. I.") * * *. Osztrákok, magyarok dolgoznak az ellenséges amunciagyárakban. Intelem a súlyos büntetésről. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti Bécsből. Megbízható hírek szerint semleges országok­ban, különösen az Amerikai Egyesült Álla­mokban Ausztria és Magyarország állampol­gárai, mint munkások, mérnökök stb. oly üze­mekben működnek, amelyek ellenségeink ré­szére hadiszert gyártanak. Az ilyen kötelessé­gükről megfeledkezett állampolgárok, akik ily módon az ellenség hadierejét erősítik s a monarchia hadviselését megnehezítik, nem­csak súlyos erkölcsi kihágást követnek el, ha­nem az osztrák katonai büntetőtörvénykönyv 327. §-a, illetve a magyar katonai büntetőtör­vénykönyv megfelelő paragrafusa értelmében az állam fegyveres ereje elleni bűntettet kö­vetik el. Ezt a büntettet az említett büntető­törvénykönyv 10—20 évi súlyos börtönnel, il­letve kötél általi halállal bünteti. A büntető­jogi üldözést nem gátolja az, hogy a cselek­ményt külföldön követték el. "#" Hamis olasz jelentések. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti a sajtó­hadiszállásról: Az augusztus 21-iki olasz vezérkari jelentés azt állítja, hogy egy osztrák-magyar légi flotta, amely Udine város fölött átrepült, ott 14 bom­ * # # — Az eltévesztett kérés. A nagyváradi rendőrség apró hivatalnokainak, akiket segéd- és kezelőszemélyzet címen ismer a költségvetés, valószínűen kevesebb fizetésük van, mint például a nagyváradi püspöknek, akinek se gyereke, se verebe, míg ellenben a nagyváradi rendőrség alkalmazottainak van feleségük is, gyerekük is. Miután a rendőr­ségi alkalmazottak fizetése kicsiny, az élelmiszer ára, a ruha, a­ cipő ára nagy, így a rendőrségi hivatalnokok verekednek a nyomorúsággal és e verekedésben, szó sincs róla, a rendőrség marad alul. Ez a kellemetlen állapot eredményezi azt, hogy a rendőrség alkalmazottai segítségért kiáltanak, de a segítségkiáltásukból nem az hallatszik ki, hogy: Kenyeret, mer­t el­veszünk! — hanem így szól a segítségül hívás: —• Uniformist és kardot, mert nem bírjuk tovább! Miután nem volt még arra eset, hogy a hivatalnoki nyomorúságot uniformissal meg lehetett volna ijeszteni vagy karddal le­döfni, tehát a nagyváradi rendőrhivatal­nokok segítségkiáltása komikus vagy leg­alább is furcsa. A „Nagyváradi Napló" a legkomolyabban írja, hogy a rendőrhivatalnokok a főkapi­tányhoz intézett kérelmükben azt kérik, hogy az uniformis viselését már csak azért is engedjék meg, mert az uniformis viselése sok olyan férfitoalettcikket fölöslegessé tesz, amire a mostani nehéz viszonyok mellett nem telik pénz a szűk marokkal mért fize­tésből és így a rendőrhivatalnokok kénytele­nek az új nyakkendőt, az új kalapot, a szí­nes mellényt és tartozékait nélkülözni. De más indokokat is fölhoznak, ami sze­rintük megmagyarázza, hogy miért szüksé­ges a rendőrhivatalnokoknak uniformis és kard. Elmondják, hogy más városokban is uniformisban járnak a rendőrségi hivatal­nokok, az iktatók, kiadók, az imnákok, a dij­nokok és ezzel a mostani háborús időben tiszteletet szereznek maguknak a közönség körében és kérem, a katonai egyéneknek is jobban imponál az uniformist viselő polgári hatósági hivatalnok, mint például a pepita­nadrágos és lüszterrokkos úr. Hogy ne ve­gyünk más példát — mondják a nagyváradi újság szerint a rendőrség hivatalnokai — a postatisztek is viselnek egyenruhát és ezzel hivatalnoki méltóságukat nagyban emelik. Elsülyesztett angol gőzös. (London, augusztus 30.) A „Lloyds" je­lenti: A „Sir William Stephenson" angol gőzöst elsülyesztették. (M. T. I.")

Next