Népszava, 1915. augusztus (43. évfolyam, 275–305. sz.)

1915-08-15 / 289. szám

pelin bombákat dobott Anglia keleti part­jára. Hat ember meghalt, 23 megsebesült. Egy Zeppelin valószínűleg megsérült. Támadás a francia hadvezetőség ellen. (Páris, augusztus 11.) A „L'homuie enchaine"­ban Clemenceau kikel az ellen, hogy bizonyos körök és a sajtónak bizonyos része a nyilvá­nosságot erőszakosan el akarja zárni a kriti­kától. Sok mindent nem szabad mondani, de tény, hogy a dolgok nem folynak úgy, ahogy kellene; különösen katonai tekintetben nem mennek a dolgok úgy, ahogy vártuk volna. Nem akarja a hadvezetőségét és Joffret tá­madni, de kell, hogy a kritikának joga legyen arra, hogy Joffrénak tanácsot adhasson, amely­ből talán hasznot húzhatnak. Nem megy any­nyira, mint bizonyos kormánykörök, amelyek­ben egyes magasrangú katonai méltóságokra vonatkozóan bizonyos változásokat óhajtanak és már a neveket is emlegetik. Attól tart, hogy új emberekkel még rosszabb tapasztalatokat tennénk. Követeli azonban, hogy senkit, még a legfelső hadvezetőséget se tekintsék csalha­tatlannak. A francia offenzíva kudarca a Champagnebann, a Volerban és az Artois-terü­leten nem a munícióhiányra vagy a katonák vitézségének hiányára vezethető vissza. Vala­hol hiba van és a kormánynak, amelynek a honvédelem kell, hogy főgondját képezze, se­gítenie kell. ÜL Az angolok ujabb javaslata a macedón­kérdésben. — Ellentét Olaszország és Szerbia között Albánia miatt. — Az antant szorongatja Görögországot. * A TÖRÖK­ÖK HARCAI. Az antant és a semleges Bulgária között a macedón­ kérdés az úgynevezett ütköző­pont. Bulgária a hirek szerint csak úgy volna, hajlandó az ántant érdekében bele­avatkozni a háborúba, ha Szerbia átengedi a vitás macedón területeket. Szerbia azon­ban — egyelőre — hallani sem akar erről és az ántant diplomáciája most azon mes­terkedik, hogy a két szélsőséges álláspontot valahogy áthidalja. A közvetítő javaslat az volna, hogy Szerbiának nem kellene Ma­cedóniát nyomban átadni, csupán kiüríteni és a kérdés végleges elintézéséig angol csa­patok tartanák megszállva a Bulgáriától óhajtott és és Szerbiától védett országrészt. A javaslattal szemben azonban a szerb kormány még nem nyilatkozott. Görögország ellen egyre ingerültebb és türelmetlenebb lesz a hangulat az ántánt berkeiben, mert a görög kormány hír sze­rint elutasította a négyes szövetség javas­latait. Attól tartanak görög politikai kö­rökben, hogy az ántánt erre a görög pártok blokád alá helyezésével fog felelni. Olaszország és Szerbia között Albánia miatt újból kiélesedett az ellentét. Olaszor­szág azt követeli Szerbiától, hogy,­ürítse ki az albán partvidéket. Az antant kedvence azonban erre még nem hajlandó. A' 1 Dardanelláknál nevezetesebb dolog nem történt. * * • Török hivatalos jelentés. (Konstantinápoly, augusztus 13.) A fő­hadiszállás közli a 11-éről 12-ére virradó éjjel: Ali Burn­utól északra könnyű szerrel visszavertünk egy gyönge ellenség. 6 NÉPSERTO, 1915 augusztus 14. ges tázaadást és foglyokat ejtettünk. Ezen a frontrészen három nap alatt nyolc gép­fegyvert zsákmányoltunk teljes felszerelés­sel és munícióval. E gépfegyverek közül ötöt az ellenség ellen alkalmazunk. Ali Burnu előtt tüzérségünk eltalált egy ellenséges páncélost, amely eltávozott. Sedil Bahrnál a jobbszárnyon ro­­hammal elfoglaltunk egy száz méter hosszú ellenséges lövész­árkot. A többi fronton nem történt fontosabb esemény. * Az angolok szállják meg Macedóniát. (Szófia, augusztus 11.) A szerb kormány­nak a négyes antant demarsára és a bolgár közvetítő javaslatra vonatkozó álláspontja még ismeretlen. A lapok jelentik, hogy a köz­vetítő javaslat az volna, hogy Szerbiának nem kellene Macedóniát azonnal átadnia,, csupán kiürítené Macedóniát , és azt ideigle­nesen megszállná a Szerbiába rendelt angol brigád. Macedónia átadása azután csak a bé­kekötés után történnék meg. Ebben megnyu­godnék a bolgár nép, mert bíznék abban, hogy megkapja majd Macedóniát, ha a há­ború végéig egy ebben a kérdésben közvetle­nül nem érdekelt hatalom foglalná el Mace-­ dónia területét. Szocialista interpelláció a skupsti­­ niában. (Szófia, augusztus 11.) Nisből jelentik: Lap­csevics szociáldemokrata képviselő a skup­stina megnyitó ülésén sürgős interpellációt fog intézni a miniszterelnökhöz, hogy adjon felvilágosítást a bolgárokkal folytatott tár­gyalásokról és általában a macedón kérdés­ben eddig követett magatartása okairól. A képviselő azt is kérdi Pasicstól, mily intéz­kedéseket szándékszik tenni a kormány, hogy a katonai pártnak alkotmányellenes beavat­kozását állampolitikai kérdésekbe a jövőre lehetetlenné tegye. Görögország elutasítja az antantot. (Athén, augusztus 16.) "A­ „Nea Alithea" megerősíti a bukaresti lapok azon értesülé­sét, hogy Gunaris Konstantin királynak az antant javaslatainak elutasítását ajánlotta. Szorongatják Görögországot. (Szófia, augusztus 12.) Az antant a legna­gyobb nyomatékkal lép föl ajánlatának el­fogadása érdekében. Anglia és Franciaor­szág hajlandó azt a biztosítékot adni, hogy csapataival megszállja Szalonikit. Nisből érkező jelentés szerint o­tt tegnap tartották meg a döntő minisztertanácsot Sándor trón­örökös elnöklésével. A minisztertanácsban részt vett a főhadiszállás képviseletében Pavlovics vezérkari ezredes is. A miniszter­tanács után Trubeckoj herceget a trónörö­kös kihallgatáson fogadta. A tanácskozás eredményéről nem szivárgott ki semmi. Jel­lemző azonban, hogy a szerb lapok, amelyek tegnap még engesztelhetetlenek voltak, most föltűnő nyugalommal írnak, sőt a „Pravda" félhivatalos újság már a Bulgáriának adandó rekompenzációról is ír. Athénből érkező hírek szerint a hangulat ott nem kedvező az antantra. („Az Est".) Blokálják a görög partokat. (Bukarest, augusztus 11.) A „Seara"-nak jelentik Salonikiből. Görög politikai körök­ben el vannak rá készülve, hogy a Földközi­tengeri szövetséges flotta blokálni fogja a görög partot. Görögországban ennélfogva már most előkészületet tesznek, hogy ebben az esetben Bulgáriából és Romániából lássák el az országot elegendő élelmiszerrel. Olaszország Szerbiától az albán part­­vidék kiürítését követeli. (Szófia, augusztus 11.) Nisből jelentik: Al nisi olasz követ megjelent Pasics miniszter­elnöknél és átnyújtotta az olasz kormány újabb jegyzékét, egyben szóval is tolmá­csolva az olasz kormánynak azt a kérését, hogy Szerbia haladéktalanul ürítse ki az al­bán partvidéket, annál is inkább, mert az ugyancsak az albán partvidék megszállására küldött olasz csapatok már behajóztattak és útban vannak az albán partok felé, ahova rövidesen meg is érkeznek. Pasics minisz­terelnök elégedetlenségét fejezte ki a követ­nek afölött, hogy Olaszország ezt a lépést nem a csapatok elindítása előtt tette meg. Olaszország — mondotta Pasics — kompli­kálja a kérdés megoldhatását azzal, hogy olyan színezetet ad a helyzetnek, mintha kényszerítené Szerbiát arra, hogy a part­vidéket valóban kiürítse. Szerbiának — je­lentette ki továbbá Pasics — egyébként sincs módjában eleget tenni az olasz kor­mány kérésének, mert a kiürítést elrendelő intézkedést semmivel sem tudná elfogadha­tóan indokolni a szerb nemzet előtt. Az olasz követ tudomásul véve Pasics kijelentését, távozott. Politikai körök lázas érdeklődés­sel várják a szerb kormány válaszát és meg vannak győződve arról, hogy az olasz csapat­szállítások miatt újabb komplikációkra van kilátás. „A román szfinx titka." (Bukarest, augusztus 11.) A „L'Indépen­dance Roumaine", a kormány félhivatalos lapja „A román szfinx" című cikkében írja a következőket: Esztendeje őrzi féltékenyen titkát a szfinx. A kérdések ostroma ellenére mozdulatlan maradt maszkja. Az egyik pa­naszkodik orákulumainak átdatlansága miatt, mások arra törekszenek, hogy szemé­ből mindenáron feleletet olvassanak ki kér­,­déseikre. He akármit mondjon vagy csinál­jon is egyik és másik, a szfinx nem tehet eleget az egész világnak, mert ha az egyik­nek tetszeni akar, a másikat ezzel már ki­hívta maga ellen és önmagától megszűnt szfinx lenni. A szemrehányások áradata, amely belülről és kívülről éri, folyton for­róbb lesz és a szfinx egyre több türelmetlen­séget, elégedetlenséget, ellenmondást és re­ményevesztettséget okoz. Belpolitikailag ma­gatartása nem felel meg annak a naciona­lizmusnak, amely bátor és vakmerő, ahogy ezt Disescu mondotta. Minél jobban kiderül az európai dráma, annál jobban nő a frázis uralma Romániában, ami kezd már nyug­talanító lenni. Az, amit­ román szfinxnek ne­veznek, az, vagy azok az emberek, akinek vagy akiknek kétséges szerencséjük van Románia sorsát irányítani, áthatva ugyan­azon érzésektől, amelyektől a nemzeti­ vagy nemzetközi bírálók zászlóaljai, azaz a román aspirációktól, dicsőségtől és ideáloktól. De rájuk nehezedik a felelősség súlya is. Tud­ják, hogy feladatuk, amely abban a pillanat­ban történelmi, amint vértenger foly ben­nünket körül, abban áll, hogy nemzeti ideálunkat harmóniába hozzád biztos érde­kekkel, amelyeket nem szabad föláldozni, ha nem akarnak bennünket halálra ítélni. Az ideál! Egy faj egyesítése! Ki ne lelke­sed­nek e vízióért­? He ezzel szemben bizonyos érdekek állanak és lehetetlen azoktól eltekin­teni öngyilkosság vagy annak lerombolása nélkül, amit Románia első királya 50 éves munkával épített föl. Azt mondják: a nemze­tek nem pusztán kenyérből élnek. De az ideálok minden vonzó erőt és tekintélyt el­veszítenek, amikor az ajtón az éhínség kopog. Más szóval azt akarjuk mondani, hogy a nemzet anyagi érdekeinek félreismerése olcsó üzleteket csinálni a lét alapföltételeivel, az ország kereskedelmével, iparával, pénzügyé­vel, kereskedelmi és fejlődési viszonyaival •­• szerencsétlen politika volna, amely megaka­dályozná erőink fölszabadítását főleg akkor, amikor az állam adósságai megszaporodtak, amikor föltétlenül új adókat kell majd köve­telni a néptől. Take Ionescu megvetéssel beszél egy gyomoragitációról, amely bennün­ket rossz világításba helyez és csak a keleti közvélemény sztupiditását látja, mert meré­szeltük hazafias kötelességünket teljesíteni. Komolyan meg van-e győződve Take Ionescu arról, hogy nemzeti ideálunkat a nyugati népek fogják megvalósítani és nem a román nép? Mi ezt nem hisszük. A nyugati áramla­tok, elhisszük, reálisak és őszinték, de oly érdeket követnek, amely a nyugaté. Ez az igazság. Ami pedig a gyomoragitációt illeti.

Next