Népszava, 1915. augusztus (43. évfolyam, 275–305. sz.)

1915-08-19 / 293. szám

NÉPSZAVA árkainkba hatolt ellenséges osztagokat el­lentámadásokkal visszavetettük. Sondernacktól délkeletre teljesen szétlőtt kisebb árokrészek a franciák birtokában maradtak. A legfelsőbb hadvezetőség. Angol flottaszemle. (London, augusztus 18.) Asquith­ miniszter­elnök Mac­Kenna pénzügyminiszter kísére­tében szemlét tartott a nagy flotta fölött, amely Yellicoe admirális vezetése alatt vo­nult föl. Asquith a díszszemle után tartott banketten beszédet intézett az angol tenge­részet tisztjeihez. Kifejezte azon reményét és bizalmát, hogy az angol flotta, amikor ak­cióba fog lépni, teljes győzelmet fog aratni az ellenség fölött. Az antant dugárunak minősíti a gyapotot. (Washington, augusztus 16.) A Reuter-ügy­nökség a külügyminisztériumból jövő, de nem hivatalos helyről értesül, hogy a szövetségesek a gyapotot dugárunak akarják minősíteni. A döntés már megtörtént, de még nem teszik közzé, mert az összes szövetségesek egységes magatartását kell biztosítani. (Washington, augusztus 18.) Anglia, Francia­ország, Oroszország, Olaszország és Belgium ismét megegyeztek abban, hogy a gyapotot dugárunak minősítik. Japán magatartása még bizonytalan. Valószínűen nem szükséges, hogy csatlakozzék a szövetségesek akciójához, mert a­ távoli Keleten nincsenek német gyarmatok és így semmi ok arra, hogy Japán is részt­vegyen a blokádban. A szövetségesek ki fog­ják jelenteni, hogy a gyapot­sugárunak minő­sítése megfelel a nemzetközi jognak. Hir sze­rint a szövetségesek azt hiszik, hogy az Egye­sült Államok tiltakozni fognak. A szövetsége­sek Lincoln és Johnson idejéből való prece­densekre fognak hivatkozni. Lincoln 1865-ben kijelentette, hogy muníciógyártásra szolgáló nyersanyagok hadi­sugárok. * Norvégia fegyverkezik. (Krisztiánia, augusztus 18.) A storthing zárt ülésben elhatározta, hogy az augusztus 11-én megszavazott 11,330.000 koronán kívü­l az 1914-ben megszavazott 1,440.000 korona különfélező védelmi intézkedésekre fordíttassék. Elhatároz­ták továbbá, hogy fölkérik a kormányt oly tör­vényjavaslat előterjesztésére, amely szerint a két partvédő hajó és egy búvárhajó építéséből fönmaradó 10.366.000 koronát, valamint a stor­thing által 1915 július 6-án elfogadott rend­kívüli véderő­ adó esetleges fölöslegét tengeré­szeti építkezésekre fordítsák. Ennek előfölté­tele azonban az volna, hogy az említett fölös­leget csak oly mértékben használják föl, amennyiben szükséges, hogy ilykop az 1912-ben flottaépítkezési célokra megszavazott 16,2 mil­lió teljes összegében ilyen fajta új építkezé­sekre fordíttassék. Míg ez megtörténhetik, a kormány felhatalmazást nyer új hadihajók építésére, valamint aknáknak és repülőgépek­nek a flotta részére való beszerzésére oly mér­tékben, mikép ez ezen összeg határain belül szükségesnek találtatik. Nagy csaták a Dardanelláknál 27,60® n­alottat, 5­8„©©® seSsesSsESeS. veszített az ostromló sereg. m pas'Ss'assain­tQSt §»®sS©sstáS^­nak a fele elk­eszett. A központi hatalmak nagy sikereibe kap­csolódik a törökök hatalmas sikere, amit mai híreink jelentenek. A Dardanellák kö­rül harcoló francia-angol seregek öt új hadosztályt vetettek harcba, hogy a török állásokat elfoglalják. A török főhadiszál­lás jelentése szerint az új csapatoknak a fele odaveszett a küzdelmekben. A világ­rengető viadalban, ami Északon történik, kevesebb figyelem fordul a Dardanellák kö­rül történő harcokra, pedig nagy esemé­nyek történnek ottan is. Egy török forrás­ból érkező magán­jelentés szerint a Darda­nellák harcaiban az antant az utóbbi na­pokban 27.000 halottat és 50.000 sebesültet veszített. A távirat olyan­­ jellegű, hogy megbízhatónak látszik és a szörnyű szám megméri, milyen bősz birkózás folyik oda­lenn, a tengerszorosért. * * Partraszállított seregek katasztrófája. (Konstantinápoly, augusztus 18. — Meg­késve érkezett.) A főhadiszállás jelenti: Dardanella-front: Augusztus 6, il­letve 7-ike óta az ellenség öt újonnan partraszállított hadosztályt ve­tett harcba, hogy állásainkat elfoglalja. Csapataink hősies ellenállása és ellentáma­dása következtében az ellenség, bár új csa­patainak felét elvesztette, ered­ményt nem ért el és nem tud tovább jutni a tengerpart lejtőinél. Augusztus 15-én az el­lenség támadását Amafarda közelében az ellenség tetemes veszteségeivel visszavertük, egy hadnagyot és több közkatonát elfogtunk, két gépfegyvert és nagy tömeg­puskát zsákmányoltunk. Csapa­taink most mindenütt az ellenséges álláso­kon uralkodó pozíciókban vannak. Tüzérségünk Ari Burnu előtt eltalált egy ellenséges torpedó­naszádot, amely égő állapotban eltávo­zott. Sedil Bahrnál a jobbszárnyon két­három méternyire az ellenséges lövészárok előtt egy aknát robbantottunk föl, úgy hogy egy bombavető-berendezés és a drótsövények elpusztultak. Az ellenség egész éjszaka tüze­lést folytatott, de egész eredménytelenül pa­zarolta munícióját. A többi arcvonalon semmi jelentős. Az ostromló seregek súlyos vesztesége. (Konstantinápoly, augusztus 16. — El­késve érkezett.) Török forrásból eredő ma­gánjelentések szerint a dardanellai har­cokban az ellenség augusztus 6—11-ig a Sedil Bahr-szakaszon 8000 halottat, az Ari Burnuiban 2000, az Ari Burnutól északra több mint 10.000 halottat hagyott hátra. Az ellenség sebesültjeinek számát kétszer ennyire becsülik. Az ellenség esze­rint, ama 7000 ember beszámításával, akik az augusztus 14-én megtorpedózott szál­lítóhajón elsülyedtek, hat nap alatt 27.000 halottat és mintegy 50.000 sebesültet vesz­tett. Ugyanez időpontban az ellenség a török csapatok kezében 200 foglyot, közöt­tük egy őrnagyot és (?) tisztet, valamint 8 géppuskát és nagymennyiségű bombát, fegyvert és muníciót hagyott hátra. Heves harcok a Gallipoli-félszigeten. (London, augusztus 18.) A Gallipoli-félszi­get anzaci zónájában, ahol az újzélandi és ausztráliai csapatok állnak, rendkívül heves harcok vannak folyamatban. Ezeknek a csa­patoknak sikerült némi területet a törökök­től elfoglalniok, de az elfoglalt területek nagy részét nemsokára vissza kellett enged­niök az ellenség kezébe. A törökök, angol je­lentés szerint, nagy erővel folytatták a meg­kezdett visszahódítást és az ausztráliai csa­patok igen nagy áldozatot hoztak, hogy az előrenyomulást megállítsák. Egy francia páncélos csatahajó egész éjen át bombázta az ázsiai török partot. 1915 augusztus 20." Az ántánt és a semleges inalban A görög válaszjegyzék visszautasítja az ántánt javaslatát. Nyomatékosan és ünnepélyesen tiltako­zik ellene.­­ A szerb skupstina párt­vezetői sem akarnak tudni engedmé­nyekről. Pozitív hírek nem érkeztek a Balkánról. Egy berlini lapnak jelentik Athénből, hogy Görögország válaszjegyzéke már elkészült és ez határozottan visszautasítja az antant javaslatát. Ez azonban még nem pozi­tívum, habár erős a valószínűsége. Szerbia állásfoglalásáról sem érkezett még eddig biztos hír. A skupstina még mindig tanács­kozik, de a tanácskozásokról semmi sem szivárgott ki. Pasics — hír szerint — ta­nácskozott a skupstina pártelnökeivel és bejelentette, hogy az antant feltétlenül szá­mít Szerbia áldozatkészségére, mert csak így nyerhetik meg a négyes szövetségnek Bulgáriát, amellyel együtt akarják tovább­folytatni a háborút és ugyanekkor Pasics azt is kijelentette, hogy az antant rákény­szeríti majd Görögországot a javaslatai el­fogadására. Híreink itt következnek : * Görögország tiltakozó válasza. (Berlin, augusztus 18.) A „Vossische Zei­tungénak jelentik Athénből: Görögország válasza a négyes szövetség jegyzékére el­készült. Tartalma ez : A görög kormány em­lékezteti a négyes szövetséget arra, hogy már néhány hónappal ezelőtt is határozott tiltakozását jelentette ki, amikor először hallotta meg, hogy az antánt Bulgáriának föl akarja ajánlani Kavallát. Ezután joggal föltételezhette már a görög kormány, hogy többé nem merül föl ez a kombináció, hogy Kavalláról lemondjanak bizonyos kisázsiai területek átengedéséért. Ebben annál is in­kább bízhatott, mert annak idején kimond­ták, hogy Görögország csak Bulgáriával kö­zösen tárgyalhat erről. A négyes szövetség új ajánlata és jegyzéke keserű csalódás te­hát Görögország számára. A szövetségesek azt gondolták, hogy Bul­gáriának fölajánlhatják a Balkán-szövetség föltámadását és hogy ennél az eljárásnál az antant akarata helyettesítheti Görögor­szág beleegyezését. Nyilvánvalóan az a szán­dék vezette az antantot, hogy Görögországra is megfelelő nyomást gyakoroljon. Ez Gö­rögországban igen kellemetlen érzést kel­tett, mert sem a görög kormány, sem a­ gö­rög nép beleegyezését nem adja ahhoz, hogy görög területet csere-bere tárgyává tegyen. A görög válaszjegyzék azzal végződik, hogy mindaz, amit kifejtett, az egész görög nép egyhangú érzésének hű tolmácsolója. A né­gyes szövetség javaslata elfogadhatatlan és a görög kormány nyomatékosan és ünnepé­lyesen tiltakozik ellene. Nem tartja megen­gedhetőnek, hogy a nemzetközi jog és nem­zetiségi elv megsértésével Görögország füg­getlenségéről és a görög föld integritásáról tárgyaljanak. („Az Est".) A görög kamara megnyitása. (Berlin, augusztus 18.) A „Berliner Tage­blatt"-nak athéni tudósítója jelenti: A zászlódíszes görög parlament oszlopos már­ványcsarnok, amelyben csak 177 képviselő számára van hely, alig tudja befogadni a 339 újonnan választott képviselőt. Az elnöki emelvény körül a nyári egyenruhájukba öl­tözött tisztek fehér foltja hullámzik. A kar­zatok zsúfolva. A diplomaták páholyában Olaszország és Bulgária követe, meg a töb­biek. Velük szemben a külföldi sajtó pá­holya. Örvendő, élénk nyugtalanság. Han­gos éljenzésel fogadják az új görög területek képviselőit. Jönnek Epirus, Imbros, Tene­dos és Casteloriso követei, akiknek szava­zati jogáról még határozni kell a kamará­nak. A tömegben föl és alá jár 15 török és

Next