Népszava, 1915. szeptember (43. évfolyam, 306–335. sz.)

1915-09-02 / 307. szám

1915 szeptember 2. NÉPSZAVA peink , ha tél­en Argonnes pályaudvarát bom­bázták. (Délután 11 óra.) A német lövészárk­ok hat­hatós lövetése Nieuport-Hersas, Arrastól északra, a Lille felé vezető úttól keletre, az Argonnesokban és a Bois de Pierreben. Tü­zérségi harcok Soisson és Nogent sur Marne, Montmorency, Montfereneil, Ribecourt és Com­piégne irányában. Röp­­dőgépeink üldö­zőbe vették a német repülőgépeket, amelyek közül egyet 3400 méter magasságból leszállásra kény­szerítettek. (Augusztus 29. Délután 3 óra.) Igen heves ágyúharc az Ablain-szakaszban, Boye vidékén, az Aisnetől északra, az Aisne és az Argonnok között, élénk közeli harcok Maria Thereseben és a Malawcourt erdőtől nyugatra, ahol egy aknatölcsér birtokáért folyt küzdelem azzal végződött, hogy a tölcsér a mienk maradt. Lotharingiában erősen ágyúztuk az ellenséges lövészárkokat, úgyszintén a munkáscsapatokat a front egész hosszában. (Délután 11 óra.) Az ellenséges harcvonalak igen hathatós lövetése a Hetsas-Steenstraate­szakaszban, Chaulnes vidékén, az Aisnetől északra, a Champagneban, Chalonetól északra, valamint a Maas és Mosel között. 339 angol h­ajót sülyesztettek el. (Amsterdam, szeptember 1.) A „Times" fájdalmasan konstatálja, hogy az angol ke­reskedelmi flotta a háború folyamán huszon­két százaléknyi veszteséget szenvedett, helye­sebben huszonkét százalékkal csökkent a kereskedelmi flotta akcióképessége. A né­met kikötők elzárá­sa folytán és a nagy csa­patszállítások következtében sokat szenve­dett az angol kereskedelmi hajózás. A hadi­szolgálat számára hárommillió tonna hajót foglalt le az angol kormány. Augusztus ti­zedikéig háromszázharminckilenc angol ha­jót sü­lyesztettek el, ezeknek tonnatartalma kiencszáznegyvenhatezerszáznegyven tonna, másfél percentje az angol hajóknak s az össztonnatartalomnak két egész három tized percentje. Ezek között száznyolcvan hajót, h­atszáztizenháromezerhatszázöt tonna tarta­lommal, amelyek abszolút modern nagy ha­jók voltak. Az angolok új hajók építésével és más gőzösök bevonásával kiegyenlítették a nagy veszteséget, úgy hogy június h­armin­cadikán az angol kereskedelmi flotta nyolc­vannyolc hajóval és háromszáznegyvenezer­háromszáztizenhat tonnával nagyobb, mint az elmúlt évben. A hajók építése természe­tesen a háború miatt óriási nehézségekbe ütközik, mivel a kormány minden épkézláb munkást a maga céljaira foglalja le. Franciaország téli háborúra készül. (Páris, szeptember 1.) Millerand hadügy­miniszter, aki szombaton a frontra utazott, tegnap délelőtt visszaérkezett Parisba. A hadügyminiszter a Vogézekben és Elszász­ban járt és a front több helyén időzött. Mil­lerand a tábornokokkal megbeszélte azokat az intézkedéseket, amelyeket a téli hadjá­ratra való tekintettel tettek. Az angol véderőmozgalom ellen. (London, szeptember 1.) A „Scotman" kon­zervatív edinburgi lap éles cikkben fordul a véderőmozgalom ellen, amelyet felelőtlen új­ságírók kísérletének mond arra, hogy a koalí­ciós kormányt megbuktassák. Az egész akció Londonban talál csak visszhangra, a vidéken semmi gyökere nincs. Az antant muníciója. (London, szeptember 1.) A Reuter-ügynök­ség jelenti: Anglia lőszergyártás céljaira kétmillió tonna szenet szállított Franciaország­nak. Ennek egy részét az angol admiralitás ál­tal rendelkezésre bocsátott hajókon szállítot­ták. Az ausztráliai fegyvergyár egy idő óta megkettőzött üzemmel dolgozik. Az új délwa­lesi állami műhelyeket fegyvergyárakká alakí­tották át, amelyekben most gépfegyvereket állítanak elő. Ausztrália hadügyi kormány­zata nehéz gránátok készítésére megtette az előkészületeket. (Pétervár, szeptember 1.) A „Ruskoje Slovo" jelentése szerint az antant-hatalmak Észak­amerikában együttesen kétmilliárd rubel ér­tékű hadmezt rendeltek. A hatalmak egyensúlya. (London, szeptember 1.) Az „Economist" pénzügyi­­lap föltűnő cikke a hatalmak egyen­súlyának elméletét fejtegeti és azt mondja, hogy egy angol sem tekintheti egyensúly fen­tartására irányuló politikának Ausztria-Magyarország szétdarabolását. Ha az egyen­súlynak egyáltalában van értelme s az angol politika szellemét és céljait jelenti, akkor a béke nem lehet oly távol vagy oly nehezen el­érhető, mint ahogy egyesek hiszik. Európa 1715-ben vagy 1813-ban nem volt közelebb a kimerüléshez, mint 1915-ben. Ha a mi szándé­kunk az, hogy az egyensúlyt az 1869-iki vagy 1913-iki alapon helyreállítsuk, oly változások­kal a Keleten, amelyek kisebb nemzetek kíván­ságainak megfeleljenek, a cél aránylag rövid idő múlva elérhető, anélkül, hogy gyógyítható kimerültségből gyógyíthatatlan nyomorba és csődbe jutna. Az angol blokádot enyhítik? (Amsterdam, szeptember 1.) A Reuter-ügy­nökség washingtoni jelentése szerint annak bizonyítékául, hogy Nagybritannia a Német­ország elleni blokád végrehajtásánál minden­nemű tekintettel igyekszik lenni a semlege­sekre, az angol nagykövet a kormánynál bizo­nyos engedményekről tett közlést, amelynek célja, hogy orvosolja egyes amerikai importő­rök panaszait, akiknek karácsonyi üzlete a Németország­ és Ausztria-Magyarországban A Dardanellák és a Balkán. A TÖRÖKÖK HÁBORÚJA. * Ujabb részletek az anafordai csatáról. A legvéresebb ütközet. — Százezer an­gol vett részt a harcban. — Az angolok három hét alatt ötvenezer embert vesz­tettek. — Kitchener az antant­ csapatok új főparancsnoka? HÍREK A BALKÁNRÓL.­ ­Az Anafordánál szenvedett véres kudarc­nak tudható js bizonyára, hogy az antant csapatai még mindig csöndben vannak a Dardanelláknál és nem mernek újabb táma­dásokat intézni a törökök ellen. Az ana­fordai csatáról egyébként még egyre érkez­nek a tudósítások, ami kétségtelen bizony­sága annak, hogy az antant csapatai ebben az ütközetben valóban óriási vereséget szenvedtek. A legújabb hírek­ szerint az an­golok részéről százezer ember vett, részt az Anaforcia körül kifejlődött, harcokban, ami azt jelenti, hogy et veszteség is leginkább az angolokat érte. Az angolok a Gallipoli­félszigeten vívott ütközetekben három hét alatt halottakban és sebesültekben — állító­lag — ötvenezernél több embert veszítettek. Úgy látszik, a folytonos vereségekkel van kapcsolatban az a hír, amely szerint a tö­rökök ellen operáló hadseregek új fő­parancsnokának Kitchener lordot szemelték ki. Őtőle várják, hogy új és az antant szá­mára kedvező fordulatot adjon a Dardanel­lákért való küzdelemnek. Ez a hír azonban még nem pozitívum. A semleges Balkán-államokból nem ér­keztek jelentősebb hírek. Török hivatalos jelentés. (Konstantinápoly, szeptember 1. — 1A fő­hadiszállás közli). Jelentős esemény egyetlen arcvonalon sem történt. 6 rendelt áruk elmaradása folytán károsodnék. Nagybritannia átengedni szándékszik a bloká­don olyan árukat, amelyeket német és osztrák­magyar cégeknél rendeltek. Eddig szükséges volt, hogy a pénzt az áruért előre lefizessék. Most csak azt kívánják, hogy a washingtoni angol nagykövetségnek bemutassák a vásárlás bizonyítékait. Azt hiszik, hogy ezzel a behoza­talt meg fogják könnyíteni. A nagykövet meg­cáfol bizonyos híreszteléseket, amelyeket azzal a szándékkal terjesztettek, hogy a felelős helye­ken kedvezőtlen hangulatot keltsenek. Delcassé és Brocqueville tanácskozása. (Genf, szeptember 1.) Delcassénak tegnap Brocqueville belga miniszterrel folytatott ta­nácskozásáról azt mondták, hogy annak fő célja azoknak az iratoknak és bizonyítékoknak a ki­válogatása volt, amelyek a legújabb német köz­lések ellen kiadandó vitairathoz szükségesek. Azt is mondják azonban, hogy Delcassé szóvá akarja tenni azokat a nehézségeket, amelyek abból szár­maznak, hogy Havreban és Flan­driában az úgynevezett belga állami szervezet önállóan működik a hadügyi és polgári igazga­tás terén. Bryan nem megy Berlinbe. (Newyorh, szeptember 1. ~ Reuter.) Bryan, az Egyesült Államok volt külügyi államtitkára, alaptalannak mondja egyes lapok azon hírét, amely szerint az volna a szándéka, hogy látogatást tesz Berlinben. a»—a—a«—MfcM—a——*mr n mmit n Az anafordai csata — a legvéresebb ütközet. (Bécs, szeptember 1. — „B. T.") Az ana­­fordai háromnapos ütközet az időközben be­érkezett kimerítő jelentések szerint a legvé­resebb csata volt, amelyet Gallipoli tör­ök­ védői az angol és francia csapatokkal eddig vívtak. Csütörtökön hajnalban kezdődött és rövid megszakításokkal szombat estig tar­tott. Amint a „Südslavische Korrespondenz" Athénből értesül, Hamilton tábornok Ana­forcánál valamennyi rendelkezésre álló erő­vel támadott, hogy a török állásokon keresz­tültörjön. Mind a két részről példátlan elke­seredéssel és önfeláldozással küzdöttek. A támadó szövetséges csapatokat erős flotta ágyútüze támogatta. Az ütközetet, amelyet az angol tervek áttörésnek szántak, órák hosszat tartó rémes ágyútüzelés nyitotta, meg, amelynek intenzivitása csütörtökön a déli órákban érte el tetőpontját. A legne­hezebb lövedékek ezrei borították el a török hadállásokat, amelyek mintha tűzhányókká váltak volna, füstöt és göröngyöket okádtak. Azt hihette volna az ember, hogy ez után a példa nélkül való ágyúzás után eleven em­ber nem maradt a török lövészárkokban. Amikor azonban a szövetségesek a francia osztagokkal az élükön a török hadállások­nak és különösen az Asznak-Deretől húzódó centrumnak kezdtek rohanni, a török védő­sereg rettenetes tűz alá fogta őket. A gép­fegyverek a rohamra indulók egész sorait érték, úgy hogy ezek a fedözetlen terepen tömegesen hullottak el. Több akna robbant föl, miközben főképen az ausztráliaiak egész szakaszokban leltek borzalmas véget. Az ü­t­közet első napja alkonyan sikerült a törö­köknek, hogy támadóikat fényes ellentáma­­­dással eredeti állásaikba vessék vissza. Több mint négyezer angol és francia holtteste bo­rította a csatamezők Pénteken a szövetséges­sek a centrum ellen és a jobbszárnyon foly­tatták nagy makacssággal rohamtámadásai­­kat. Egyre több csapatokat vittek a tűzbe, Dühös száronyrohammal sikerült a francia csapatoknak több török lövészárokba kell fészkelődniök. Szombaton, az ütközet harma­­dik napján a törökök, akik új tartalékokat vetettek a harcba, támadásba csaptak át és visszaszerezték az elvesztett lövészárkokat, amelyeknek egész védőcsapatát fölkoncol­ták. Török fogságba úgyszólván senki sera.

Next