Népszava, 1915. szeptember (43. évfolyam, 306–335. sz.)

1915-09-23 / 328. szám

6 tánt mellett való beavatkozás ellen érezhető volna, nem is szólva Konstantin királyról, aki, miként vezérkari főnöke, meg van győződve a német és osztrák-magyar ügy győzelméről. (Bécs, szeptember 22.) A román kormány, francianyelvű lapja, az „Independence Rou­maine" kategorikusan megcáfolja azokat a kü­lönféle híreszteléseket, amelyek Romániának Bulgária ellen irányuló állítólagos katonai ké­szülődéseiről szólnak. Görögország nem támogatja Szerbiát. (Berlin, szeptember 22.) A „Berliner Lokal­anzeiger" athéni levelezője jelenti. Amint értesülök, Venizelos miniszterelnöknek a ki­rállyal folytatott tanácskozása teljes meg­egyezést eredményezett Görögországnak a legújabb balkáni fordulattal szemben való magatartása dolgában. Görögország nem te­kinti Bulgáriának valamelyes fegyveres el­járását oknak arra, hogy Görögország Szer­bia mellett közbelépjen, mert semmiféle szerződés nem kötelezi a világháborúba való beavatkozásra. Öröm Törökországban. (Konstantinápoly, szeptember 22.) A lapok élénk örömüknek adnak kifejezést az osztrák­magyar és német csapatoknak Szerbia elleni hadműveletei fölött, amelytől nagyon fontos eredményt várnak a világháború további hadműveletei szempontjából. Annak a meg­győződésnek adnak kifejezést, hogy Szerbia le­győzése után könnyű lesz a Dardanelláknál az angol és francia csapatokat a tengerbe szorí­tani és az Egyiptom elleni hadjáratot meg­kezdeni.­­ Görögország fegyverkezik. (Athén, szeptember 22.) A hivatalos köz­löny királyi dekrétumot publikál, amely sze­rint az 1886—87—88-ban született korosztá­lyok fegyver alá hivatnak. („Pol. Hir.") MIBIBI IN­ HU MII UIALMJC^LOY^.*.... .U. I ^J-^ - ^-^-JTA^T-Y ..IJ, ^^ Harc a Dardanellákért A törökök sikeres tüzérségi akciói. — A szövetségesek elhalasztották az offen­zívát? — Az olaszok nem vesznek részt a Dardanellák ostromában. A Dardanella-fronton még mindig válto­zatlan a helyzet. Egymásnak ellentmondó magánjelentések a szövetségesek támadá­sára vonatkozó különböző verziókat közöl­nek, amelyekről nem lehet pontosan meg­állapítani, hogy­ mikorra várható a Darda­nellák­ ellen bejelentett nagy offenzíva. A jelentések egy része hírül adja, hogy az an­golok és franciák óriási előkészületeket tesznek és már ott tartanak, hogy az offen­zívát még az őszi viharok előtt megkezd­hetik. Más magánértesülés viszont kereken bejelenti, hogy a szövetségesek elhalasztot­ták a döntő támadást. Hogy mi a valóság, azt innen, a távolból, nem tudhatni. Annyi bizonyos, hogy a hivatalos jelentések sze­rint a Gallipoli-félszigeten egyelőre a törö­kök fejtenek ki élénkebb tevékenységet — tüzérségi akciók ezek, amik a törökök szá­mára napról-napra szép sikereket eredmé­nyeznek —, míg a szövetségesek csupán ki­sebb hadműveleteket végeznek, amelyekből nem lehet egy nagy offenzíva előjeleire kö­vetkeztetni. Nem lehetetlen azonban, hogy a szövetségesek meglepetésszerűen indítják meg a „döntő" támadást, amelyre valóban már régóta készülnek. * * • Török hivatalos jelentés. (Konstantinápoly, szeptember 22.) A fő­hadiszállás jelenti szeptember 21-én: Irak-front: E hó 19-én meglepetés­szerűen tüzelést kezdtünk az el­lenségnek a folyó mindkét partján levő tá­borára és motorcsónakjaira. Egy ellenséges lovasőrjárat tisztjeit és közkatonái megöltük és munícióval megrakott lova­­kat zsákmányoltunk. Egy motorcsónakot el­sülyesztettünk. D­a­r­d­a­n­e 11 a­ f­r­o­n­t: Anafortánál semmi újság. Ari B­u­r­n­u­n­á­l e hó 19-én tüzelé­sünket Ari Burnutól keletre levő két ellen­séges pontra irányítottuk. Teljes sikert értünk el és az ellenségnek ko­moly veszteségeket okoztunk. Az ellenséges tüzérségi őrsöket megfutamítot­tuk. Ugyanaznap bombáztunk egy, Ari Bur­nunál állomásozó ellenséges hajót, amelyen tüzet idéztünk elő. Épp úgy eltaláltunk végy vontatóhajót, amely Kabatepénél kirakodással elfog­lalt szállítógőzösök kíséretében volt. Mind­két hajó Im­bros szigete felé vonult vissza. S­e­d­i­l Bahr szakaszában nem volt válto­zás. Szeptember 20-án anatóliai üte­geink hatásosan bombázták Morte-Limant és az ellenséges csapatokat Sedil Bahrnál, valamint az ellenség tüzérségi állomásait Hisszarliknél. Az ellenség nehéz ágyukat használ, amelyeknek lövedékei fojtógá­zokat fejlesztenek. Szeptember 10-én dél­után két ellenséges hadihajó, amelyek egy vitorlást kísértek, Bos Barnunál, Mermeris­től délnyugatra, 50 katonát szállított partra. A partraszállított különítmény a parti őrség erélyes ellenállásával találkozott és a hajó­ágyúk támogató tüzelése ellenére, k­é­n­y­t­e­telen volt a hajók fedélzetére v­i­s­s­z­a­m­e­n­e­k­ü­l­n­i, három halottat hagyva hátra. Nekünk szintén három halot­tunk volt. Menekülésük közben az ellenséges katonák a part mentén levő házakból külön­böző értéktárgyakat és holmikat vittek ma­gukkal. A többi arcvonaton a helyzet változat­lan. Előkészületek a nagy támadásra. (Bukarest, szeptember 22.) A „Journal des Balkans" arról értesül, hogy megkezdődött a szövetségesek támadása a Dardanellák el­len. Az angol csapatok legalább százezer főnyi erősítést kaptak. A franciákhoz is nagy segédcsapatok érkeztek és a genfi és zürichi információk szerint olasz csapatok is vannak az ostromlók között. A szövetségeseknek a lehető leggyorsabban kell célt érniök. Jól tudják, hogy nemcsak a Gallipoli-félsziget, hanem Konstantinápoly sorsa is itt fog most eldőlni Elhalasztják a döntő támadást. (Zürich, szeptember 22.) A „Tagesanzeiger" megbízható forrásból értesül az alábbiról: A szövetségesek a Törökország ellen tervezett döntő csapást kénytelenek voltak elhalasz­tani. A német tengeralattjáró hajóknak a kisázsiai partoknál kifejtett tevékenysége módfölött megnehezíti és veszélyezteti a partraszállott hadsereg részére szóló erősíté­sek szállítását. Szerbia legyőzése után­­ Egyiptom következik. (Konstantinápoly, szeptember 22.) Az osztrák-magyar és német csapatok Szerbia elleni hadműveleteiről írva, a lapok általá­ban élénk megelégedésüknek adnak kifeje­zést és nagyon fontos eredményeket várnak attól a világháború operációinak további menetére, valamint a jövőre nézve. A lapok azon meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy Szerbia legyőzése után könnyű dolog lesz a Dardanellák előtt a tengerbe vetni az angol-francia csapatokat és megkezdeni a hadjáratot Egyiptom ellen. Az olaszok és a Dardanella-akció. (Chiasso, szeptember 22.) A „Tribuna", amely eddig a leghatározottabban állást foglalt Olaszország keleti vállalkozásaival szemben, energikusan követeli, hogy Olasz­ország vegyen részt a Dardanella-akcióban. Meg kell előzni — úgymond — a németeket, osztrákokat és magyarokat, akik félmillió emberrel akarnak Konstantinápoly alá indulni. (Lugano, szeptember 22.) A milanói „Cor­riere della Sera" jelenti, hogy az olasz had­vezetőség a Dardanella-operációkban való résztvételt a szövetségesek beleegyezésével erre az esztendőre visszautasította. A „Secolo" megerősíti egy athéni tele­gramban, hogy a Dardanelláknál a fő­parancsnokságban változás és a szövetséges seregek egy Új csoportosítása van küszöbön. Az Isonzo-frontról. Az olasz támadások tehetetlensége. Hugo Schulz elvtárs, az Arbeiter-Zei­tung haditudósítója, írja szeptember 21-iki kelettel. Az olaszoknak a Görz és Tolmein körül eredménytelenül végződő áttörési kísérlete után az elernyedésnek vagy talán inkább a tanácstalanságnak a rövid időszaka kö­vetkezett. Ezalatt az olaszok úgynevezett módszeres támadásokkal próbálkoztak. De miután ez sem vezetett célhoz, Cadorna most, úgy látszik, kisebb helyi támadások­kal és a támadás céljának a folytonos vál­toztatásával akar valamit elérni. Az ola­szok az egész fronton majd ide, majd oda kapnak, mint valami zongorán és azt hi­szik, hogy valahol mégis csak elszakad egy húr. De ők bizonyára azt is hiszik, hogy ez a kisebb akciókra szétforgácsolódó offen­zíva az ellenfélnél zavart okoz majd és arra fogja őt kényszeríteni, hogy tartalé­kait fárasztó módon majd ide, majd oda tolja. Ennek a föltevésnek azonban az osztrák-magyar csapatok magatartása semmiképen sem felel meg. A nagy isonzói csatában annyira bebizonyosodott a vé­delmi vonal erőssége, hogy most a védő­csapatok szinte játszi könnyűséggel verik vissza az olaszok gyönge helyi támadásait és a legtöbb esetben nincs is szükség a tar­taléknak a harcba való bevonására. Emel­lett a háború alatt egyre jobban megerő­sítették a védővonalakat, úgy hogy a védők önbizalma napról-napra fokozódik. A védőcsapatoknak ez az önbizalma annál nagyobb lett, mennél inkább beigazolódott az olasz csapatoknak a vállalt feladattal szemben való tehetetlensége. Az osztrák­magyar csapatok szinte már előre tudják, hogy mikor rohad le a veszteségek morális hatása alatt az olaszok rövid lélegzetű lel­kesedése és rendszerint ebben a pillanat­ban végzik azután megsemmisítő munká­jukat. Az utóbbi napokban az olaszok ismét megkezdték az időközönként alábbhagyott tüzérségi tevékenységüket. És­­ most, "ha minden eredmény nélkül is, állandóan lö­völdözik a fronttól messzire fekvő helysé­geket és területeket. A repülőik is elme-,­részkednek néha éjje­lenként Nabrezina tájékára vagy a trieszti kikötő felé, de még mielőtt az előzésükre szolgáló ágyuk meg­szólalnának, már elillannak. A görzi híd­főt szeptember 17-én az olasz tüzérség erős tűz alá fogta, de minden eredmény nélkül. Magát a várost is lövöldözték futólagosan. Egy a repülőterepre irányzott repülőtáma­dásuk azonban sikertelenül végződött. A doberdoi fensik közül különösen a sanmar­tinoi és a redipugliai állásainkra tüzeltek az olaszok erősen. De a monarchia tüzér­sége mindenütt hatásos választ adott. Az ágyúharc az Isonzo-front déli részé­ben különösen szeptember 16-án és 17-én folyt nagy hevességgel, amikor még éj­szaka sem szünetelt. Triesztben tisztán lehetett hallani a sza­kadatlan ágyúdörgést. Éjszaka azután Monfalcone irányából zöld és vörös rakéták fénye látszott. A fényszórók jelzései vol­tak, amelyek átsuhantak a tenger fölött és a Stoba-torkolatnál elhelyezkedett olasz laguna-üteg csöveinek a csillogása. Ezek­nek az ütegeknek, amelyek oldaltámadást akarnak Doberdo ellen intézni, folyvást meg kell változtatniuk a helyüket,­­mert mindig fölfedezik őket és tüzet zúdítanak rájuk. Mindez azonban a legcsekélyebb izgal­mat sem kelti Triesztben. Ez a város, amely most izzó gyűlölettel viseltetik a hivatalos Olaszország iránt, mindenhez hozzászokott és abszolút bizalommal van védőinek a legyőzhetetlensége iránt. Az ön­bizalomnak ez az érzülete, amellyel a fron­ton lépten-nyomon találkozunk, átplántá­lódott a triesztiekre is, ők teljesen biztos­ságban érzik magukat. Éjszakánként tö­kéletesen elsötétül a város, de másként KTÉPS SZAVA 1915 szeptember 24.

Next