Népszava, 1915. szeptember (43. évfolyam, 306–335. sz.)
1915-09-23 / 328. szám
6 tánt mellett való beavatkozás ellen érezhető volna, nem is szólva Konstantin királyról, aki, miként vezérkari főnöke, meg van győződve a német és osztrák-magyar ügy győzelméről. (Bécs, szeptember 22.) A román kormány, francianyelvű lapja, az „Independence Roumaine" kategorikusan megcáfolja azokat a különféle híreszteléseket, amelyek Romániának Bulgária ellen irányuló állítólagos katonai készülődéseiről szólnak. Görögország nem támogatja Szerbiát. (Berlin, szeptember 22.) A „Berliner Lokalanzeiger" athéni levelezője jelenti. Amint értesülök, Venizelos miniszterelnöknek a királlyal folytatott tanácskozása teljes megegyezést eredményezett Görögországnak a legújabb balkáni fordulattal szemben való magatartása dolgában. Görögország nem tekinti Bulgáriának valamelyes fegyveres eljárását oknak arra, hogy Görögország Szerbia mellett közbelépjen, mert semmiféle szerződés nem kötelezi a világháborúba való beavatkozásra. Öröm Törökországban. (Konstantinápoly, szeptember 22.) A lapok élénk örömüknek adnak kifejezést az osztrákmagyar és német csapatoknak Szerbia elleni hadműveletei fölött, amelytől nagyon fontos eredményt várnak a világháború további hadműveletei szempontjából. Annak a meggyőződésnek adnak kifejezést, hogy Szerbia legyőzése után könnyű lesz a Dardanelláknál az angol és francia csapatokat a tengerbe szorítani és az Egyiptom elleni hadjáratot megkezdeni. Görögország fegyverkezik. (Athén, szeptember 22.) A hivatalos közlöny királyi dekrétumot publikál, amely szerint az 1886—87—88-ban született korosztályok fegyver alá hivatnak. („Pol. Hir.") MIBIBI IN HU MII UIALMJC^LOY^.*.... .U. I ^J-^ - ^-^-JTA^T-Y ..IJ, ^^ Harc a Dardanellákért A törökök sikeres tüzérségi akciói. — A szövetségesek elhalasztották az offenzívát? — Az olaszok nem vesznek részt a Dardanellák ostromában. A Dardanella-fronton még mindig változatlan a helyzet. Egymásnak ellentmondó magánjelentések a szövetségesek támadására vonatkozó különböző verziókat közölnek, amelyekről nem lehet pontosan megállapítani, hogy mikorra várható a Dardanellák ellen bejelentett nagy offenzíva. A jelentések egy része hírül adja, hogy az angolok és franciák óriási előkészületeket tesznek és már ott tartanak, hogy az offenzívát még az őszi viharok előtt megkezdhetik. Más magánértesülés viszont kereken bejelenti, hogy a szövetségesek elhalasztották a döntő támadást. Hogy mi a valóság, azt innen, a távolból, nem tudhatni. Annyi bizonyos, hogy a hivatalos jelentések szerint a Gallipoli-félszigeten egyelőre a törökök fejtenek ki élénkebb tevékenységet — tüzérségi akciók ezek, amik a törökök számára napról-napra szép sikereket eredményeznek —, míg a szövetségesek csupán kisebb hadműveleteket végeznek, amelyekből nem lehet egy nagy offenzíva előjeleire következtetni. Nem lehetetlen azonban, hogy a szövetségesek meglepetésszerűen indítják meg a „döntő" támadást, amelyre valóban már régóta készülnek. * * • Török hivatalos jelentés. (Konstantinápoly, szeptember 22.) A főhadiszállás jelenti szeptember 21-én: Irak-front: E hó 19-én meglepetésszerűen tüzelést kezdtünk az ellenségnek a folyó mindkét partján levő táborára és motorcsónakjaira. Egy ellenséges lovasőrjárat tisztjeit és közkatonái megöltük és munícióval megrakott lovakat zsákmányoltunk. Egy motorcsónakot elsülyesztettünk. Dardane 11 a front: Anafortánál semmi újság. Ari Burnunál e hó 19-én tüzelésünket Ari Burnutól keletre levő két ellenséges pontra irányítottuk. Teljes sikert értünk el és az ellenségnek komoly veszteségeket okoztunk. Az ellenséges tüzérségi őrsöket megfutamítottuk. Ugyanaznap bombáztunk egy, Ari Burnunál állomásozó ellenséges hajót, amelyen tüzet idéztünk elő. Épp úgy eltaláltunk végy vontatóhajót, amely Kabatepénél kirakodással elfoglalt szállítógőzösök kíséretében volt. Mindkét hajó Imbros szigete felé vonult vissza. Sedil Bahr szakaszában nem volt változás. Szeptember 20-án anatóliai ütegeink hatásosan bombázták Morte-Limant és az ellenséges csapatokat Sedil Bahrnál, valamint az ellenség tüzérségi állomásait Hisszarliknél. Az ellenség nehéz ágyukat használ, amelyeknek lövedékei fojtógázokat fejlesztenek. Szeptember 10-én délután két ellenséges hadihajó, amelyek egy vitorlást kísértek, Bos Barnunál, Mermeristől délnyugatra, 50 katonát szállított partra. A partraszállított különítmény a parti őrség erélyes ellenállásával találkozott és a hajóágyúk támogató tüzelése ellenére, kénytetelen volt a hajók fedélzetére visszamenekülni, három halottat hagyva hátra. Nekünk szintén három halottunk volt. Menekülésük közben az ellenséges katonák a part mentén levő házakból különböző értéktárgyakat és holmikat vittek magukkal. A többi arcvonaton a helyzet változatlan. Előkészületek a nagy támadásra. (Bukarest, szeptember 22.) A „Journal des Balkans" arról értesül, hogy megkezdődött a szövetségesek támadása a Dardanellák ellen. Az angol csapatok legalább százezer főnyi erősítést kaptak. A franciákhoz is nagy segédcsapatok érkeztek és a genfi és zürichi információk szerint olasz csapatok is vannak az ostromlók között. A szövetségeseknek a lehető leggyorsabban kell célt érniök. Jól tudják, hogy nemcsak a Gallipoli-félsziget, hanem Konstantinápoly sorsa is itt fog most eldőlni Elhalasztják a döntő támadást. (Zürich, szeptember 22.) A „Tagesanzeiger" megbízható forrásból értesül az alábbiról: A szövetségesek a Törökország ellen tervezett döntő csapást kénytelenek voltak elhalasztani. A német tengeralattjáró hajóknak a kisázsiai partoknál kifejtett tevékenysége módfölött megnehezíti és veszélyezteti a partraszállott hadsereg részére szóló erősítések szállítását. Szerbia legyőzése után Egyiptom következik. (Konstantinápoly, szeptember 22.) Az osztrák-magyar és német csapatok Szerbia elleni hadműveleteiről írva, a lapok általában élénk megelégedésüknek adnak kifejezést és nagyon fontos eredményeket várnak attól a világháború operációinak további menetére, valamint a jövőre nézve. A lapok azon meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy Szerbia legyőzése után könnyű dolog lesz a Dardanellák előtt a tengerbe vetni az angol-francia csapatokat és megkezdeni a hadjáratot Egyiptom ellen. Az olaszok és a Dardanella-akció. (Chiasso, szeptember 22.) A „Tribuna", amely eddig a leghatározottabban állást foglalt Olaszország keleti vállalkozásaival szemben, energikusan követeli, hogy Olaszország vegyen részt a Dardanella-akcióban. Meg kell előzni — úgymond — a németeket, osztrákokat és magyarokat, akik félmillió emberrel akarnak Konstantinápoly alá indulni. (Lugano, szeptember 22.) A milanói „Corriere della Sera" jelenti, hogy az olasz hadvezetőség a Dardanella-operációkban való résztvételt a szövetségesek beleegyezésével erre az esztendőre visszautasította. A „Secolo" megerősíti egy athéni telegramban, hogy a Dardanelláknál a főparancsnokságban változás és a szövetséges seregek egy Új csoportosítása van küszöbön. Az Isonzo-frontról. Az olasz támadások tehetetlensége. Hugo Schulz elvtárs, az Arbeiter-Zeitung haditudósítója, írja szeptember 21-iki kelettel. Az olaszoknak a Görz és Tolmein körül eredménytelenül végződő áttörési kísérlete után az elernyedésnek vagy talán inkább a tanácstalanságnak a rövid időszaka következett. Ezalatt az olaszok úgynevezett módszeres támadásokkal próbálkoztak. De miután ez sem vezetett célhoz, Cadorna most, úgy látszik, kisebb helyi támadásokkal és a támadás céljának a folytonos változtatásával akar valamit elérni. Az olaszok az egész fronton majd ide, majd oda kapnak, mint valami zongorán és azt hiszik, hogy valahol mégis csak elszakad egy húr. De ők bizonyára azt is hiszik, hogy ez a kisebb akciókra szétforgácsolódó offenzíva az ellenfélnél zavart okoz majd és arra fogja őt kényszeríteni, hogy tartalékait fárasztó módon majd ide, majd oda tolja. Ennek a föltevésnek azonban az osztrák-magyar csapatok magatartása semmiképen sem felel meg. A nagy isonzói csatában annyira bebizonyosodott a védelmi vonal erőssége, hogy most a védőcsapatok szinte játszi könnyűséggel verik vissza az olaszok gyönge helyi támadásait és a legtöbb esetben nincs is szükség a tartaléknak a harcba való bevonására. Emellett a háború alatt egyre jobban megerősítették a védővonalakat, úgy hogy a védők önbizalma napról-napra fokozódik. A védőcsapatoknak ez az önbizalma annál nagyobb lett, mennél inkább beigazolódott az olasz csapatoknak a vállalt feladattal szemben való tehetetlensége. Az osztrákmagyar csapatok szinte már előre tudják, hogy mikor rohad le a veszteségek morális hatása alatt az olaszok rövid lélegzetű lelkesedése és rendszerint ebben a pillanatban végzik azután megsemmisítő munkájukat. Az utóbbi napokban az olaszok ismét megkezdték az időközönként alábbhagyott tüzérségi tevékenységüket. És most, "ha minden eredmény nélkül is, állandóan lövöldözik a fronttól messzire fekvő helységeket és területeket. A repülőik is elme-,részkednek néha éjjelenként Nabrezina tájékára vagy a trieszti kikötő felé, de még mielőtt az előzésükre szolgáló ágyuk megszólalnának, már elillannak. A görzi hídfőt szeptember 17-én az olasz tüzérség erős tűz alá fogta, de minden eredmény nélkül. Magát a várost is lövöldözték futólagosan. Egy a repülőterepre irányzott repülőtámadásuk azonban sikertelenül végződött. A doberdoi fensik közül különösen a sanmartinoi és a redipugliai állásainkra tüzeltek az olaszok erősen. De a monarchia tüzérsége mindenütt hatásos választ adott. Az ágyúharc az Isonzo-front déli részében különösen szeptember 16-án és 17-én folyt nagy hevességgel, amikor még éjszaka sem szünetelt. Triesztben tisztán lehetett hallani a szakadatlan ágyúdörgést. Éjszaka azután Monfalcone irányából zöld és vörös rakéták fénye látszott. A fényszórók jelzései voltak, amelyek átsuhantak a tenger fölött és a Stoba-torkolatnál elhelyezkedett olasz laguna-üteg csöveinek a csillogása. Ezeknek az ütegeknek, amelyek oldaltámadást akarnak Doberdo ellen intézni, folyvást meg kell változtatniuk a helyüket,mert mindig fölfedezik őket és tüzet zúdítanak rájuk. Mindez azonban a legcsekélyebb izgalmat sem kelti Triesztben. Ez a város, amely most izzó gyűlölettel viseltetik a hivatalos Olaszország iránt, mindenhez hozzászokott és abszolút bizalommal van védőinek a legyőzhetetlensége iránt. Az önbizalomnak ez az érzülete, amellyel a fronton lépten-nyomon találkozunk, átplántálódott a triesztiekre is, ők teljesen biztosságban érzik magukat. Éjszakánként tökéletesen elsötétül a város, de másként KTÉPS SZAVA 1915 szeptember 24.