Népszava, 1915. november (43. évfolyam, 367–396. sz.)

1915-11-14 / 380. szám

mére. Másrészt azonban mindent megteszünk London tüzérségi és aviatikai védelmének fo­kozására. A nagyarányú légi támadás azonban keresztülvihetetlen. Hooge (liberális) a „Globe" elkobzása ellen tiltakozik, annál is inkább, mert az „Evening News" című­ lapnak bántódása nem történt, h­ol­ott ugyanazt írta. Beszédét azzal fejezi be, hogy Asquith a „Globe" közleményét rosszaka­ratú hazugságnak mondta, de azt kell hinnia bizonyos lényekre való tekintettel, hogy Kit­chener valóban fölajánlotta lemondását. Ez­, ter­­észetesen meg fogják cáfolni és a nemzet, többsége inkább ad hitelt Asquithnak, mint neki. Asquith határozottan tiltakozik a gyanúsítás ellen, úgyszintén Johnson Hicksnek a „Mor­ningpost"-ban megjelent újabb támadása el­len, amely szerint tudatosan valótlanságot mondott volna. Pringle (liberális) vitatja Asquith azon ki­jelentését, hogy a „Globe" koholta a Kitchener lemondásáról szóló hírt. Rosszalja, hogy csak a „Globe"-t büntették meg, más lapoknak nem­ történt bajuk. Emlékeztet arra, hogy Carston lemondását is hivatalosan megcáfolták, a le­mondás azonban később valónak bizonyult. Simon belügyi államtitkár a „Globe" ellen folytatott eljárást védi. Law (nacionalista) Szerbia védelme iránt érdeklődik. Yate ezredes (unionista) azt mondja, hogy az izgalom hulláma önti majd el egész Ázsiát, ha a törökök az angolokat visszakergetik. Sir Edward Grey ezután újból kifejti, milyen lépések történtek a kormány részéről Szerbia támogatására. szárazföldi háborúra vonatkozó hágai egyez­mény 49. szakaszára, Belgium lakosságára további intézkedésig havi 40 millió frank hadisarcot vet ki a hadsereg szükségleteinek fedezéséhez és a megszállott területek igaz­gatásának költségéhez való hozzájárulás cí­mén. A német közigazgatási hatóságoknak joguk van a havi részletek kifizetését egész­ben vagy részben német pénzben 80 márka, 100 frank árfolyamon bekövetelni. A fizetési kötelezettség kiterjed Belgium kilenc tarto­mányára, amelyek egyetemlegesen felelősek a szóbanforgó összegekért. Az első részletet 1915 december 10-ig kell a brüsszeli császári kormányzóság hadipénztárába befizetni. Churchill lemond. (London, november 13.) Churchill fölaján­lotta Asquithnak lemondását, mert nem vették be a szűkebb haditanácsba, ő pedig nem kíván tétlenül nagyfizetésű állást viselni. (London, november 13. — Reuter.) Churchill Asquith miniszterelnökhöz intézett levelében, amelyben lemondását bejelenti, egyebek kö­zött a következőket jelenti ki: „Amikor az ad­miralitást elhagytam, az ön fölkérésére részt­vettem a haditanács munkájában és az új mi­nisztereket támogattam ismereteimmel,, ame­lyekkel akkor bizonyos mértékben rendelkez­tem. Azok a tanácsok, amelyeket adtam, a honvédelmi bizottság jegyzőkönyvében és ab­ban az emlékiratban, amelyet a kabinet tagjai elé terjesztettem, föl vannak jegyezve. Föl kell hívnom figyelmét arra, hogy én e pillanatban teljesen helyeslem a kis hadita­nács megalakítását. Helyeseltem az Ön hat hét előtt nyilvánított ama szándékát is, hogy en­gem e tanácsba be­vegyen. Én nem láttam ak­kor előre, hogy önnek micsoda személyi ne­hézségekkel kell küzdenie a haditanács össze­állításánál. Egyáltalán nem panaszkodom amiatt, hogy az Ön terve megváltozott, de természetes, h­ogy a változással egyidejűleg a kormányért való munkám be van fejezve. Nem foglalhatok el, mint a végrehajtó hatalom tagja, olyan állást, amely általános felelősséggel jár a háborús po­litikáért, anélkül, hogy a munkában magam is részt vennék, betekintést szeretnék annak el­határozásaiba és anélkül, hogy ellenőrzést gya­korolhassak. Lehetetlenségnek tartom, hogy ezekben az időkben jól fizetett tétlenségben maradjak és ezért kérem Önt, ajánlja föl a ki­rálynak lemondásomat." Asquith válaszában kijelenti, hogy nagyon sajnálja Churchill elhatározását és a legtelje­sebb elismerését fejezi ki tett szolgálataiért. A békehangok Angliában. (London, november 13.) A Labour Leader írja vezércikkében: Azt hisszük, hogy Lore­hurne és Courtney lordok beszédei történeti jelentőségűek. Nyomatékosan kimondjuk, hogy itt az ideje annak, hogy hasonló meg­nyilatkozás az alsóház ridegebb levegőjében is kifejezésre jusson. Mit kell tennünk a par­lamenten kívü­l, hogy siettessük azt a deren­gést, amelyre e jelek rámutatnak. Mindenek­előtt mozgósítanunk kell a közvéleményt, hogy az követelje, hogy a kormány kövesse Briand példáját, adja föl végleg­ támadási terveit és céljait világosan úgy írja körül, hogy Németországnak ne kelljen többé félnie attól, hogy legitim fejlődésében gátolni akar­juk. (M. T. I.) Hadisarc Belgiumra. (Brüsszel, november 13.) A főkormányzó rendeletet bocsátott ki, amellyel utalással a NÉPSZAVA 1915 november 14. A Dardanelláknál A törökök elsülyesztették az „E. 20."­ angol tengeralattjárót. — Tüzérpárbaj Gallipolin. A legújabb török telen­tés a Márvány­tengerben elért nagy sikerről számol be. November 5-én a törökök elsü­lyesztették az „E. 20." búvárhajót, az angol flotta legmo­dernebb tengeralattjáróinak egyikét. A tö­rök főhadiszállás kommünikéjével egy­idejűen az angol admiralitás is közhírré teszi az elpusztult búvárhajó szerencsétlen sorsát. A jelentések többi része arról szól, hogy a Gallipoli-félszigeten még mindig folytatják a tüzérségi harcot. Eszerint te­hát a szövetségesek még nem vontak el erről a hadiszintérről annyi katonát, hogy az ak­ció befejezéséről beszélhetnénk. Török hivatalon jelentések: * Elsülyesztettek egy angol búvárhajót. (Konstantinápoly, november 13.) A fő­hadiszállás közti november 12-én. November 5-én flottavédelmi­­intézkedé­seink következtében sikerült a Dardanel­láknál elsülyeszteni az „E. 20." angol ten­geralattjárót. Három tisztet és hat mat­rózt elfogtunk. A tengeralattjáró az angol flotta legmodernebb tengeralattjáróinak egyike, amely két hónappal ezelőtt mutat­kozott először a Dardanelláknál. Tonnatar­talma 800, hossza 61 méter, sebessége a tenger fölött 19 mérföld, a tenger alatt pedig 14 mérföld, nyolc torpedótanszíro­zója, két 7,6 centiméteres gyorstüzelő ágyúja és 100 főnyi legénysége volt. Valahányszor ellenséges monitorok a sarosi öböl partját lövöldözték, tüzérsé­günk elhallgattatta és megfutamította, őket. Az Anaforta-szakaszon tüzérségünk Ke­mikli Limannál visszavonulásra kénysze­rítette az ott lévő ellenséges hajókat. A november 16-án sarosi öbölben zátonyra futott torpedónaszád teljesen elsülyedt. Az Ari Burnu-szakaszon, Kanlisert vi­dékén, az ellenségnek egy bombavető állá­sát elpusztít­ottuk. A Sedil Bahr-szakaszon tüzérségünk nagy veszteségeket okozott az ellenséges csapatoknak, amelyek balszárnyunk előtt drótsövényeket akartak készíteni. Anaforta és Sedil Bahr előtt egy ellen­séges cirkáló és két monitor részt vett az ütegeink ellen intézett eredménytelen ágyúzásban. A többi fronton nem történt lényegesebb esemény. Tüzérségi harcok a Dardanella-fronton. (Konstantinápoly, november 13. — Milli­ü­gynökség.) A főhadiszálás jelenti novem­ber 12-én. Dar­danella-f­ront: A kölcsönös tüzelés mind a három szakaszon tartott. Az Ana­for­ta-szakaszon 9-ről 10-re virradó éjjel el­lenséges őrjáratokkal folytatott harcban a mieink veszteségeket okoztak az ellenség­nek, amely kénytelen volt állásaiba mene­külni. Ari Burnu: Tüzérségünk elhallgattatta a Korku Dere torkolatánál fölállított ellensé­ges tüzérséget. Sedil Bahr: Az ellenség a balszárnyon egy aknát robbantott föl, miáltal azonban saját lövészárkai pusztultak el. Tüzérségünk két ellenséges monitort elűzött, amelyek a sá­rosi golf ellen tüzelést kezdtek. Kaukázusi front: Őrjáratok harcain kí­vü­l nincs jelenteni valónk. A többi fronton nincs változás. * Az angol admiralitás közli az „E. 20." pusztulását. (London, november 13. — Reuter.) Az ad­miralitás közli: Az „E. 20." angol tengeralatt­járó, amely a Márvány-tengerben teljesít szolgálatot, október 30-ika óta nem adott hírt magáról. Attól félnek, hogy elsülyesz­tették. Az ellenség dróttalan táviró útján jelenti, hogy 3 tisztjét és a legénység 6 em­berét fogságba ejtették. („M. T. I.") Anglia visszavonul a Dardanelláktól? (Stockholm, november 13.) Londonból je­lentik, hogy Kitchener keleti utazásának célja az volt, hogy a Dardanella-vállalkozás folytatása vagy beszüntetése dolgában dönt­sön. A Kitchenertől beérkezett jelentések alapján, kénytelen volt Anglia az orosz kor­mánynak bejelenteni, hogy fontos stratégiai okokból a Dardanella-vállalkozástól vissza kell vonulnia. Hasonló értesítést küldtek Pá­risig is. k ellenséges vezérkarok jelentései A­ „Magyar Távirati Iroda" jelenti a sajtó­hadiszállásról: OROSZORSZÁG. (November 12.) Salock környékén sikerült csapatainknak Raggasentől nyugatra har­colva előre jutniok. Tizenegy napos, majd­nem megszakítás nélkül való küzdelem után, amelynek folyamán derékig mocsár­ban álltak, csapataink megszállták Kam­­merunt. A németeket, tetemes veszteséget okozva nekik, nyugat felé visszavetettük. Foglyokat ejtettünk és géppuskákat zsák­mányoltunk. Bersemünde mellett Üxküll környékén tart az elkeseredett harc. A nap folyamán a németek heves támadását ve­tettük vissza és nekik súlyos vesztesége­ket okoztunk. Árkaink előtt egész halmok emelkednek ellenséges hullákból. E napok­ban a rigai fronton az egyik csatában ifjú litvániai csapataink vállvetve küzdöttek erőiéb csapatainkkal a legnehezebb terepen és újólag tanúságot tettek nagy harci ér­tékükről. Dvinsk környékén csapataink az Illuxt körül fekvő helységeknél némileg előrehatoltak. Kostiudinovka falunál Rafa­lovkától nyugatra tart a heves harc. Mint­egy 270 foglyot ejtettünk. OLASZORSZÁG. (November 12.) Csapatrészeink merész tá­madásairól a következő helyekről kapunk jelentést: A Camera-pataknak az Etschbe való torkolatánál, ahol a Mori és Seghe kö­zötti vasúti hidat elpusztították, a felső Vol di Calamenteben (Torrente Maso) és a Cim­völgyben (Torrente Vand­ Cismona). A felső Cordevole-völgyben offenzívánk szabálysze­rűen folytatódik. Az Isonzo középső folyásá­nál tegnap a Plava-szakaszon és a Görztől északnyugatra fekvő magaslatokon elkese­redett harc folyt. E magaslatok legdélibb ré­szén, az úgynevezett Kalvaria-hegyen egy ellenséges támadást egészen néhány méter­nyi közelségre jutott lövészárkainkhoz, de gyilkos tüzelésünk visszaverte őket, mire gyalogságunk ellentámadásával az ellensé­get menekülésre kény­szerítette, egy sáncot elfoglalt és 70 foglyot ejtett, közöttük 4 tisz­tet, akik egyedül maradtak meg egy tüzelésünk által elpusztított századból. A Karszt-fensíkon is a harc egész napon át a legnagyobb hevességgel folyt. Egy ellenséges sáncot a Bosco del Capuccio és a San Martino del Carso között, elfoglal­tunk és némi más előrehaladást is tettünk. Az alsóbb parancsnokságok egyértelműleg emelik ki azt a kiválóságot és nagy áldozat­készséget, amely csapatainkat a kemény küzdelem változataiban jellemezte.

Next