Népszava, 1916. január (44. évfolyam, 1–31. sz.)

1916-01-01 / 1. szám

10 2 NÉPSZAVA rint a munkaerő értéke és így a munka­bér nagysága a munkásság életigényeitől fü­gg, tovább nem fejtette ki. Bizonyos azonban, hogy más körülmények mellett, mint a munkásosztály szervezettsége, harci készsége a gazdasági konjunktúra, a munka­bér alakulására éppen a munkásság életigé­nyének, standardjának van nagy, talán döntő befolyása. Természetes, hogy nem a munkásságnál időnként fölmerülő és ismét eltűnő futó vágynak egy szebb és jobb élet után, hanem annak a határozott elszántság­nak, hogy egy bizonyos életszínvonal fönn­tartásához szükséges munkabérnél semmi körülmények között sem vállal olcsóbban munkát. Lazsai le szava a munkásság átko­zott igénytelenségéről jobban megvilágítja a munkabér alakulásának problémáját, mint számtalan tudós könyv. Ha a munkásság valamely országban szívósan ragaszkodik egy életszínvonalhoz, úgy az egész társada­lom elismeri azt nemcsak jogosnak, de kö­telezőnek is. Manapság már maga a mun­káltató sem tűrne meg műhelyében olyan ipari szakmunkást, aki rongyos, piszkos ru­hában, mezítláb akarna munkába állni, el­lennem a mezőgazdasági munkások körében ez még nálunk általánosan divik. Viszont Amerikában a mezőgazdasági munkás is kék zubbonyban, jó cipőben, nagy kalapban dolgozik a mezőn. Országról-országra, szak­máról-szakmára követhető a­ munkásosztály életszínvonalának hatása a munkabérekre: hi munkabérnek olyan magasnak kell lenni, hogy a munkás belőle az illető országban szokásos színvonalon meg tudjon élni. Az életszínvonal különbsége nemcsak a ruházatra, lakásra, hanem a táplálkozásra is kiterjed. Az angol munkás egész más­kép él, mint a magyar. Sőt már a német munkás is máskép, jobban táplálkozik, mint a magyar. Ezt a pontot akarjuk most kissé jobban megvilágítani. Elvtársaink körében sokszor kifogásolták, hogy az a táblázat, amelyet az öttagú munkáscsalád heti élelmének áráról közölni szoktunk, sokkal több táplálékot tartalmaz, mi­nt amennyi a magyar munkásság tényleges standardjának megfelel. Ezért bemutatjuk a német elvtársak körében használatos élelmi­szerszámítást, amelyet tudományos munkákban is sorű­n alkalmaznak. A ki­indulási pont a német tengerészkatonának ö­ kormány által megszabott heti élelme: ennek háromszorosát számítják a férfi, nő és két gyermekből álló, négytagú, család szükségletének. A magyar öttagú munkáscsalád élelme, amint mi számítjuk és a német négytagú munkáscsalád élelme, amint ezt a németek a tengerészkatona heti élelmének meghá­romszorozásával számítják, a következő összehasonlítást adja: A magyar öttagú család: A német négytagú család: 2'40 kg marhahús 2'25 „ disznóhús 2'40 „ üruhús 1'36 kg vaj 2'41 kg hús és zsiradék 15'75 kg kenyér 1-50 „ búzaliszt 17-25 kg kenyér és liszt 0'45 kg rizs 0-9 „ bab 0-9 „ borsó 2'25 kg száraz főzelék" 1'60 kg cukor 9­00 » burgonya 0*6 _ aszalt szilva Ha a ké£ táblázatot összehasonlítjuk, azt találjuk, hogy a négy személyre szóló német táblázat jóval több tápanyagot tar­talmaz, mint az öt személyre szóló magyar táblázat. A kenyér, cukor és szárazfőzelék mennyisége jóformán teljesen egyezik, el­lenben a német táblázat 3,40 kilogram hús­sal többet számít, mint a magyar. Ezzel szemben a magyar oldalon csak 7 liter tej, 3 tojás és némi főzeléktöbblet áll, ami a húst megközelítőleg sem pótolja tápérték­ben. Hangsúlyozzuk, hogy a német táblá­zat csak két gyermeket tesz föl, a magyar­­pedig hármat. Az a standard különbség, amely a német és a magyar munkásság között fönnáll, teljes mértékben visszatük­röződik a két élelmezési táblázatban és az elvtársak nem teszik helyesen, ha az ebben a táblázatban fölsorolt élelmiszert túl sok­nak mondják. Ennyi kell minimálisan, hogy a munkáscsalád rendesen tudjon táplál­kozni. A német négytagú családnak ezt a heti élelmiszerszükségletét közli havonkint Calver, német közgazdász, volt elvtársunk. Ezen index alapján kitűnik, hogy a német négytagú család élelmiszerszükségletének ára volt: 1914 j­ulius hóban 25.33 M = 30.40 korona 1915 június ,, 87.86 M = 44.83 korona­­ 1915 december hóban 41.84 M = 49.88 korona Az emelkedés egy év alatt 47.6%, a háború kitörése óta 60% volt, míg a munkások bére alig emelkedett; a kő­műveseké például csak 20%-kal emel­kedett. A Korrespondenzblatt egyik leg­­­utóbbi számában megállapítja a bérösszeg vásárló képességének ezt az óriási csökke­nését és kifejti, hogy a háború után óriási erőfeszítéseket kell majd tenni a német munkásságnak, hogy a háború előtti élet­színvonalát vissza tudja nyerni. Amíg a gazdagok a háború folytán meggazdagod­tak, amíg az új milliomosok egész generá­ciója sarjadzott elő a hadseregszállításból és sikerült üzérkedésekből, addig a mun­kásosztály életszínvonala rohamosan csök­kent. Ami pedig a német munkásságra áll, az még fokozottabb mértékben áll a magyar munkásságra, amelynek nemcsak azért kell a háború után harcolnia, hogy előbbi életszínvonalát elérhesse, hanem hogy megélhetési módját, standardját leg­alább is a német munkásságéval egyenlővé tegye. A munkaerő lényegileg annyit ér, amennyire azt maga a munkásosztály értékeli. FŐVÁROSI OLVASÓINKHOZ! Felkérjük előfizetőinket, hogy a lapkézbesítésre vonat­kozó esetleges panaszaikat mindenkor első­sorban a kiadóhivatallal közöljék (Telefon: József 3—31 és József 3—32, hajnali fél 3 órá­tól 6 óráig csak József 3—31 hívható), mert a másutt leadott panaszok csak elkésve, esetleg egyáltalában nem jutnak hozzánk. Címváltozás esetén kérjük mindig a régi lakcímet is megadni. A kiadóhivatal. A német tengerészkatona egy licit élelme 800 gram marhahús 750 gram disznóime 800 gram ürühús 3000 gram burgonya 5250 gram kenyér 455 gram vaj 150 gram rizs 340 gram cukor 300 gram bab 300 gram borsó 500 gram búzaliszt 200 gram aszaltszilva 100 gram só 105 gram kávé 21 gram taa 0.11 liter ecet 2 kg marhahús 1 „ disznóhús 1 „ kolbász 0'5 „ szalonna 0'5 .. zsir 5 kg hús és zsiradék A német­ négytagú man­tcáscsalád egy heti élelme 2.4 kilogram 2.25 kilogram 2.40 kilogram 9.00 kilogram 15.75 kilogram 1.36 kilogram 0.45 kilogram 1.00 kilogram 0.9 kilogram 0.9 kilogram 1.5 kilogram 0.6 kilogram 0.3 kilogram 0.3 kilogram 0.06 kilogram 0.33 liter 9­6 kg főzelék Só, kávé, tea, ecet nem tulajdonképeni élelmi­szerek. 18 kg kenyér 2 kg bab. száras­főzelék 1 „ cukor 10 „ burgonya 2 „ savanyú káposzta 12 kg főzelék 7 liter tej 3 tojás. TA RICI% * * * PETŐFI. (1916 pamnudr 1.) * Petőfi születésének 93-ais évfordulója emlékére. Kiskőrösön már hajnallott az ég, Még aludt a föld, a falu, a nép, S az égbolton — uj Bethlehem fölött — A csillagod ragyogva felszökött. S mi néhányan a rendedből valók, Gondolat-vetők és bú­aratók, Mondják, hogy cenkek, kontárok vagyunk, A zengést e kornak mi nem adhatunk.­­A lelkünk törpe, a nyelvünk dadog, Nem is vagyunk tán szittya magyarok, S­as Idő légköréből kivetett, Mint kiégett meteorköveket. Testünk a térben vakon tévelyeg, Nem verhetünk sehol sem gyökeret, Hontalan árnyak, meg nem pihenünk, Mondják: nincs szülőföldünk, nemzetünk.­­ Világszabadság vágya fűtött téged, Álmodtál szent, örök testvériséget, S mert megfogadjuk végrendeleted: Vagy '1' bitangok, csúf bélyegesek És most nyugattól messze keletig, Nagy álmainkat újra temetik, S hová szemünk bús látófénye ér: A pusztulás, a halál feketéi. Aki Rómában Cassius valál, Helvéciában Teli, ki célt talál, S Párisban Desmoulins Camill, a nagy. Itt, a mi harcunk szent csillaga vagy­ Peterdi Andor. * % # fiardeván tanár úr, írta Gönyös­ Ferenc. Mostanában nem igen van idő arra, hogy az ember hátra nézzen, meg-megálljon, el­mélázzon a tűnő idők nyomán. Most nem lehet a múltba visszatérni, elmúlt idők gyöngyvirágszagú, orgonás emlékeit idézget­ni, most nem a szentimentális ellágyulások idejét éljük. Most a rohanó, nagy idők álján kell előrelendülni, most előre kell nézni me­reven, most keményen nekiszegett fejjel előre kell menni. És ha százszor szebbek is voltak azok az idők, amikor még révedezve hátra nézni, mélázgatni, egy régi dalt egész halkan fütyürészni lehetett, most rohanni kell a mindent elsöprő, véres áradattal, elő­re — ki tudja, hová? Az egész megvadult világ rohan, rohanok én is, ájult összevisszaság, nincs itt fölesz­mélés, nincs percnyi öntudat, nehéz álom rontó lidérce nehezedik mindenkire. És egy különösen zord téli estén, amikor szédülten támolyogtam a véres embergomolyag felé, csöndesen kilépett a múltból és elébem állt — Kardeván tanár úr. Egy pillanat alatt le­foszlott rólam a rám nehezülő részeg kábu­lat, föllélegzettem, megkönnyebbültem, mint­ha nehéz álomból ébredtem volna, néhány nagyon boldog és szép percet éltem át. Úgy éreztem, mintha a világ nem is csúnyult volna úgy el, mintha minden a régiben volna és hátra néztem Kardeván tanár úrral és a diákélet színes és illatos romantikája lengett körül . . . " Kardeván tanár úr volt az én legkedve­sebb professzorom. Abban az időben szere­pelt az életemben, amikor még többnyire azt hiszi az ember magáról, hogy okvetlenül lírai költő lesz. A nagyváradi főreáliskolában ta­nította a magyar irodalmat az én időmben Kardeván tanár úr. Fiatal ember volt, ideá­lis, nagyszerű tanár, én nagyon szerettem és őszintén tiszteltem, ő volt az egyetlen taná­rom, akit nagyon tehetséges embernek tar­tottam, olyannak, akitől az iskolán kívül is várni lehet valamit. Ő volt az önképzőkör tanárelnöke, ő ült csöndes és finom mosoly­lyal az elnöki székben, amikor én saját szer­zeményű, hallatlanul szubjektív költemé­nyeimet igen vegyes hatással fölolvastam. A költeményeimet, amelyeket az egyik bíráló díszkönyvbe írásra, a másik pedig elvetésre ajánlott. Én nem hittem egyik bírálónak sem, én arra gondoltam, hogy az egész társaság­ban egy ember van, aki tudja, hogy érnek-e valamit ezek a versek és ez az ember Karde­ván tanár úr, aki csöndes és finom mosolyá­val ott ült az elnöki székben és a legnehezebb problémákat olyan kristálytiszta világosság­gal tudta megoldani. Ha ő magyarázott, szájtátva hallgattuk valamennyien. Nagyon 1916 január 11

Next