Népszava, 1916. január (44. évfolyam, 1–31. sz.)
1916-01-01 / 1. szám
10 2 NÉPSZAVA rint a munkaerő értéke és így a munkabér nagysága a munkásság életigényeitől függ, tovább nem fejtette ki. Bizonyos azonban, hogy más körülmények mellett, mint a munkásosztály szervezettsége, harci készsége a gazdasági konjunktúra, a munkabér alakulására éppen a munkásság életigényének, standardjának van nagy, talán döntő befolyása. Természetes, hogy nem a munkásságnál időnként fölmerülő és ismét eltűnő futó vágynak egy szebb és jobb élet után, hanem annak a határozott elszántságnak, hogy egy bizonyos életszínvonal fönntartásához szükséges munkabérnél semmi körülmények között sem vállal olcsóbban munkát. Lazsai le szava a munkásság átkozott igénytelenségéről jobban megvilágítja a munkabér alakulásának problémáját, mint számtalan tudós könyv. Ha a munkásság valamely országban szívósan ragaszkodik egy életszínvonalhoz, úgy az egész társadalom elismeri azt nemcsak jogosnak, de kötelezőnek is. Manapság már maga a munkáltató sem tűrne meg műhelyében olyan ipari szakmunkást, aki rongyos, piszkos ruhában, mezítláb akarna munkába állni, ellennem a mezőgazdasági munkások körében ez még nálunk általánosan divik. Viszont Amerikában a mezőgazdasági munkás is kék zubbonyban, jó cipőben, nagy kalapban dolgozik a mezőn. Országról-országra, szakmáról-szakmára követhető a munkásosztály életszínvonalának hatása a munkabérekre: hi munkabérnek olyan magasnak kell lenni, hogy a munkás belőle az illető országban szokásos színvonalon meg tudjon élni. Az életszínvonal különbsége nemcsak a ruházatra, lakásra, hanem a táplálkozásra is kiterjed. Az angol munkás egész máskép él, mint a magyar. Sőt már a német munkás is máskép, jobban táplálkozik, mint a magyar. Ezt a pontot akarjuk most kissé jobban megvilágítani. Elvtársaink körében sokszor kifogásolták, hogy az a táblázat, amelyet az öttagú munkáscsalád heti élelmének áráról közölni szoktunk, sokkal több táplálékot tartalmaz, mint amennyi a magyar munkásság tényleges standardjának megfelel. Ezért bemutatjuk a német elvtársak körében használatos élelmiszerszámítást, amelyet tudományos munkákban is sorűn alkalmaznak. A kiindulási pont a német tengerészkatonának ö kormány által megszabott heti élelme: ennek háromszorosát számítják a férfi, nő és két gyermekből álló, négytagú, család szükségletének. A magyar öttagú munkáscsalád élelme, amint mi számítjuk és a német négytagú munkáscsalád élelme, amint ezt a németek a tengerészkatona heti élelmének megháromszorozásával számítják, a következő összehasonlítást adja: A magyar öttagú család: A német négytagú család: 2'40 kg marhahús 2'25 „ disznóhús 2'40 „ üruhús 1'36 kg vaj 2'41 kg hús és zsiradék 15'75 kg kenyér 1-50 „ búzaliszt 17-25 kg kenyér és liszt 0'45 kg rizs 0-9 „ bab 0-9 „ borsó 2'25 kg száraz főzelék" 1'60 kg cukor 900 » burgonya 0*6 _ aszalt szilva Ha a ké£ táblázatot összehasonlítjuk, azt találjuk, hogy a négy személyre szóló német táblázat jóval több tápanyagot tartalmaz, mint az öt személyre szóló magyar táblázat. A kenyér, cukor és szárazfőzelék mennyisége jóformán teljesen egyezik, ellenben a német táblázat 3,40 kilogram hússal többet számít, mint a magyar. Ezzel szemben a magyar oldalon csak 7 liter tej, 3 tojás és némi főzeléktöbblet áll, ami a húst megközelítőleg sem pótolja tápértékben. Hangsúlyozzuk, hogy a német táblázat csak két gyermeket tesz föl, a magyarpedig hármat. Az a standard különbség, amely a német és a magyar munkásság között fönnáll, teljes mértékben visszatükröződik a két élelmezési táblázatban és az elvtársak nem teszik helyesen, ha az ebben a táblázatban fölsorolt élelmiszert túl soknak mondják. Ennyi kell minimálisan, hogy a munkáscsalád rendesen tudjon táplálkozni. A német négytagú családnak ezt a heti élelmiszerszükségletét közli havonkint Calver, német közgazdász, volt elvtársunk. Ezen index alapján kitűnik, hogy a német négytagú család élelmiszerszükségletének ára volt: 1914 julius hóban 25.33 M = 30.40 korona 1915 június ,, 87.86 M = 44.83 korona 1915 december hóban 41.84 M = 49.88 korona Az emelkedés egy év alatt 47.6%, a háború kitörése óta 60% volt, míg a munkások bére alig emelkedett; a kőműveseké például csak 20%-kal emelkedett. A Korrespondenzblatt egyik legutóbbi számában megállapítja a bérösszeg vásárló képességének ezt az óriási csökkenését és kifejti, hogy a háború után óriási erőfeszítéseket kell majd tenni a német munkásságnak, hogy a háború előtti életszínvonalát vissza tudja nyerni. Amíg a gazdagok a háború folytán meggazdagodtak, amíg az új milliomosok egész generációja sarjadzott elő a hadseregszállításból és sikerült üzérkedésekből, addig a munkásosztály életszínvonala rohamosan csökkent. Ami pedig a német munkásságra áll, az még fokozottabb mértékben áll a magyar munkásságra, amelynek nemcsak azért kell a háború után harcolnia, hogy előbbi életszínvonalát elérhesse, hanem hogy megélhetési módját, standardját legalább is a német munkásságéval egyenlővé tegye. A munkaerő lényegileg annyit ér, amennyire azt maga a munkásosztály értékeli. FŐVÁROSI OLVASÓINKHOZ! Felkérjük előfizetőinket, hogy a lapkézbesítésre vonatkozó esetleges panaszaikat mindenkor elsősorban a kiadóhivatallal közöljék (Telefon: József 3—31 és József 3—32, hajnali fél 3 órától 6 óráig csak József 3—31 hívható), mert a másutt leadott panaszok csak elkésve, esetleg egyáltalában nem jutnak hozzánk. Címváltozás esetén kérjük mindig a régi lakcímet is megadni. A kiadóhivatal. A német tengerészkatona egy licit élelme 800 gram marhahús 750 gram disznóime 800 gram ürühús 3000 gram burgonya 5250 gram kenyér 455 gram vaj 150 gram rizs 340 gram cukor 300 gram bab 300 gram borsó 500 gram búzaliszt 200 gram aszaltszilva 100 gram só 105 gram kávé 21 gram taa 0.11 liter ecet 2 kg marhahús 1 „ disznóhús 1 „ kolbász 0'5 „ szalonna 0'5 .. zsir 5 kg hús és zsiradék A német négytagú mantcáscsalád egy heti élelme 2.4 kilogram 2.25 kilogram 2.40 kilogram 9.00 kilogram 15.75 kilogram 1.36 kilogram 0.45 kilogram 1.00 kilogram 0.9 kilogram 0.9 kilogram 1.5 kilogram 0.6 kilogram 0.3 kilogram 0.3 kilogram 0.06 kilogram 0.33 liter 96 kg főzelék Só, kávé, tea, ecet nem tulajdonképeni élelmiszerek. 18 kg kenyér 2 kg bab. szárasfőzelék 1 „ cukor 10 „ burgonya 2 „ savanyú káposzta 12 kg főzelék 7 liter tej 3 tojás. TA RICI% * * * PETŐFI. (1916 pamnudr 1.) * Petőfi születésének 93-ais évfordulója emlékére. Kiskőrösön már hajnallott az ég, Még aludt a föld, a falu, a nép, S az égbolton — uj Bethlehem fölött — A csillagod ragyogva felszökött. S mi néhányan a rendedből valók, Gondolat-vetők és búaratók, Mondják, hogy cenkek, kontárok vagyunk, A zengést e kornak mi nem adhatunk.A lelkünk törpe, a nyelvünk dadog, Nem is vagyunk tán szittya magyarok, Sas Idő légköréből kivetett, Mint kiégett meteorköveket. Testünk a térben vakon tévelyeg, Nem verhetünk sehol sem gyökeret, Hontalan árnyak, meg nem pihenünk, Mondják: nincs szülőföldünk, nemzetünk. Világszabadság vágya fűtött téged, Álmodtál szent, örök testvériséget, S mert megfogadjuk végrendeleted: Vagy '1' bitangok, csúf bélyegesek És most nyugattól messze keletig, Nagy álmainkat újra temetik, S hová szemünk bús látófénye ér: A pusztulás, a halál feketéi. Aki Rómában Cassius valál, Helvéciában Teli, ki célt talál, S Párisban Desmoulins Camill, a nagy. Itt, a mi harcunk szent csillaga vagy Peterdi Andor. * % # fiardeván tanár úr, írta Gönyös Ferenc. Mostanában nem igen van idő arra, hogy az ember hátra nézzen, meg-megálljon, elmélázzon a tűnő idők nyomán. Most nem lehet a múltba visszatérni, elmúlt idők gyöngyvirágszagú, orgonás emlékeit idézgetni, most nem a szentimentális ellágyulások idejét éljük. Most a rohanó, nagy idők álján kell előrelendülni, most előre kell nézni mereven, most keményen nekiszegett fejjel előre kell menni. És ha százszor szebbek is voltak azok az idők, amikor még révedezve hátra nézni, mélázgatni, egy régi dalt egész halkan fütyürészni lehetett, most rohanni kell a mindent elsöprő, véres áradattal, előre — ki tudja, hová? Az egész megvadult világ rohan, rohanok én is, ájult összevisszaság, nincs itt föleszmélés, nincs percnyi öntudat, nehéz álom rontó lidérce nehezedik mindenkire. És egy különösen zord téli estén, amikor szédülten támolyogtam a véres embergomolyag felé, csöndesen kilépett a múltból és elébem állt — Kardeván tanár úr. Egy pillanat alatt lefoszlott rólam a rám nehezülő részeg kábulat, föllélegzettem, megkönnyebbültem, mintha nehéz álomból ébredtem volna, néhány nagyon boldog és szép percet éltem át. Úgy éreztem, mintha a világ nem is csúnyult volna úgy el, mintha minden a régiben volna és hátra néztem Kardeván tanár úrral és a diákélet színes és illatos romantikája lengett körül . . . " Kardeván tanár úr volt az én legkedvesebb professzorom. Abban az időben szerepelt az életemben, amikor még többnyire azt hiszi az ember magáról, hogy okvetlenül lírai költő lesz. A nagyváradi főreáliskolában tanította a magyar irodalmat az én időmben Kardeván tanár úr. Fiatal ember volt, ideális, nagyszerű tanár, én nagyon szerettem és őszintén tiszteltem, ő volt az egyetlen tanárom, akit nagyon tehetséges embernek tartottam, olyannak, akitől az iskolán kívül is várni lehet valamit. Ő volt az önképzőkör tanárelnöke, ő ült csöndes és finom mosolylyal az elnöki székben, amikor én saját szerzeményű, hallatlanul szubjektív költeményeimet igen vegyes hatással fölolvastam. A költeményeimet, amelyeket az egyik bíráló díszkönyvbe írásra, a másik pedig elvetésre ajánlott. Én nem hittem egyik bírálónak sem, én arra gondoltam, hogy az egész társaságban egy ember van, aki tudja, hogy érnek-e valamit ezek a versek és ez az ember Kardeván tanár úr, aki csöndes és finom mosolyával ott ült az elnöki székben és a legnehezebb problémákat olyan kristálytiszta világossággal tudta megoldani. Ha ő magyarázott, szájtátva hallgattuk valamennyien. Nagyon 1916 január 11