Népszava, 1916. február (44. évfolyam, 32–60. sz.)
1916-02-01 / 32. szám
kodik. A város fényes fizetésű naplopókat tart ki, munkásait és hivatalnokainak többségét pedig éhbérért dolgoztatja. Pajtásság, cimboraság az egész vonalon, persze azután ennek megfelelő a közérdek őrzése, védelme ! A propelleres urak kevesebb hajót járatnak, mint amennyire kötelezve vannak, veszélyes, ócska bárkákat járatnak, ezekbe kétszer annyi embert zsúfolnak, mint amennyit, szabad volna, sebaj, ezt az ellenőrzésre hivatott hatóságok nem látják, nem hallják, hiába tesz panaszt a közönség. Vajjon mitől olyan vakok és süketek az illető hatóságok?... Azután lecsap a veszedelem; csodálatos későn és csodálatos enyhén; valóságos szerencse, hogy csak így, holott egészen máskép is történhetett volna. A város urai most már talán — de csak talán ! — úgy fognak tenni, mintha tennének valamit, addig, amíg el nem ül az izgalom, azután megint rendben lesz minden. Ez az ő megszokott taktikájuk. Elvégre ők autón járnak, hát mit törődnek a propelleren és villamoson szorongócsőcselékkel ! És ez így lesz mindaddig, amíg a kizsákmányolt, megcsalt, egészségében és életében állandóan veszélyeztetett tömeg szóhoz nem jut a városi kormányzatban és kemény ököllel szét nem csap a kapitalizmus lelkiismeretlen képviselői és lakásai között # * #• UfabboSass Lázadások csapásri®.— IKi&szisiSiligiés a vs$%@« ris^fisjfálissa után. — A * # * A Balkánon most csöndben érlelődnek az események. A montenegrói fegyverletétel Mina lezajlása után Albánia lett a fegyveres akció legközelebbi színhelye. Skutari, Alessia, San Giovanni di Medua kardcsapás nélkül került a monarchia csapatainak kezére és minden jel arra vall, hogy Durazzó megszállása is vértelen lesz. Számbavehető harcok csak Valona előtt várhatók, ahol az olaszok és Essad basa hívei nagy előkészületeket tesznek a védelemre. Valona ostromának megkezdése már nem lehet távol. Északról az osztrák-magyar csapatok, délkeletről a bolgárok nyomulnak Valona felé, amelynek külső erődítéseit észak felől legföljebb 120 kilométernyi, kelet felől ennél is kisebb távolság választja csak el az ellenségtől. Napok kérdése tehát és az ágyuk megszólalnak Valona falai alatt. Szaloniki körül a helyzet változatlan. A szembenálló felek készülődnek, a háttérben a diplomácia is erősen dolgozik; úgylátszik, a nagy összecsapás idejére Görögország és Románia végleges állásfoglalása is el fog dőlni. MONTENEGRÓBAN ÉS ALBÁNIÁBAN. * A harctéri helyzet változatlan. (Hivatalos jelentés. — Kiadták január 31-én.) Nincs jelentősebb esemény. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Az albániai előnyomulás. A sajtók adigaállásról jelentik . A montenegrói fegyverletétel váratlanul sima lebonyolítása folytán csapataink sokkal, korábban kezdhették meg az Albániába való előrenyomulást, mint eredetileg tervezték. Hadoszlopaink déli irányban vonulnak az albán hegység lábánál. A partvidéket az ellenségnek tenger felől történendő támadása ellen erdős és vízzel elárasztott terep védi. („P. II") Újabb olasz csapatok Valonában. (Berlin, január 31.) A „Tägliche Rundschau" jelenti Szófiából. Valonából érkezett hírek szerint az utolsó napokban megint szállítottak partra olasz csapatokat. Olaszország 50.000 főre akarja szaporítani a partra szállott csapatokat és minden áron védeni akarja Valonát, mert erre politikai okokból is szüksége van. Durazzó feladása: 1. (Lugano, január 31.) A „Daily Telegraph" milanói tudósítója jelenti, hogy a közvélemény az albániai helyzet miatt igen nyugtalan. A kormánylapok előkészítették a közönséget Durazzó föladására, ezzel szemben bíznak Essad basa hűségében. TV Siomssin RaíantS &Smyvé&8í, Jaurés meggyilkolása napjának első évfordulóján írta e cikket a kitűnő háborúellenes francia költő, aki most töltötte be ötvenedik évát. Szemünk előtt csaták vonulnak föl, amelyekben ezrek és ezrek pusztulnak el anélkül, hogy föláldozásuk befolyással lenne az óriási küzdelem eredményére és egyetlen ember halála a nagy, az egész emberiség számára elvesztett csatát jelent. Ilyen szerencsétlenség Taures meggyilkolása. .Taures csaknem az egyetlen nagy politikai szónok az újabb korban, aki egyszersmind nagy gondolkodó és a megügyelő, széleskörű műveltségével a tett erkölcsi erejét egyesítette. Az antik korba kell visszamennünk, hogy hozzá hasonló embertípust találjunk. Tudja lelkesíteni a tömegeket és el tudja bájolni a kiválasztottakat, míg magasröptű lángeszének kincseit tele kézzel szórja úgy beszédeiben, mint bölcsészeti műveiben, mindenütt erős munkájának barázdáit, nyító szellemének vetését hagyva. Gyakran láttam a képviselőházban, szocialista kongresszusokon, a gyűléseken az elnyomott nép érdekében beszélni, sőt megtisztelt azzal, hogy Danton című színművem előadása előtt beszédet intézett Páris népéhez. Látom széles, csöndesen derűs arcát, apró, eleven, mosolygó szemeit, amelyeknek ragyogó tekintetével egyszerre figyelte az embereket és követte lelkesedve a gondolatok röptét; látom az emelvényen, amint hátán összefont karokkal jár föl és alá, nehéz léptekkel, mint egy medve, azután hirtelen megfordul, hogy vérchangjával, mint zengő trombita árassza a kemény szavakat, amelyek a nagy színkör legutolsó helyén is szívekbe hatoltak. Szavakat, amelyek az egész éremben az egész nép lelkét egyetlen érzésben egyesítve fölmagasztosították. Mily szép látvány, amikor ezek a proletártömegek a nagy álmok régióiba fölemelkednek, amelyeket Jaurés mutatott nekik a messzi horizontokon! Legfőbb adománya az volt ennek a férfiúnak, hogy egészen csak ember volt, nem egy hivatás, nem egy osztály, nem egy párt, nem egy eszme embere, hanem egyszerűen egész, tiszta, szabad ember. Szelleme vágyott az egység után, szive a szabadság szenvedélyével volt telve és ez a két ösztön mentette őt meg a párt-despotizmustól és az anarchizmustól. Szelleme át akart hatolni mindent, nem hogy legyőzze, hanem hogy egyesítse azt. De lángeszének legfőbb lényege abban áll, hogy minden jelenségben mindig az emberit látta és mindent átfogó rokonszenve épp úgy elzárkózott a szűkkeblű tagadás, mint a fanatikus odaadás elől. A türelmetlenség minden fajtája, minden formája ellenszenves volt előtte. Mily szépen mondja: Ami engem illet, mindig tartózkodtam attól, hogy kísérletet tegyek bármely vélemény, bármely hit erőszakos elnyomására, sőt az erőszakosságnak attól a formájától is óvakodtam, amelyet ócsárlásnak neveznek! Hogy mégis a fölforgatás nagy pártjának élére állott, ezt — mint mondotta — azzal a gondolattal tette, hogy a proletár-állam-átalakítás nagy művét megmentse a kínos és irtózatos vérszagtól, amely a polgári forradalmakkal együtt jár. Már a puszta erkölcsi ellentét, amely látható harc nélkül is fönnáll az emberek között, a láthatatlan korlátok, amelyek az emberi testvériséget akadályozzák, fájdalmas érzést keltettek benne. Newmann érseknek a kárhozatörvényéről írt szavait, amely az emberek között a világ teremtése óta fönnáll, amint mondja, nem olvashatta „lidércnyomás érzete nélkül". Látta az örvényt a nyomorúságos és romlandó emberi nem léptei alatt és valóságos kínokat szenvedett. Egész életét annak szentelte, hogy a kiegyenlíthetetlenségek között tátongó örvényt áthidalja. Meg volt az a képessége, hogy a leghaladóbb pártok szószólója és egyszersmind a küzdő eszmék közvetítője legyen. Arra törekedett, hogy mindezeket az eszméket a jónak és a közös haladásnak szolgálatára egyesítse. A bölcsészetben az idealizmust összekapcsolta a realizmussal, a történelemben a jövőt a múlttal, a politikában saját hazájának szeretetét mások hazájának megbecsülésével. — A hazafiság igazi fogalma az egyenlő jog 1916 február 1. A német jelentés. (A „M. T. I." jelenti Berlinből: Hivatalos jelentés. — Érkezett január 31-én.) A helyzet változatlan. A legfelsőbb hadvezetőség Nikita hajlandó volna lemondani? (Frankfurt, január 31.) A „Frankfurter Zeitung" jelenti Stockholmból: A „Novoje Vremja" diplomáciai körökből úgy értesül, hogy Montenegró már 1913-ban tárgyalásokat folytatott Ausztria-Magyarországgal, amelynek során Nikita király hajlandónak mutatkozott lemondani a Lovcsenről, ha ezért cserébe Skutarit kapná. A tárgyalások titkosak voltak ugyan, ám Rómában és Belgrádban tudtak róluk. Később Oroszország felhívást intézett Montenegróhoz, hogy azonnal hagyja abba a tárgyalásokat. Most hasonló a helyzet. Miklós király megváltoztatta a nézetét, mert a legközelebbi tanácsadói nem tudtak megállapodni a fegyverletétel feltételeire nézve. Orosz diplomaták szerint Nikita király hajlandó lemondani Montenegró trónjáról és magánember módjára Délfranciaországban telepedni le.