Népszava, 1916. február (44. évfolyam, 32–60. sz.)

1916-02-01 / 32. szám

kodik. A város fényes fizetésű naplopókat tart ki, munkásait és hivatalnokainak több­ségét pedig éhbérért dolgoztatja. Pajtásság, cimboraság az egész vonalon, persze azután ennek megfelelő a közérdek őrzése, védelme ! A propel­leres urak kevesebb hajót járat­nak, mint amennyire kötelezve vannak, ve­szélyes, ócska bárkákat járatnak, ezekbe kétszer annyi embert zsúfolnak, mint amennyit, szabad volna, sebaj, ezt az ellen­őrzésre hivatott hatóságok nem látják, nem hallják, hiába tesz panaszt a közönség. Vaj­jon mitől olyan vakok és süketek az illető hatóságok?... Azután lecsap a veszedelem; csodálatos későn és csodálatos enyhén; va­lóságos szerencse, hogy csak így, holott egé­szen máskép is történhetett volna. A város urai most már talán — de csak talán ! — úgy fognak tenni, mintha tennének vala­mit, addig, amíg el nem ül az izgalom, az­után megint rendben lesz minden. Ez az ő megszokott taktikájuk. Elvégre ők autón járnak, hát mit törődnek a propelleren és villamoson szorongó­­csőcselékkel ! És ez így lesz mindaddig, amíg a kizsák­mányolt, megcsalt, egészségében és életé­ben állandóan veszélyeztetett tömeg szóhoz nem jut a városi kormányzatban és kemény ököllel szét nem csap a kapitalizmus lelki­ismeretlen képviselői és lakásai között # * #• Ufabb­oSass Lázadások csapásri®.­­— IKi&szisiSiligi­és a vs$%@« ris^fisjfálissa u­tán. — A * # * A Balkánon most csöndben érlelődnek az események. A­ montenegrói fegyverletétel Mina lezajlása után Albánia lett a fegyve­res akció legközelebbi színhelye. Skutari, Alessia, San Giovanni di Medua kardcsa­pás nélkül került a monarchia csapatainak kezére és minden jel arra vall, hogy Du­razzó megszállása is vértelen lesz. Számba­vehető harcok csak Valona előtt várhatók, ahol az olaszok és Essad basa hívei nagy előkészületeket tesznek a védelemre. Valona ostromának megkezdése már nem lehet tá­vol. Északról az osztrák-magyar csapatok, délkeletről a bolgárok nyomulnak Valona felé, amelynek külső erődítéseit észak felől legföljebb 120 kilométernyi, kelet felől en­nél is kisebb távolság választja csak el az ellenségtől. Napok kérdése tehát és az ágyuk megszólalnak Valona falai alatt. Szaloniki körül a helyzet változatlan. A szembenálló felek készülődnek, a háttér­ben a diplomácia is erősen dolgozik; úgy­látszik, a nagy összecsapás idejére Görög­ország és Románia végleges állásfoglalása is el fog dőlni. MONTENEGRÓBAN ÉS ALBÁNIÁBAN. * A harctéri helyzet változatlan. (Hivatalos jelentés. — Kiadták január 31-én.) Nincs jelentősebb esemény. Hof­er altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Az albániai előnyomulás. A sajtók ad­igaállásról jelentik . A montenegrói fegyverletétel váratlanul sima lebonyolítása folytán csapataink sokkal, korábban kezdhették meg az Albániába való előrenyomulást, mint eredetileg tervezték. Hadoszlopaink déli irányban vonulnak az albán hegység lábánál. A partvidéket az ellenségnek tenger felől történendő támadása ellen erdős és vízzel el­árasztott terep védi. („P. II") Újabb olasz csapatok Valonában. (Berlin, január 31.) A „Tägliche Rund­schau" jelenti Szófiából. Valonából érkezett hírek szerint az utolsó napokban megint szállítottak partra olasz csapatokat. Olaszor­szág 50.000 főre akarja szaporítani a partra szállott csapatokat és minden áron védeni akarja Valonát, mert erre politikai okokból is szüksége van. Durazzó feladása: 1. (Lugano, január 31.) A „Daily Telegraph" milanói tudósítója jelenti, hogy a közvéle­mény az albániai helyzet miatt igen nyugta­lan. A kormánylapok előkészítették a közön­séget Durazzó föladására, ezzel szemben bíz­nak Essad basa hűségében. T­V Siomssin RaíantS &Smyvé&8í, Jaurés meggyilkolása napjának első évfor­dulóján írta e cikket a kitűnő háborúellenes francia költő, aki most töltötte be ötvenedik évát. Szemünk előtt csaták vonulnak föl, amelyek­ben ezrek és ezrek pusztulnak el anélkül, hogy föláldozásuk befolyással lenne az óriási küzde­lem eredményére és egyetlen ember halála a nagy, az egész emberiség számára elvesztett csatát jelent. Ilyen szerencsétlenség Taures meggyilkolása. .Taures csaknem az egyetlen nagy politikai szónok az újabb korban, aki egyszersmind nagy gondolkodó és a megügyelő, széleskörű műveltségével a tett erkölcsi erejét egyesítette. Az antik korba kell vissza­mennünk, hogy hozzá hasonló embertípust találjunk. Tudja lelkesíteni a tömegeket és el tudja bájolni a kiválasztottakat, míg magasröptű lángeszének kincseit tele kézzel szórja úgy beszédeiben, mint bölcsészeti műveiben, mindenütt erős munkájának barázdáit, nyító szellemének veté­sét hagyva. Gyakran láttam a képviselőházban, szocialista kongresszusokon, a gyűléseken az el­nyomott nép érdekében beszélni, sőt megtisztelt azzal, hogy Danton cím­ű színművem előadása előtt beszédet intézett Páris népéhez. Látom széles, csöndesen derűs arcát, apró, eleven, mo­solygó szemeit, amelyeknek ragyogó tekinteté­vel egyszerre figyelte az embereket és követte lelkesedve a gondolatok röptét; látom az emel­vényen, amint hátán összefont karokkal jár föl és alá, nehéz léptekkel, mint egy medve, az­után hirtelen megfordul, hogy v­érchangjával, mint zengő trombita árassza a kemény szava­kat, amelyek a nagy színkör legutolsó helyén is szívekbe hatoltak. Szavakat, amelyek az egész éremben az egész nép lelkét egyetlen érzésben egyesítve fölmagasztosították. Mily szép lát­vány, amikor ezek a proletártömegek a nagy álmok régióiba fölemelkednek, amelyeket Jaurés mutatott nekik a messzi horizontokon! Legfőbb adománya az volt ennek a férfiúnak, hogy egészen csak ember volt, nem egy hivatás, nem egy osztály, nem egy párt, nem egy eszme embere, hanem egyszerűen egész, tiszta, szabad ember. Szelleme vágyott az egység után, szive a szabadság szenvedélyével volt telve és ez a két ösztön mentette őt meg a párt-despotizmus­tól és az anarchizmustól. Szelleme át akart ha­tolni mindent, nem hogy legyőzze, h­anem hogy egyesítse azt. De lángeszének legfőbb lényege abban áll, hogy minden jelenségben mindig az emberit látta és mindent átfogó rokonszenve épp úgy elzárkózott a szűkkeblű tagadás, mint a fanatikus odaadás elől. A türelmetlenség minden fajtája, minden formája ellenszenves volt előtte. Mily szépen mondja: Ami engem illet, mindig tartózkodtam attól, hogy kísérletet tegyek bármely vélemény, bármely hit erőszakos elnyomására, sőt az erőszakosságnak attól a formájától is óvakod­tam, amelyet ócsárlásnak neveznek! Hogy mégis a fölforgatás nagy pártjának élére ál­lott, ezt — mint mondotta — azzal a gondolat­tal tette, hogy a proletár-állam-átalakítás nagy művét megmentse a kínos és irtózatos vérszagtól, amely a polgári forradalmakkal együtt jár. Már a puszta erkölcsi ellentét, amely látható harc nélkül is fönnáll az embe­rek között, a láthatatlan korlátok, amelyek az emberi testvériséget akadályozzák, fájdalmas érzést keltettek benne. Newmann érseknek a kárhozat­örvényéről írt szavait, amely az em­berek között a világ teremtése óta fönnáll, amint mondja, nem olvashatta „lidércnyomás érzete nélkül". Látta az örvényt a nyomorúsá­gos és romlandó emberi nem léptei alatt és valóságos kínokat szenvedett. Egész életét annak szentelte, hogy a ki­egyenlíthetetlenségek között tátongó örvényt áthidalja. Meg volt az a képessége, hogy a leghaladóbb pártok szószólója és egyszersmind a küzdő eszmék közvetítője legyen. Arra töre­kedett, hogy mindezeket az eszméket a jónak és a közös haladásnak szolgálatára egyesítse. A bölcsészetben az idealizmust összekapcsolta a realizmussal, a történelemben a jövőt a múlttal, a politikában saját hazájának szere­tetét mások hazájának megbecsülésével. — A hazafiság igazi fogalma az egyenlő jog 1916 február 1. A német jelentés. (A „M. T. I." jelenti Berlinből: Hivata­los jelentés. — Érkezett január 31-én.) A helyzet változatlan. A legfelsőbb hadvezetőség Nikita hajlandó volna lemondani? (Frankfurt, január 31.) A „Frankfurter Zei­tung" jelenti Stockholmból: A „Novoje Vremja" diplomáciai körökből úgy értesül, hogy Montenegró már 1913-ban tárgyalásokat folytatott Ausztria-Magyarországgal, amelynek során Nikita király hajlandónak mutatkozott lemondani a­ Lovcsenről, ha ezért cserébe Skutarit kapná. A tárgyalások titkosak vol­tak ugyan, ám Rómában és Belgrádban tud­tak róluk. Később Oroszország felhívást inté­zett Montenegróhoz, hogy azonnal hagyja abba a tárgyalásokat. Most hasonló a helyzet. Mik­lós király megváltoztatta a nézetét, mert a leg­közelebbi tanácsadói nem tudtak megálla­podni a fegyverletétel feltételeire nézve. Orosz diplomaták szerint Nikita király hajlandó le­mondani Montenegró trónjáról és magánember módjára Délfranciaországban telepedni le.

Next