Népszava, 1916. február (44. évfolyam, 32–60. sz.)
1916-02-24 / 55. szám
6 ügyminiszter és a földmivelésügyi miniszter szinte föltűnő egyhangúsággal megállapították, hogy nagy bajok vannak a fővárosnál, de ezek orvoslásával várjunk a háború utánig. A tizek tanácsa sztrájkkal fenyegetődzik és most már csak zárt ajtók mögött szidja a kormányt Fölemlítette, gondolom, a miniszterelnök, hogy a fővárosban 12, sőt 14 korona volt a krumpli métermázsája, amikor a vidéken 3—4 korona volt. Engem csiklandozott e kérdés és utánna néztem, hogy lehet ily horribilis árkülönbség ezen, az Amerika fölfedezése óta elsőrendű élelmicikkben. S rájöttem, hogy a főváros eképpen adminisztrálta a krumplit: megvette 4 koronáért, elszállították a vasúton Budapestre és itt a ferencvárosi pályaudvarról vagy valamelyik más teherpályaudvarról átszállították Budára. Azátszállítás került métermázsánként 5 koronába. Most már 9 koronába került a krumpli. Budán beraktározták egy nedves helyre, ahol 8 nap múlva javarésze kicsirázott, a többi elrothadt, ami kevés maradt, visszafuvarozták Budapestre a másik oldalra, ezért megint fizettek 5 koronát métermázsánként. Ez a főváros adminisztrációja! A fővárosban rettentő bajok vannak. A kormánynak ismételt sürgetései után sem csinálják meg a húsnagyvágót. Ebből következik, hogy itt a zugmészárosoknak légiója van, akik a mesterséges húsdrágítás egyenesen kivezényelt tényezői. Nem ritkán, amikor nagyobb mennyiségű hús érkezett a fővárosba, a mészárosok, hogy ne kelljen az árat lenyomni, elrejtették a húst a pincébe és csak annyit engedtek a vágóhídra vinni, amennyi nekik a konjunktúra szempontjából megfelelt. A főváros drágaságának egyik legjelentékenyebb tényezője borzasztó mértékű túltengése. Ez a drágaság már 1907 óta tart, most csak a háború konjunktúrájával fokozódott, illetőleg bizonyos területeken kulminált. Hogy ez mennyire így van, arra nézve a szó szoros értelmében iskolapélda áll rendelkezésemre. Föl akarom ugyanis említeni, hogy ezzel a drágaság kérdésével Földes Béla szemináriuma foglalkozik már évek hosszú sora óta. Egy doktori értekezésből, dr. Havas munkálatából, egy pár adatot fölolvasok. Nem ritkán hatósági megtévesztések történnek az árak tekintetében, hatóságilag magasabb ár jegyeztetik, mint aminen a piacon az árusítás valóban történik. Hogy ennek mi lehet a háttere, azt nem tudom biztosan, csak sejtem, hogy az illető árucikkekben esetleg maga a város anyazsálva lévén, érdekében volna, hogy magasabb áron tudjon eladni. Aktaszerűleg igazolható, hogy amidőn a nagyban való árak lefelé mentek, akkor Budapesten a kicsinyben való árak fölfelé mentek. 1890-ben Budapest lakossága 505.763 lélek volt, 1900-ban pedig 732.322, a növekedés tehát 44,8%. Ezen idő alatt a marhakereskedők száma 66-ról 208-ra, vagyis 215%-kal, a tojás-, tej-, vaj- és sajtkereskedők száma 467-ről 823-ra, vagyis 77%-kal, a kofák száma 1216-ról 3799-re, vagyis 212%-kal emelkedett. Ha ma az összes élelmiszerkereskedőket összefoglaljuk, azok száma 10.755-ről 18.133-ra emelkedett, vagyis 68%-kal a lehető legrövidebb idő alatt. Harmincezer volt a galíciai menekülteknek az a száma, amely a legutóbbi időben Budapestre érkezett. A galiciai menekültek a piszok elképzelhető legnagyobb fokát hozták közénk. Ugyancsak legilletékesebb helyről megerősítették, hogy a fekete himlőt hozták magukkal és a kényszeroltás alól magukat kivonták, úgy hogy a legnagyobb fertőzés veszedelme fenyegette a fővárost. Azonkívül azt sem szükséges bővebben igazolni, hogy az árfelhajtások és uzsoráskodás oly nemét űzték, hogy legutóbb már az adóhivatal is kénytelen volt beavatkozni. Láttuk és látjuk, mennyi eltitkolt éllemiszerkészlet stb. fordult meg ez emberek kezén. Láttam, hogy a rendőrség, nyilván a kormány intenciójának megfelelően, belenyúlt a darázsfészekbe és így igyekezett a fővárost megszabadítani ezektől, de épp oly sajnálattal láttam, hogy a legutóbbi időben ez a műtét kicsit szünetelt. Meg kell menteni a fővárost e semmikép sem indokolható inváziótól. Ezután a tejkérdésről beszél. Ha nem lesz jég, még nagyobb bajok lesznek itt is. Ezután rátér a bankok árfelhajtó üzeleteire. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy az árdrágulás, különösen a zsír, a kilonna, a cukor és a ruhaneműek kérdésében kétségtelenül a nagytőkének, a budapesti nagyobb pénzintézeteknek üzérkedésével és árfölhajtásaival függ össze. Az egyes pénzintézetek élén álló férfiak, például Ullmann úr, a Hitelbank élén álló férfiú, amellett, hogy saját intézeténél egy nagy tantiémekkel járó állást tölt be, ezenkívül 20—24, sőt 30 pénzintézetnél és vállalkozásnál angazsálva van. A Hitelbank vezérigazgatója csak a Hitelbanktól magától a mostani évben 250—300.000 korona tantiémet ház és van egy pénzintézet élén álló nagy férfiunk, akinek e címen való jövedelmei az 1915. évben másfél millió koronát tettek ki. A Hitelbanknak 1913-ban 1,028.487 korona 19 fillér volt az áruosztály nyeresége, 1914-ben 2,834.447 korona 72 fillér, tehát 176%-kal emelkedett az áruosztály jövedelme egy esztendő alatt. A Magyar Banknak 1915-ben az 1914. évhez viszonyítva, az áruüzletben 2.264.000 koronával nagyobb nyeresége volt. Ez eléggé komoly adat, ha figyelemmel vagyunk arra is, hogy a mérleg még közzétéve nincs, de azt máris tudjuk, hogy az első félévben az áruosztályban elért nyereség 1.420.000 koronával többet tett ki, mint az előző évben. A „Hangyá"-nak zsír- és szalonna-üzlete 1915-ben a korábbi egymillió métermázsáról visszaesett 700.000 métermázsára. Azért, mert először a 8 koronás ár oly magas volt hogy azt a „Hangyá"-hoz tartozó közönség nem volt képes megadni; de a vidékre sem küldhettek sem zsírt, sem szalonnát, mert a vidéken 2—3—4 koronával olcsóbb volt a szalonna, mint itt. Ennek nem lehet más az oka, mint ezek a nagybankok, a Hitelbank. Mert arról beszélhet akárki, amit akar, az a kisgazda, akinek egy métermázsa kukoricája van eladó vagy egy malaca, az nem csinál konjunktúrát, az csak alkalmazkodik a konjunktúrához, hanem az a nagy bank, amely a maga üzletkörén kívül egyszerre elkezd ezerszámra, tízezerszámra disznót hizlalni, az igenis tud konjunktúrát csinálni. Mert 10.000 darab disznónak piacravetése árszabályozó, áralakító tényező. A kisgazdától a 28 koronás kukoricát konfiskálták, mert 100 koronájával értékesítették az esetleges hizlalás révén Most fölmerül a kérdés, miért nem keresték ezt a kukoricát a Hitelbanknál és ezeknél a nagybankoknál? A fővárosban a mg- utolsó héten, a legutolsó vásáron a kórházak számára nem tudtak megfelelő disznóhúst kapni. Ezek az intézetek nagyjában igen sok fölmentett munkással dolgoznak. Én nem képzelek nagyobb visszaélést, mintha kiderül, hogy ezek az intézetek az árdrágításra használták föl a frontszolgálat alól fölmentett munkásokat. A Hitelbank a Rothschild-L.z alapítása. A Rothschild-ház pedig olyan nemzetközi jelentőségű pénzház, amelynek tulajdonképeni üzleti feje Londonban és Párisban van. Nem akarom a rendelkezésemre álló adatokkal bizonyítani, hogy milyen módon fejt ki ántant-barát és Németország- s Magyarországellenes agitációt ez a pénztőke semleges területen, Amerikában, de a Rothschildh-tőke nemcsak ezen gazdasági összeköttetésnél, hanem rokonsági összeköttetésnél fogva is az antanttőke szolgálatában áll. Rothschild Mayer leányát 1878-ban Roseberry lord vette el, aki később Angliának miniszterelnöke volt és ma is közéletének egyik vezérférfia. Nem akarom itt bővebben festeni azt a képet, ha éppen a Hitelbank révén a magyar állam a hadsereg frontszolgálata alól fölmentett munkásokkal olyan uzsorahaszonra működnék közre, amely közvetve az angol és a párisi Rothschildok bartokába jut. Én ezt a kérdést bővebb megfontolásra ajánlom, de a magam részéről egyelőre nem kívánok semmi mnást, mint azt, hogy a törvény szigora ne csak a Póka Jánosokat és a Fazekas Mihályokat érje utól, hanem érvényesüljön a Hitelbank és társai ellen is. Az 1915 november 23-án kelt rendelet 4. §-a szerint hatóságnak vagy megbízottjának jogában élt a bejelentésre kötelezettnek készleteit, raktárait és üzleti könyveit megvizsgálni." Ez az uzsorával szemben meghatalmazást ad a hatóságoknak. Az állam mindazokat a nagy üzemeket, amelyek akár ruhaelőállítással, akár élelmicikkek előállításával, akár lőszer előállításával foglalkoznak, a legsürgősebben vegye állami ellenőrzés alá, mégpedig az árvizsgáló bizottságok közre- működésével, hogy a képviselőház a legbiztosabb adatoknak legyen birtokában, hogy milyen százalékban áll a munkabér a kívánt árakkal. Mert hogy ezek a nagy vállalatok azonkívül, hogy itt uzsorát űznek, még a munkásokat is kiuzsorázzák. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) És nekünk a Damokles-kardtól kelljen félnünk, amint például a napokban a fegyvergyárban történt. Nem akarok többet mondani — ahol nagy fölzúdulás volt, erősebb kifejezést is használhatnék, a t. minisztérium talán belátja, de szándékosan nem használok —, hogy a munkabérekkel való durva visszaéléseka munkásság között azután elégedetlenséget szítsanak és ez legyen az ok arra, hogy a mi háborúnk a legvégzetesebb pillanatban nem jró eredménnyel végződjék."* ezt nem szabad eltűrnünk. Ezért én, aki elvileg a bérminimum intézményével szemben nagyon sok aggályt táplálok, azt, hogy a szerződésekben rövidebb időtartamú munkára a bérklauzula benne legyen és hogy a munkás az elért árral arányban álló munkabért megkapja (Helyeslés balfelől.), olyan dolognak tartom, amely emberiességi, társadalmi és politikai szempontból egyaránt szükséges. Olyan vállalatoknál, amelyek uzsora céljaira akarják fölhasználni a tömegesen fölmentett munkásokat, a kormány haladéktalanul tagadja meg azilyen munkaerők igénybevételét, vagy pedig vegye azt hatósági ellenőrzés alá, úgy hogy visszaélések ezen a téren ne történhessenek. Mindezeket elmondva, a következő interpellációt intézem a kormányhoz: 1. Szándékozik-e a kormány a halállomány pusztulásának sürgős megelőzése, illetve elhárítása céljából a gyárak és egyéb üzemek szennyvizei által okozott vízfertőzéseket megakadályozni és a nagy mérveket öltött orvhalászatnak gátat vetni? 2. Tett-e a kormány, ha igen, milyen intézkedéseket aziránt, hogy a tejszállításnál nyáron a nélkülözhetetlen jég azon esetre, ha a szükséglet természetes jéggel fedözhető nem lesz, olcsóbb, mesterséges jéggel pótolva, a termelőknek rendelkezésére álljon? 3. Hajlandó-e a kormány a gyümölcsfáknak és a szőlőknek mskérgek és darazsak ellen való megvédését azáltal lehetővé tenni, hogy az elemi népiskolai tanulók az ezen védekező munkára alkalmas időben — esetleg tanítók vezetősége alatt — ezen munkálatokra alkalmazhatók legyenek? A legutóbbi időben főleg az élelmiszerekben nagy mérveket öltött mesterséges árfelhajtások azon jogos gyanúra adtak okot, hogy ezen lelkiismeretlen üzérkedésben egyik-másik nagyobb pénzintézet is részes. A hatóságokra és a kormányra annak a kötelezettségnek példás teljesítése vár, amely eredményében mindenkit, de különösen a harctéren önfeláldozással küzdő itthonmaradottaiban pedig a megélhetésnek és nélkülözésnek nehéz gondjaival próbára tett munkáspolgárságot is meggyőzze arról, hogy a sajtótörvények szigora a gazdagokat és a hatalmasokat is utoléri s a jogrend megőrzésére hivatott és e célból kivételes hatalommal is fölruházott kormány nem fogja megtűrni, hogy a haza és a király védelmében kiontott vér, mint üzleti kockázat vagy esély az itthonmaradottak által jogtalan gazdagodásra, sőt uzsoráskodásra fölhasználtassék. A Rothschild-bankháznak főleg Londonra Párisra támaszkodó nemzetközi jellege ezen okokon kívül is kötelességévé teszi a hatóságoknak és a kormánynak, hogy a nevezett bankháznak üzleteit kettőzött óvatossággal és éberséggel figyeljék és ellenőrizzék. Dacára mindezeknek és dacára annak, hogy a most nevezett bankház áruosztályának zsírral, szalonnával és cukorral folytatott üzleteik szembeszökővé teszik az ezen üzletekben beállott mesterséges árdrágulást és a nevezett pénzintézetek feltűnően nagy üzleti nyeresége közötti összefüggést. A székesfőváros hatósága eddig semmi olyan köztudomásra jutott intézkedést nem tett, amellyel az 1915. évi november 23-án 4207. szám alatt kelt összminisztériumi rendeletnek 4. és 11. §-aikban nyert jogosítványai alapján a múltra nézve a megtorlás, a jövő szempontjából pedig a megelőzés iránti eljárást folyamatba tette volna. Mindezek alapján tisztelettel kérdem a miniszterelnök úrtól: 4. Hajlandó-e a kormány a hivatkozott rendelet alapján sürgősen intézkedni, hogy az élelmiszerekkel űzött árdrágító visszaélésekre utaló jelenségek alapján jogos gyanú alá került pénzintézeteknek készletei, raktárai és üzleti könyvei megvizsgáltassanak és a vizsgálatnak eredménye a képviselőháznak bejelentessék? (Élénk helyeslés és taps balfelől.) Pozsgay Miklós interpellál a 43—50 évesek behívásának elhalasztása tárgyában. "Öt nap múlva be kell vonulniok azoknak a gazdáknak, akik már novemberben folyamodtak, hogy munkájuk elvégzésére halasztást kapjanak. Kilencven százaléka a kérvényezőknek ma sem tudja, kap-e halasztást vagy sem. Megtörténik az az anomália is, hogy a kérvényeket a minisztériumban tömegesen iktatják be, amiből sok zűrzavar, keletkezik. A hivatalok késedelmesen intézik el a kérvényeket. A mezőgazdasági munkánál szükség van a gazdákra. Legalább április végéig halasszák el a behívásokat. A tanítók behívását is legalább június 1-ig halasszák el. Kérdi a minisztert, hajlandó-e a 43—50 éves népfölkelők behívását április végéig elhalasztani, ha ez nem lehetséges, legalább azokat mentsék föl, akik fölmentési kérvényüket február 20-ig beadták. Hazai: Az általános elhalasztás nem lehetséges, de rendeletet adott ki a főszolgabíráknak, hogy azokat, akik kérvényt nyújtottak be fölmentésük iránt, tartsák vissza kérvényük elintézéséig. Olyan munkaerőt állított be, hogy a sok munkát elvégezhessék. Pozssvay szeretné, ha a főszolgabíró, a községi elöljáróság és a mezőgazdasági bizottság megvizsgálván annak a mezőgazdának helyzetét, azt mondhassa, hogy ez meg ez itthon maradhat. Hazai kijelenti, hogy ha valakit kérvényével elutasítanának, az ismét folyamodhatik és a főszorszabíró mindaddig otthon tarthatja, amíg munkáját el nem végzi. A választ tudomásul veszik a közvetítő kereskedelemnek NÉPSZAVA 1916 február 20.