Népszava, 1916. február (44. évfolyam, 32–60. sz.)
1916-02-24 / 55. szám
1916 február 24. fi PR 7 A TV Románia és Görögország. Románia a megválasztotta semlegességét tovább is föntartja. Az antant-hatalmak belenyugodtak ebbe a helyzetbe, meg lévén győződve arról, hogy Románia nem fogja elárulni saját érdekeit és ha itt az óra, fogja tudni megvalósítani nemzeti egységét vére ontásával. Bizonyos, hogy Románia azoknál, akik iránt népe természetes rokonszenvet érez, tényleges támogatást fog találni, ha a közös ellenségnek Románia elhatározásainak függetlensége ellen intézett támadásait kell majd kivédenie. A stratégiai helyzetben történt változások a Gallipoli-csapatok távozását követelték meg. Egy részét Szalonikiba küldötték. A szövetségesek csapatrészeinek e városban való partraszállását a német birodalmi kancellár összehasonlította a németeknek belgiumi eljárásával. Nos, a Belgiumba való bevonulás és az ország elpusztítása valóban nem egyéb, mint megsértése azoknak a szent kötelezettségeknek, amelyeket Poroszország az 1839. évben vállalt. De a szövetségeseknek Szalonikiban történt békés partraszállásában a legcsekélyebb merénylet sincs a jog ellen. Az 1830 február 3-iki második londoni szerződés egy cikke a három védőhatalom mindegyikének megadja a jogot, hogy görög területre, amelyet felszabadítottak, csapatokat szállíthassanak azzal a feltétellel, hogy ehhez a másik két hatalom is hozzájárul: Szerbia és Montenegró. Azonkívül a csapatokat a görög miniszterelnök kívánságára küldöttük Szalonikiba, aki e számára nyújtott segítségben kizáróan egy eszközt látott Görögország számára, hogy kötelezettségeit Szerbiával szemben teljesítse. Az bizonytalanság, váljon Görögország szerződésének kötelezettségeit teljesíteni fogja-e, kényszerítette a szerbeket, hogy bizonyos tartózkodást tanúsítsanak, mert Görögország közreműködésétől nem akarták megfosztani magukat. A görög kormány Szerbiával szemben való kötelezettségeit a maga módján magyarázta. A szerb hadsereg a kitartásnak és vitézségnek csodáit művelte. Sikerült is végül Szerbiának, hogy utat törjön magának a tengerig. Most, hála a szövetségesek, különösen Franciaország fáradozásainak, a szerb sereget Korfuba szállították. Természetes, hogy ez a katonai erő, amelyre októberben a németek, osztrákok, a magyarok és a bolgárok rávetették magukat, már nem oly számos,ele biztos záloga Szerbia újjászületésének. Az a tragikus végzet, amely egyelőre Szerbiát leigázta, nem kímélte Montenegrót sem. Miklós király családjával és a kormány egy részével elhagyta az országot, hogy egy szégyenteljes békét ne kelljen aláírnia. Franciaországból utasította Mirkó herceget, hogy mentse meg a montenegrói csapatokat, hogy azok a szerbekkel egyesülhessenek és a hercegnek, valamint a hátramaradt minisztereknek megtiltotta, hogy valamelyes tárgyalásokat kezdjenek Ausztria-Magyarországgal. Szemére vetették a szövetségesek diplomáciájának, hogy nem sikerült nekik Bulgáriát oldalunkra hozni. Megengedem, hogy a diplomácia nem választotta a legrövidebb és legbiztosabb utat. Dedeagacs megszállása befolyásolhatta volna a bolgár népet és arra indíthatta volna, hogy egy Koburgot, aki idegen, visszatartson a testvérgyilkos kedvtelések síkos talajáról. De még ez esetben sem sikerült volna a szövetségeseknek, hogy Szerbiát megmentsék a katasztrófától, mert a szövetségeseknek a Balkánon való egyöntetű katonai vállalkozásai mindig rendkívüli nehézségekkel járnak. Február 3-án Erzerum elesett és csapataink előrenyomultak, Yanból való visszavonulásunk után a törökök megsokszorozták az örményekkel szemben való kegyetlenkedéseiket. ^A berlini kalifátus." »*.. •• Anov azután Németország és Törökország amaz állítólagos szándékáról _ beszélt, hogzy este rengeteg germán-muzulmán birodalmat alapítsanak, amely a Scheide torkolatától a Perzsa-öbölig terjedne. Ez a birodalom, amely nagynémet álmokban mint új kalifátus jelenik meg és amely bizonyára megérdemli a„berlini kalifátus" elevet, a nagynémetek nézete szerint arra van hivatva, hogy Oroszország és Nagybritannia történelmi fönnállásának halálos döfést adjon. Ijesztő álom, de isten könyörületes! A berlini politikusok egy dolgot felejtenek el, nevezetesen a tenger fölött való uralom, amely szerencsére, Nagybritanniának, dicsőséges szövetségesünknek erős kezében van. Ameddig így lesz, a berlini kalifátus létünket nem fogja fenyegetni. Japán, Kína. Sassonov ezután rámutatott a perzsiai zavarokra. Az új perzsa minisztérium is belátta, hogy a szomszédos hatalmakkal, Oroszországgal és Angliával való teljes egyértelműség Perzsiánakérdeke. Sassonov azután kiemelte, hogy Japán folytatja a háborúban való résztvételét. Ez a közreműködés különösen Oroszországra nézve végtelenül értékes és oly módon nyilvánul meg, amely számos feltétellel van megállapítva és a két ország kölcsönös viszonyait jellemzi. A vihar, amely rázúdult a világra, megerősítette az orosz-japán viszonyokat és szétszórta az elmúlt előítéletek utolsó nyomait. Kína ügyében az orosz kormány a beleavatkozás mellett van. Polónyi a drágaságról és a bankokról. # 71 faomilés d0 m! miniszter válasza Schwmdnczy Herndlott inter^eijrfcídi/^pc. Integjistrációft. * A Képviselőház ülése. Szerdáira csak az interpellációk előterjesztése végett hívták össze a képviselőházat, azonban az ülés elején előzetes jelentés nélkül a honvédelmi miniszter hosszasan válaszolt Urmánczy interpellációjára. Urmánczy nem volt jelen és így nem tehette meg észrevételeit a miniszter b beszédére, az elnök pedig nem engedte meg, hogy ezt később pótolja. Mert ők borzasztóan tisztelik a törvényt, amikor arról van szó, hogy a képviselőbe belefojtsák a szót. Az ülés nagy részét, Polónyi Géza foglalta le, aki részletesen tárgyalta a drágaság kérdését és újabb támadást intézett a bankok és főként a Hitelbank áruuzsorás üzelmei ellen. Interpellációjával az élelmezés egyes hiányaira kért orvoslást, de különösen erélyes eljárást hirdetett a bankok ellen. Pozsgay Miklós a 43—50 évesek behívásának elhalasztását vagy legalább a mezőgazdák fölmentését, kérte, Simonyi-Semadam Sándor pedig a békére való áttérés szervezését követelte. A honvédelmi miniszter azzal nyugtatta meg az interpellálót, hogy a szolgabírók majd méltányosan kezelik ezt a kérdést. Tisza pedig azzal biztat mindnyájunkat, hogy még nagyon ráérünk a békére való átmeneteiről álmodozni. Bakonyi Samu interpellációját külön cikkben közöljük. Étkező: Részletes tudósításunk a követ Beöthy Pál elnök 1ill órakor nyitja meg az ülést. Jelenti, hogy a katonai szolgálatot teljesítő képviselők száma 109-re emelkedett, majd jelentést tett a képviselők legújabb katonai kitüntetéséről. — Hazai Samu báró honvédelmi miniszter úr kiván szólni! — szólt az elnök. Hazai Samu báró honvédelmi miniszter válaszol Urmánczy Nándornak a magyar katonák bántalmazásáról szóló interpellációjára. Urmánczy öt esetet sorolt föl. Csak két esetre válaszolhatok most. A budafoki esetben a budapesti hadtestparancsnokság jelentése szerint a pótzászlóalj elhelyezése jó, a szóbanforgó pincét a 26. tábori vadászzászlóalj használja. A pótszázad csak egy esetben vette igénybe három napra, amikor bevonultak a népfölkelők. Akkor azonban nem volt megbetegedés. A harmadik század parancsnoka, Ottovay Kálmán százados nem bánik úgy a legénységgel, ahogy le volt írva. December hó 16-ig cseh tiszt nem volt a zászlóaljban. A századoknál van ugyan 70 cseh katona, de a legjobb viszonyban vannak a magyarokkal. Hollán trónezredes jelentést küldött a hadseregfőparancsnokságnak. Igaz — mondja a jelentés —, hogy a magyar nyelvet nem bírja, de nyelvek megtanulására kevés a tehetsége. Ami a Kossuth-Fetzen-t illeti, ezt a kifejezést most hallja először. A szalagokat csakugyan leszedette a katonákról, mert agyon voltak díszítve, már pedig ez nem illik a háború komolyságához. Az erőltetett menetelés tisztára költött dolog. Ami a nem magyarajkúak előnyben részesítésére vonatkozik, Tomasovnál Hazai honvédelmi miniszter válaszolt mindenekelőtt Ostffy Lajosnak a fogolytáborok fölhasználásáról elmondott interpellációjára. Elismeri a kérdés nagy fontosságát. A táborok jövő fölhasználására nézve még nincs megállapodás, majd ha erre eljön az idő, akkor tájékoztatja a Házat. A választ tudomásul veszi, bár sajnálja, hogy a miniszter az ipari fölhasználást illetően nem nyilatkozott. Simonyi-Semadam Sándor mondotta el ezután interpellációját a békére való áttérés szervezése tárgyában. Utal a gazdasági nehézségekre, a ragályok esetleges föllépésére, amelyek a háború után ránk nehezednek. Kérdi a miniszterelnököt, hajlandó-e és mi módon, az ország belső gazdasági életét már most országosan szervezni? Tisza: Nem olyan szomorú a kép, ahogy az interpelláló festi. A kormány mindenesetre foglalkozik ezekkel a kérdésekkel és hiszi, hogy a társadalom közreműködésével sikerül megbirkózni a kétségtelenül nagy feladatokkal. A többség a választ tudomásul veszi. Polónyi Géza: A köz nagy kérdései közé tartozik elsősorban a táplálkozás kérdése. Az éhínség veszedelmesebb fegyver, mint a golyó, mert mindenkit eltalál. Az állami feladatok között még háború idején is elsőrendű fontosságú az, hogy a hadseregnek és az egész nemzedéknek táplálkozásáról megfelelőleg gondoskodjunk. Az ellenzék, talán feladata körén túlterjeszkedve, konkrét programot terjesztett a Ház elé; a miniszterelnök arra érdemleges választ alig adott. Az ellenzék szerepe inkább a bírálat, rátér tehát erre. A vadhús azért lett jelentékenyen drágább, mert például Nyitramegyében az egerek elpusztítottak minden here- és őszi vetést, a szegény nyulaknak nem volt mit enni és részint éhen pusztultak el, részint pedig egy métely ütött ki köztük, úgy hogy Nyitramegyében, ahonnan eddig tömegesen szállították a vadat, most a tenyészanyagot pénzen kell beszerezni. Ilyen viszonyok tömegesen fordulhatnak elő az országban, nem helyes tehát ezt a szerencsétlenséget élcelődés tárgyává tenni. A hal foszfortartalmánál és könnyen emészthetőségénél fogva elsőrendű élelmicikk, különösenott ahol egyéb húltáplálkozás más okok folytán nehezebb, illetőleg depekoráció áll elő.. A földmivelésügyi minisztérium halászati osztályát, kiváló és önfeláldozó szakemberek vezetik. Munkálkodásuk azonban meddő, mert a közigazgatásban a végrehajtás terén nagy bajok és hibák vannak. A zöldségkérdésen úgy kell segíteni, ahogy például Nyitrában segítettek rajta. Ott átlag 1400 lábbadozó van rendelkezésre. A város megfelelő területet adott bérbe és ezzel az 1400 munkással, amely természetesen ingyen munkát végez, sikerült Northon-kutak fúrásával a hadbavonult bolgár kertészek munkáját anynyira pótolni, hogy egész Nyitra város el van látva zöldséggel és mindenki meg van elégedve, mert olcsón juthat hozzá. Könnyű volna Budapesten is fölhasználni a lábbadozó osztagokat zöldségtermelésre. Ezután a gyümölcstermelésről szól. Az iskolaigazgatókat és tanítókat külön oktatják gyümölcsészetre és méhészetre. Ezt tessék kiegészíteni a következő rendelettel: ne csak az állami, hanem a községi és felekezeti iskolákra is méltóztassék a kivételes hatalom alapján elrendelni, hogy mikor a hernyózás ideje van, az iskolákban a gyermekeket szabadságolják, illetve a tanítók vezetése alatt végezzék el a hernyózást a gyermekek. Ezzel milliókra menő értékeket mentenénk meg s ez alig kerül valamibe.. A főváros ügyeivel is kell foglalkoznom. Hogy a fővárosi adminisztráció terén a drágaságra való tekintettel is hiba van a kréta körül, ez már köztudomású. Három miniszter, a miniszterelnök, a bel- történt, hogy kocsin szállított sebesültek közt egy teljes hónapra járó cigarettáját és szivarját kiosztotta. Hogy az illetők milyen nemzetiséghez tartoztak, az neki teljesen mellékes volt; általában szokása a katonákat cigarettával kínálni, de sohasem kérdezi, hogy ki milyen nemzetiségű. A főparancsnokság ezt a levelet azzal a megjegyzéssel küldötte át nekem — folytatta a miniszter —, hogy nyújtsak alkalmat arra, hogy ez a törzstiszt, aki a háború kitörése óta az ellenség előtt teljesít szolgálatot, megvédessék e támadással szemben. Ezért sajnálkozásának ad kifejezést, hogy mendemondák alapján megtámadnak érdemes tiszteket, azt állítván róluk, hogy brutálisak és gyűlölik a magyart. Ha ilyen esetek szórványosan elő is fordulnak a hadseregben, ezek inkább félreértésből és félreismerésből erednek. Elnök javaslatára elhatározzák, hogy a legközelebbi ülést e hó 28-án tartják, amikor a további tennivalókról határoznak. Ezután áttértek az Interpellációkra.