Népszava, 1916. február (44. évfolyam, 32–60. sz.)

1916-02-24 / 55. szám

1916 február 24. fi PR 7 A TV Románia és Görögország. Románia a megválasztotta semlegességét to­vább is föntartja. Az antant-hatalmak bele­nyugodtak ebbe a helyzetbe, meg lévén győ­ződve arról, hogy Románia nem fogja elárulni saját érdekeit és ha itt az óra, fogja tudni megvalósítani nemzeti egységét vére on­tásá­val. Bizonyos, hogy Románia azoknál, akik iránt népe természetes rokonszenvet érez, tényleges támogatást fog találni, ha a közös ellenségnek Románia elhatározásainak függet­lensége ellen intézett támadásait kell majd ki­védenie. A stratégiai helyzetben történt változások a Gallipoli-csapatok távozását követelték meg. Egy részét Szalonikiba küldötték. A szövetsé­gesek csapatrészeinek e városban való partra­szállását a német birodalmi kancellár össze­hasonlította a németeknek belgiumi eljárásá­val. Nos, a Belgiumba való bevonulás és az ország elpusztítása valóban nem egyéb, mint megsértése azoknak a szent kötelezettségeknek, amelyeket Poroszország az 1839. évben vállalt. De a szövetségeseknek Szalonikiban történt békés partraszállásában a legcsekélyebb me­rénylet sincs a jog ellen. Az 1830 február 3-iki második londoni szerződés egy cikke a három védőhatalom mindegyikének megadja a jogot, hogy görög területre, amelyet felszabadítottak, csapatokat szállíthassanak azzal a feltétellel, hogy ehhez a másik két hatalom is hozzájárul: Szerbia és Montenegró. Azonkívül a csapatokat a görög miniszter­elnök kívánságára küldöttük Szalonikiba, aki e számára nyújtott segítségben kizáróan egy eszközt látott Görögország számára, hogy kö­telezettségeit Szerbiával szemben teljesítse. Az bizonytalanság, váljon Görögország szerző­désének kötelezettségeit teljesíteni fogja-e,­­ kényszerítette a szerbeket, hogy bizonyos tar­tózkodást tanúsítsanak, mert Görögország közreműködésétől nem akarták megfosztani magukat. A görög kormány Szerbiával szem­ben való kötelezettségeit a maga módján ma­gyarázta. A szerb hadsereg a kitartásnak és vitézségnek csodáit művelte. Sikerült is végül Szerbiának, hogy utat törjön magának a ten­gerig. Most, hála a szövetségesek, különösen Franciaország fáradozásainak, a szerb sereget Korfuba szállították. Természetes, hogy ez a katonai erő, amelyre októberben a németek, osztrákok, a magyarok és a bolgárok rávetet­ték magukat, már nem oly számos,­ele biztos záloga Szerbia újjászületésének. Az a tragikus végzet, amely egyelőre Szerbiát leigázta, nem kímélte Montenegrót sem. Miklós király csa­ládjával és a kormány egy részével elhagyta az országot, hogy egy szégyenteljes békét ne kelljen aláírnia. Franciaországból utasította Mirkó herceget, hogy mentse meg a monte­negrói csapatokat, hogy azok a szerbekkel egyesülhessenek és a hercegnek, valamint a hátramaradt minisztereknek megtiltotta, hogy valamelyes tárgyalásokat kezdjenek Ausztria-Magyarországgal. Szemére vetették a szövet­ségesek diplomáciájának, hogy nem sikerült nekik Bulgáriát oldalunkra hozni. Megenge­dem, hogy a diplomácia nem választotta­­ a legrövidebb és legbiztosabb utat. Dedeagacs megszállása befolyásolhatta volna a bolgár népet és arra indíthatta volna, hogy egy Ko­burgot, aki idegen, visszatartson a testvérgyil­kos kedvtelések síkos talajáról. De még ez esetben sem sikerült volna a szövetségesek­nek, hogy Szerbiát megmentsék a katasztrófá­tól, mert a szövetségeseknek a Balkánon való egyöntetű katonai vállalkozásai mindig rend­kívüli nehézségekkel járnak. Február 3-án Erzerum elesett és csapataink előrenyomul­tak, Yanból való visszavonulásunk után a tö­rökök megsokszorozták az örményekkel szem­ben való kegyetlenkedéseiket. ^A berlini kalifátus." »*.. •• Anov azután Németország és Törökor­szág amaz állítólagos szándékáról _ beszélt, hogzy este rengeteg germán-muzulmán biro­dalmat alapítsanak, amely a Scheide torkola­tától a Perzsa-öbölig terjedne. Ez a birodalom, amely nagynémet álmokban mint új kalifátus jelenik meg­ és amely bizonyára megérdemli a­­„berlini kalifátus" elevet, a nagynémetek né­zete szerint arra van hivatva, hogy Oroszor­szág és Nagybritannia történelmi fönnállásá­nak halálos döfést adjon. Ijesztő álom, de is­ten könyörületes! A berlini politikusok egy dolgot felejtenek el, nevezetesen a tenger fö­lött való uralom, amely szerencsére, Nagy­britanniának, dicsőséges szövetségesünknek erős kezében van. Ameddig így lesz, a berlini kalifátus létünket nem fogja fenyegetni. Japán, Kína. Sassonov ezután rámutatott a perzsiai za­varokra. Az új perzsa minisztérium is belátta, hogy a szomszédos hatalmakkal, Oroszország­gal és Angliával való teljes egyértelműség Perzsiának­­érdeke. Sassonov azután kiemelte, hogy Japán folytatja a háborúban való részt­vételét. Ez a közreműködés különösen Oroszor­szágra nézve végtelenül értékes és oly módon nyilvánul meg, amely számos feltétellel van megállapítva és a két ország kölcsönös viszo­nyait jellemzi. A vihar, amely rázúdult a vi­lágra, megerősítette az orosz-japán viszonyo­kat és szétszórta az elmúlt előítéletek utolsó nyomait. Kína ügyében az orosz kormány a beleavatkozás mellett van. Polónyi a drágaságról és a bankokról. # 71 faomilés d­0­ m! miniszter válasza Schwmdnczy Herndlott inter^eijrfcídi/^pc. Integji­strációft. * A Képviselőház ülése. Szerdáira csak az interpellációk előterjesz­tése végett hívták össze a képviselőházat, azonban az ülés elején előzetes jelentés nél­kül a honvédelmi miniszter hosszasan vála­szolt Urmánczy interpellációjára. Urmánczy nem volt jelen és így nem tehette meg észre­vételeit a miniszter b beszédére, az elnök pedig nem engedte meg, hogy ezt később pótolja. Mert ők borzasztóan tisztelik a törvényt, ami­kor arról van szó, hogy a képviselőbe b­ele­fojtsák a szót. Az ülés nagy részét, Polónyi Géza foglalta le, aki részletesen tárgyalta a drágaság kérdését és újabb támadást intézett a bankok és főként a Hitelbank áruuzsorás üzelmei ellen. Interpellációjával az élelmezés egyes hiányaira kért orvoslást, de különösen erélyes eljárást hirdetett a bankok ellen. Pozsgay Miklós a 43—50 évesek behívásá­nak elhalasztását vagy legalább a­ mezőgaz­dák fölmentését, kérte, Simonyi-Semadam Sándor pedig a békére való áttérés szervezé­sét követelte. A honvédelmi miniszter azzal nyugtatta meg az interpellál­ót, hogy a szolga­bírók majd méltányosan kezelik ezt a kérdést. Tisza pedig azzal biztat mindnyájunkat, hogy még nagyon ráérünk a békére való átmenetei­ről álmodozni. Bakonyi Samu interpellációját külön cikk­ben közöljük. É­tkező: Részletes tudósításunk a követ Beöthy Pál elnök 1­ill órakor nyitja meg az ülést. Jelenti, hogy a katonai szolgálatot teljesítő képviselők száma 109-re emelkedett, majd je­lentést tett a képviselők legújabb katonai ki­tüntetéséről. — Hazai Samu báró honvédelmi miniszter úr kiván szólni! — szólt az elnök. Hazai Samu báró honvédelmi miniszter vá­laszol Urmánczy Nándornak a magyar kato­nák bántalmazásáról szóló interpellációjára. Urmánczy öt esetet sorolt föl. Csak két esetre válaszolhatok most. A budafoki esetben a budapesti hadtestparancsnokság jelentése sze­rint a pótzászlóalj elhelyezése jó, a szóban­forgó pincét a 26. tábori vadászzászlóalj hasz­nálja. A pótszázad csak egy esetben vette igénybe három napra, amikor bevonultak a népfölkelők. Akkor azonban nem volt meg­betegedés. A harmadik század parancsnoka, Ottovay Kálmán százados nem bánik úgy a legénységgel, ahogy le volt írva. December hó 16-ig cseh tiszt nem volt a zászlóaljban. A századoknál van ugyan 70 cseh katona, de a legjobb viszonyban vannak a magyarokkal. Hollán­ trónezredes jelentést küldött a had­seregfőparancsnokságnak. Igaz — mondja a jelentés —, hogy a magyar nyelvet nem bírja, de nyelvek megtanulására kevés a tehetsége. Ami a Kossuth-Fetzen-t illeti, ezt a kifejezést most hallja először. A szalagokat csakugyan leszedette a katonákról, mert agyon voltak díszítve, már pedig ez nem illik a háború ko­molyságához. Az erőltetett menetelés tisztára költött dolog. Ami a nem­ m­agyarajkúak előnyben részesítésére vonatkozik, Tomasovnál Hazai honvédelmi miniszter válaszolt minde­nekelőtt Ostffy Lajosnak a fogolytáborok föl­használásáról elmondott interpellációjára. El­ismeri a kérdés nagy fontosságát. A táborok jövő fölhasználására nézve még nincs megálla­podás, majd ha erre eljön az idő, akkor tájékoz­tatja a Házat. A választ tudomásul veszi, bár sajnálja, hogy a miniszter az ipari fölhasználást illetően nem nyilatkozott. Simonyi-Semadam Sándor mondotta el ez­után interpellációját a békére való áttérés szervezése tárgyában. Utal a gazdasági nehéz­ségekre, a ragályok esetleges föllépésére, ame­lyek a háború után ránk nehezednek. Kérdi a miniszterelnököt, hajlandó-e és mi módon, az ország belső gazdasági életét már most orszá­gosan szervezni? Tisza: Nem olyan szomorú a kép, ahogy az interpelláló festi. A kormány mindenesetre foglalkozik ezekkel a kérdésekkel és hiszi, hogy a társadalom közreműködésével sikerül meg­birkózni a kétségtelenül nagy feladatokkal. A többség a választ tudomásul veszi. Polónyi Géza: A köz nagy kérdései közé tar­tozik elsősorban a táplálkozás kérdése. Az éhínség veszedelmesebb fegyver, mint a golyó, mert mindenkit eltalál. Az ál­lami feladatok között még háború idején is elsőrendű fontosságú az, hogy a hadseregnek és az egész nemzedéknek táplálkozásáról meg­felelőleg gondoskodjunk. Az ellenzék, talán feladata körén túlter­jeszkedve, konkrét programot terjesztett a Ház elé; a miniszterelnök arra érdemleges választ alig adott. Az ellenzék szerepe inkább a bírálat, rátér tehát erre. A vadhús azért lett jelentékenyen drágább, mert például Nyit­ramegy­ében az egerek elpusztítottak min­den here- és őszi vetést, a szegény nyulaknak nem volt mit enni és részint éhen pusztultak el, részint pedig egy métely ütött ki köztük, úgy hogy Nyitramegyében, ahonnan eddig tö­megesen szállították a vadat, most a tenyész­anyagot pénzen kell beszerezni. Ilyen viszo­nyok tömegesen fordulhatnak elő az ország­ban, nem helyes tehát ezt a szerencsétlenséget élcelődés tárgyává tenni. A hal foszfortartalmánál és könnyen emészt­hetőségénél fogva elsőrendű élelmicikk, külö­nösen­­ott ahol egyéb húltáplálkozás más okok folytán nehezebb, illetőleg depekoráció áll elő.. A­ földmivelésügyi minisztérium halászati osztályát, kiváló és önfeláldozó szakemberek vezetik. Munkálkodásuk azonban meddő, mert a közigazgatásban a végrehajtás terén nagy bajok és hibák vannak. A zöldségkérdésen úgy kell segíteni, ahogy például Nyitrában segítettek rajta. Ott átlag 1400 lábbadozó van rendelkezésre. A város megfelelő területet adott bérbe és ezzel az 1400 munkással, amely természetesen ingyen mun­kát végez, sikerült Northon-kutak fúrásával a hadbavonult bolgár kertészek munkáját any­nyira pótolni, hogy egész Nyitra város el van látva zöldséggel és mindenki meg van elé­gedve, mert olcsón juthat hozzá. Könnyű volna Budapesten is fölhasználni a lábbadozó oszta­gokat zöldségtermelésre. Ezután a gyümölcstermelésről szól. Az is­kolaigazgatókat és tanítókat külön oktatják gyümölcsészetre és méhészetre. Ezt tessék ki­egészíteni a következő rendelettel: ne csak az állami, hanem a községi és felekezeti iskolákra is méltóztassék a kivételes hatalom alapján el­rendelni, hogy mikor a hernyózás ideje van, az iskolákban a gyermekeket szabadságolják, illetve a tanítók vezetése alatt végezzék el a h­ernyózást a gyermekek. Ezzel milliókra menő értékeket mentenénk meg s ez alig kerül va­­­lamibe.. A főváros ügyeivel is kell foglalkoznom. Hogy a fővárosi admi­nisztráció terén a drágaságra való tekintettel is hiba van a kréta körül, ez már köztudomású. Három miniszter, a miniszterelnök, a bel- történt, hogy kocsin szállított sebesültek közt egy teljes hónapra járó cigarettáját és szivar­ját kiosztotta. Hogy az illetők milyen nemzeti­séghez tartoztak, az neki teljesen mellékes volt; általában szokása a katonákat cigarettá­val kínálni, de sohasem kérdezi, hogy ki mi­lyen nemzetiségű. A főparancsnokság ezt a levelet azzal a megjegyzéssel küldötte át ne­kem — folytatta a miniszter —, hogy nyújt­sak alkalmat arra, hogy ez a törzstiszt, aki a h­áború kitörése óta az ellenség előtt telje­sít szolgálatot, megvédessék e támadással szemben. Ezért sajnálkozásának ad kifejezést, hogy mende­mondák alapján megtámadnak érdemes tiszteket, azt állítván róluk, hogy brutálisak és gyűlölik a magyart. Ha ilyen esetek szór­ványosan elő is fordulnak a hadseregben, ezek inkább félreértésből és félreismerésből erednek. Elnök javaslatára elhatározzák, hogy a leg­közelebbi ülést e hó 28-án tartják, amikor a további tennivalókról határoznak. Ezután áttértek az Int­erpellációkra.

Next