Népszava, 1916. július (44. évfolyam, 180–210. sz.)

1916-07-01 / 180. szám

2 síteni fogjuk kötelességünket Hitünkre fo­gadjuk, hogy nem fog nyomorogni közöt­tünk egyetlen hős özvegye se és ott, ahol a mi gyermekeink esznek, jól kell lakniok az ő árváiknak is. óriási lelkesedés fogadta ezeket a sza­vakat s a nagyváradi előkelő közönség megnyugvással vette tudomásul, hogy eb­ben a városban senki sem fog nyomorogni, Susman Sándor is keze kérv­ényt nyújtotta be hozzá: Nagyságos Polgármester Úr! Bocsánatot kérek, hogy ezúton alkalmatl­lankodom. Mint az okmányok tulajdonosa, hat hónapja, hogy nyugállományba helyez­tettem, 72 korona nyit gittet­ékkel évente, ami­ből megélni negyedmagammal lehetetlen. De még ebből sem utaltak ki semmit sem, már pedig többször megreklamáltam és mint va­gyontalan, így a legnagyobb nyomorban és szükségben szenvedek. Nagyon szépen kérem a Nagyságos Úr szí­ves pártfogását és intézkedését Amennyiben lehetséges valamilyen segítséget nyújtani, mert a kéregetés, ha meg is volna engedve, a betegségem természetével nem egyezik meg és én azt hiszem, hogy az a néhány ko­rona, amivel kisegítve lennék, hogy családo­mat ismét rendbe hozhassam, a nagylelkű magyar társadalmon meg sem látszana. Én meg betegségemet könnyebben viselném ab­ban a tudatban, hogy a társadalom méltó­­volt rá, hogy számtalanszor szembenézzek érte a halállal. A Nagyságos Úr szíves párt­fogását hálás köszönettel várja Susman Sándort Nagyvárad, Fecske­ utca In­. A kérvény hátára Rimler polgármester úr kék ceruzával ráírta: ,Jeleméry taná­csos urnák Rimler". Susman Sándor azóta háromszor is ott volt a tanácsos urnái, azonban minden eredmény nélkül. Egyet­len fillér segélyt sem kapott és bár nem esett el a harctéren, mégis nyomorognia kell családjával együtt. Nem azért említjük meg a szép szava­latokat s azoknak a gyakorlati kivitelét, mintha ezt valami klönösen nagy bajnak tartanák. Tudjuk nagyon jól, hogy akár­milyen áldozatkész legyen is a társadalom, és ha egyesek teljes komolysággal mond­ják el az ünnepi összejöveteleken a szép beszédeket, mindez nem segíthet a rokkan­takon. A társadalom nem képes megoldani azt a nagy feladatot, amelyet a háború áldo­zatainak tisztességes ellátása megkövetel. Csak a kormány és a törvényhozás jóaka­rata és kötelességérzete hozhat kielégítő megoldást. Van már néhány átmeneti in­tézkedés, de valamennyi félszeg, félrend­szabály. Elrendelték például, hogy a nyug­díjellátás kiutalásáig a hadisegélyt folyó­sítsák, de kimondták azt is, hogy ez a nyugdíj összegből levonható, holott nagyon jól tudják, hogy a nyugdíj összegének cse­kélysége lehetetlenné teszi a levonásokat. Ezért ismételten és újra hangsúlyozzuk, h­ogy a kormány és a képviselőház sürgő­sen foglalkozzék ezzel a kérdéssel. Egy­előre azt kellene elrendelni, hogy a tör­vényhozás intézkedéséig mindenkinek to­vább folyósítsák a hadisegélyt, amelyet azonban nem szabad levonni a nyugdíjel­látásból. Hiszen a hadisegély összege is olyan csekély, hogy abból is alig lehet megélni. A kormány most terjeszti a par­lament elé az adó­javaslatokat, amelyek a háború terheinek kiegyenlítésére szolgál­nak. Nagyon megnyugtató volna, ha az adójavaslatok tárgyalásának ideje alatt a kormány arról is nyilatkoznék, hogy a rokkantak, az özvegyek és árvák ellátása dolgában milyen tervei vannak­, követ. STÉPSZAVA 1916 Jul­as I- Erüs­tinscfife Kolomen vidékén m­áj hadállások Kolomeától nyugatra és délnyugatra. — A monarchia hadvezető­ségének válasza az orosz zsákmány-Ki* r mutatásra. I* * (Hivatalos jelentés. —­­Junius 30.) Kirlib'a-Kától északkeletre osztagaink visszavertek orosz támadásokat Pistinnél, Kutytól északnyugatra tegnap n,jra elkeseredett harcok folytak. Az itt harcba vetett, túlerőben levő ellenséges erők nyomása következtében csapatainkat a Kolomeától nyugatra és délnyu­gatra fekvő területre visszavon­tuk. Obertyntől északra több orosz lovastá­madás súlyos veszteségek között tü­zünkben összeomlott. Sokultól nyugatra a Styrnél az ellenség hiába kisérelte meg, hogy az előtte való nap a német csapatok által elfoglalt állásokat vissza­foglalja.­­Höfer altábornagy, a vezérkar főőnökének helyettese, a Linsingen-csoporf Earcaí. (Nagyfőhadiszállás, június 30.) Egy az Hsen­tótól északra (Dünaburgtól délnyugatra) lefolyt, reánk nézve sikeres ütközeten kívü­l az arcvonal északi részéről nincs lényeges jelen­teni való. Linsingen táb­ornok hadcsoport­ja: Linievkától délkeletre a csapataink által állásaikból újból kivetett oroszok ellen­támadásai eredménytelenek maradtak. Több mint 100 foglyot ejtettünk, 2 géppuskát zsák­mányoltunk, 2 legfelsőbb hadvezetőség. Az orosz h­ivatalos jelentések. 1A sajtóhadi­szállásról jelentik. Az orosz vezérkar június 27-én a következő jelentést adta ki: Rigánál és az üxkülli hídfőnél tüzérségi har­cok folynak. Egyes szakaszokon az ellenség gyalogsági támadást kísérelt meg, de könnyű szerrel visszavertük. Dünaburgnál az ellenség hasztalanul támadott Az egyik szakaszban a parancsnok jelentése szerint különösen kitűnt Norkin hadnagy és Kononenko altiszt. Norkin hadnagy 15 sebet kapott. Ellenséges repülők Dünaburg városára számos bombát dobtak. Tegnap este a németek a Miadzsoi-tótól északra megtámadták árkainkat nehéz és könnyű ütegekkel. Időnként bombázták a Dolse-tó és a Valisca-tó közötti területet, azután támadtak, de tüzelésünkkel visszavertük őket. Az ellen­séget újra és újra visszavertük kiinduló árkaiba, amíg végül kénytelen volt a támadá­sokkal fölhagyni. A schlucki mély út mellett a németek a június 26-ra virradó éjjelen rövid tüzérségi előkészítés után támadást kíséreltek meg. Tüzelésünk visszaverte őket. Az ellenség a lipski majortól délnyugatra és Vigonovskoje­tótól északkeletre támadást intézett és sikerült a Scara partjáig előnyomulnia. Sikeresen, visszavetettük, amire megszálltuk régi állá­sainkat. A Kolki—Bagusovka-harcvonalon, a Szochod mellett, az ellenség tartósan, ágyúzza állásainkat nehéz lövegekkel. Tovább délre gyalogsági és tüzérségi csaták voltak. Niesvic vidékén (Lucktól 15 kilométernyire délkeletre) egy osztrák repülőgépet tüzérségünk lelőtt. A vezető és a megügyelő megsebesülve jutott kezünkre. A Strypa középső folyásánál az ellenség több ponton nehéz tüzérséggel dolgo­zik. Június 25-én Orlov repülőhadnagyunk, aki e napon másodízben szállott föl, leszállított egy ellenséges repülőt 2400 méter magasságból és" kényszerítette, hogy Podhajce falu közelé­ben szálljon le. A Cernovictól nyugatra fekvő vidéken csa­patink az ellenséget átvetették a Duboviec­patakon, amely Zaplotochnál ömlik a Pruthba dél felől. A legutóbbi jelentés szerint a Brussi­lov hadserege által ejtett foglyok száma és a hadizsákmány a következően emelkedett. Június 4-től 22-ig 4031 tiszt, közöttük tábornokok és katonaorvosok, 194.041 katona, 219 löveg, 644 gépfegyver, 196 bombavető, 146 tüzérségi kocsi és 38 fényszóró jutott a kezünkre. A Balti-tengeren és az Irrheni tengerszoros­ban harc folyt három vízi repülőgépü­nk és négy német repülőgép között Egy ellenséges hydroplánt lelőttünk és a tengerbe esett. Az ellenség hasztalanul kisérelte meg a repülőgép megmentését Bomba- és gépfegyvertűzsel meg­semmisíttetett Repülőgépeink sértetle­­ül tér­tek vissza a kikötőbe. — Megjegyzés: Doni kozákjaink merészségének példájaként a követ­kező esetet jelentik: A Dnyeszteren ,valfi Snovidovnál történt átkelés alkalmával a kozákok egy része teljesen mezítelenül, csak fegyvert tartva a kezében, kelt át a folyón. Miután a túlsó partot úszva elérték, az ellensé­get szuronnyal támadták meg, egy részét le­ölték, a többit foglyul ejtették és az elfoglalt állást erősítések érkezéséig tartották. (Június 28.) A június 27-ére virradó éjjelen az ellenség nagyobb erőkkel támadást intézett Pulkarnnál, Rigától délkeletre, amely­et állá­saink ellen zúdított pergőtűzzel és füstfelhők­kel készítették elő. A megerősítéseknek idejé­ben való megérkezése és tüzérségünk segít­sége lehetővé tette, hogy a németeket súlyos veszteségeikkel visszavessük. A Dunánál és Jakobstadtnál gyalogsági és tüzérségi tűz. El­lenséges repülőgépek gyakran röpülnek el vo­nalaink fölött és bombákat dobnak e. E hó 27-én Düna­burg éjjeli bombázása alkalmával német repülők 68 bombát dobtak le, amelyek­­ azonban senkit sem sebesítettek m­eg. Az anyagi kár jelentéktelen: csak két petróleum­tartály gyulladt ki. Az ellenségnek egy támadó kísérletét, Krevótól délre tüzelésünkkel föltar­tóztattuk. A harcvonal többi részén, egészen a Rokitnó-mocsarakig, tűzharcok. 26- án este az ellenség megtámadta Linievka falut a Stochod mellett, azonban visszavertük. A he­ves ellenséges tüzérségi tűz azonban­ tovább tart. Galíciában és Bukovináiban az ellenség he­lyenként arra törekszik, hogy minden lehetsé­ges eszközzel föltartóztassa offenzívánkat. Ál­lásokat készít a harc fölvevésére és álandó kí­sérleteket tesz hidak szétrombolására. Híd­építő és utász csapataink minden nehé­zség el­lenére csodálatraméltó önfeláldozással teljesí­tik feladataikat Mennyi veszteséget okozott" az orosz offenzíva? A császári és királyi sajtóhadiszállásról je­lenti a „Magyar Távirati Iroda". Már a június 18-iki orosz jelentéssel kapcso­latban helyes világításba helyeztük az orosz vezérkar szokását hogy óriási fogolyszámmal és zsákmánnyal bűvészkedik. Ha már most az e hó 27-iki pétervári jelentés egyszerűen kö­zölhetni véli, hogy Brussilov harcosai összesen 194.041 foglyot, 219 ágyút és 644 gépfegyvert szállítottak be, úgy ez ama tapasztalatok után, amelyeket a háború két esztendeje alatt vala­mennyi ellenségünk jelentési módjaival csi­náltunk, igazán nem lephet meg minket többé. A harc első hete után, tekintettel a harcok nagy dimenziójára, alig volt lehetséges telje­sen pontos képet nyerni veszteségeinkről, de azóta minden kívánatos részletet megállapít­hattunk és ha rámutathatunk arra, hogy a modern harcban 25%-ot meghaladó összes veszteségek egyáltalában nem tartoznak a ki­vételek közé, úgy az a megállapításunk, hogy harcoló csapataink három heti súlyos küzde­lem folyamán halottakban, sebesültekben és foglyokban 12%, de legföljebb 20% vesztesége­ket szenvedtek, bármennyire becsüljük is az emberéletet, bizonyára nyugtalanságra sem­miféle okot nem ad. Ebből az arányszámból a legutóbb közölt okokból ugyan meglehetős nagy rész a fog­lyokban és eltűntekben való veszteségekre esik, de könnyen kiszámítható, hogy a fogoly­szám az orosz jelentéstevők tollai alatt meny­nyire megsokszorozódhatott Ha igazán 200.000 embert vesztettünk volna foglyokban, úgy — hozzászámítva a véres veszteségek megfelelő kvótáját —sem Volhyniában, sem pedig a Dnyeszteren egyetlen katonánk sem maradt volna. Modern szerkezetű ágyukban 36 darab jutott az ellenség kezére, szétrobbantott vagy megsemmisített állapotban. Csak kevéssel na­gyobb a beépített és az oroszoknak átengedett régibb mintájú ágyuk száma. Egészen arány­talanul magas, még a szokott orosz jelentő­stílus mellett is, a pétervári vezérkartól kö­zölt zsákmányolt gépfegyverek száma. A pót­lások, amelyeket tábori formációinknak ebből a fegyverből küldenünk kellett — a meglehe­tősen jelentékeny elhasznált anyagot beleszá­mítva — nem teszi ki hatodrészét sem az oro­szoktól közölt zsákmánynak. Hogy az ellensé­ges jelentéstétel eltéréseinek mik a forrásai, azt megállapítani fölösleges vállalkozás volna. Annyi bizonyos, hogy már az orosz alvezérek is jelentéseikben sok költői szabadságot en­gednek meg maguknak. Bebizonyult, hogy az orosz részről szeretetteljes bőséggel közölt

Next