Népszava, 1916. július (44. évfolyam, 180–210. sz.)

1916-07-19 / 198. szám

2 lük csak egy politika lehetséges Magyaror­szágon: az, amelyet­­Tisza István csinál. Örvendetes, hogy Justh Gyula és Ká­rolyi nem vállalkoznak erre a szerepre és új pártjuk hajóját — nálunk szokatlan bátorsággal és világossággal — irányítják az új Magyarország partjai­re!. Angolok a gazdasági hábo­rúra való szövetkezés ellen. Az antant-államok­ párisi gazdasági értekezletével már foglalkoztunk. Kifeje­zést adtunk annak, hogy a háború után meginduló gazdasági harcok a világbékét fenyegetik és a fegyverkezés őrületének fokozására vezetnek. Egyébként a gazda­sági értekezleten résztvevő országokban is heves vitákat provokált az értekezlet Az értekezlet hivatalos jelentésében megjelent határozatok irányzata a legtekintélyesebb angol liberális újságokban és folyóiratok­ban erős elítélésre talált. A vezető angol kereskedelmi körök tudják, hogy Angol­országot a­­ szabadkereskedelem tette naggyá, hogy gazdasági hatalma nagy részben a szabadkereskedelmen nyugszik és attól félnek, hogy a párisi értekezleten ho­zott határozatok, amelyek azt célozzák, hogy az ellenfél minél jobban károsodjék, megdöntik a szabadkereskedelem rend­szerét. Ezért nyugodtságra intenek és rá­mutatnak arra, hogy az értekezlet határo­zatai egyetlen államra sem kötelezők. Különösen nem Angliára, amelynek kor­mánya az alsóházban határozottan ki­jelentette, hogy ebben az ügyben a parla­ment mondja az utolsó szót A londoni „Nation" egyik, „A párisi érte­kezlet botorságai" című cikkében többek között így ír: Reméljük, hogy Asquithi úr, amikor a párisi gazdasági konferenciáról ígért je­lentését megteszi, világossá teszi, hogy Angolország a hozott határozatok­­értel­mében nem kötötte le magát arra, hogy a háború után milyen politik­át folytat. A jelentés idevonatkozó részei tele vannak tévedésekkel. Az utolsó fejezet fogalma­zása, amelyben a rendszabályok rögtönös végrehajtását követelik, azt engedi sej­tetni, hogy szerzői maguk is fölismerték azt a veszélyt, amelyet a nyugodt meg­fontolás hozhat. Ebben azután igazuk van. Azok a rendszabályok, amelyeket javasol­nak, amennyiben valamilyen értelmük van, ellentmondanak az egészséges gazdasági cselekvés törvényeinek. Szerzői­­ úgy lát­szik, azt hiszik, hogy az az alapelv, hogy „a háborúban elnémulnak a törvények", a kereskedelmi viszonyokra épp úgy alkal­mazható, mint valamely katonai törvény­szék igazságszol­gáltatására. Azonban a párisi irat nemcsak botorságokat tartal­maz, hanem rejtélyeket is. A bevezetés az elfogadott határozatokat „a szövetkezeti kormányok képviselői" művének mondja. Azonban föltételezhető-e, hogy Orosz­ország nyugati szövetségeseinek fölhatal­mazást adott arra, hogy gazdasági érdekei fölött szabadon határozzanak? Miképen bocsáthatja Oroszország a háborúban „természetes segélyforrásait" szövetsége­seinek rendelkezésére és milyen módon te­heti magát az iparcikkek dolgában a há­ború után függetlenné az ellenséges or­szágoktól. A háború előtt Németország az orosz élelmiszer-­­és nyersanyagkivitelnek több mint harmadrészét fogyasztotta el és főképen ő látta el gépekkel és iparcikkek­kel Oroszországnak azt a terjedelmes ré­szét, amely a tengeri kereskedelemtől tá­vol fekszik A szövetségeseknek semmiféle megegyezése sem kárpótolhatja hamarosan és megfelelő módon Oroszországot keres­kedelmének ilyen károsodásáért Másrészt pedig, ha Oroszország kívül marad­­ e szö­vetségen, mi lesz abból a gazdasági nyo­másból, amellyel a szövetségesek Közép-Európára hatni akarnak Belgiumra vonatkozóan a nehézségek hasonlóak. Azt akarják, hogy ez a szeren­csétlen, elszegényedett ország a háborút kö­vető években ne a régi hasznothajtó módon folytassa kereskedelmét Németországgal, ha­nem gazdasági háborúba keveredjék. Keres­kedelmének minden ilyen irányú korlátozása Németországgal­ Antwerpen pusztulásá­hoz vezetne. A szövetségesek ugyan azt ígérik, hogy a gazdasági háború káros hatásait megfelelő módon ellensúlyozzák, azonban ez a gondolkodó belga kereskedők­nek csak nagyon sovány vigaszt nyújthat Mi sem hisszük, hogy keleti kikötőink kereskedéssel foglalkozó lakosai­ például Hullban vagy Aberdeenben az ilyen politi­kából származó kereskedelmi pusztulásba belenyugszanak. A cikk ezután állást foglal azon könnyel­műség ellen, amellyel a párisi értekezlet a nemzetközi kereskedelem megbontását ter­vezi. Úgy látszik, hogy a szabadkereskede­lem némely hívét is elámította a párisi értekezlet jelentésének határozatlan retori­kája, bár annak egész szelleme védővámos. Az értekezlet résztvevői szorosabb gazda­sági rendszert akarnak a szövetkezett álla­mok között és azt tervezik, hogy Európát két gazdasági és ipari részre törik, amely­nek egymással való érintkezése mesterséges korlátokkal nehézzé és jelentéktelenné lenne. A szövetségesek a határozataikkal a központi hatalmakat akarják sújtani és azt hiszik, hogyha fegyverrel legyőzték őket, akkor meg tudják gátolni, hogy nagy gazdasági hatalommá szervezkedhessenek. Elfelejtik azonban, hogy a tervezett korlá­tozások a semleges államokat is érintik, amelyekre számos tekintetben Angolország is rá van utalva. Az angol lap azután kifejezést ad azon aggodalmának, hogy ez a politika a semle­geseket Németország hatalmába kergetné, mert elzárva az antant-államok kereskedel­métől, a németek nagy kedvezményeket nyújtanának a semlegeseknek. Ha Angol­ország a jövőben jobban elzárkózik, akkor a németek könnyű szerrel köthetnek az Egyesült Államokkal és a délamerikai köz­társaságokkal kedvező szerződéseket és a semlegesekkel való szorosabb viszonyuk pusztító hatással járna a szövetséges álla­mokra. Végül a cikk arról beszél, hogy a központi hatalmak a párisi értekezlet után joggal beszélhetnek arról, hogy a szövetségesek kezdték meg a gazdasági háborút. Bár a párisi értekezletek javaslatai csak egy­oldalú próbálgatások, mégis jogot adnak az ilyen föltevésre. A párisi értekezlet az első nyílt lépés olyan gazdasági háború mellett amely ha egyszer elkezdődött, az egész világ gazdaságát elpusztítaná. A nevezett lap mindezek után figyelmezteti a szabad­kereskedelem híveit a parlamentben és az egész országban a védővámosok eme táma­dására, akik a hazafias izgalommal vissza­élve, ilyen módon dolgoznak terveikért. Fölösleges mondani, hogy amennyiben a katonai háborút a gazdasági háború kö­vetné, ettől senki sem szenvedne többet, mint a munkásság. Ezért elsősorban a szer­vezett munkásoknak kell tiltakozniuk min­den olyan terv ellen, amely a gazdasági háborúhoz vezet. NÉPSZAVA 1916 julius 18. Rigától Bukovináig. — Hindenburg harcai az oroszokkal. — Rigánál támadnak az oroszok. — Ujabb harcok Bukovinában. A bukovinai harctéren, ha van is egy­egy csöndesebb nap, másnap teljes erővel újulnak ki a harcok. Delatyntól Jakobény­ig mintegy 120 kilométer hosszú fronton hol itt, hol amott kísérleteznek az oroszok. Mikuli­yn, Tartarov, Zabie és Kirlibaba a színhelyei nagy és sok áldozattal járó orosz támadásoknak, amelyek az offenzíva első napjainak sikereitől eltekintve, az oroszoknak eredményeket alig hoztak. A front ma is a két város között húzott vo­nalon áll, habár néhány helyen pár kilo­méterrel vissza kellett vonni a frontot, hogy az orosz túlerőnek sikerrel elllentáll­hassanak. Legjelentősebb sikerük az oro­szoknak Kirlibabától nyugatra volt, ahol a monarchia csapatait a Höfer-jelentésben már tegnap említett Prislop-nyeregig szo­rították vissza. Csakhogy itt a másfélezer méteres, erdővel benőtt hegyek lehetet­lenné teszik nagyobb orosz hadseregek kifejlődését és előretöréseit, tehát a pár kilométernyi területnyereség nem jelent annyit, mint jelenthetne egy kisebb terü­letnyereség, amely nagyobb sikerek kiví­vását mozdítja elő. Ezt bizonyítja külön­ben, hogy a másnap már eseménytelen volt a front ezen részén, ahol, mint említettük, csak kisebb csapatok összeütközése lehet­séges. Az orosz front ezen legdélibb részén kívül, a legészakibb részen, Rigánál vol­tak erős harcok, ahol Hindenburg állásait akarják az oroszok megingatni. Az oro­szok számos helyütt a német árkokig ju­tottak el — ha csak rövid időre is — és ez mutatja, minő heves és nagy erőkkel ke­resztülvitt harcok folyhatnak odafönn. fgy,­| MOST JELENT MEG Íj | A SZOCIALIZMUS ÉS A | | SZOCÁLIS BIZTOSÍTÁS | ise Irta: EDUARD BERNSTEIN, 3! a német birodalmi gyűlés tagja || ARA 50 FILLÉR |; :ST. Kapható a Népszava-könyvkereskedésben, Buda- 3. :C£ Pest, VII, Eirzsébet-kurut 35, valamint az összes •;— helybeli és vidéki szervezeti könyvárusítóinknál 1 5­ luiimmiuiuiuiiuiiuiiiu W $ Megfilusult orosz táma­dások. (Hivatalos jelentés. — Kiadták julius 18-án.) Bukovinában és a Prislop-nyeregtől északra fekvő területen a tegnapi nap­ nevezetesebb esemény nélkül telt el. Zabienél és Tatarovnál az oroszok előretolt őrállásaik­­kat visszaszorították. Főállásunk ellen intézett támadásaik az ellenség nagy veszteségei mellett meghiúsultak. Radzivilovtól északra és Lucktól délnyugatra is visszavertük az ellenség előre­töréseit. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. (A Prislop-nyeerg Kirlibabától mintegy 20 kilométernyire nyugatra, már magyar területen van. Zabie és Tatarov Bukovina délnyugati részén vannak, Delatyn és Kirlibaba között.) Támadások Hindenburg ellen. (A „M. T. 1." jelenti Berlinből. Hivatalos jelentés. Kiadták július 18-án.) Hindenburg tábornagy h­­a d c­s­o­­portja: Az oroszok Rigától délr® és dél­keletre folytatják erős támadásaikat, amelyek állásaink előtt­ véresen omlanak össze. Ott, ahol egészen árkainkba jutnak, ellentámadásainkkal verjük vissza őket Lipót bajor herceg tábornagy ha­d­ csoportja: Lényeges esemény nem történt. Linsingen tábornok hadcsoportja: A helyzet általánosságban változatlan. Az oro­szok támadásait Lucktól nyugatra és dél­nyugatra könnyűszerrel visszavertük. Bothmer gróf tábornok hadserege: Kisebb előtércsatáktól eltekintve, nem volt esemény. A legfelsőbb hadvezetőség. Az orosz vezérkar jelentése. (Sajtóhadiszállás, július 18. — Július 16. dél­után.) Állásaink jobbszárnyán Riga mellett csapataink a tüzérség segítségével a szárazon

Next