Népszava, 1916. július (44. évfolyam, 180–210. sz.)
1916-07-19 / 198. szám
2 lük csak egy politika lehetséges Magyarországon: az, amelyetTisza István csinál. Örvendetes, hogy Justh Gyula és Károlyi nem vállalkoznak erre a szerepre és új pártjuk hajóját — nálunk szokatlan bátorsággal és világossággal — irányítják az új Magyarország partjaire!. Angolok a gazdasági háborúra való szövetkezés ellen. Az antant-államok párisi gazdasági értekezletével már foglalkoztunk. Kifejezést adtunk annak, hogy a háború után meginduló gazdasági harcok a világbékét fenyegetik és a fegyverkezés őrületének fokozására vezetnek. Egyébként a gazdasági értekezleten résztvevő országokban is heves vitákat provokált az értekezlet Az értekezlet hivatalos jelentésében megjelent határozatok irányzata a legtekintélyesebb angol liberális újságokban és folyóiratokban erős elítélésre talált. A vezető angol kereskedelmi körök tudják, hogy Angolországot a szabadkereskedelem tette naggyá, hogy gazdasági hatalma nagy részben a szabadkereskedelmen nyugszik és attól félnek, hogy a párisi értekezleten hozott határozatok, amelyek azt célozzák, hogy az ellenfél minél jobban károsodjék, megdöntik a szabadkereskedelem rendszerét. Ezért nyugodtságra intenek és rámutatnak arra, hogy az értekezlet határozatai egyetlen államra sem kötelezők. Különösen nem Angliára, amelynek kormánya az alsóházban határozottan kijelentette, hogy ebben az ügyben a parlament mondja az utolsó szót A londoni „Nation" egyik, „A párisi értekezlet botorságai" című cikkében többek között így ír: Reméljük, hogy Asquithi úr, amikor a párisi gazdasági konferenciáról ígért jelentését megteszi, világossá teszi, hogy Angolország a hozott határozatokértelmében nem kötötte le magát arra, hogy a háború után milyen politikát folytat. A jelentés idevonatkozó részei tele vannak tévedésekkel. Az utolsó fejezet fogalmazása, amelyben a rendszabályok rögtönös végrehajtását követelik, azt engedi sejtetni, hogy szerzői maguk is fölismerték azt a veszélyt, amelyet a nyugodt megfontolás hozhat. Ebben azután igazuk van. Azok a rendszabályok, amelyeket javasolnak, amennyiben valamilyen értelmük van, ellentmondanak az egészséges gazdasági cselekvés törvényeinek. Szerzői úgy látszik, azt hiszik, hogy az az alapelv, hogy „a háborúban elnémulnak a törvények", a kereskedelmi viszonyokra épp úgy alkalmazható, mint valamely katonai törvényszék igazságszolgáltatására. Azonban a párisi irat nemcsak botorságokat tartalmaz, hanem rejtélyeket is. A bevezetés az elfogadott határozatokat „a szövetkezeti kormányok képviselői" művének mondja. Azonban föltételezhető-e, hogy Oroszország nyugati szövetségeseinek fölhatalmazást adott arra, hogy gazdasági érdekei fölött szabadon határozzanak? Miképen bocsáthatja Oroszország a háborúban „természetes segélyforrásait" szövetségeseinek rendelkezésére és milyen módon teheti magát az iparcikkek dolgában a háború után függetlenné az ellenséges országoktól. A háború előtt Németország az orosz élelmiszer-és nyersanyagkivitelnek több mint harmadrészét fogyasztotta el és főképen ő látta el gépekkel és iparcikkekkel Oroszországnak azt a terjedelmes részét, amely a tengeri kereskedelemtől távol fekszik A szövetségeseknek semmiféle megegyezése sem kárpótolhatja hamarosan és megfelelő módon Oroszországot kereskedelmének ilyen károsodásáért Másrészt pedig, ha Oroszország kívül marad e szövetségen, mi lesz abból a gazdasági nyomásból, amellyel a szövetségesek Közép-Európára hatni akarnak Belgiumra vonatkozóan a nehézségek hasonlóak. Azt akarják, hogy ez a szerencsétlen, elszegényedett ország a háborút követő években ne a régi hasznothajtó módon folytassa kereskedelmét Németországgal, hanem gazdasági háborúba keveredjék. Kereskedelmének minden ilyen irányú korlátozása Németországgal Antwerpen pusztulásához vezetne. A szövetségesek ugyan azt ígérik, hogy a gazdasági háború káros hatásait megfelelő módon ellensúlyozzák, azonban ez a gondolkodó belga kereskedőknek csak nagyon sovány vigaszt nyújthat Mi sem hisszük, hogy keleti kikötőink kereskedéssel foglalkozó lakosai például Hullban vagy Aberdeenben az ilyen politikából származó kereskedelmi pusztulásba belenyugszanak. A cikk ezután állást foglal azon könnyelműség ellen, amellyel a párisi értekezlet a nemzetközi kereskedelem megbontását tervezi. Úgy látszik, hogy a szabadkereskedelem némely hívét is elámította a párisi értekezlet jelentésének határozatlan retorikája, bár annak egész szelleme védővámos. Az értekezlet résztvevői szorosabb gazdasági rendszert akarnak a szövetkezett államok között és azt tervezik, hogy Európát két gazdasági és ipari részre törik, amelynek egymással való érintkezése mesterséges korlátokkal nehézzé és jelentéktelenné lenne. A szövetségesek a határozataikkal a központi hatalmakat akarják sújtani és azt hiszik, hogyha fegyverrel legyőzték őket, akkor meg tudják gátolni, hogy nagy gazdasági hatalommá szervezkedhessenek. Elfelejtik azonban, hogy a tervezett korlátozások a semleges államokat is érintik, amelyekre számos tekintetben Angolország is rá van utalva. Az angol lap azután kifejezést ad azon aggodalmának, hogy ez a politika a semlegeseket Németország hatalmába kergetné, mert elzárva az antant-államok kereskedelmétől, a németek nagy kedvezményeket nyújtanának a semlegeseknek. Ha Angolország a jövőben jobban elzárkózik, akkor a németek könnyű szerrel köthetnek az Egyesült Államokkal és a délamerikai köztársaságokkal kedvező szerződéseket és a semlegesekkel való szorosabb viszonyuk pusztító hatással járna a szövetséges államokra. Végül a cikk arról beszél, hogy a központi hatalmak a párisi értekezlet után joggal beszélhetnek arról, hogy a szövetségesek kezdték meg a gazdasági háborút. Bár a párisi értekezletek javaslatai csak egyoldalú próbálgatások, mégis jogot adnak az ilyen föltevésre. A párisi értekezlet az első nyílt lépés olyan gazdasági háború mellett amely ha egyszer elkezdődött, az egész világ gazdaságát elpusztítaná. A nevezett lap mindezek után figyelmezteti a szabadkereskedelem híveit a parlamentben és az egész országban a védővámosok eme támadására, akik a hazafias izgalommal visszaélve, ilyen módon dolgoznak terveikért. Fölösleges mondani, hogy amennyiben a katonai háborút a gazdasági háború követné, ettől senki sem szenvedne többet, mint a munkásság. Ezért elsősorban a szervezett munkásoknak kell tiltakozniuk minden olyan terv ellen, amely a gazdasági háborúhoz vezet. NÉPSZAVA 1916 julius 18. Rigától Bukovináig. — Hindenburg harcai az oroszokkal. — Rigánál támadnak az oroszok. — Ujabb harcok Bukovinában. A bukovinai harctéren, ha van is egyegy csöndesebb nap, másnap teljes erővel újulnak ki a harcok. Delatyntól Jakobényig mintegy 120 kilométer hosszú fronton hol itt, hol amott kísérleteznek az oroszok. Mikuliyn, Tartarov, Zabie és Kirlibaba a színhelyei nagy és sok áldozattal járó orosz támadásoknak, amelyek az offenzíva első napjainak sikereitől eltekintve, az oroszoknak eredményeket alig hoztak. A front ma is a két város között húzott vonalon áll, habár néhány helyen pár kilométerrel vissza kellett vonni a frontot, hogy az orosz túlerőnek sikerrel elllentállhassanak. Legjelentősebb sikerük az oroszoknak Kirlibabától nyugatra volt, ahol a monarchia csapatait a Höfer-jelentésben már tegnap említett Prislop-nyeregig szorították vissza. Csakhogy itt a másfélezer méteres, erdővel benőtt hegyek lehetetlenné teszik nagyobb orosz hadseregek kifejlődését és előretöréseit, tehát a pár kilométernyi területnyereség nem jelent annyit, mint jelenthetne egy kisebb területnyereség, amely nagyobb sikerek kivívását mozdítja elő. Ezt bizonyítja különben, hogy a másnap már eseménytelen volt a front ezen részén, ahol, mint említettük, csak kisebb csapatok összeütközése lehetséges. Az orosz front ezen legdélibb részén kívül, a legészakibb részen, Rigánál voltak erős harcok, ahol Hindenburg állásait akarják az oroszok megingatni. Az oroszok számos helyütt a német árkokig jutottak el — ha csak rövid időre is — és ez mutatja, minő heves és nagy erőkkel keresztülvitt harcok folyhatnak odafönn. fgy,| MOST JELENT MEG Íj | A SZOCIALIZMUS ÉS A | | SZOCÁLIS BIZTOSÍTÁS | ise Irta: EDUARD BERNSTEIN, 3! a német birodalmi gyűlés tagja || ARA 50 FILLÉR |; :ST. Kapható a Népszava-könyvkereskedésben, Buda- 3. :C£ Pest, VII, Eirzsébet-kurut 35, valamint az összes •;— helybeli és vidéki szervezeti könyvárusítóinknál 1 5 luiimmiuiuiuiiuiiuiiiu W $ Megfilusult orosz támadások. (Hivatalos jelentés. — Kiadták julius 18-án.) Bukovinában és a Prislop-nyeregtől északra fekvő területen a tegnapi nap nevezetesebb esemény nélkül telt el. Zabienél és Tatarovnál az oroszok előretolt őrállásaikkat visszaszorították. Főállásunk ellen intézett támadásaik az ellenség nagy veszteségei mellett meghiúsultak. Radzivilovtól északra és Lucktól délnyugatra is visszavertük az ellenség előretöréseit. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. (A Prislop-nyeerg Kirlibabától mintegy 20 kilométernyire nyugatra, már magyar területen van. Zabie és Tatarov Bukovina délnyugati részén vannak, Delatyn és Kirlibaba között.) Támadások Hindenburg ellen. (A „M. T. 1." jelenti Berlinből. Hivatalos jelentés. Kiadták július 18-án.) Hindenburg tábornagy ha d csoportja: Az oroszok Rigától délr® és délkeletre folytatják erős támadásaikat, amelyek állásaink előtt véresen omlanak össze. Ott, ahol egészen árkainkba jutnak, ellentámadásainkkal verjük vissza őket Lipót bajor herceg tábornagy had csoportja: Lényeges esemény nem történt. Linsingen tábornok hadcsoportja: A helyzet általánosságban változatlan. Az oroszok támadásait Lucktól nyugatra és délnyugatra könnyűszerrel visszavertük. Bothmer gróf tábornok hadserege: Kisebb előtércsatáktól eltekintve, nem volt esemény. A legfelsőbb hadvezetőség. Az orosz vezérkar jelentése. (Sajtóhadiszállás, július 18. — Július 16. délután.) Állásaink jobbszárnyán Riga mellett csapataink a tüzérség segítségével a szárazon