Népszava, 1916. szeptember (44. évfolyam, 242–271. sz.)

1916-09-06 / 247. szám

1916 sz­eptem­­er 6. NÉPSSA¥A az üdvözletre Tisza minden erejét össze­szedve iparkodott erélyesen válaszolni, de nem igen sikerült. Kimerült volt már, elre­kedt s nem tudott egyebet mondani, mint­hogy Urmánczy beszédének­ végső részére nem reflektálhat. Urmánczy beszéde után zárt ülés követke­zett, a zárt ülés után pedig napirendi vita, amelyen a három ellenzéki vezér és Tisza szóvá tették a közöttük lefolyt tárgyalások részleteit. A napirendet akként állapították meg, hogy a szerdai ülésen Andrássy és Ap­ponyi ismert indítványaikat fogják megindo­kolni s ehhez azután — mint már megírtuk —, nagy külpolitikai vita fűződhetik. Tisza itt újra fenyegetődzött és követelte az interpellá­ciók törlését, ami részben meg is fog történni, mert az interpellációk anyagának nagy ré­szét a két indítvány tárgyalása során el­mondhatják a képviselők. Az interpellációkra szerdán délután 5 óra­kor térnek át A képviselőház ülésének eseményeivel fog­lalkozik vezércikkünk is, az ülés lefolyásáról pedig a következő tudósításunk számol be: — Délelőtt. — Be 8 BeészEsesz&E&sofc­oya­iaFjfa» Beöthy Pál elnök csak Vi 12 órakor jelent meg az ülésteremben. Tisza István gróf is nyomban az elnök után tartott miniszteri széke felé. — Mondjon le! — kiáltotta feléje Justh Gyula. A függetlenségi és 48-a­s párt tagjai e­rre fölugrottak helyükről és a kiáltások or­kánját zúdították Tiszára: — Mondjon le! Mondjon le! A nagy zajban az elnök folyton csöngetett, de nem tudta megnyitni az ülést. A munkapárt tapsolni kezdett vezérének. — Elárulták Erdélyt! — kiáltotta Sümegi­­Vilmos. Károlyi Mihály gróf szintén fölugrik helyé­ről és odakiáltotta Tisza felé: — Mondjon le! A nagy zajban az elnök nem tud szóhoz jutni. Csönget, végre nagynehezen megnyithatta az ülést. — Erdélyi epizód! Le a darabontokkal! Le a Czernin-barátokkal! — harsant föl több oldal­ról. — Elárulták Erdélyt! — kiáltotta Batthyány Tivadar gróf és Eitner Zsigmond. Az elnök ismét csöngetett, nem volt ered­ménye. — Lemondani! Mondjon le! — kiáltották is­mételten Károlyi Mihály gróf és Justh Gyula. — A miniszterelnök augusztus 21-én nem mondott igazat! — harsogta Justh János. — Ilyen komoly időkben ... — próbálkozott az elnök; még nagyobb zaj volt rá a felelet. — Más parlamentbe be sem eresztenék az­­ilyen kormányt! — kiáltotta harsányan Batthyány Tivadar gróf. — Mondjon le! — kiáltotta Károlyi Mihály gróf és verte a padot. A zaj még jó ideig nem ült el, s szélsőbal­oldalon állandóan a lemondást követelték. Végre az elnök egy kis lélegzethez jutott. El­parentálta Sághy Gyulát. A megemlékezést csöndben hallgatták végig. Alig fejezte be az elnök szavait, ismét la­tott a vihar: — Mondjon le! Mondjon le! — tört ki újra egyre élesebben. — Komoly időkhöz... — kezdte el ismét az elnök egy csöndesebb pillanatban. Szava azon­bani újra a lármába fult A szélsőbaloldalon állandó a méltatlanko­dás: — Földönfutókká tették a szegény székelye­ket! — kiáltotta Sümegi Vilmos. A sok méltatlankodó közbekiáltást nem is lehet mind számon tartani. Az elnök rázta, rázta a­ csengőt, végre egy kis csönd támad. Az elnök ekkor bejelentette, hogy Pap Cs. István, Apponyi Albert gróf, Andrássy Gyula gróf, Károlyi Mihály gróf, Rakovszky István, Szterényi József és Urmánczy Nándor napi­rend előtti fölszólalásra kért és kapott enge­delmet. Tes­st nem t­eszé­y miatt, Tisza István gróf miniszterelnök állott föl ekkor szólásra. Óriási erővel tör ki a lárma újra. — Mo­ndjon le! Mondjon le! — kiáltotta ismét Justh Gyula és utána az egész baloldal. Tisza sokáig nem tud szóhoz jutni a nagy zajban. . — Hátha le akar mondani! — kiáltotta most Justh János. Tisza István gróf ismét szóba kezd. — Mondjon le! Mondjon le! — kiáltja újra meg újra Justh Gyula. Tisza István gróf: Kötelességet teljesítek... — Mondjon le, ez a kötelessége! — szólt rá Justh Gyula. Óriás zaj kerekedik ismét. Nem használ semmi elnöki csöngetés. Végre mégis egy kis csönd támadt nagy­ nehezen. Tisza István gróf miniszterelnök ismét pró­bálkozik. Rövid időre veszem igénybe a Ház elejét... — kezdte. — Mondjon le! — folytatta ismét Justh Gyula és a zaj az egész Házban fokozódik. Tisza István gróf: A kormánynak egy had­üzenetről kell megemlékeznie... — Gaz támadás, nem hadüzenet! — kiáltotta Sümegi Vilmos. — Mondjon le! Előzetes óvintézkedések! A szorosok! Védve voltak három csendőrrel! — Ilyen és ehhez hasonló közbekiáltások kava­rogtak a levegőben. — A háborús bonyodalmakat minden mű­velt államban diplomáciai tárgyalások előzték meg — folytatta gróf Tisza István. — Mit mondott két hét előtt? — állította meg ismét Justh Gyula. Gróf Tisza István miniszterelnök: Az állam, amely támadó szándékokat táplált a másik el­len, formulázott bizonyos követeléseket és leg­alább a kü­lszint megtartotta abban a tekintet­ben, hogy . . . Justh János: Becsapták, hát mondjon le! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Azt mondta két hét előtt, hogy Erdély meg van védve. Nem való a miniszter­elnöki székbe! (Folytonos zaj a szélsőbalolda­lon.) Az elnök: Méltóztassék tekintetbe venni, hogy a magyar törvényhozás terméből minden messze elhallatszik. (Zaj.) Justh János: Menekülnek a székelyek! (Zaj a szélsőbaloldalon. ..Halljuk!") Justh Gyula: Minek tette oda Czernint, mondtuk, hogy áruló! Zlinszky István: Diplomáciai paprikajancsi! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az elnök Zlinszky Istvánt rendreutasítja. (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Magyarországot hagyja itt! Gróf Tisza István miniszterelnök: Minden egyébtől eltekintve, azt hiszem, a magyar nemzet legszentebb érdeke kívánja azt . . . Justh Gyula: S hogy menjen innen! Hogy mondjon le! (Folytonos nagy zaj a szélsőbal­oldalon.) Elpusztítják az országot! Gróf Károlyi Mihály: Menjen onnan, igen! Lovászy Márton: Gyámoltalan kormányra nincsen szükségünk! (Nagy zaj.) Justh Gyula: Tehetetlen, fegyvertelen embe­reket kidobatni, azt lehet! (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Tisza István gróf miniszterelnök: Azt hi­szem, a magyar nemzet legszentebb érdeke megkívánja... Justh Gyula: Hogy menjen onnan! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Tisza István gróf miniszterelnök:... hogy a magyar képviselőház ebben a pillanatban is ... Justh Gyula: Menjen onnan! Elnök: Justh Gyulát rendreutasítja. Holló Lajos: Az ország pusztuljon, ön meg maradjon! (Folytonos zaj a bal- és szélsőbal­oldalon.) Tisza István gróf miniszterelnök: Senkinek intencióit nem gyanúsítom, de a t. képviselő urak gondolják meg, hogy az ilyen jelenetek hogy hatnak kifelé. (Nagy zaj a szélsőbalolda­lon.) ,gN©s5EáSi hasa a magyar kato­nákat!** Lovászy Márton: A honvédeket hozzák haza! Tisza István gróf miniszterelnök: Fölveszem előadásom fonalát... Ráth Endre: Tegyük föl ezt a fonalat az akácfám! (Óriási zaj.) Justh Gyula: Becsapták hát mondjon le! (Zajos fölkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem si­került a politikája, hát menjen!) Holló Lajos: Mi van az akácfával­? Justh Gyula: Augusztus 24-én mit mondott. (Nagy zaj a szélsőbalodalon.) (Az elnök Justh Gyulát és Lovászyt rendreutasítja.) Tisza István gróf miniszterelnök: A maga idején helytállók mindenért és felelek minden­ért. (Éljenzés és taps a jobboldalon. Nagy zaj balról.) Sümegi Vilmos: A magyar katonákat hozzák haza! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az elnök: Ha a képviselő urak a tárgyalást közbeszólásokkal zavarják, ezt a célt sem fog­ják elérni. Fernbach Károly: Csehországban vannak a katonáink! Őrzik! Justh Gyula: Tehetetlen miniszterelnök! (Nagy zaj.) 24-én mit mondott? Tehetetlenség! A­ felelőssége nem ér semmit! (Nagy zaj a szél­sőbaloldalon.) Polónyi Géza: Ha megcsalták, akkor távoz­zék! Tisza István gróf: Legyenek meggyőződve... Justh Gyula: Egy mentség van, mondjon le! (Zaj.) Tisza István gróf miniszterelnök végre any­nyit kijelenthet, hogy ha lehetségessé válik egymás meghallgatása, megadja mindenre nézve a választ De most nincs abban a hely­zetben, hogy is diplomáciai tárgyalások előz­ményéről beszámoljon. Pozsga­y Miklós: Nem is tudott róla! Tisza az 9j©ETv4SmfflelSsMr 1'G1. Tisza István gróf miniszterelnök: Mindenik államban volt szemérem, hogy legalább körvo­nalazta előbb követeléseit. A román hadüzenet akkor adatott át, amikor a puskák már ropog­tak a határon. Justh János: Ezért bűnös, hogy igy be­csapták! Tisza István gróf: Ez az egész világon pél­dátlanul áll. (Zaj.) Ez az eljárás megtéveszthe­tett és megtévesztett mindenkit. Héderváry Lehel: Mindenki tudta, csak a mi kormányunk nem. Tisza István gróf:­ Tévedésbe ejtették a szö­vetséges diplomatákat is. Kun Béla: A bolgárok tudták! Tisza István gróf: Nem gondoltak a táma­dásra, mert Románia még nem volt készen. Nagy zaj tört ki erre ismét az egész ellen­zéken. — Dehogy nem volt, hát akkor hogyan táma­dott volna! — kiáltották többen. Tisza István gróf: A szövetséges had­vezető­ségek teljes egyetértésben készültek erre a tá­madásra és megállapodtak a Románia, elleni tervekben. Az előkészületek folyamatba té­tettek. Zsinszky István: Erdélyben is? Tisza István gróf: A román támadás előbb elkövetkezett mielőtt ezek az előkészületek be­fejeződtek volna. Az orvtámadás mérhetetlen szenvedéssel sújtott a lakosságra. — Miért nem adták meg a módot a menekü­lésre? — kérdezték a baloldalról. Tisza István gróf: Bizon­ istenben, hogy Románia sorsát el nem fogja kerülni. A kato­nai intézkedések a legnagyobb gyorsasággal folynak és remélem, rövid idő alatt meg fogják hozni gyümölcsüket. Szövetségeseink és a mi haderőink is vetik oda a csapatokat és meg fogják állítani a támadást Sümegi Vilmos: A honvédeket hozzák haza! — A magyar ezredeket küldjék oda! — hang­zott föl egyszerre a baloldalon. Tisza István gróf: Hiszi, hogy a­ magyar eré­nyek most is érvényesülni fognak. Szmrecsányi György: Bízzák csak a magya­rokra! Lovászy Márton: A Szob­od körül érvénye­sül! Tisza István gróf: Mindenütt érvényesül, ahol szükség van rá. — Erdélyben szükség van rá! — kiáltották egyszerre többen is a baloldalon. Lovászy Márton: Hányszor kértük, hogy erősítsék meg Erdélyt! Tisza István gróf: Magyar csapatok mentek Erdélybe, magyar csapatok küzdenek minde­nütt. Pozsgay Miklós: Mégis elárultak bennünket! Tisza István gróf: Azok a magyar csapatok, amelyek távol küzdenek, szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy Erdélyt a rablók kezéből kive­gyük. — Hozzák haza őket! — hangzott 4'el ismét az egész baloldalon. Tisza István gróf miniszterelnök: Mind­annyiunknak kötelességünk, hogy a nemzet ere­jét most összetegyük. Horváth Mihály: Ezt ne nekünk mondja! Pozsgay Miklós: Bécsben is megmondhatná ezt! Tisza István gróf végül annak a reményének adott kifejezést, hogy közös erővel jóváteszik a dolgot. A munkapárt zajosan tapsol, ami az ellenzé­ken nagy méltatl­ankodást keltett. — Éljen az erdélyi munkapárt! Ez a­ kárpót­lás Erdélyért! — törtek ki többen a baloldalon. Magtárén«f­eülí­tt: a romám netsnzetisécisek faeséljnyi­­latkozata került sorra legelőbb. Pap Cs. István olvasta ezt föl. Mély megdöb­benéssel vették a hírt, hogy Románia a mon­archia ellenségei közé lépett. Kizártnak tar­tották, hogy Románia Oroszországgal szövet­kezzék. A románok eddig is hősiesen védték a hazát és a trónt. Kijelentik, hogy a románok minden áldozatra készek, hogy a hazát és a trónt megvédelmezzék. (Helyeslés.) Ax eiSerczSkS kritika a kíiiiígs&Jiitiikárdl. ASfeeptt gir6ffi Először köszönetet mond Pap Cs. Istvánnak a fölszólalásáért. Pártja nevében szükségesnek tartja kijelenteni, hogy amikor Magyarország integritása ellen ilyen orvtámadás történik, az egész magyar nemzet minden energiájának érvényesülni kell és ez igazi önvédelmi harc­ban mindent meg kell tenni a győzelemért. Sokáig hallgatott, amit sokan kifogásoltak is, de akkor sem volt más célja, mint a győzelem előmozdítása. A kormánnyal ezalatt sem szün­t ?

Next