Népszava, 1916. szeptember (44. évfolyam, 242–271. sz.)
1916-09-06 / 247. szám
1916 szeptemer 6. NÉPSSA¥A az üdvözletre Tisza minden erejét összeszedve iparkodott erélyesen válaszolni, de nem igen sikerült. Kimerült volt már, elrekedt s nem tudott egyebet mondani, minthogy Urmánczy beszédének végső részére nem reflektálhat. Urmánczy beszéde után zárt ülés következett, a zárt ülés után pedig napirendi vita, amelyen a három ellenzéki vezér és Tisza szóvá tették a közöttük lefolyt tárgyalások részleteit. A napirendet akként állapították meg, hogy a szerdai ülésen Andrássy és Apponyi ismert indítványaikat fogják megindokolni s ehhez azután — mint már megírtuk —, nagy külpolitikai vita fűződhetik. Tisza itt újra fenyegetődzött és követelte az interpellációk törlését, ami részben meg is fog történni, mert az interpellációk anyagának nagy részét a két indítvány tárgyalása során elmondhatják a képviselők. Az interpellációkra szerdán délután 5 órakor térnek át A képviselőház ülésének eseményeivel foglalkozik vezércikkünk is, az ülés lefolyásáról pedig a következő tudósításunk számol be: — Délelőtt. — Be 8 BeészEsesz&E&sofcoyaiaFjfa» Beöthy Pál elnök csak Vi 12 órakor jelent meg az ülésteremben. Tisza István gróf is nyomban az elnök után tartott miniszteri széke felé. — Mondjon le! — kiáltotta feléje Justh Gyula. A függetlenségi és 48-as párt tagjai erre fölugrottak helyükről és a kiáltások orkánját zúdították Tiszára: — Mondjon le! Mondjon le! A nagy zajban az elnök folyton csöngetett, de nem tudta megnyitni az ülést. A munkapárt tapsolni kezdett vezérének. — Elárulták Erdélyt! — kiáltotta SümegiVilmos. Károlyi Mihály gróf szintén fölugrik helyéről és odakiáltotta Tisza felé: — Mondjon le! A nagy zajban az elnök nem tud szóhoz jutni. Csönget, végre nagynehezen megnyithatta az ülést. — Erdélyi epizód! Le a darabontokkal! Le a Czernin-barátokkal! — harsant föl több oldalról. — Elárulták Erdélyt! — kiáltotta Batthyány Tivadar gróf és Eitner Zsigmond. Az elnök ismét csöngetett, nem volt eredménye. — Lemondani! Mondjon le! — kiáltották ismételten Károlyi Mihály gróf és Justh Gyula. — A miniszterelnök augusztus 21-én nem mondott igazat! — harsogta Justh János. — Ilyen komoly időkben ... — próbálkozott az elnök; még nagyobb zaj volt rá a felelet. — Más parlamentbe be sem eresztenék azilyen kormányt! — kiáltotta harsányan Batthyány Tivadar gróf. — Mondjon le! — kiáltotta Károlyi Mihály gróf és verte a padot. A zaj még jó ideig nem ült el, s szélsőbaloldalon állandóan a lemondást követelték. Végre az elnök egy kis lélegzethez jutott. Elparentálta Sághy Gyulát. A megemlékezést csöndben hallgatták végig. Alig fejezte be az elnök szavait, ismét latott a vihar: — Mondjon le! Mondjon le! — tört ki újra egyre élesebben. — Komoly időkhöz... — kezdte el ismét az elnök egy csöndesebb pillanatban. Szava azonbani újra a lármába fult A szélsőbaloldalon állandó a méltatlankodás: — Földönfutókká tették a szegény székelyeket! — kiáltotta Sümegi Vilmos. A sok méltatlankodó közbekiáltást nem is lehet mind számon tartani. Az elnök rázta, rázta a csengőt, végre egy kis csönd támad. Az elnök ekkor bejelentette, hogy Pap Cs. István, Apponyi Albert gróf, Andrássy Gyula gróf, Károlyi Mihály gróf, Rakovszky István, Szterényi József és Urmánczy Nándor napirend előtti fölszólalásra kért és kapott engedelmet. Tesst nem teszéy miatt, Tisza István gróf miniszterelnök állott föl ekkor szólásra. Óriási erővel tör ki a lárma újra. — Mondjon le! Mondjon le! — kiáltotta ismét Justh Gyula és utána az egész baloldal. Tisza sokáig nem tud szóhoz jutni a nagy zajban. . — Hátha le akar mondani! — kiáltotta most Justh János. Tisza István gróf ismét szóba kezd. — Mondjon le! Mondjon le! — kiáltja újra meg újra Justh Gyula. Tisza István gróf: Kötelességet teljesítek... — Mondjon le, ez a kötelessége! — szólt rá Justh Gyula. Óriás zaj kerekedik ismét. Nem használ semmi elnöki csöngetés. Végre mégis egy kis csönd támadt nagy nehezen. Tisza István gróf miniszterelnök ismét próbálkozik. Rövid időre veszem igénybe a Ház elejét... — kezdte. — Mondjon le! — folytatta ismét Justh Gyula és a zaj az egész Házban fokozódik. Tisza István gróf: A kormánynak egy hadüzenetről kell megemlékeznie... — Gaz támadás, nem hadüzenet! — kiáltotta Sümegi Vilmos. — Mondjon le! Előzetes óvintézkedések! A szorosok! Védve voltak három csendőrrel! — Ilyen és ehhez hasonló közbekiáltások kavarogtak a levegőben. — A háborús bonyodalmakat minden művelt államban diplomáciai tárgyalások előzték meg — folytatta gróf Tisza István. — Mit mondott két hét előtt? — állította meg ismét Justh Gyula. Gróf Tisza István miniszterelnök: Az állam, amely támadó szándékokat táplált a másik ellen, formulázott bizonyos követeléseket és legalább a külszint megtartotta abban a tekintetben, hogy . . . Justh János: Becsapták, hát mondjon le! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Azt mondta két hét előtt, hogy Erdély meg van védve. Nem való a miniszterelnöki székbe! (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Az elnök: Méltóztassék tekintetbe venni, hogy a magyar törvényhozás terméből minden messze elhallatszik. (Zaj.) Justh János: Menekülnek a székelyek! (Zaj a szélsőbaloldalon. ..Halljuk!") Justh Gyula: Minek tette oda Czernint, mondtuk, hogy áruló! Zlinszky István: Diplomáciai paprikajancsi! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az elnök Zlinszky Istvánt rendreutasítja. (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Magyarországot hagyja itt! Gróf Tisza István miniszterelnök: Minden egyébtől eltekintve, azt hiszem, a magyar nemzet legszentebb érdeke kívánja azt . . . Justh Gyula: S hogy menjen innen! Hogy mondjon le! (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elpusztítják az országot! Gróf Károlyi Mihály: Menjen onnan, igen! Lovászy Márton: Gyámoltalan kormányra nincsen szükségünk! (Nagy zaj.) Justh Gyula: Tehetetlen, fegyvertelen embereket kidobatni, azt lehet! (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Tisza István gróf miniszterelnök: Azt hiszem, a magyar nemzet legszentebb érdeke megkívánja... Justh Gyula: Hogy menjen onnan! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Tisza István gróf miniszterelnök:... hogy a magyar képviselőház ebben a pillanatban is ... Justh Gyula: Menjen onnan! Elnök: Justh Gyulát rendreutasítja. Holló Lajos: Az ország pusztuljon, ön meg maradjon! (Folytonos zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Tisza István gróf miniszterelnök: Senkinek intencióit nem gyanúsítom, de a t. képviselő urak gondolják meg, hogy az ilyen jelenetek hogy hatnak kifelé. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) ,gN©s5EáSi hasa a magyar katonákat!** Lovászy Márton: A honvédeket hozzák haza! Tisza István gróf miniszterelnök: Fölveszem előadásom fonalát... Ráth Endre: Tegyük föl ezt a fonalat az akácfám! (Óriási zaj.) Justh Gyula: Becsapták hát mondjon le! (Zajos fölkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem sikerült a politikája, hát menjen!) Holló Lajos: Mi van az akácfával? Justh Gyula: Augusztus 24-én mit mondott. (Nagy zaj a szélsőbalodalon.) (Az elnök Justh Gyulát és Lovászyt rendreutasítja.) Tisza István gróf miniszterelnök: A maga idején helytállók mindenért és felelek mindenért. (Éljenzés és taps a jobboldalon. Nagy zaj balról.) Sümegi Vilmos: A magyar katonákat hozzák haza! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az elnök: Ha a képviselő urak a tárgyalást közbeszólásokkal zavarják, ezt a célt sem fogják elérni. Fernbach Károly: Csehországban vannak a katonáink! Őrzik! Justh Gyula: Tehetetlen miniszterelnök! (Nagy zaj.) 24-én mit mondott? Tehetetlenség! A felelőssége nem ér semmit! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Ha megcsalták, akkor távozzék! Tisza István gróf: Legyenek meggyőződve... Justh Gyula: Egy mentség van, mondjon le! (Zaj.) Tisza István gróf miniszterelnök végre anynyit kijelenthet, hogy ha lehetségessé válik egymás meghallgatása, megadja mindenre nézve a választ De most nincs abban a helyzetben, hogy is diplomáciai tárgyalások előzményéről beszámoljon. Pozsgay Miklós: Nem is tudott róla! Tisza az 9j©ETv4SmfflelSsMr 1'G1. Tisza István gróf miniszterelnök: Mindenik államban volt szemérem, hogy legalább körvonalazta előbb követeléseit. A román hadüzenet akkor adatott át, amikor a puskák már ropogtak a határon. Justh János: Ezért bűnös, hogy igy becsapták! Tisza István gróf: Ez az egész világon példátlanul áll. (Zaj.) Ez az eljárás megtéveszthetett és megtévesztett mindenkit. Héderváry Lehel: Mindenki tudta, csak a mi kormányunk nem. Tisza István gróf: Tévedésbe ejtették a szövetséges diplomatákat is. Kun Béla: A bolgárok tudták! Tisza István gróf: Nem gondoltak a támadásra, mert Románia még nem volt készen. Nagy zaj tört ki erre ismét az egész ellenzéken. — Dehogy nem volt, hát akkor hogyan támadott volna! — kiáltották többen. Tisza István gróf: A szövetséges hadvezetőségek teljes egyetértésben készültek erre a támadásra és megállapodtak a Románia, elleni tervekben. Az előkészületek folyamatba tétettek. Zsinszky István: Erdélyben is? Tisza István gróf: A román támadás előbb elkövetkezett mielőtt ezek az előkészületek befejeződtek volna. Az orvtámadás mérhetetlen szenvedéssel sújtott a lakosságra. — Miért nem adták meg a módot a menekülésre? — kérdezték a baloldalról. Tisza István gróf: Bizon istenben, hogy Románia sorsát el nem fogja kerülni. A katonai intézkedések a legnagyobb gyorsasággal folynak és remélem, rövid idő alatt meg fogják hozni gyümölcsüket. Szövetségeseink és a mi haderőink is vetik oda a csapatokat és meg fogják állítani a támadást Sümegi Vilmos: A honvédeket hozzák haza! — A magyar ezredeket küldjék oda! — hangzott föl egyszerre a baloldalon. Tisza István gróf: Hiszi, hogy a magyar erények most is érvényesülni fognak. Szmrecsányi György: Bízzák csak a magyarokra! Lovászy Márton: A Szobod körül érvényesül! Tisza István gróf: Mindenütt érvényesül, ahol szükség van rá. — Erdélyben szükség van rá! — kiáltották egyszerre többen is a baloldalon. Lovászy Márton: Hányszor kértük, hogy erősítsék meg Erdélyt! Tisza István gróf: Magyar csapatok mentek Erdélybe, magyar csapatok küzdenek mindenütt. Pozsgay Miklós: Mégis elárultak bennünket! Tisza István gróf: Azok a magyar csapatok, amelyek távol küzdenek, szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy Erdélyt a rablók kezéből kivegyük. — Hozzák haza őket! — hangzott 4'el ismét az egész baloldalon. Tisza István gróf miniszterelnök: Mindannyiunknak kötelességünk, hogy a nemzet erejét most összetegyük. Horváth Mihály: Ezt ne nekünk mondja! Pozsgay Miklós: Bécsben is megmondhatná ezt! Tisza István gróf végül annak a reményének adott kifejezést, hogy közös erővel jóváteszik a dolgot. A munkapárt zajosan tapsol, ami az ellenzéken nagy méltatlankodást keltett. — Éljen az erdélyi munkapárt! Ez a kárpótlás Erdélyért! — törtek ki többen a baloldalon. Magtárén«feülítt: a romám netsnzetisécisek faeséljnyilatkozata került sorra legelőbb. Pap Cs. István olvasta ezt föl. Mély megdöbbenéssel vették a hírt, hogy Románia a monarchia ellenségei közé lépett. Kizártnak tartották, hogy Románia Oroszországgal szövetkezzék. A románok eddig is hősiesen védték a hazát és a trónt. Kijelentik, hogy a románok minden áldozatra készek, hogy a hazát és a trónt megvédelmezzék. (Helyeslés.) Ax eiSerczSkS kritika a kíiiiígs&Jiitiikárdl. ASfeeptt gir6ffi Először köszönetet mond Pap Cs. Istvánnak a fölszólalásáért. Pártja nevében szükségesnek tartja kijelenteni, hogy amikor Magyarország integritása ellen ilyen orvtámadás történik, az egész magyar nemzet minden energiájának érvényesülni kell és ez igazi önvédelmi harcban mindent meg kell tenni a győzelemért. Sokáig hallgatott, amit sokan kifogásoltak is, de akkor sem volt más célja, mint a győzelem előmozdítása. A kormánnyal ezalatt sem szünt ?