Népszava, 1916. november (44. évfolyam, 303–332. sz.)

1916-11-01 / 303. szám

I XLTV. évfolyam. Budapest, 1913. november 1. szerda. 303. szám. AZ SS­OFIZESES ÁRA. .. 7.5« kor. ppy évre ..­­ 38.—kor. I negyed ötra... fel 10­9 15.— kor. I eszy hóra SA» kor. egy hétre ... ... . 60 filler. EGYES SZÁK ÁRA 10 FIJ.LEX. & VAGYAHORSZági szögfáldemokrata párt KÖZPONTI KÖZLÖNYE. B­egjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIE., CONTI-T­OJA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIÁSS­ÓH­IVA­TALA: Vm, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) ­­­ November elsején ebben az esztendőben nem gyúlnak­ ki a mécsek esréi a temetők­ben. A háború még a kegyeletes szokásokat is korlátozta. Megfizethetetlenül drága min­den zsiradék és takarékosan f­em bánni min­dennel. Halottak napján nemcsak arra gondolunk, hogy a háború okozta pusztítás­ milyen nagy, rendet vágott az európai népességben.­ Eszünkbe jut a normális, békés munka, ami­kor az emberek nem rontanak egymásnak gyilkos fegyverekkel, hanem állítólag a val­lás parancsait követve, testvéri szeretettel munkálkodnak egymás mellett. " Eszünkbe jut, hogy a kapitalista társa­dalom az emberek milyen nagy tömegét se­gíti ahhoz, hogy a kegyelet érzéseinek ele­get tehessen. Eszünkbe jut, hogy a béke idejében is mennyi, olyan síron pislákol a tiéesesek lángja, amelynek lakóit idő előtt juttatták a föld alá, amelynek lakói a jelen­legi társadalmi rend esztelen fonállá gámall­­áldozatai. Mert a békében is utálatos, gyűlöletes harc folyik az emberek között. Azok, akik magukhoz, ragadták a termelő eszközöket, a földet és a munka­szerszámokat, nagyon nehézzé, keservessé teszik a dolgozó embe­rek mindennapi életét. A munkások­­milliói egészségükkel és az életükkel fizetnek a leg­primitívebb életszükségletekért. Munkájuk eredményét minden államban az emberek­nek egy maroknyi csoportja­ élvezi, milliók szenvedése és nyomorúsága biztosít bőséges, tékozló életmódot néhány ezer embernek. Szédületes a legutolsó évszázad technikai fejlődése. Nagy gigászi gépek ezrei dolgoz­nak az emberek­ helyett, megkönnyítik, elő­segítik munkájukat. Okos, emberszerető kormányzat, amely az összesség érdekeit képviseli, minden államban az egész lakos­ságot kényelmes, bőséges életmódhoz juttat­hatná, ha a rendelkezésre álló nagy eszközök teljes kihasználásával az egész ország lakos­ságának sen­fcédeteit szolgálná. De a kapitalizmussal együtt járó osztály­u­ralom nem törődik a dolgozó népek milliói­val. Egészségtelen üzemekben, sötét lyukak­ban dolgoznak mindazok, akiket az erőszak és a bitorlás függő helyzetbe sodort, akik­nek munkaerejüket másoknak kell el­adni­uk. Járványos betegségek, balesetek tizedelik meg a béke idejében a munkálkodó népessé­get. Az egészségtelen táplálkozás, a rossz lakás sok ifjú élet korai végét jelenti, a te­metők kicsiny sirjámati ezrein csak azért gyullad­t M­­ Ive gyesét lángja, mert a k­enyé­lők és tótlemejs kicsiny, de annál falánkabb csoportja omtalyoncésében kegyetlen és em­bertelen. Hivatalos statisztika számol be arról, hogy Magyarországon átlagosan minden eszten­dőben 3­48.095 egy éven aluli gyermek pusz­tul el. A hét éven alul elhalt gyermekek száma 227.655. Az összes elhaltak 45 száza­léka hét éven aluli gyermek. Ki merné bizo­ny­ítani, hogy ezeknek nagyobb­ részét nem lehetett volna megmenteni? Az ellenkezője túlontúl bebizonyított dolog. A rosszul táp­lált anyák, rosszul táplált gyermekei kerül­nek korán sírba. 14 gaz­dagokt negyedeiben a h­alál aratása hagánytalanul kisebb, mint a­­ szegénység od­vaiban. A hivatalos statisztika is ezt­ bizonyítja. Aggkori végkimerülésben 60.034 ember halt meg. veler? Lfc gyökge^vn 53.079 ...y ér­mek. Járványos és f­ertőző betegségekben 117.224 ember pusztult el, ebből egyedi, tüdővészben 69.050 latic®. Ki merné állítani, hogy az egészségügy fejlesztésével és az életviszonyok javításával az ilyen módon elpusztultak közül nem lehetne-e tízezreket megmenteni az életnek? Dusán arat a halál az ipari élet csata­terein is. A statisztikai évkönyv bő kiegé­szítésre szoruló­ adatai szerint 1911-ben az iparban 40.330 munkást ért baleset. A halá­los balesetek­ száma 607, a súlyos baleseteké több mint­ 25.000. A mezőgazdaságban a ha­lálos balesetek száma 294, a súlyos balese­teké, 12.323. A bányászatnál a súlyos balese­tek száma 1496, a halálos balesetek száma 115. Hivatalosan megállapították, hogy a védőkészülékek hiánya, a munkások életbiz­tonságával nem törődő lelketlen kíméletlen­ség készteti az ilyen módon elhaltak özve­gyeinek nagyobb részét a kegyeletes meg­emlékezésre. Halottak napján sok olyan sír közül áll­nak­­ a zokogó h­ozzátartozók, amelynek lakóját a társadalmi szervezet tökéletlen­sége és könyörtelen­ ember pusztítása jut­tatta korán a sírba. A gyermekek és fel­nőttek százezrei vikiló egészségben élhet­nének, ha nem vették volna el előlük a le­vegőt, a világosságot, a rendes táplálékot. A világháború a siratók számát megsza­porította. A kegyeletes megemlékezés most nem játszódik le a­ szokásos keretekben. Sok ismeretlen sír lakóját siratják a hozzá­tartozók, olyanokról emlékeznek meg, aki­ket messze idegenben temettek el a katonai­­ tömegsírokba. Nekünk minden okunk megvan arra, h­ogy most is kegyelettel gondoljunk azokra a százezrekre, akik a mi sorainkból jutot­tak a harctérre, akik ebben az ádáz tusá­ban életüket vesztették. Nem a vallás ha­zug ünnepe késztet bennünket a megemlé­kezésre, hanem az a tudat, hogy a magyar nép millióinak szenvedéseiről és pusztulá­sáról minden alkalommal meg kell emlé­keznünk, hogy az uralkodó osztályokat kö­telességeikre figyelmeztessük. $ Lamink mai száma 12 oldal. őszerű-e a választójog? Tisza István szerint nem időszerű. És ezt a megállapítást jól nevelt kakaduk módjára utána gajdolják a Székely Feren­cek. Hát persze, hogy nem időszerű, nekik sohasem időszerű, mert rájuk nézve mindig kizárólagos uralmuknak, privilégiumaik­nak korlátozását jelenti a dolgozó és szen­vedő néptömegek javára. A Belváros Tisza Istvánja meg is mondta a főváros minapi közgyűlésén egész nyíltan, hogy a demo­kratikus választójog a hatalmi viszonyok nagy eltolódását vonná maga után. Hát persze, nekik az kell, hogy a hatalmi viszo­nyok így maradjanak, ahogy most vannak; érthető tehát, hogy nekik a­­ választójog nem időszerű, nem is lesz időszerű. Ahol azonban meg akarják csinálni a demokratikus választójogot, ott időszerű; ott akkor időszerű, amikor meg akarják csinálni. Mindenütt akkor időszerű, ha akarjuk, ma, ha nem akarjuk, sohasem. így például Hollandiában pont most idő­szerű a választójog demokratikus reformja, most a világháború fergetegében. Ne mondja senki se, hogy Hollandiát nem za­varja a háború, tehát nyugodtan foglalkoz­hatik belső reformokkal. Ez hazug beállítás lenne. Hollandia igenis érzi a világháborút minden­­idegszálában, végigszenvedi min­den porcikájában. Kénytelen fegyverben tartani fegyverfogható fiainak­ nagy részét. Folytonos aggodalomban él veszélyben forgó semlegessége miatt, amelynek meg­óvása nem sokkal kisebb gonddsal jár, mint a­ hadviselés. Hollandia mégis ráér a vá­lasztójog demokratikus kiterjesztésével fog­lalkozni. Sőt valószínűleg éppen ezért, ép­

Next