Népszava, 1916. november (44. évfolyam, 303–332. sz.)

1916-11-05 / 307. szám

S lenben nálunk Gerlei városatya, Goldmann városatya (tej­drágításért, illetőleg tejvize­zésért elítélt urak) meg a hatalmas kávé­sok érdeke elnyomta az igazi közérdeket. Reméljük, h­ogy az új rendelkezés alap­ján fölszabaduló tej most már a kisgyerme­keknek jut. Reméljük, hogy a tejelosztást más módon is szabályozni fogják, úgy­hogy ne csak a két évesnél nem idősebb gyerme­kek számára biztosíttassék a mindennapi tej­adag, hanem ezt a korhatárt föl lehessen emelni. Sőt azt reméljük és óhajtjuk, hogy biztosítani fogják az öregek és betegek tej­szükségletének kielégítését. Ennek egyik régóta ajánlt módja a vaj árának olyan maximálása volna, hogy a termelőnek érde­mesebb legyen nyers tejet eladni, mint vajat. A vaj könnyebben pótolható és nél­külözhető, mint­ a tej, tehát első­sorban arra kell törekedni, hogy minél több tej kerüljön a piacra. Az O. K. H.-tól várjuk, hogy eb­ben az irányban gyors és kiadós intézkedé­seket tegyen. Érdeme szerint értékeljük báró Kürthy­nek azt a törekvését is, hogy véget akar vetni a mai élelmiszerelosztás egyik legbor­zasztóbb hibájának, a boltok előtt való várakozásnak. Aki nem látta, hogyan ácso­rognak, tülekednek órányi távolságról jövő szegény asszonyok és gyermekek félnapokig egy kis zsírért, cukorért­, miegyébért­, annak fogalma sincs arról az emberi ezen­ved­és­ről,az emberi méltóságnak arról a mélysé­get villalázásáról, amit ez a rendszer (vagy jobban mondva: rendszertelenség) szül. A főváros urai ezt az állapotot szemhunyorí­tás nélkül tűrték. Most báró Kürt­hy ráírt a városházára: tegyen javaslatot — három nap alatt — arra, hogy miképen lehetne ennek az időrabló, kínos és demoralizáló rendszernek véget vetni; ha tud a város megfelelő javaslatot tenni, jó, ha nem tud, báró Kü­ithy „más módon fog intézkedni " ... "­­­­az ácsorgás megszüntetése iránt". Nekünk tetszik ez a beszéd és ha hasonló tettek fog­ják követni, Budapest népének szeretete nem a városháza felé fog fordulni, amely azt a minap a maga számára reklamálta, hanem az O. K. H. felé. A zsír- és cuk­orjegyek életbeléptetését is kilátásba helyezi báró Kürthy. Minél hama­rább­ mondjuk mi. Csakhogy ezzel is úgy vagyunk, mint a tejjel: a jegy nem sokat ér, ha nincs áru. Rekvirálni kell a zsírt és a cukrot, pontosan számba kell venni a kész­leteket, akkor aztán mindenki be fogja érni azzal, ami az egyenlő fölosztási elv alapján jut neki. Igazi szükség esetén a nélkülözést is könnyebben elviseljük, ha tudjuk, hogy mindenki egyenlően kénytelen nélkülözni, de az a tudat, hogy egyesek pazarul bánhat­nak a zsírral, cukorral, tejjel, hússal, míg mások a legnagyobb küzdelem árán sem tudják megszerezni sorvadozó gyermekeik számára... az a tudat fölforralja legnyu­godtabb természetű emberek vérét is. ... Általában az O.K.H. jól kezdi: Magyar­ország népe nagy és általános érdeklődéssel várja a folytatást. TÁRCA * * * Tiz idő táján... Ő sírni, sírni, sírni volna jó, Mert van most annyi siratni való: Sok gyönyörű élet, sok drága hajó. Sok' m­ese, sok álom, sok csodaszép remény, Sok szőke fiú és sok fekete legény, Sok szobor, sok kép és sok költemény. Sok falu, sok város és sok palota S az élet már nem fér soha oda, Mert elűzi onnan a sok Golgotha. Alig maradt egy talpalatnyi föld, Mi harmattól harmatos és ami zöld, Hol senki sem vérzik és senki se ölt. S ki tudja vájjon, hogy hol az a táj, Hol senki nem szenved , hol semmi se fáj, Hol boldog a pásztor és boldog a nyáj. A nap bevilágít itt minden helyet, S a földön mégis öreg este lett. Ó, szánjatok meg, csillagos egek. Az idő táján vér harmatozik, De szivünkben még égő mécs a hit jól várunk, sejtünk, hiszünk valamit. P­eterdi Andor. * * * »wusj ^ «t Nemzetiségi Kérdés és embervadászat. Politikai vitának indult és embervadá­szattá alacsonyodott az a sajtóhadjárat, amelyet jobb ügyhöz méltó buzgalommal és a panírinség idején igen föltűnő tér­pazar­lással folytat a „Magyarország" Jászi Osz­kár ellen. Jászi Oszkár a háború előtt né­hány esztendővel nagy munkát írt a ma­gyar nemzetiségi kérdésről, amelyben igen alapos tanulmányok nyomán, az egész iro­dalom fölhasználásával iparkodott képet rajzolni Magyarország nemzetiségi viszo­nyairól, a nemzetiségek fejlődéséről és gaz­dasági, politikai erejéről. Azonfelül bírála­tot is­ mondott arról a politikáról, amelyet a magyar kormányok — e részben az egész magyar uralkodó társadalom és jóformán az egész politikai világ támogatásával — a nemzetiségekkel szemben alkalmaztak. A leíráson és bírálaton kívül Jászi orvossze­reket is ajánlt a magyar állam nemzetiségi bajainak gyógyítására. Ezek a gyógyszerek a demokrácia általános fegyvertárából va­lók: általános választójog, demokratikus önkormányzat­, becsületes közigazgatás és a nép anyanyelvén való iskoláztatás, bírásko­dás, művelődési szabadság. Mindezeket nem is annyira elméleti megismerések és érvelések, mint inkább a­ Deák-féle 1868-as nemzetiségi törvény alapján követelte Jászi, aki joggal állította magáról, hogy nemzeti­ségi politikája a nagy magyar európai poli­tikusnak, Eötvös József bárónak, Deáknak, Mocsárynak, Irányi Dánielnek tanításai és elvei alapján alakult ki. Jászi könyvében szükségesnek tartotta a magyarság úgy­nevezett hegemóniájának fen­tart­ását­­ is, csakhogy míg az uralkodó társadalom kény­szereszközökkel akarta ezt a főuralmat biz­tosít­ani, Jászi szerint a tényleges művelő­dési, gazdasági és politikai hatalom ilyen kényszerítő eszközök nélkül is biztosítja ezt az uralmat. Jászi könyvét megjelenése­kor támadták, helyeselték és mint vastag könyveket, leginkább szoktak, nem olvasták Masryarországon. Svájcban a háború következtében emig­rált szerbek „La Serbie" címmel lapot ad­nak ki. Ebben a lapban élesen bírálták a magyar nemzetiségi politikát és ezt a bírá­latot Jászi könyvéből vett adatokkal és ál­lításokkal is erősítették. A „Magyarország*" szóvátette a szerb emigráns lap cikkeit és ha nem is nyíltan, de a sorok között a nem­zetárulás és hazaárulás vádjával illette Jászit. Ez az eljárás annál különösebb volt a „Magyarország" részéről, mert nem is kel­lett volna az emlékezőtehetségét túlságosan megerőltetni ahhoz, hogy eszébe jusson, mennyire föl volt ő háborodva, amikor a kormány az „Igazmondó" és „Pester Lloyd" útján hasonló vádat emelt Károlyi Mihály ellen, mondván, hogy Károlyi szavait vagy írásait támadásaik bátorítására vagy iga­zolására használják föl a románok­. A vé­leményszabadság ellen azzal küzdeni, hogy a külföldön elcsavarják vagy az ország el­len használják ki a szabad szót vagy igaz szót: ez kormánypárti és reakciós fogás és kevéssé illik olyan újsághoz, amelynek ugyanez ellen a vád ellen kell harcolnia a kormánnyal szemben. De a „Magyarország" még nagyobb bűn­ben is hibásnak találta Jászit. Ugyanis Jászi a „Huszadik Század"-nak egyik leg­utóbbi számában „Erdély sorsa és a ma­gyar politika" címmel politikai följegyzése­ket közöl és közöttük a következőket írta: (Mi bizonyos cenzúraokokból csak a „Ma­gyarors­­ág"-ban is megjelent részleteket h­­ozzuk.") István feőségben is éhezik* Irta: Balogh, József» A légeri városrészben, fehérre meszelt apró házikókban évtizedek hosszú sora óta pápista hitű emberek élnek. Jámborok, istenfélők. Nemcsak kevülről, de kívülről is. Sárgára, lilazöldre mázolt házkéményeik te­tején ugyanis ott ékeskedik a kereszt,­ amelyre minden áldott reggel sóhajos ,fó­tl ázkodással tekintenek föl az öregek. Nem így a fiatalok. Azok, ha föltekintenek is, nem a kőkeresztet csudálják. Van is eszükben. Ahelyett kémlelik az eget, hogy kék azúr­ján fodrozik-e már a felhő? Eső kellene, lassú, sűrű eső, mert közeleg az őszi szántás­­ideje. Az öregek figyelme másra terelődik. Harangszóra várnak. És amikor elsőt csön­dítenek a zsindelytetős öreg templom tor­nyában, akkor tib­lák, összeszedelődzködnek mind a két nemből, hogy második csöndí­tésre bent legyenek az úr házában. Rendes templomjárók, miért is isten ellen való vé­teknek tartanák, ha nemtörődömségből, avagy feledékenységből egyszer is elmarad­nának. Mit szólna a plébános úr? Minden bizonnyal megfedné őket. Na meg. Kemény szóval még ki is prédikálná őket. Amíg te­hát bírják magukat vonszolni, addig mennek, járják a templomot, napjában kétszer is. Egyéb dolguk sincs. Észrevétlenül csak ak­kor maradnak el, amikor már fogytán van a jártányi erő és érzik, hogy közéig a vég. S ha ütött végórájuk és, a keresztes kémé­nyen át elszáll a lelkük a messzeségbe, a bi­zonytalanságba, akkor meghúzzák nékik a kis harangot, a szomorú szavat, a lélekválsá­gost... Ezüstös hajú társaik részvéttel áll­ják körül ravatalukat. Vigasztalják a bána­tos hozzátartozókat. — Jól járt szegény feje, — mondják — odavaló volt már. Isten nyugosztalja!... A „jól járt" és „odavaló" jelzők kíséreté­ben elparentált öregek fogynak, pusztulnak Lagerban, hogy — a természet rendje sze­rint — helyet adjanak az Úr szenteltvíz­tartós, tömjénillatos házában azoknak a következőknek, akiknek az Élet mezején meg­len­lt a házuk és tehetetlenekké váltak min­denkorra. A póttartalékból elővánszorodó öre­gek követik elődeik nyomát és mennek, nap­nap után fölkeresik az Úr házát, ahol a plé­bános úr előhangja után imádkoznak a béké­ért, a tévelygőkért és a hitehagyottakért. De különösen az utóbbiakért. Mert lám, ilyenek­ is vannak. Hogy messzebb ne menjünk, itt van mindjárt Petári István, a légeri h­ite­hagyott. Vénségére meghasonlott a napjával és kitörülközött az anyaegyház kötelékéből. Nanarénus lett. Az. Hivő. Miután életpárja jobblétre szenderült, gyámolitónak, pomlozó­nak magához vette unokaöccsét , Göcző Gyur­kát családostól. Gyurka K—^••·-•­ ember volt, fuvarozásból tartotta el a családját. A gye­rektelen Poták­ — holtig való eltartás fejében — közjegyző előtt készített okirattal Gyur­káékra testálta a vagyonát. Volt vagy 30 h­olcl földje Vandházon, meg egy kis pénzecskéj­e a nagytakarékban. Szóbelileg pedig akként rendelkezett, hogy Gyurka hagyjon föl a fuvarozással, foglalkozzon paraszti munká­val. Ha esz­szer-másszor é­ventén fizet is a föld, mégis nagyobb hasznot hajt, mint a ter­ménykereskedő szűkre szabott, fuvardíja. Azután lelkére kötötte, h­ogy a készet el ne prédálja. Végső óhajtása pedig az volt, hogy vasárnaponként keressék föl az isten házát. Ezt el ne mulasszák ... 1916 november 5.

Next