Népszava, 1917. március (45. évfolyam, 60–87. sz.)
1917-03-01 / 60. szám
1917 március 1. NÉPSZAVA Az izgatottság a legmagasabb fokra lépett, amikor Lodge szenátornak Wilson ellen mondott támadó beszéde után Fali republikánus szenátor fölolvasta azt a javaslatot, amely az elnököt meghatalmazza az Unió hadierejének az amerikai élet, és amerikai vagyon védelmére való fölhasználására. A „Laconia" elsülyesztése: ok a habomra? (Amsterdam, február 28.) Az „Allgemeen Handelsblad"-nak jelentik Londonból. A „Laconia" megtorpedózásáról szóló jelentésekből kiderült, hogy a hajót két torpedó érte. A második 20 perccel az első után, amikor a mentőcsónakot már lebocsátották. A nyolc mentőcsónak vasárnap este 10 órától hétfő reggelig hánykolódott a tengeren. Az egyik csónakban, amely két léket kapott, néhány utas a kimerültségtől meghalt. Azt hiszik, hogy 13 ember eltűnt, köztük 2 amerikai, nő. A „Chicago Tribune" haditudósítója, Gibbon, a megmentettek között van. (London, február 28.) A Lloyd-ügynökség jelenti: Megerősítik jelentést, hogy a „Laconia" megtorpedózásánál két amerikai erő a hidegben halt meg. (Amsterdam,, február 28.) Londonból táviratozzák. Washingtoni jelentés szerint Wilson elnök ismételten tanácskozott Langing államtitkárral a „Laconia" megtorpedózása miatt. A sajtónak, hivatalos közlést adtak, amely úgy szól, hogy a „Laconia" elsülyesztése olyan cselkedet, amelyről Wilson azt remélte, hogy Németország tartózkodni fog tőle. (London, február 27. — Reuter.) A Cunardtársaság hivatalosan közli, hogy a. ..Laconia" hajó három utasa, meghalt, hárman pedig eltűntek. Eltűnt továbbá a személyzetnek hat tagja, hatan pedig kórházban vannak. (Netwyork, február 28.~ Reuter.) Egy hivatalos távirat megerősíti azt a jelentést, hogy a Laconia" elsülyedésénél amerikai állampolgárok is elpusztultak. Ez a körülmény és a személyszállító gőzösök figyelmeztetés nélkül való megtorpedózása „nyilvánvaló cselekedete” (overtaat). Hívek a fiáfoogus avixatofeből Békét!... (Lugano, február 28.) Míg a római kapitóliumon tegnap adta át a huszonöt francia szenátorból és képviselőből álló küldöttség Róma polgármesterének ünnepélyesen Deaumont-erőd és a rheimsi dóm falának egy-egy darabját, ugyanabban az időben a Colosseum közelében üléseztek az olasz szocialisták, hogy a parlament egybeülésének előestéjén még egyszer megállapítsák a párt magatartásának alapvonalait a háború kérdésében. Az összes országrészekől egybegyűlt delegátusokon és a pártvezetőségen kívül negyvennégy szocialista hetilap és a naponta megjelenő központi orgánum, az Avanti! képviselői is ott voltak a gyűlésen. Egyhangúan elfogadták Lazzari párttitkárnak határozottan háborúellenes szellemben tartott jelentését és beható vita után, 21.000 szavazattal helyeselték a szocialista parlamenti csoport magatartását. Anglia védekezik a kiéheztetés ellen. (Amsterdam, február 27.) Anglia a tizenegyedik órában kezdi mezőgazdasági termelését fokozni. Az élelmezési miniszter a következő javaslatokat tette: 1 A hétnek mind a hét, napján kell dolgozni. 2. A vasárnapi munkát a templomban, a szószékről kell elrendelni. 3. Éjjel-nappal szántam. 4. A tanult munkásokat nem szabad katonai szolgálatra behívni. 5. A polgári és katonai foglyokat gazdasági munkára kell fölhasználni és a harctéri szolgálatra rendelt csapatokat is foglalkoztatni kell időnkint a gazdaságban. 6. Nőket kell mezei munkára rekvirálni. 7. A kisgazdákat támogatni kell. Minden gazdaságbanmotoros ekéket kell használni, amelyekkel a sötétség beállta után acetilénámpások világosságánál lehet továbbdolgozni. „Átok és veszedelem." Tisza — Tisza marad. * A Képviselőház ülése. A fokozódott papírhiány miatt szinte csak távirati stílusban írhatunk a szerdai ülésről. Tisza beszélt hosszan, részletesen mindenről, vitázott Andrássyval, Pallavicinivel, Szterényivel és beszéde végén elparentálta a klasszikus szocializmust, fölmagasztalta a proletárt, aki mindent elérhet s beszéde végén átoknak és veszedelemnek nyilvánította az általános választójogot. E szót ő ki sem ejtette a száján, beburkolta ócska frázisaiba. Tisza beszédével vezércikkünkben foglalkozunk. Pallavicini személyes megtámadtatása miatt fölszólalva, Tisza ennek úgy felelt, hogy utána egynegyed óráig tartó vihar támadt. Ezután Károlyi Mihály utasította vissza az amerikai út miatt történt támadásokat. Az ülés végén három interpelláció volt, amelyek közül kiemelkedett Sümegié a papírhiány miatt. Tisza ígérte, hogy néhány nap múlva segítenek a bajon. Tudósításunk a következő: Szász Károly alelnök jelenti, hogy a Magyarországi Tanítók Országos Szövetségétől kérvény érkezett Vázsonyi ellenjegyzésével a nem állami tanítók anyagi helyzetének javítása érdekében. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Kiadták a kérvényi bizottságnak. Hódy Gyula: Sürgősen kell tárgyalni! (Helyeslés a baloldalon.) Következik szóló miniszterelnöki jelentés tárgyalása. 1 . Siegescu József: Az internált románoknak jó dolguk van. Szükségtelennek tartja, hogy a románok külön pártot alakítsanak, akár mérsékeltet is, hanem helyezkedjenek el a magyar pártok keretein belül. Méltatja Apponyi iskolatörvényét, amelyet nem akartak megérteni és méltányolni a románok. A román szeméttől meg kell tisztítani az országot. (Zajos helyeslés a Ház minden oldalán.) Schmidt Károly fölfogásával szemben azt hangoztatja, hogy nem kell minden áron hazaárulókat keresni még azok között sem, akik látszólag azok. (Ellenmondások balról.) Tiltakozik Schmidtnek azon vádjával szemben, hogy a hazai románság túlnyomó többségének legédesebb álma volt, hogy Erdélyt Romániához csatolják. A jelentést tudomásul veszi. A miniszterelnök beszéde. Tisza: Örömének ad kifejezést Siegescu hazafias beszédén. A pillanat nem alkalmas a közelmúlt eseményeinek nyilvános tárgyalására. Egészen röviden foglalkozom a román betöréssel. Ami a hazai románságot illeti, pozitív tudomása van arról, hogy nemcsak magyar, hanem a VII. hadtest román csapatai is kérték, hogy őket vigyék a betörők ellen. Ma még nem tiszta, a helyzet. Komolyan iparkodunk megállapítani, hogy kik tartottak az ellenséggel és kik távoztak el Romániába. Andrássy szerint a horvát kérdésben is nagy hibák történtek. Tiltakozom az ellen, hogy a kormány e kérdésben pártpolitikát űzött. Pallavicini olyan hangon beszélt a munkapártról... (Lovászy Márton: Amilyet megérdemel!) A tej-és sertéskérdésben vitázik Pallavicinival. A rossz termés miatt nincs elég előtakarmány, ezért kevés a hízott sertés és ha ennek árát lenyomjuk, még jobban esik a sovány sertés ára.Pallavicini: De legalább a fogyasztó kapna olcsó húst, nem a bankok.) Rekvirált tengerit a kormánytól senki sem kap hizlalás céljára. Tagadja, hogy az osztrák parlamentáris élet föltámasztása ellen bármit tett. A tengeralattjáró harcról azért nem beszéltem ugyanakkor, amikor Bethmann, mert ez főként a német parlament elé tartozott. Pallavicini a román betörés ügyében uraságoktól levetett valótlanságokkal állt elő. Majláth püspök is elég könnyű hitű volt, nyolcezer gyermek pusztulásáról beszélni, ahol négy gyermek halt el. A menekülő tömegben nem volt nagyobb a halálozás, mint rendesen. Az összeférhetetlenségről szólva, kijelenti, hogy a pártban nincsenek tiszta és nem tiszta tagok, együtt küzdött ezer viharban..! (Fráter Lóránt: Besózva! — Nagy zaj.) Komoly, hazafias célokért együtt küzdünk. Összeférhetetlenségi ügyben egyformán jártam el mindenkivel szemben. (Beck Lajos: Dániellel szemben te?) Igen. Ha az lesz az impresszióm, hogy összeütközött a törvénnyel, őt is fölszólítom a következmények levonására. A listába való fölvétel nem demontáló, azt sokszor kijelentettem. Már a múlt év februárjában letettem volna a listát a Ház asztalára, de nem kívánta senki. A képviselő úr hibáztatja, hogy a kormány nem mondja meg, hogy a központok intézményét fönn akarja-e tartani a háború után is. Kérdem, van-e ember a világon, aki egy nappal is tovább akarná föntartani a háborús intézményeket, mint az föltétlenül szükséges? Szemünkre vetik, hogy az élelmezés ügyeit rosszul vagy legalább is későn intéztük el. Sajnálom, hogy az ellenzék nem vett részt e munkánkban, mert akkor sok szemrehányástól, sok igazságtalan kritikától mentek maradtunk volna. Mellesleg megjegyzem, hogy amint arra egyik budapesti lap fölhívja figyelmemet, sem a Haditermény, sem más háborús intézmény jövedelméből soha egy fillér sem fog pártpolitikai célokra fordíttatni. Téves az a vád is, amelyet az ipari munkások élelmezése tekintetében hangoztat. Azt állítja, hogy mi elutasítottuk a nagyvállalatoknak azt a kérését, hogy munkásaikat maguk élelmezzék és hogy aztán Hindenburg levelének hatása alatt mi is kijelentettük, hogy legelsőrangú érdek a munkásság élelmezése. E tekintetben két kampányt kell megkülönböztetni: 1915-ben a vállalatok maguk vásároltak be, de ez célszerűtlennek bizonyult. A múlt évben újból fölszólítottuk a vállalatokat — sőt ott, ahol szükség volt, még nyomást is gyakoroltunk rájuk —, hogy gondoskodjanak munkásaikról, de a közellátási szervek útján. Áttérve Szterényi beszédének arra a részére, amelyben az élelmezési és gazdasági politika terén általánosságban emel vádakat:"A képviselő úr hibáztatja egész Balkán-politikánkat és példának állítja a mai háborút arra, miként kergettük a Balkán-népeket, Anglia és Franciaország karjaiba. Ez nemcsak történelmileg téves kijelentés, de ezáltal lovat adunk ellenségeink alá és igazoljuk azokat, akik — mint Ausztriában is — azt hangoztatják, hogy Magyarország mondjon le földmivelésügye legelemibb érdekeiről. A képviselő úr merészen azt állítja, hogy „bőség" van és hogy a közellátási bajokért az egész felelősséget a közigazgatásra hárítják. Védelmébe veszi ugyan a közigazgatást, de a kormányt okolja, hogy elkeseredés nyilvánul az országban. Hát elkeseredés van e téren másutt is. Ausztriában, Németországban. Vegyen részt az ellenzék a közélelmezés kérdésének intézésében, mind a két kaput kitárjuk, kérjük őket, nézzenek meg mindent, győződjenek meg mindenről és aztán jelentsék ki nem a kormány, hanem a nemzet érdekében, hogy itt nincs „bőség" és hogy a nemzet nélkülöz azért, hogy szövetségeseit támogathassa. Áttér a belpolitikai kérdésekre, még mindig Andrássy beszédével foglalkozva. Ha Andrássy helyteleníti, hogy heves pártküzdelmek vannak, miért nem törekszik nagyobb tárgyilagosságra? Kétségbe vonja a kormány és a többség jogcímét ahhoz, hogy a nemzet többségének akaratát képviselje. Az 1910-i választások előtt már látta, hogy az ország kiábrándult Andrássy és társai politikájából, ekkor határozta el, hogy megalakítja pártját. Ebben Andrássy is támogatta. A háború kitörése után az ellenséges államokban csak akkor alakultak a koncentrációs kabinetek, amikor rosszul kezdett menni a dolguk. De mindenütt a régi miniszterelnökkel. Franciaországban még ma is az a miniszterelnök, aki a háború kitörésekor volt. Andrássy Gyula: Pardon, ma Briand a miniszterelnök! Tisza: Igen, tévedtem, de az nem is fontos. Mi is tettünk kísérletet a kabinet kiegészítésére, de azzal a föntartással, hogy a miniszterelnökséget én tartom meg. Ezt nem hiúságból tettem, hanem azért, mert a külpolitika vezetésében változást nem akarhattunk. A terv nem is sikerült. A világháború fordulópontot jelent az emberiség életében. A népek jövője attól függ, hogy megértik-e az új korszakot, amelynek jeligéje kell, hogy az legyen, hogy az emberi boldogság összes feltételeit megszerezzük. Az utolsó félszázad fejlődése azt mutatja, hogy ez a boldogság a tőke konfiskálása, a falanszter-rendszer nélkül is elérhető. Lovászy Márton: Demokráciával, diplomácia nélkül! Tisza: Megdőlt a klasszikus szocializmus, mert megbukott az a közgazdasági fölfogás, amelytől a szociáldemokrácia fölforgató tanait merítette. A proletár nem elveszett tagja az emberiségnek, ha megvan benne a képesség, följebb juthat a középosztály tagjánál. Az a politika, amely a demokratikus rétegeket fajsúlyuk növelése nélkül politikai jogokkal akarja fölruházni, átok és veszedelem a nemzetre. (Éljenzés a jobboldalon, zajos ellenmondások a baloldalon.) Pallavicini György személyes megtámadtatás címen kijelenti, hogy azokat az adatokat, amelyeket a múltkori beszédében a munkapárt ellen fölhozott, állja. A miniszterelnök úr szíves vel engem különi Iz a szörételes fantalemrét ! Az olasz kamara ülése. (Róma, február 28.) A kamara ismét összeült. A szenátus és a kamara elnökei beszédet mondtak, amelyben Olaszország és Franciaország régebbi és mostani szövetségeseiről beszéltek. 3