Népszava, 1917. április (45. évfolyam, 88–112. sz.)
1917-04-29 / 112. szám
mány módosítani a választójogi törvény rendelkezéseit, hogy írni és olvasni tudó állampolgároknak ne csak 20 korona adócenzus, de nyolc hold szántóföld vagy ezzel egyenlő jelentőségű földterület birtokosa is megkapja aszavazati jogot és nem zárkózik el egyéb olyan részletkérdések megfontolása elől sem, amelyeknek helyes megoldása célszerűenveszíti ki az 1913. évi választási törvény jogkiterjesztő rendelkezéseit anélkül, hogy e törvény alapjait megtámadja és veszélyeztesse a magyar értelmiség vezető politikai állását. A demokrácia karikatúrája. Levelet kapott Tisza István a királytól. Rövid időn belül most már másodszor. Az első levél alapján szétkergette a magyar parlamentet. Most a második levél segítségével megpróbálja eltemetni a magyar demokráciát. Megdöbbenéssel olvassuk ezt a levelet és úgy hisszük, százezerszeres és sokmilliós visszhangja lesz holnapra e megdöbbenésnek, amikor kezébe és szeme elé kapja ezt a levelet az egész ország. Legelsősorban meg kell állapítani, hogy a királyi levél Tisza István nagy politikai győzelmét jelenti. A király kijelenti, hogy nem lát indokot arra, hogy megváljon attól a kormánytól, amely a képviselőházban szilárd többséggel rendelkezik és elismerését még köszönetét fejezi ki a Tisza-minisztérium tagjainak. De még ez sem elég, hanem teljes bizalmáról biztosítja. A király ezzel a lehető legteljesebb mértékben a Tisza-kormány mellé állott és mindenestől a munkapárti uralom alapjára helyezte rá a saját uralmát. A királyi hatalom a magyar alkotmány értelmében, de még inkább a tényleges viszonyok szerint olyan roppant erő, hogy ezzel Tisza István uralmi arzenálja sok új fegyvert kapott Nem szabad ezt egy pillanatra se lebecsülni, de épp oly kevéssé szabad túlbecsülni. Mert kétségtelen ugyan, hogy Tisza Istvánnak a parlamentben szilárd többsége van, de épp oly kétségtelen, hogy ez a szilárd többség künn az országban csak laza kisebbség. A munkapárt a választásokon a szavazatok kisebbségét, az ellenzéki pártok pedig a szavazatok többségét kapták. Kétségtelen az is, hogy a király nevében hozott bírói ítélet állapította meg, hogy ez a szilárd többség voltaképen még se bazaltból vagy gránitból, hanem csak könynyen olvadó sóból állott össze. Végül kétségtelen az is, hogy hét esztendő telt el az utolsó választások óta, közöttük a világháború három kínnal és vérrel teli esztendeje és azóta még akkor is elfordulhatott a nemzet bizalma a kormánytól, ha valaha is mögötte állott volna a nép többsége és valaha is a népbizalom kősziklája és nem a bankkorrupció sótömbje lett volna a Tiszaszobor talapzata. Tárgyilagos igazságául merjük kimondani, hogy a magyar nép nem teljes bizalommal, hanem teljes és tökéletes bizalmatlansággal viseltetik a Tisza-kormány iránt és úgy érzi, hogy minden indoka megvan arra, hogy megváljon attól a kormánytól, amely a képviselőházban szilárd többséget vásárolt és presszionált magának össze. Másodsorban meg kell állapítani, hogy a királyi kézírat a mérsékelt ellenzéki pártok nagy politikai kudarcát jelenti. Ezek az ellenzéki pártok egyre abban bíztak, hogy a királyt meg tudják nyerni a maguit számára és el tudják tántorítani a Tisza-uralomtól. Állandóan a koncentrációt hangoztatták a munkapárt egyeduralmával szemben. A nemzet vezéreinek minisztériumát kívánták a Tisza István alvezéreinek kabinetjeivel szemben, a tehetségek és szakembereit kormányzását a senkik és dilettánsok uralma helyére. Mind e célokat pedig úgy akarták elérni, hogy egyre csak diplomatizáltak és nem gondoltak a tömegek meggyőzésére, de még mindig nem tudták rászánni magukat hogy rálépjenek az igazi általános választójog, a valóságos politikai demokrácia útjára. elhanyagolták a nagy néptömegek szövetségét A királyi kézirat teljes bukását jelenti annak a mérsékelt ellenzéki politikának, amely a munkapárttal való koncentráció útján kívánta megbuktatni Tiszát és megoldani a magyar válságot Ezek után a mérsékelt ellenzék számára is csak egyetlen út marad nyitva: a választójogi blok útja. Most végül mégis csak be kell látniok, hogy Tiszát és a munkapárti uralmat csak alulról, csak a tömegek megmozgatásával lehet megbuktatni. Tisza a király teljes bizalmát élvezi, mert a parlamentben szilárd többsége van. Aki tehát Tiszát meg akarja buktatni, annak a nagy néptömegek választójogát követelő szilárd többségével kellsövetkeznie. •• A királyi kretras a választójog kiterjesztéséről beszél, a kézirathoz fűzött kormánynyilatkozat pedig nyugodtan kijelenti, hogy csak négy évvel ezelőtt alkotott a parlament „messzemenő, demokratikus választójogi reformot", úgy hogy most „inkább csak a reform kiegészítéséről" lehet szó. Ez a kiegészítés pedig elsősorban abból áll, hogy elmondja, hogy már a Tisza torztörvénye is választójogot ad a katonák közül az altiszteknek. Tisza úgy látszik azt hiszi, hogy ha négy év után most megismétli ezt az altiszti alamizsnát akkor ezzel már kiterjesztette a választójogot. A másik kiterjesztés csakugyan újat hoz, amennyiben megadja a szavazati jogot azoknak, akik vitézségi érmet kaptak. Ugyanennyi joggal azt is kimondhatná a kormány, hogy csak a hősi halált haltak érdemlik meg a választójogot mert akit életben hagyott a golyó, a srapnel és a gránát, az nem lehet elég vitéz a haza védésében. De a kormány még jobban is kiterjeszti a jogot Kijelenti, hogy írni és olvasni tudó állampolgároknak ezután nemcsak 20 koronás adócenzus, hanem 8 hold föld birtoka is megadja a választójogot Miért éppen 8 hold? A király azt írja, hogy a nemzet bámulatraméltó erőkifejtésén és hazafias magatartásán való hálájául akarja kiterjeszteni a választójogot de a kormány közleménye azután megmagyarázza, hogy csak a 8 holdon fölül való nemzet érdemli meg ezt a hálás elismerést. mian. 1917 április 29. Nincs ma elég hidegvérünk ahhoz, hogy kiszámítsuk, vájjon kik tartósnak a nemzet 8 holdon fölüli részébe és mekkorák azok a roppant néptömegek, amelyek a 8 holdon aluli páriák kasztjában maradnak. Íme, ennyi az egész! Ennyi mindaz, amivel a kormány, a király hálás elismerése gyanánt, négy év előtt hozott torz törvényét kiegészíti, „anélkül, hogy e törvény alapjait megtámadja és veszélyeztesse a magyar értelmiség vezető politikai állásátGratulálunk a Tisza-kormánynak, mert célját kitűnően el is érte. Ez a jogkiterjesztés csakugyan méltó a Tisza választójogi szörnyetegéhez és csakugyan konzerválja a magyar junkerség uralmát De vájjon ez a jogkiterjesztés csakugyan megfelel-e „a jelen nagy időknek és a nép által hozott áldozatoknak?" Vájjon hiszi-e a Tisza-kormány, hogy a magyar nép választójogi harcát ez a jogkiterjesztés el tudja csendesíteni? A magyar nép nevében már most is kijelenthetjük, hogy ez a Tisza-féle jogkiterjesztés valósággal provokálása a magyar tömegeknek.