Népszava, 1917. április (45. évfolyam, 88–112. sz.)

1917-04-29 / 112. szám

mány módosítani a választójogi törvény rendelkezéseit, hogy írni és olvasni tudó állampolgároknak ne csak 20 korona adó­cenzus, de nyolc hold szántóföld vagy ezzel egyenlő jelentőségű földterület birtokosa is megkapja a­­szavazati jogot és nem zárkózik el egyéb olyan részletkérdések megfontolása elől sem, amelyeknek helyes megoldása cél­szerűen­­­­veszíti ki az 1913. évi választási törvény jogkiterjesztő rendelkezéseit anélk­ül, hogy e törvény alapjait megtámadja és veszélyeztesse a magyar értelmiség vezető politikai állását. A demok­rácia karikatúrája. Levelet kapott Tisza István a királytól. Rövid időn belül most már­ másodszor. Az első levél alapján szétkergette a magyar parlamentet. Most a második levél segítségé­vel megpróbálja eltemetni a magyar demo­kráciát. Megdöbbenéssel olvassuk ezt a leve­let és úgy hisszük, százezerszeres és sok­milliós visszhangja lesz holnapra e meg­döbbenésnek, amikor kezébe és szeme elé kapja ezt a levelet az egész ország. Legelső­sorban meg kell állapítani, hogy a királyi levél Tisza István nagy politikai győzelmét jelenti. A király kijelenti, hogy nem lát indokot arra, hogy megváljon attól a kormánytól, amely a képviselőházban szilárd többséggel rendelkezik és elismerését még köszönetét fejezi ki a Tisza-minisztérium tagjainak. De még ez sem elég, hanem teljes bizalmáról biztosítja. A király ezzel a lehető legteljesebb mértékben a Tisza-kormány mellé állott és mindenestől a munkapárti uralom alapjára helyezte rá a saját uralmát. A királyi hatalom a magyar alkotmány értelmében, de még inkább a tényleges viszonyok szerint olyan roppant erő, hogy ezzel Tisza István uralmi arzenálja sok új fegyvert kapott Nem szabad ezt egy pilla­natra se lebecsülni, de épp oly kevéssé szabad túlbecsülni. Mert kétségtelen ugyan, hogy Tisza Istvánnak a parlamentben szi­lárd többsége van, de épp oly kétségtelen, hogy ez a szilárd többség künn az országban csak laza kisebbség. A munkapárt a válasz­tásokon a szavazatok kisebbségét, az ellen­zéki pártok pedig a szavazatok többségét kapták. Kétségtelen az is, hogy a király nevében hozott bírói ítélet állapította meg, hogy ez a szilárd többség voltaképen még se bazaltból vagy gránitból, hanem csak köny­nyen olvadó sóból állott össze. Végül kétség­telen az is, hogy hét esztendő telt el az utolsó választások óta, közöttük a világ­háború három kínnal és vérrel teli eszten­deje és azóta még akkor is elfordulhatott a nemzet bizalma a kormánytól, ha valaha is mögötte állott volna a nép többsége és valaha is a népbizalom kősziklája és nem a bankkorrupció sótömbje lett volna a Tisza­szobor talapzata. Tárgyilagos igazságául merjük kimondani, hogy a magyar nép nem teljes bizalommal, hanem teljes és tökéletes bizalmatlansággal viseltetik a Tisza-kor­mány iránt és úgy érzi, hogy minden indoka megvan arra, hogy megváljon attól a kor­mánytól, amely a képviselőházban szilárd többséget vásárolt és presszionált magának össze. Másodsorban meg kell állapítani, hogy a királyi kézírat a mérsékelt ellenzéki pártok nagy politikai kudarcát jelenti. Ezek az el­lenzéki pártok egyre abban bíztak, hogy a királyt meg tudják nyerni a maguit számára és el tudják tántorítani a Tisza-uralomtól. Állandóan a koncentrációt hangoztatták a munkapárt egyeduralmával szemben. A nemzet vezéreinek minisztériumát kívánták a Tisza István alvezéreinek kabinetjeivel szemben, a tehetségek és szakembereit kor­mányzását a senkik és dilettánsok uralma helyére. Mind e célokat pedig úgy akarták elérni, hogy egyre csak diplomatizáltak és nem gondoltak a tömegek meggyőzésére, de még mindig nem tudták rá­szánni magukat hogy rálépjenek az igazi általános választójog, a valóságos politikai demok­rácia útjára. el­hanyagolták a nagy­ néptömegek szövetségét A királyi kézirat teljes bukását jelenti an­nak a mérsékelt ellenzéki politikának, amely a munkapárttal való koncentráció útján kí­ván­ta megbuktatni Tiszát és megoldani a magyar válságot Ezek után a mérsékelt el­lenzék számára is csak egyetlen út marad nyitva: a választójogi blok útja. Most végül mégis csak be kell látniok, hogy Tiszát és a munkapárti uralmat csak alulról, csak a tömegek megmozgatásával lehet megbuk­tatni. Tisza a király teljes bizalmát élvezi, mert a parlamentben szilárd többsége van. Aki tehát Tiszát meg akarja buktatni, annak a nagy néptömegek választójogát­­ követelő szilárd többségével kell­­sövet­keznie. ••­­ A királyi kretras a választójog kiter­jesztéséről beszél, a kézirathoz fűzött kor­mánynyilatkozat pedig nyugodtan kijelenti, hogy csak négy évvel ezelőtt alkotott a par­lament „messzemenő, demokratikus válasz­tójogi reformot", úgy hogy most „inkább csak a reform kiegészítéséről" lehet szó. Ez a kiegészítés pedig elsősorban abból áll, hogy elmondja, hogy már a Tisza torztörvénye is választójogot ad a katonák közül az altisz­teknek. Tisza úgy látszik azt hiszi, hogy ha négy év után most megismétli ezt az altiszti alamizsnát akkor ezzel már kiterjesztette a választójogot. A másik kiterjesztés csak­ugyan újat hoz, amennyiben megadja a sza­vazati jogot azoknak, akik vitézségi érmet kaptak. Ugyanennyi joggal azt is kimondhatná a kormány, hogy csak a hősi halált haltak érdemlik meg a választójogot mert akit életben hagyott a golyó, a srapnel és a gránát, az nem lehet elég vitéz a haza védésében. De a kormány még jobban is ki­terjeszti a jogot Kijelenti, hogy írni és ol­vasni tudó állampolgároknak ezután nem­csak 20 koronás adócenzus, hanem 8 hold föld birtoka is megadja a választójogot Miért éppen 8 hold? A király azt írja, hogy a nemzet bámulatraméltó erőkifejtésén és hazafias magatartásán való hálájául akarja kiterjeszteni a választójogot de a kormány közleménye azután megmagyarázza, hogy csak a 8 holdon fölül való nemzet érdemli meg ezt a hálás elismerést. mian. 1917 április 29. Nincs ma elég hidegvérünk ahhoz, hogy kiszámítsuk, vájjon kik tartós­nak a nemzet 8 holdon fölüli részébe és mek­korák azok a roppant néptömegek, amelyek a 8 holdon aluli páriák kasztjában marad­nak. Íme, ennyi az egész! Ennyi mindaz, amivel a kormány, a király hálás elismerése gyanánt, négy év előtt hozott torz törvényét kiegészíti, „anélkül, hogy e törvény alapjait megtámadja és veszélyeztesse a magyar ér­telmiség vezető politikai állásátGratulá­lunk a Tisza-kormánynak, mert célját kitű­nően el is érte. Ez a jogkiterjesztés csak­ugyan méltó a Tisza választójogi szörnyete­géhez és csakugyan konzerválja a magyar junkerség uralmát De vájjon ez a jogkiterjesztés csakugyan megfelel-e „a jelen nagy időknek és a nép által hozott áldozatoknak?" Vájjon hiszi-e a Tisza-kormány, hogy a magyar nép választó­jogi harcát ez a jogkiterjesztés el tudja csen­desíteni? A magyar nép nevében már most is kijelenthetjük, hogy ez a Tisza-féle jog­kiterjesztés valósággal provokálása a ma­gyar tömegeknek.

Next