Népszava, 1917. április (45. évfolyam, 88–112. sz.)

1917-04-01 / 88. szám

a Hivatalos vélemény a kukoricaliszt áráról­ A kukoricaliszt ára: kényes kérdés. Nem szeret az ember a papírkosár számára inni, hát némelyik témához inkább hozzá sem nyúl. A kukoricaliszt áráról, a kukoricás kenyér árá­ról mi nem gondolkodunk, erről minekünk nincs véleményünk. Ha mi erről gondolkodni mernénk, véleményt alkotni mernénk, abból nagy baj származhatna a hazára. Ezt pedig mi nem akarjuk. De vannak hivatalban ülő férfiak, akiknek kötelességük erről a kérdésről gondolkodni, véleményt mondani, és — milyen csodálatos! — ezek között akad olyan is, aki valóban telje­síti ezt a kötelességét. Példa erre Miskolc vá­ros polgármestere, aki báró Kiszthyhez, a Köz­élelmezési Hivatal elnökéhez az alább követ­kező fölterjesztést intézte, amelyet mi minden megjegyzés nélkül közlünk: 7721/ki./1917. szám. Nagyméltóságú Elnök úr! Nagyméltóságod városunk lisztszükségl­eté­nek fedezetéül 23870. szám alatt kelt; rendeleté­vel 16 vagon lisztet utalt ki s ezenfölül 8 vagon tengeriliszt igénybevételét engedélyezte. Miután az ellátatlanok­­száma oly nagy hogy az utalványozott mennyiség a tengeri liszttel együtt leszállított mérvű szükségletet is alig fedözi, a tengeriliszt, egész mennyiségét kény­telenek vagyunk igénybe venni. Az ellátatlan lakosság, vagyis a kistisztviselők, munkások Uldadagjul: 30% át tengerilisztben kapják. N­agyméltóságodnak jelentést kell tennem arról, hogy a tengeriliszt ezen kényszerfor­galma éppen a legszegényebb osztályokat anya­gilag érzékenyen sújtja és megélhetésüket megnehezíti, holott a megkönnyítés volna a természetes és helyes cél. A lisztárak nagyban a következők: " A tengerilisztet a Haditermény nagyban mé­termázsánként is­ 2 koronával számlázza, tehát drágább a főzőlisztnél és métermázsánként 20 koronával drágább a kenyérlisztnél. Városi kenyérgyárunk a kenyér kilogramját idáig -kt fillérért árusította; a tengeriliszt, hoz­záadásával készült kenyeret 50 fillérnél olcsób­ban nem adhatja. Ugyanakkor, amidőn a liszt rosszabb, a ke­nyér rosszabb, az árak erősen emelkednek. A tengeri árak megállapításánál annak idején valószínűleg fix szolgált alapul, hogy a tengeri, mint takarmány a sertéshizlalásnál hogyan ér­ték­esi". Amily indokolt erre való tekintettel a mafias ár, épp annyira indokolatlan és jogta­lan akkor, amidőn a tengeri a legszerényebb anyagi viszonyok között élő, sőt tengődő osz­tályok részére azért osszatik fel, hogy a szoká­sos mindennapi kenyér hiányát ezzel pótolják. A nép körében érthető izgalmat és elkese­redést okoz ez az állapot. Növeli az elkeseredést, hogy akik ősszel ga­bonát vásároltak s magukat egész évre ellát­ták, vagyis átlagban a vagyonosabb, tehető­sebb emberek, azok kukoricamentes jó kenye­ret esznek továbbra is és ezenfölül olcsóbb ke­nyeret, mint a hatósági ellátásra szorult sze­gény emberek. A szegény embert az ág is húzza, de­ elvégrev ő sem bir mindent ki. Mély tisztelettel kérem Nagyméltóságodat, kegyeskedjék e bántó igazságtalanság meg­szüntetése végett intézkedni s oda hatni, hogy az ellátatlanok részére hatóságilag kiosztott ku­koricaliszt ára az egyes központok indokolat­lan nyereségének terhére alacsonyabban álla-­­pittassék meg s az a kenyérliszt árát semmi esetre se haladhassa meg. Miskolc, 1917. évi március hó II. Nagyméltó­ságodnak kiváló tisztelettel Dr. Nagy Ferenc s. k.. polgármester. Finom tésztaliszt 95.50 korona Főzőliert. ."99.50 Kenyérliszt 41.47 „ Rozsliszt 15.21 „ M mun­kásnőjéhöz. (A Nők Napjára 1917 április 1.) Nagy rémes viharban láttam erős tölgyet Dacolni a vésszel,­­büszke némaságban. Vész­ülten bejártam a­ hegyet, a völgye. Tépett virágokon taposott, a lábam. A tölgyet csodáltam, a virágot szántam, Lelkemet megtöltő büszkeség és bánat, — Érzem — az erősnek jó itt e világban De jaj a gyöngének, kit mindenki bánthat. S jött egy új förgeteg, vészek vésze tört ránk. Lángba­ borult a föld, — elébe a vésznek Megindult az erdő — a fiúk­, az apák, — Dalolva, zokogva mennek a vitézek, síeszkető virágok — asszonyok, leányok. Árván maradtak itt, könnyes, kisirt szemmel. Súlyos gondok terhe szakad most reátok. Kétségek vihara, tele gyötrelemmel. Ijeszkető virágok, asszonyok, leányok. Tudtok-e dacolni vésszel, zivatarral'.' N­a a'fiak, apák nyomaiba álltok, Megbíz,játok-e majd a két gyönge karral? Lesz-e majd erőtök, amikor lelketekben Égő fájdalom és fekete búbánat Ver tanyát — éreztük —, akik idegenben Hozzátok megtérni óhajtanak, vágynak? Nem lesz- e sorsotok a virágok sorsa, Melyeket bősz vihar tört le, hordott széjjel? Nem rokkantja-e meg majd az élet sorsa Vállatok, rettentő, síllyos nagy terhével? Amíg itthon voltak, védtek, oltalmaztak, Kíméltek benneteket: édesanyjuk, páruk, Most mind elszaladtak, messze-messze vannak, Oltalmat keresve — nem találtok rájuk. De nem, csoda esett! Nem vagytok ti gyöngék! Megedzi lelketek a vésznek nagysága. Termővé teszitek a földnek göröngyét, Mind odaléptek a férfiak nyomába. Eke mögött asszony — szánt, vet, arat, csépel, Megtelik veletek műhely, gyár meg bánya. Gyenge erőtökkel — iszonyatos géppel Megbírtok, helyetek egy-egy hősként állva, mégis , bár erőtök kemény akarattal Dicső emléket hagy késő utókornak, Égő sorsotokat oltjátok panasszal. Fejetek lehajtva, könnyeitek folynak. Idegen igában büszke hősök vagytok,­­Liliomszál helyett­ kemény, makacs tölgyek. Magatok sorsáért tenni nem akartok, Magatok elhagyva, erőtlenség tör meg. Pedig az utasok fáin ki van jelölve: Ott a­ helyetek a küzdők táborában. Multatok a jelen régen összetörte. Nem vagytok virágok tölgyek árnyékában. Eggyé lett a sorsa a férfinak, nőnek. Verítékes dolog, kis öröm, nagy bánat. Sivár pusztasága nem biztos ,jövőnek.. Ha nem egy cél felé, nem egy úton járnak. Könny, panasz, gyöngeség nem méltó hozzátok, Akiket az élet tengerére dobtak, Velü­nk együtt küzdve, szebb jövő vár rátok. N­a Itizul igája a közös robotnak. Dobjátok a sutba multak hazugságát, A szép gyönge nemnek megejti a meséit, Jertek, harcoljuk ki a jövő világát. Rövidebb lesz a harc, ha így küzdjük végig. Vaniczák János. * if: * ­LPSZAVA 1917 április – M szocíMísta munkásság erősödése a fowadaímt f»@mdBem. * * *: M béke faéip&ésével teMet Mívgísragvmík. Az isross mineszterek sskiit tettek a ssabstiság, a jog, a nétiakarat mellatt. — Jstg»£in eWsmerte as kormányf«. — Xáll' alá kevert a cári család vagyona; nemzeti «ul&gden less« - PinnerszSjj kSISn his­sereget kap. Hetek óta egymásután jöttek a legjelentő­ségteljeseb­b hírek Oroszországból és Orosz­országról. Mindenki érezte, hogy azzal, hogy a nagy birodalom népe­ lehetetlenné tette a cárság fekete uralmát, bebörtönözte a cár gonosz, népellenes tanácsadóit, hosszú demo­kratikus kormányformát akar teremteni, hogy ebben az új rendben a­­viszonyok nagy tömegeit újból szabályozni akarja, nem feje­ződött be az a folyamat, amelyet a munkásság és a duma a forrar­alommal megindított. E forradalomról szóló első hírek óta egész Európa ügyelte: az oroszországi események mennyiben vezethetnek a béke felé. Nem egy távirat szólt arról, hogy a forradalom leg­szervezettebb, legerősebb serege, a szociál­demokraták tábora a cárság romjain fölépülő demokrata köztársaságban a bék­ét akarja. Miljukov hiába nyilatkozott folyton az antanttal való további­­jékre szükségessége mellett, Pétervárról egyre­ érkeztek az olyan hírek, amelyek a békekötés követeléséről szólottak. Azután jött — mindenki várta — a német birodalom állásfoglalása: a kancellár kijelentette, hogy mese az, mintha Német­ország az orosz nép alig kivívott szabadságá­nak­­megsemmisítésére törne, mert­ Német­országnak egyetlen óhajtása az, hogy Orosz­országban olyan állapotok fejlődjenek, ame­lyek az országot a béke szilárd, biztos bástyá­jává teszik és Németország örömmel üdvö­zölné a dolgoknak azt az új rendjét, amely megkönnyítené a jó szomszédságra utalt két nép közeledését; a kancellár békéről beszélt, olyan békéről, „amely minden fél számára tisztességes alapon épül föl". Ausztria-Magyarország k­ü­l­n­­öz­e­­i­­­in­is­ztere sem várako­zott sokáig; arról beszélt ő is, hogy Orosz­ország meggyötört népei, mint az antant, népei is, bármely napon tisztességes béket köthetnek a központi hatalmakkal , és ismét a tárgyalások szükségességét hangoztatta: a háborútól fölvetett számtalan kérdést „csakis békekonferencián lehet megoldani". Most pedig, szombaton, Magyarország kép­viselőháza mondotta ki határozatban azt — lapunk más helyén bővebben írunk róla —, hogy nem az orosz nép, hanem az or­osz abszolutizmus üzent hadat a monarchiának és a magyar képviselőház őszintén kívánja, hogy az orosz nép élvezze alkotmányos sza­badságát. A magyar képviselőház határozata biztosítja az orosz népet, hogy a magyar nép fegyverei sohasem lesznek arra fölhasznál­ M­z iz&dga emBer»* Ifi a CsizntatBia Sánd­w. Az izgága ember olyan ember, aki mindenütt jelen van, jobban, mint a jó isten és mindenben hibát, talál. Az okos emberek okos véleményeit megcáfolja, az erősöknek gáncsot vet, akcadá­lyozza őket a­ nagy tettek végrehajtásában e­­gy mindnyájunk boldogulását meggátolja. Teljesen érthetetlen, miért tűrik meg a józan, értelmes, bölcs és erkölcsös emberek maguk között az izgágáskodókat? Hogyy ezek mennyi bajt és kellemetlenséget okoznak a jobb sorsra érdemes emberiségnek, arra itt van néhány példa. Okidhat belőlük, aki akar vagy akinek kedve van hozzá. A hó szakad, szakad. Esik talán már száz év óta, télen-nyáron, éjjel-nappal, szárazon é­vizon. A túlságosan keresztény ember szidja az ördögöket,h­a kevésbé vallásos az időt. a.­xa.Í­rástalan meg szid mindent, ami van és ami nincs. De akadnak nagy művészi érzékű em­berek is vagy vadászati hajlandóságnak, akik igen szépnek tartják az ilyen telet. Ezeknek fogalmuk sincs róla, hogy ezreknek, és száz­ezreknek hiányzik a ruhája, tüzelője, enni­valója. Nekik is hiányzik, de nagy gyönyörű­ségünkben arról is megfeledkeznek. A két öregasszony, akik üres kosarakkal karjukon és talpatlan cipőjükkel lábukon kec­mereg az urtcán és a nagy hóban, érzi a nagy bajt. Azért is egyikük ilyen káromkodásra fa­kad:­­ — Bizony kellene, most hogy a jó Isten csi­­náljon valamit! Valami büntetést, mert na­gyon rosszak az emberek! A másik rámondja: — Bizony! Erre mérges csattanást hallanak a hátuk mögött, hogy majd hanyatt esnek az ijedtség­től: . .. Mit beszélnek maguk?! Hogy a jó Isten így meg amúgy?! Vén ökrök! Hát maguk mit keresnek­ még itt ezen a világon?! A­­jó Isten legföljebb csak azt mulasztotta el, hogy az ilyenekről, mint maguk, megfeledkezett! Ma­guknak már régen a temetőben kellene lak­niok! Nem éppen azért, hogy öregek, hanem inkább, mert még most is gyerekek. Sohasem vénülnek meg úgy sem!

Next