Népszava, 1918. május (46. évfolyam, 103–128. sz.)
1918-05-01 / 103. szám
8 kai, hanem igen gyakran — amikor másképen tehetett mim cselekedni — a, békeelég ked-Ervel szemben az uralkodó osztályok a mwt'deméror való belső nyugalmat hirdették és követelték. A legfőbb hirdetője ennek az elvnd gróf Tisza István volt és mögötte a munkaiárt, de jó sokáig az összes polgári pártok üskódolt hivei voltak i ebben a tekintetben Tiszának. Belső nyugalom és belső egység: «7veit az ideáljuk, ennek az érdekében fojtottak el minden hangos szót és szabad mozdulatot ."Az nekik nagyon jó volt, mert a belső nyugalom és egység temetői némaságában majdnem zavartalanul növelhették nagyra a legszörnyűségesebb uzsorát, bintosathatták maguknak a vérből aranycsinálás mesés lehetőségeit és ,persze, mindezt a proletártömegek szenvedésednek mérhetetlen megnövelése árán. Ezzel teríttéestilésen azt érték el , amit mi a lehetőség szerint kerültünk —, hogy a® ellentétek rohamosan nőttek és a keserűséget meg ázitatta a szenvedő osztályok lelkét. A munkásság mégis s tűri, és szenvedett és semmi olyant nem tett, míg az ország védelméhez szükséges rendet megzavarta volna. De annyival — legalább annyival — tartozott magának, hogy jobb jövőemlőjének biztosítékát, a demokratikus választójogot követelje és annak megszerzéséhez iz végsőkig ragaszkodjék. Ha ebben a tekintetben minden úgy történt volna, ahogy a munkásság — nagy mérséklettel és önuralommal — kivánta és ahogy a király és a kormány megígérte: a belső nyugtalanságnak egy hatalmas oka szűnt volna meg.. De nem ugy történt. Vannak államférfiak és vannak osztályok, akik nem engedték, hogy így történjék. És most mélységes nyugtalansrng és végtelen keserűség forr a lelkekben. Legelöl van gróf Tisza István és a munkapárt. Ők a legfőbb akadályai a demokratikus választójog megvalósulásának. Szerepüket nem kell részletezni. Utánuk következik i dr. Szekerle Sándor és az a csomó politikus, aki a demokratikus jogkiterjesztés hívének hazudta magát, aztán Wekerlével együtt, árulóvá lett. Wekerle eze.repe olyan gyalázatos, hogy annak jellemzésbe nem találunk szót. Nyilvánosan, egy ország száné előtt ismételten tett ígéreteit, megszegte, hazudozásra, árulásra és csalásra alapította politikáját. Lemondott, mert szava kötötte a Vázsonyi-féle javaslathoz és mert nem kapta meg a politikai becsületszavának beváltásához szükséges eszközt. És most újra jön, újra kész elvállalni a miniszterelnökséget egészen ellenkező alapon, az elalkuvás, a népcsalás alapján. Ami tegnap becstelenség volt neki, az ma hazafias erény. Vállalkozott arra, hogy egyezkedjék Tiszával, amikor tudja, hogy a formai hatalom — a képviselőházi többség — Tisza kezében van és igy ő csak úgy köthet egyezséget, ha behódol Tiszának, ha aláveti magát a sóvezér akaratának. így jön az új miniszterelnökjelölt, ugyanakkor, amikor Poroszországban a kormány a becsületes választójogért becsületesen helyt áll. Wekerle beáll a reakció cselédjének, amikor a porosz kormány a konzervatívokat, komolyan rá akarja kényszeríteni, hogy a kor szükségletei előtt meghajoljanak. Teljesen méltó Wekerléhez — a hazugság és csalás apjához — az „egységes" kormánypárt nagy része és persze ezen a bandán belül a „keresztény" és „szociális" Néppárt. Itt van azután a főrendiház, a nagybirtok és nagytőke hatalmának ez a megtestesülése, amely szintén elérkezettnek látta az időt a demokrácia letörésére. Szóval, összefogott minden reakciós elem, hogy lehetetlenné tegye a dolgozó néposztályok politikai érvényesülését. Ezzel azonban ez a fekete társaság állandósítja az országban a belső nyugtalanságot. •Temessék állandósítja, hanem egyre fokozza.gy látszik, a reakciós uraknak megnőtt arvuk. Mivel keleten egyelőre csönd van,yugaton pedig sok százezer proletár életének árán új sikereket arat a központi szövetség, ők azt hiszik, hogy most itthon visszacsinálhatnak minden változást, ami tizennégy hónap óta a lelkekben és egyébként is végbe ment.í Pról megy nekik" és nem férnek a bőrükbe. Provokáltak, gonosz népellenességükkel és al való csalásaikkal izgatják a népet, amely ebben a tragikus időben tengernyi vért áldozott, és fenékig ürítette a szenvedés poharát.. De tévednek: visszacsinálni semmit sem lehet; ellenben csalásaikkal, elbizakodottságukkal a belső béke fölforgatóivá, ellenségeivé válnak. " A nép nem engedi magát újra kiforgatni jussából, hanem szembe fordul ellenségeivel. Tiszát és a munkapártot meg kell semmisíteni... Wekerlét és svindler-kompániáját lehetetlenné kell tenni. A főrendiházat, amely vakmerően a nép ellen fordult... a főrendiházat... de van-e egyáltalában szükség a főrendiházra? van-e létjogosultsága egy demokratikussá átalakuló államszervezetben a születési privilégiumnak. A főrendiházat, mint a szociáldemokrata párt programja követeli, el kell törölni. A nép ellenségeit le kell győzni, és heil az útból takarítom. Ez, sajnos, nem sikerülhet máról-holnapra. Ez csak harcok és küzdelmek árán lehetséges. De ha harcok és küzdelmek folynak, hová lesz akkor a belső béke? Feleljenek erre azok, akeik a harcot, provokálják. Feleljenek a belső béke nyilvánvaló fölforgatói: Tiszáék, Wekerléék, Zselénsieiék, a méltóságos főrendek! fi TÁRCA * * * Májusi rigmusok, V Valami réjpátok igy beszél; Rajp^V-s az ágon ingó ^riffykt' rózsabimbó Termést, virágot sohase adjon: Halálra fagyjon Tavaszi éjszakán atT Legyen a gyarló Vetés egyszerre tarló; Ne érje nyár kaszáját! A szem, a mag, ha még van. Rohadjon el a héjban, Fekete legyen a fehér, Ne legyen Szőlő, lágy kenyém. 'A hordó aknáját kidobja; Így ék a pince sanz homokja, A püspök szomjan éhen Koldussal vesezen utcaszélen, A' reníl bomoljon össze; Sziklát örvény fürössze, 'A büszke ormu hegytetők Orrukkal túrják a mezőt, A dél fulladjon éjszakába. Térjen ki minden égi pálya. Pusztuljon minden, ami van. Mindannyian, mindannyian.... tígy-e fiam! Ugy -e, fiam? Valami szellem féle így felel: — Én mindent megbocsátok. Aida legyen, ami ma átok! NÉPSZAVA 1918 május 1 Boruljon a tél tiszta zöldbe, Virágeső hulljon a földre, Kalász fakadjon minden síron, Kacaj nevessen, könny ne sírjon. Ágyuüvöltést tulkacagja Az erdők bugó vadgalambja. A gólya csókos párra leljen, A fecske sok fiat neveljen. Minden rügyből fakadjon ág, Ágból legyenek ceoda-fák Gyümölccsel, ízzel rakva-telve, Mint földanyánk édes szerelme. A sziklákat virág-tenger Hirössze, Koldussal püspök csókolódzon össze. Búgjon a gyár, pörögjön orsó, Üres maradjon a koporsó. Kalács legyen a munkás asztalán, Szerelem májné éjszakáin, Áldás az anya njakán... Igy-e, anyám ! Ugy-e, anyám? Farka ! 4fftd. *"* * Részleteit a választójogi agitációból A választójogi agitáció 30—35 évvel ezelőtt már intenzívebb módon haladt előre és megállapítható, hogy azóta lavinaszerűen növekedett. Az akkori pártvezetőségek is természetesen arra törekedtek, hogy a munkásságot a választójogra nyomatékosan figyelmeztessék, ehhez a joghoz való jussukra állandóan ébren tartsák a meggyőződést s hogy a bizonyító okokat a polgárság és uralkodó osztályok között is terjesszék. Arról volt szó ugyanis, hogy a munkásság indifferens tömegei megértsék, hogy a választójog őket föltétlenül megilleti, a reakció pedig vegye tudomásul, hogy ez a jog nem az ő monopóliuma, az ország nem az övé, hanem csak azért nincs választójoga a népnek, mert a kormány és törvényhozás a reakció kezében van. Ezeket az elveket természetesen népszerűvé kellett tenni. A főváros és közvetlen környéke, ha néha nehezen is, de mégis hozzáférhető volt. Nyilvános gyűlések, csendes értekezletek, egyénenkénti meggyőzés mégis csak ment valahogy. De nehéz volt a vidéki agitáció. A vidéki összeköttetés még gyenge lábon állt. Bizalmi férfiak nem igen voltak, ahol már voltak, ott természetesen már könnyebben ment a dolog. Rá voltunk utalva, hogy a pártlapok előfizetőivel lépjünk levelezésbe, egyik-másik helyen tartandó ülés előkészítése, bejelentése stb. végett. Ilyen módon alakult ki a® összeköttetés a vidékkel. És ilyen módon lehetett kongres-szusokat is nyélbeütni. Megtörtént tehát a vidéki munkás-, népes választójogi gyűlések előkészítése. Nem voltunk sokan, akiket erre a munkára fölhasználni lehetett. De ahányan voltunk, annyifelé indultunk. Nekem ez alkalommal Versec és Nagybecskerek jutott. Elsősorban Versecre igyekeztem. A részleteket az ottani elvtársakkal előzetesen levélben intéztem el. A kora reggeli órákban értem oda. A pályaudvaron az elvtársak üdvözlő beszéddel fogadtak, ami ott addig csak látogatást tevő miniszternek és főispánnak járt. De ezzel a fényes fogadtatás még nem volt kimerítve, mert az állomási épület előtt, hat frakker várt, ami nem csekély föltűnést keltett az egyébként csendes városban. Piros plakátokkal tele voltak ragasztva az épületek fallai és minden előkészület arra vallott, hogy nagy dolog készül, ami Versecen addig alig volt. Amint a hat bérkocsival bevonultunk Ali Baba és a negyven rabló. Légrády-Seherezád változatosság okáért az ezeregy és mondáiból merített politikai bölcseségeit meséli el azoknak a felnőtt gyermekeknek, akik még komolynak veszik választójogi állásfoglalását. Eddig a „P. H." minden olvasójának azt kellett hinnie — a lap maga százszor ezt írta —, hogy Légrádyék a legszélsőbb, a legdemokratikusabb választójogot is elfogadják, ha a magyar írást és olvasást kötik ki a jogosultság alapföltételéül. Még legutóbb, amikor Tiszát ,,sarin vallásra" idézték, úgy beszélek, mintha a magyar írást és olvasást olyanak tartanák, amely minden föltétel nélkülelegendő a választói jogosultsághoz. Valószínű, hogy időközben Seherezádot olyan mesék elmondására kényszerítették, amelyek Tisza nagyvezér úrnak jobban tetszenek. Az ezeregy éj nagyon alkalmas arra, hogy ne csak a gyermekek élvezzék, hanem fölhigítva azok a felnőttek is, akiknek Légrádyék a magyar választójogról mondanak minden nap új mesét. Kedden „Szezám, nyílj meg!" kiáltással „Ali Baba és a negyven rabló" került sorra. Ennek a mesének varázsszavát tartották alkalmasnak arra, hogy választójogi szédelgésüket megalapozzák. Azt mondja a „P. H.", hogy Vázsonyi „közönséges szédelgő", mert a választójoghoz megkívánt különös kellékek fölsorolásánál „az elemi iskola negyedik osztályának sikeres elvégzését" az első helyre teszi. Ha a tervezetben ez volna az utolsó helyen, akkor a „P. H." szerint: „ugyan milyen szám jött volna ki a Vázsonyi statisztikájában azok számára, akiknek semmi egyebük sincs, mint elemi iskolai végbizonyítványuk?" A munkapártiak maguk is elismerik, hogy a