Népszava, 1918. június (46. évfolyam, 129–150. sz.)

1918-06-01 / 129. szám

t­ riarchális geszti földesúr fügét mutat a nép­ek, az arcába csap a népnek és akkorát rug­jta, amekkorát csak bir. A Vázsonyi-féle javaslat sem volt valami bőkezű a mezőgazdasági munkásság iránt. Választójogot ígért az őstermelés körében állandóan alkalmazottak közül azoknak, akik az utolsó öt évi tartamon belü­l legalább három éven át állottak alkalmazásban, ha­bár több munkáltatónál is. Ennek a mérték­nek is megvolt már az a nagy hibája, hogy nagyon határozatlan mérték és hogy kizárta a mezőgazdasági napszámosokat és részes munkásokat, meg azokat a törpe kisgazdá­kat, akik a saját, apró földecskéik művelése mellett napszámmal tengetik életüket, olcsó bérért adva el munkaerejüket, ma ennek, holnap annak a kizsákmányolónak. Tisza és társai azonban még ezt a szegényes jogkiter­jesztést is sokallják. Különféle módosítások­kal próbálják kirekeszteni a mezőgazdasági szegődött cselédeket, azzal a bölcs megoko­lással: ha kint maradtak a napszámosok, a törpe parasztok és a részesek, kint marad­hatnak a cselédek is. Többféle próbálgatás után abban állapodtak meg, hogy az öt évi időtartamot leszállítják négyre és ebből az időből kell három évet alkalmazásban töl­teni, még pedig „hasonnemű" alkalmazás­ban. A hasonnemű­ szó Tiszáék kitalálása, új vívmány, amely nagyon alkalmas lesz a jog­fosztásra, mert ha például a béresből kocsis lesz vagy a kocsisból kerülő, akkor már nem­i hasonnemű­ a foglalkozása. Szóval, tág kapu­ nyílt az úri huncutság számára, a jogfosztás­ gyakorlására. Háromszázezer női szavazó, egy hadsereg­be­ való gazdasági munkás kiirtása a válasz­tójogból: bizony derekas munkát végeztek a Tisza-huszárok a pénteki napon és még csak nem is erőltették meg magukat valami na­gyon, mert 48 közül mindössze csak 21-en jelentek meg a tisztelt bizottsági tag urak, de hát így is éppen annyit végeztek, mintha teljes számmal lettek volna jelen. Korbács és kalács az izgatóknak. Még egy új vívmány. Kizárják a választó­i jogból azokat a gonosztevőket, akiket a bíró­ság az alkotmány, a törvény, a hatóságok és hatósági közegek elleni izgatásért elítélt. Az ilyen veszedelmes ember nem lehet választó sem. Igaz, hogy az izgatást az utókor szám­talan esetben — sőt sokszor már a jelenkor is — a legnagyobb erénynek ismeri el és a sikeres­ izgatásnak nagyon gyakran az lesz a vége, hogy az izgatók kezébe kerül a tör­vények alkotása és végrehajtása, de hát gróf Tisza István és Balogh Jenő úr szerint az iz­gatás éppen olyan becstelen dolog, mint a hamis bukás vagy a bordélyház­tartás és éppen ugy politikai jogfosztással kell megbélyegezni, mint emezeket. Azonkí­vül Balogh úr nagylelkű is tud lenni: az ed­dig elitélt izgatókkal szemben kegyelmet akar gyakorolni és csak az ezután elítélendő­ket akarja a jogokból kitaszítani. Meg­mondja nyíltan: a rovott multú szocialista vezérek kedvéért teszi ezt. Ugyanis ezek a gonosz emberek majdnem kivétel nélkül ülte­k már izgatásért. Most az egyszer ke­gyelmet kapnak, hadd legyenek választók, hadd szerezzenek képviselői mandátumot, de azután a jövőben jól viseljék magukat, ne merjenek többé izgatást, elkövetni, mert ak­kor vége lesz ám a­ szavazati jognak és vége lesz a finom jó mandátumocskának is... Un­dorító! Ezek a kis semmi emberek a maguk erkölcsi mértékével mérik a szocializmust és annak harcosait. Azt hiszik, hogy a szo­ciáldemokrata pártot nagy küzdelmeiben az­t füti és az hajtja előre, hogy „a vezér urak" mandátumhoz jussanak. Azt hiszik, hogy a mandátumhoz jutott vezér urak feje fölött ott lehet tartani az izgatási paragrafus Da­mokles kardját; azt hiszik, hogy ilyen mó­don idomított szocialistákat biztosíthatnak maguknak. Sejtelmük sincs arról, hogy micsoda erők és eszmék mozgatják a mun­kásosztály nagy, világtörténelmi küzdel­mét is Mi mélységes megvetéssel és utálat­tal utasítjuk vissza Balogh és társai kegyel­ét. Mi izgatók voltunk, vagyunk és mara­dunk, mint , ahogy. Izgat­ó­k volt és maradt okta napjáig Jézus Krisztus Vagy Kossuth ajoss'fl­y'SAW W­ellfürtUIH Mű­velője, sak iktassák ők törvénybe az izgatási pa­ngrafust minden enyhítés nélkül, múltbeli bűneinknek minden megbocsátása nélkül; igy lesz szép, igy lesz stílszerű az ő törvé­nyük, igy fogja még jobban magára zúdítani ,a jogfosztott tömegek haragját, amely el­­fogja söpörni. A németek az angolok és franciák ellent­állása ellenére is változatlan erővel és len­dülettel folytatják előnyomulásukat. A francia vezérkar csütörtöki jelentése, amely hangsúlyozza, hogy a védők vitézül állanak ellent a német előnyomulásnak, megálla­pítja egyúttal azt is, hogy szakadatlanul, éjjel-nappal folynak a harcok. Ezzel szem­ben a német vezérkar a német csapatoknak újabb sikereiről számol be legújabb jelenté­sében. E sikerek közül a legjelentősebbek közül való a Marne-folyó elérése. Fére en Tardennoistól délre a németek a Marne­folyónál állanak, annál a folyónál, amely­nél a franciák 1914 szeptemberében vissza­vonulásra kényszerítették a németeket és ezzel a sikerükkel tudták megvédeni Párist. A Reims és Soissons között elindított táma­dás itt, ezen a ponton jutott a legmélyebbre, mintegy­ negyven kilométerre attól a vonal­tól, amelytől a támadó német csapatok hét­főn elindultak. Negyven kilométert tettek meg a németek négy nan alatt, ami napi tíz kilométernyi előnyomulásnak felel meg. A Marnenak az a pontja, amelyet a németek elértek, tíz kilométerre van Chateau Thierry várostól keletre, amely az Epernay—Paris között húzódó vasútvonal mentén van. Soissons elestével kapcsolatban legutóbbi fejtegetéseink alkalmával rámutattunk arra, hogy a város megvívása kihatott a Soissons és az Oise között húzódó frontra is. Ez a frontszakasz nyomban Soissons eleste után megmozdult. Ez a megmozdulás a leg­újabb német vezérkari jelentés szerint még jobban kibővült és most már Soissonstól északnyugatra egészen az Oise-folyóig ter­jed. A németek az Ail­letten és az Oiseon túl üldözik a visszavonuló védőcsapatokat és a Bretigny—St. Paul—Trosly—Loire-vonalat, amely Soissonstól északnyugatra az Oise és Noyon irányában húzódik. A német csapa­tok itt most már az Aisne­ és az Oise össze­folyása irányába tartanak,­­ amelynek leg­közelebbi célja a két folyó torkolatához Wekerles .Az egész ügyben érdekes és figyelemre méltó Wekerle miniszterelnöknek a szerepe. Ez a derék úr —­a nők szavazati jogának kiirtását kivéve, amelyet látszat szerint el­lenzett — hozzájárult az összes Tisza-párti módosításokhoz. Mit mondjunk erről a jelle­­mes férfiúról? Tisza István őhozzá képest a­ politikai becsületesség szeplőtlen lovagja, mert ő sohasem ígért tisztességes választó­jogot, sohasem mondta, hogy ezzel a választ­­tójoggal áll vagy bukik, sohasem biztosította a munkásosztály küldötteit, hogy a választó­jog ellenségeivel nem fog paktálni . . . We­kerle? A jövőben, ha az emberek valakire rá akarják sütni a politikai becstelenség és al­jasság bélyegét, azt fogják neki mondani: Jö Wekerle a közel eső Compiégne városa, Compiégne szintén a Paris felé vezető vasútvonal men­tén van és a védőknek aligha jelentéktelen­­ebb támaszpontjuk, mint volt Soissons, Compiègne és Paris között a távolság lég­vonalban mintegy 65 kilométer. Reimstól nyugatra is tart a német elő­nyomulás, amely egyre jobban fogja körül a várost. Német katonai helyen azt hiszik, hogy a franciáknak hamarosan föl kell ad­niok ezt a várost is. Ezzel egy újabb hatal­mas támaszpillérüket veszítenék el a védők és a frontnak Reims és Verdun között való megmozdulását is eredményezhetné. * * A német offenzíva. * Elérték a Marne-folyót. (Német jelentés. — Május 31., Rupprecht trónörökös hadcsoportja: kozó erejű­ tü­zérségi harcok. A német trónörökös hadcsoportja: AZ Aillette-frontról és az Oisétől délre hátráló el­lenséget az Oiseon és az Ailletten tul kemé­nyen üldözzük s elértük a Bretigny—St. Paul— Trosly—Lo­ire-von­a­lat. Az Aisnetől északra folytonos harcok közben az ellenséget a Bieny—Chavigny-vonal mögé vetettük vissza. Soissonstól délre a franciák lovasságot és gyalogságot vezettek heves ellentámadásra, azonban megsemmisítő tüzelésünk körébe ke­rültek és megvertük őket. Átléptük a Soissons és Hartermes közti utat. A Fére en Tardennois felé délről, a Marnen át és délkeletről érkező hadosztályok kétségbeesett ellentámadásaik dac­ára sem voltak képesek sikeresen ellent­állni előnyomuló hadtesteinknek. Arcy és Grand Rocpy mellett áttörtük az ellenség há­tulsó állásait, Forc en Tardennoistól délre él", értük a Marne-folyót A Champ-Chespag^ A németek a Marne-folyónál. * # 45:­100 fogoly, 400 ágyú, tön­bezer gépfegyver, aló­l ) Válta­ 2 NÉPSZAVA 1918 június 6.

Next