Népszava, 1918. június (46. évfolyam, 129–150. sz.)
1918-06-01 / 129. szám
t riarchális geszti földesúr fügét mutat a népek, az arcába csap a népnek és akkorát rugjta, amekkorát csak bir. A Vázsonyi-féle javaslat sem volt valami bőkezű a mezőgazdasági munkásság iránt. Választójogot ígért az őstermelés körében állandóan alkalmazottak közül azoknak, akik az utolsó öt évi tartamon belül legalább három éven át állottak alkalmazásban, habár több munkáltatónál is. Ennek a mértéknek is megvolt már az a nagy hibája, hogy nagyon határozatlan mérték és hogy kizárta a mezőgazdasági napszámosokat és részes munkásokat, meg azokat a törpe kisgazdákat, akik a saját, apró földecskéik művelése mellett napszámmal tengetik életüket, olcsó bérért adva el munkaerejüket, ma ennek, holnap annak a kizsákmányolónak. Tisza és társai azonban még ezt a szegényes jogkiterjesztést is sokallják. Különféle módosításokkal próbálják kirekeszteni a mezőgazdasági szegődött cselédeket, azzal a bölcs megokolással: ha kint maradtak a napszámosok, a törpe parasztok és a részesek, kint maradhatnak a cselédek is. Többféle próbálgatás után abban állapodtak meg, hogy az öt évi időtartamot leszállítják négyre és ebből az időből kell három évet alkalmazásban tölteni, még pedig „hasonnemű" alkalmazásban. A hasonnemű szó Tiszáék kitalálása, új vívmány, amely nagyon alkalmas lesz a jogfosztásra, mert ha például a béresből kocsis lesz vagy a kocsisból kerülő, akkor már nemi hasonnemű a foglalkozása. Szóval, tág kapu nyílt az úri huncutság számára, a jogfosztás gyakorlására. Háromszázezer női szavazó, egy hadseregbe való gazdasági munkás kiirtása a választójogból: bizony derekas munkát végeztek a Tisza-huszárok a pénteki napon és még csak nem is erőltették meg magukat valami nagyon, mert 48 közül mindössze csak 21-en jelentek meg a tisztelt bizottsági tag urak, de hát így is éppen annyit végeztek, mintha teljes számmal lettek volna jelen. Korbács és kalács az izgatóknak. Még egy új vívmány. Kizárják a választói jogból azokat a gonosztevőket, akiket a bíróság az alkotmány, a törvény, a hatóságok és hatósági közegek elleni izgatásért elítélt. Az ilyen veszedelmes ember nem lehet választó sem. Igaz, hogy az izgatást az utókor számtalan esetben — sőt sokszor már a jelenkor is — a legnagyobb erénynek ismeri el és a sikeres izgatásnak nagyon gyakran az lesz a vége, hogy az izgatók kezébe kerül a törvények alkotása és végrehajtása, de hát gróf Tisza István és Balogh Jenő úr szerint az izgatás éppen olyan becstelen dolog, mint a hamis bukás vagy a bordélyháztartás és éppen ugy politikai jogfosztással kell megbélyegezni, mint emezeket. Azonkívül Balogh úr nagylelkű is tud lenni: az eddig elitélt izgatókkal szemben kegyelmet akar gyakorolni és csak az ezután elítélendőket akarja a jogokból kitaszítani. Megmondja nyíltan: a rovott multú szocialista vezérek kedvéért teszi ezt. Ugyanis ezek a gonosz emberek majdnem kivétel nélkül ültek már izgatásért. Most az egyszer kegyelmet kapnak, hadd legyenek választók, hadd szerezzenek képviselői mandátumot, de azután a jövőben jól viseljék magukat, ne merjenek többé izgatást, elkövetni, mert akkor vége lesz ám a szavazati jognak és vége lesz a finom jó mandátumocskának is... Undorító! Ezek a kis semmi emberek a maguk erkölcsi mértékével mérik a szocializmust és annak harcosait. Azt hiszik, hogy a szociáldemokrata pártot nagy küzdelmeiben azt füti és az hajtja előre, hogy „a vezér urak" mandátumhoz jussanak. Azt hiszik, hogy a mandátumhoz jutott vezér urak feje fölött ott lehet tartani az izgatási paragrafus Damokles kardját; azt hiszik, hogy ilyen módon idomított szocialistákat biztosíthatnak maguknak. Sejtelmük sincs arról, hogy micsoda erők és eszmék mozgatják a munkásosztály nagy, világtörténelmi küzdelmét is Mi mélységes megvetéssel és utálattal utasítjuk vissza Balogh és társai kegyelét. Mi izgatók voltunk, vagyunk és maradunk, mint , ahogy. Izgatók volt és maradt okta napjáig Jézus Krisztus Vagy Kossuth ajoss'fly'SAW WellfürtUIH Művelője, sak iktassák ők törvénybe az izgatási pangrafust minden enyhítés nélkül, múltbeli bűneinknek minden megbocsátása nélkül; igy lesz szép, igy lesz stílszerű az ő törvényük, igy fogja még jobban magára zúdítani ,a jogfosztott tömegek haragját, amely elfogja söpörni. A németek az angolok és franciák ellentállása ellenére is változatlan erővel és lendülettel folytatják előnyomulásukat. A francia vezérkar csütörtöki jelentése, amely hangsúlyozza, hogy a védők vitézül állanak ellent a német előnyomulásnak, megállapítja egyúttal azt is, hogy szakadatlanul, éjjel-nappal folynak a harcok. Ezzel szemben a német vezérkar a német csapatoknak újabb sikereiről számol be legújabb jelentésében. E sikerek közül a legjelentősebbek közül való a Marne-folyó elérése. Fére en Tardennoistól délre a németek a Marnefolyónál állanak, annál a folyónál, amelynél a franciák 1914 szeptemberében visszavonulásra kényszerítették a németeket és ezzel a sikerükkel tudták megvédeni Párist. A Reims és Soissons között elindított támadás itt, ezen a ponton jutott a legmélyebbre, mintegy negyven kilométerre attól a vonaltól, amelytől a támadó német csapatok hétfőn elindultak. Negyven kilométert tettek meg a németek négy nan alatt, ami napi tíz kilométernyi előnyomulásnak felel meg. A Marnenak az a pontja, amelyet a németek elértek, tíz kilométerre van Chateau Thierry várostól keletre, amely az Epernay—Paris között húzódó vasútvonal mentén van. Soissons elestével kapcsolatban legutóbbi fejtegetéseink alkalmával rámutattunk arra, hogy a város megvívása kihatott a Soissons és az Oise között húzódó frontra is. Ez a frontszakasz nyomban Soissons eleste után megmozdult. Ez a megmozdulás a legújabb német vezérkari jelentés szerint még jobban kibővült és most már Soissonstól északnyugatra egészen az Oise-folyóig terjed. A németek az Ailletten és az Oiseon túl üldözik a visszavonuló védőcsapatokat és a Bretigny—St. Paul—Trosly—Loire-vonalat, amely Soissonstól északnyugatra az Oise és Noyon irányában húzódik. A német csapatok itt most már az Aisne és az Oise összefolyása irányába tartanak, amelynek legközelebbi célja a két folyó torkolatához Wekerles .Az egész ügyben érdekes és figyelemre méltó Wekerle miniszterelnöknek a szerepe. Ez a derék úr —a nők szavazati jogának kiirtását kivéve, amelyet látszat szerint ellenzett — hozzájárult az összes Tisza-párti módosításokhoz. Mit mondjunk erről a jellemes férfiúról? Tisza István őhozzá képest a politikai becsületesség szeplőtlen lovagja, mert ő sohasem ígért tisztességes választójogot, sohasem mondta, hogy ezzel a választtójoggal áll vagy bukik, sohasem biztosította a munkásosztály küldötteit, hogy a választójog ellenségeivel nem fog paktálni . . . Wekerle? A jövőben, ha az emberek valakire rá akarják sütni a politikai becstelenség és aljasság bélyegét, azt fogják neki mondani: Jö Wekerle a közel eső Compiégne városa, Compiégne szintén a Paris felé vezető vasútvonal mentén van és a védőknek aligha jelentéktelenebb támaszpontjuk, mint volt Soissons, Compiègne és Paris között a távolság légvonalban mintegy 65 kilométer. Reimstól nyugatra is tart a német előnyomulás, amely egyre jobban fogja körül a várost. Német katonai helyen azt hiszik, hogy a franciáknak hamarosan föl kell adniok ezt a várost is. Ezzel egy újabb hatalmas támaszpillérüket veszítenék el a védők és a frontnak Reims és Verdun között való megmozdulását is eredményezhetné. * * A német offenzíva. * Elérték a Marne-folyót. (Német jelentés. — Május 31., Rupprecht trónörökös hadcsoportja: kozó erejű tüzérségi harcok. A német trónörökös hadcsoportja: AZ Aillette-frontról és az Oisétől délre hátráló ellenséget az Oiseon és az Ailletten tul keményen üldözzük s elértük a Bretigny—St. Paul— Trosly—Loire-vonalat. Az Aisnetől északra folytonos harcok közben az ellenséget a Bieny—Chavigny-vonal mögé vetettük vissza. Soissonstól délre a franciák lovasságot és gyalogságot vezettek heves ellentámadásra, azonban megsemmisítő tüzelésünk körébe kerültek és megvertük őket. Átléptük a Soissons és Hartermes közti utat. A Fére en Tardennois felé délről, a Marnen át és délkeletről érkező hadosztályok kétségbeesett ellentámadásaik dacára sem voltak képesek sikeresen ellentállni előnyomuló hadtesteinknek. Arcy és Grand Rocpy mellett áttörtük az ellenség hátulsó állásait, Forc en Tardennoistól délre él", értük a Marne-folyót A Champ-Chespag^ A németek a Marne-folyónál. * # 45:100 fogoly, 400 ágyú, tönbezer gépfegyver, alól ) Válta 2 NÉPSZAVA 1918 június 6.