Népszava, 1918. június (46. évfolyam, 129–150. sz.)
1918-06-01 / 129. szám
1918 június 1. NEPS»AVA Gemme és Romigny m melletti magaslatok birtokunkban vannak. A Vesle déli partján, treimétől nyumtra, elfoglaltuk Cermigny, Gueux és Thittoys helységeket. A foglyok száma és a zsákmány folyton növekedik. Eddig 15.000 foglyot, 100-nál több ágyút és géppuskák ezreit zsákmányoltuk. A németek támadása előrehalad. (Német jelentés. — Május 31-én este.) A Noyontól egészen Reimstől nyugatig terjedő fronton támadásunk jól halad előre. Éjjel-nappal folyik a csata. (Francia jelentés. — Május 10, délután.) A csata tovább tart, anélkül, hogy éjszaka szűket állana be. Csapataink erősen tartották Soissons nyugati szélét, amelyből az ellenség ismételt kiseretek ellenére sem tudott előretörni. Tovább délre, a Soissonix—Narionnes-i után elkeseredett harcok voltak épp úgy, mint a Forc en Tardennois—Vesilly-vonalon, ahol csapataink tartalékokkal támogatva, fáradhatatlan szívóssággal fejtenek ki ellenállást a német előnyomulással szemben. A jobbszárnyon francia, és angol csapatok, Brvilles,Thilloisfronton és Reimstől északra megtörték a gárda össses rohamait. Más frontszakaszokon is támadnak a németek. (Angol jelentés. — Május 30, reggel.) Az, éj folyamán az ellenség Festhuberttől északra támadást intézett egy megerősített pont ellen, de teljesen visszavertük. Eredményes kisebb vállalkozást hajtottunk végre Merris közelében és kissé megjavítottuk vonalainkat. Néhány foglyot és gépfegyvert is szállítottunk be. Egy osztagunk a múlt éjszaka megtámadta a Loconnál levő ellenséges árkokat és néhány fogollyal tért vissza. Az ellenséges tüzérség Valers-Bretonneux tól keletre és Hinges, valamint Rebecqu szakaszaiban tevékenységet fejtett ki. (Május 30. este.) A mult, éjszaka francia csapatok a Dikkebuseh-tótól keletre eredményes helyi előretörést hajtottak végre és megjavították állásaikat ezen a szakaszon. Egyébként a kölcsönös tüzérségi tevékenység. Uj repUlytámadás Párisban. (Francia jelentés. — Május 31.) Néhány ellenséges repülő vonalainkon keresztül Páris irányába tartott. Megfigyelőinkjelentése alapján elhárító ütegeink azonnal működni kezdtek. Egyes helyeken bombákat dobtak, áldozatokat nem jelentettek. Ma a német messzehordó ágyuk gránátja Táris területének egyik templomába csapott le. * * Ebben kimondják, hogy a monarchia és Oroszország között a háború előtt érvényben volt szerződések és egyezményeket új szerződésekkel kell pótolni, szabályozzák a kiinnlevőségeket és a magánjogi követeléseket és megállapít egyéb magánügyi kérdéseket. A szerződés megállapítja hadifoglyok kicserélésének módozatait is, kimondja, hogy a hadifoglyok kicserélését meg kell gyorsítani, az elbocsátott hadifoglyok magántulajdonukat visszakapják. A 8-ik szakasz, szabályozza a polgáriinternáltak kicserélését és hazatérését és biztosítja a hadifoglyok és internáltak teljes büntetlenségét. Szocialista kongresszus Rómában. (Chiasso, május 31. — .,M. T. I") A nemzeti szocialista pártkongresszust inning végére hívták össze Rómába. A francia parlament izgatott ülése. (Genf, május 31.) A kamarában 194 szavazattal — a Clérvenceau-minisztérium fönnállása óta a legnagyobb kisebbséggel — óhajtották az ellenzéki pártok a hadihelyzet ismertetését. A többség ellenben úgy határozott, hogy keddig elnapolják a Házat. Deschares elnök figyelmezteti a parlamentet, hogy e komoly pillanatban feledjenek minden egyenetlenséget és csupán Franciaország jövőjére gondoljanak. Nagy zallal fogadták a kijelentést, kedden folytatják a bankszabadalom vitáját vagy nyomban napirendre tűzik a hadihelyzet vitáját. Az ülés nagy izgatottságban ért véget. A többi harctér. * Tüzérségi harc a Tonalenál. (Osztrák-magyar jelentés. — Május 31.) A Tonale vidékén a harci tevékenység tegnap csak időnként megújuló tüzérségi tüzelésre szorítkozott. Capo Sitetől keletre visszavertünk egy támadást. Ujabb hajóelsünyesstések. (Német tengerészeti jelentés. — Május 31.) Tengeralattjáróink ismét elsülyesztettek az északi hadiszíntéren 0500 bruttó tonna kereskedelmi hajóteret. * * A háborús országokból. * A bolsevik csapatok Szibériában leverték Semenov hadseregét. (Berlin, május 31.) A moszkvai népbiztosok tanácsának sajtóirodája közli az orosz lapokkal, hogy a bolsevikiek csapatai véglegesen megverték Semenov tábornok hadseregét. Semenov volt tudvalevően az, aki az angol és japán csapatok segítségével Szibériában vissza akarta állítani a császárságot. A bolseviki csapatokhoz legutóbb a szibériai lakosság nagy része is csatlakozott és ekként sikerült nekik Aga mellett Semenov csapatait teljesen szétverni. A szétszórt csapatok fejvesztetten menekülnek, a lakosság a menekülőknek semmilyen támogatást nem nyújt A kínai osztag, amely Semenovhoz csatlakozott, föllázadt és hét parancsnokát agyonlőtte. A bolseviki csapatok csaknem a mandzsúriai határig nyomultak előre. Békeszerződés Finnországgal. (Bécs, május 31.) A monarchia és Finnország között május 29-én Bécsben békeszerződést kötöttek, amely elismeri Finnország önállóságát. kijelenti, hogy a két állam között nincs hadiállapot.. A jogpolitikai kérdések elintézésére most külön pótszerződést kötöttek. a szakszervezetek kongresszusai a bányat«tist»énetdi»akról és dohánygyári betegsegélyezéseikról szóló vita. Vasárnap délután Jászai Samu elvtárs előadói beszéde után rövid szünet következett (a napirend 3. pontja:) A bányatárspénztárak és dohánygyári betegsegélyzők vitája. Báron Ferenc, (Budapest, a Magyar Vasutas megbízottja) hosszabb beszédben arról a szociálpolitikáról szól, amelyben a Máv alkalmazottait részesítik. A közel 120.000 vasúti alkalmazott betegség esetére vállalati pénztárban van biztosítva. Hogy ez a vállalati pénztár mennyire autonóm, elég csak arra rámutatnunk, hogy a pénztár igazgatósága elé terjesztendő ügydarabok előzetesen a felsőbbség elé terjesztendők. A pénztár orvosa nem az autonóm betegsegélyző orvosa, hanem a Máv.-é, a munkáltatóé és az orvos azután így is viselkedik. A 4—10 napos táppénzek ki nem utalása egészen természetesnek látszik a vasútnál. Két napra nem jár táppénz és ezért a munkást nem veszik beteglétszámba, hanem két napig munkaszünetet, azután ismét két napot adnak neki, pedig ha a vállalati pénztár orvosa munkaképtelennek mondja a munkást, akkor az valóban beteg is. Föltétlenül változtatásnak kell történnie az 1907. évi betegsegélyzs törvény 10. szakaszával, amelynek alapján — ezt hivatalosan állapították meg —, az állam volt a legantiszociálisabb munkáltató, példaadó arra, hogyan kell törvényben lefektetett közös teherviselés alól kibújni. Az állam előbb a 10. szakasz alapján kivonja magát a közös teherviselés alól, azután meg a 43. szakasz egyenes tilalma ellenére áthárítja a balesetbiztosítást a nyugdérpénztárra. A Máv. munkásbiztosító rendszere szomorú eseteinek sok százát lehetne fölsorakoztatni. Úgy viselkednek, hogy azt hihetné az ember, hogy a nyugdíjpénztárat a Máv. tartja el, pedig1.430.000 koronát fizettek a munkások és csak 269.000 korona volt a Máv. hozzájárulása. Akik a politikában a munkásbiztosítás apostolaiként mutatkoznak, a gyakorlatban ennek a szélhámosai. Minden erővel azon kell lennünk, hogy a vállalati pénztárak garázdálkodását megszüntessük, ez a kultúra, a magyar ipar, kereskedelem érdekében is való. Követeljük a 10. szakasznak hatályon kívül helyezését és követeljük a vasutasok nyugdérpénztárának modern alapokra való fektetését. Hasonlóak az állapotok a Déli Vasútnál és más vállalati pénztárnál is. Ezért van szükség a legerősebb küzdelemre a szociálpolitika megjavítása érdekében. Peyer Károly (a Szakszervezeti Tanács tagja) rámutat arra, hogy a bányatárspénztárra nemcsak mint szociálpolitikai intézményre, hanem mint hatalmi eszközre is tekintettek a bányatulajdonosok. A társládákkal a munkás egyoldalúan le van kötve: a bányatárspénztár alapszabályai lehetővé teszik a 10—15 évig befizetett nyugdíjjárulékok elvesztését. A háború alatt azonban újabb visszásság is történt: miután a társpénztár tagjai katonák, ha megbetegedtek, egyszerűen lvóvallakták őket a pótkerethez: a bányák számáral tartatják el betegeiket a katonasággal. Elképzelhetjük, milyen kényelmes volna az ipari üzemeknek, ha betegeikkel ők is megtömhetnék a katonai kórházakat! Csodálatos az, hogy ezt katonai részről nem veszik észre. A legsürgősebb tennivaló az volna, hogy a bányi..-zek legalább azt kapják, amit az 1907 : XIX. tc. előír. A bányászok nem is lesznek hajlandók nagyon sokáig várni. Meg kell teremteni legsürgősebben a társpénztárak között való kölcsönösséget.. Ezután felháborító adatokat mutat be egyes bányapénztárak alapszabályaiból és gyakorlatából, a bányamunkások járulékairól, a bányatárspénztárak ellátó módszereiről. Szabó Ferenc (Petrozsény, bányamunkás): A bányatársládák módszere okozza azt, hogy az elöregedett bányásznak alamizsnáért kell koldulnia. Körülményesebben vázolja az egyes bányáknak a munkásokkal szemben elkövetett visszaéléseit. Olyan nyugdíjellátást kell követelni, hogy ha a bányamunkás ledolgozta az óvóit, a nyugdíjából megélhessen, hogy ne kelljen nyugdíjas létére még erősen dolgoznia. Az illetékesek a bányamunkások biztosításának nagy visszaélésein minél hamarabb változtassanak, mert gondoljanak arra az, óriási elkeseredésre, amelyben most a bányamunkások ezrei dolgoznak. Dedecs Károly (Felsőgalla, bányamunkás): A napirend jól mondja: bányatárspénztárról, nem bányamunkástárspénztárról van szó; ehhez mindenki hozzátartozik, csak a bányamunkás nem. A bányatársláda intézménye rabszolgaságot teremt a bányamunkások számára. Alamizsnaszerű összegeket juttatnak a bányamunkásoknak abból a pénzből, amit ők, a munkások, adnak össze. Az orvosi ellátás terén borzasztó állapotok vannak: keserű vízzel, ricinussal, vizesborogatással gyógyítanak, mert ez nem kerül pénzbe. Innen, a kongreszszusról vegye tudomásul a kormány, hogy a bányamunkásság annyira el van keseredve, hogy igazán csak rövid idő kérdése, hogy a bányamunkásság helyzete megváltoztatásáért talpra álljon. Hiszen egy szakmabeli munkás sem érzi olyan keservesen az elnyomatást, mint a bányamunkások ezrei. A munkásságnak minden eszközt meg kell ragadnia arra, hogy ezt az elavult, ósdi, társpénztári rendszert elpusztítsa. A bányamunkások olyan munkásbiztosítást akarnak, ami az ő érdekükben van, nem a vállalatok érdekében. Juhász István (Salgótarján, bányamunkás) mindenben csatlakozik az előtte fölszólaltak véleményéhez. Az elöregedett bányamunkások az alamizsna mellett ében pusztulnak és ezt az alamizsnát akkor kapják, amikor évtizedes munka után már nem bírják tovább a munkát. Teljes egészében elfogadja a határozatijavaslatot, azonban mégis azzal, hogy ne évtizedekig tartson a változtatás, hanem a szervezett munkásság igyekezzék minél előbb nyélbe ütni a bányamunkásság tisztességes ellátásának a dolgát. Elég volt már mostanáig ebből a gyalázatos rendszerből! Vanczák János (a Szakszervezeti Tanács tagja) csak az első félénk lépésnek tartja a határozati javaslatot. 1854 óta áll fönn a bányatársládák intézménye, anélkül, hogy valamelyes módosítás történt volna. Rettenetes következményei vannak ennek. Hátha még arra gondolunk, hogy 1854 óta milyen nagyot haladt a bányatermelés. A bányászati és kohászati viszonyokra jellemző, hogy hivatalos statisztika szerint 1915-ben a feketeszénbányászatnál a termelés összes értéke 17.553.000 korona volt, a munkások összes keresete meg 7,844.000 korona, a barnaszénbányászatnál a termelés összes értéke 92,183.000 korona volt, a munkások összes keresete meg 39,589.000, a vas- és fém kohászatnál a termelés öszes értéke 44,687.000 korona volt, a munkások összes keresete meg 4,252.000. 1915-ben a bányászati és kohászati összes termelés értéke volt 208,188.000 korona, a munkabér 68,13(5.000) korona, ugy hogy a vállalkozás bruttó haszna 187,051.000 korona, vagyis a munkabérek az összes termelés :1,1 és fél százalékát tették ki A legraffináltabb szemfényvesztést fizik, hogy a társládákat a munkásság gúzsbakötésére használják föl. Az ipari munkás egyszerűen összeborzad, ha arra az ellátmányra" gondol, amiben a társládák a bányászokat részesítik. Az özvegyen maradtak évi 72—80—100—108 korona között váltakozó évi nyugbért kapnak. A betegellátásra vonatkozóan éppen a legutóbbi időkből hoz föl borzasztó példákat. A határozati javaslat értelmében ő is erős küzdelmet tart szükségesnek a bányászok biztosítása dolgában. A változtatás nemcsak a bánya- és kohómunkások, hanem az ipari munkásság érdeke is. Keresztény Józsefné (Budapest, dohánygyári munkásnő) a dohánygyári pénztárak helyzetével foglalkozik. A dohánygyári pénztárakban biztosított munkások helyzete tűrhetetlen az orvosi kezelést illetően, a táppénzt illetően is. Noha a táppénzt május 2-án emelték, az még most is olyan alacsony, hogy abból megélni nem lehet. Becsületes szakorvosi kezelést, különösen az annyira gyakori tüdőbetegség esetében, nem lehet elvárni. Tűrhetetlen, hogy ! 3