Népszava, 1918. július (46. évfolyam, 151–176. sz.)
1918-07-02 / 151. szám
tak. Az értékeidet egy kimerítő memorandumban körvonalazta fölfogását, hogy az Internacionálénak a békeakció dolgában milyen célokat ke® követni© ál elhatározta, hogy ezt a memorandumot megküldi Németország, Ausztria-Magyarország és Bulgária szocialista pártjainak. A magyarországi szociáldemokrata párt a memorandum és Troelstra elvtárs meghívása alapján elhatározta, hogy Buchinger és Weltner elvtársakat Hágába küldi, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt fölfogását vázolják. Az antant-államok szocialistáinak memoranduma sok olyan követelést tartalmaz, amelyet mi teljesen jogosnak tartunk, olyanoknak, amelyeknek alapján a békés kibontakozáshoz közeledhetünk. Azonban Angolországban, Franciaországban és Amerikában sok olyan szocialista van, aki azt hiszi, hogy a munkásosztálynak a háborút mindaddig folytatnia kell, amíg a jogosnak fölismert követelések nem teljesülnek. Küldötteink élesen állást foglaltak eme nézet ellen és pártunk eddigi állásfoglalásához alkalmazkodva, azt a fölfogást képviselték, hogy a háborút nem szabad semmiféle nemzeti vagy területi követelés miatt meghoszszabbítani. A háború ötödik esztendejének küszöbén minden ország munkásságának arra kell törekednie, hogy a békéhez közeledjünk s ennek előfeltétele az, hogy valamennyi párt küldöttei értekezleten jöjjenek össze és egységes határozatot hozzanak. A magyarországi szociáldemokrata párt azzal az utasítással küldte képviselőit Hágába, hogy erőteljesen követeljék a szociáldemokrata pártok nemzetközi értekletének minél előbb való megtartását. A nyilatkozat ennek folytán főleg a nemzetközi értekezlet szükségességét hangoztatja. Szövege a következő: A magyarországi szociáldemokrata párt már Stockholmban a holland-skandináv bizottság előtt megjelölte azokat az általános követeléseket, amelyek véleménye szerint alkalmasak volnának arra, hogy a megegyezéses békét biztosítsák. I. Elvi követeléseknek jelöltük meg: a népek egyesülését egy olyan szövetségbe, amelyet az összes nemzetek alakítanak; a népek önrendelkezési jogának biztosítását, a nemzetközi leszerelést, a kötelező választott bíróságokat, az annexió és kártalanítás nélkül való béke biztosítását, a népek szabad gazdasági fejlődésének elismerését és a szociálpolitikai követelések biztosítását a békeszerződésben. A Stockholmban megállapított követeléseink megvizsgálása után meg kell állapítanunk azt, hogy a londoni konferenciának határozatai nem ellentétesek a mi állásfoglalásunkkal. II. Mindezekből világos, hogy mi a londoni értekezlet határozatait, valamint a stockholmi tanácskozások eredményeit alkalmas alapnak tartjuk arra, hogy egy nemzetközi értekezlet minél előbb összehívható legyen, hogy örömmel fogadjuk ilyen értekezletnek összehívását és már előre kijelentjük, hogy a magunk részéről az értekezleten minden szocialista szellemű határozatot elfogadunk és hogy a hozott határozatok megvalósításáért minden erőnkkel harcolunk, minden kívánt áldozatot — bármilyen messzemenőek legyenek azok — szívesen meghozunk. III. Minden esetleges kifogás és aggodalommal szemben, amelyeket az egybehívandó értekezlet ellen hangoztatnak, kijelentjük a következőket: Először, hogy semmiféle kifogást nem fogadhatunk el az értekezlet hátráltatására, mert az immár négy éve szenvedő és nyomorgó proletársággal szemben a legelső és elháríthatatlan kötelességnek tartjuk, hogy a különböző államok szocialista pártjai végre a tárgyalóasztalnál találkozzanak és testvérkezet nyújtsanak. Másodszor, hogy a megértés esetleges akadályait éppen a közös eszmecserével és tanácskozással lehet elhárítani, tudniillik az Internacionáléhoz csatlakozott pártok képviselőinek teljes számú megjelenésével egy nemzetközi értekezleten. Harmadszor: nem hittük és nem hisszük, hogy amennyiben a különböző szociáldemokrata pártok képviselői — ha egyszer egy nemzetközi értekezleten találkoznak — az ötödik háborús esztendő küszöbén úgy távozhatnának, hogy tanácskozásuknak ne legyen semmi eredménye. Végül negyedszer: az a meggyőződésünk — a stockholmi értekezlet előkészületei megerősítik ezt a fölfogásunkat —, hogy már maga a nemzetközi értekezlet hatalmas emeltyűje volna a békegondolat megerősödésének és a békemozgalomnak. Ezzel együtt járna a szociáldemokrata pártok megerősödése minden országban. l Mindezekből a meggondolásokból kiindulva azt követeljük, hogy haladéktalanul, minden mellékkörülményre való tekintet nélkül megtrténjenek a nemzetközi értekezlet előkészületei, hogy minél előbb egybehívják az értekezletet. A nehézségeket figyelembe véve, ama külön kívánságunknak kell kifejezést adnunk, hogy különösen a francia, angol és német elvtársak tekintsenek el minden olyan követeléstől, aely az értekezlet megtartását hátráltatja. 1918 július 2. Paladrust a iSottiel SS&ss&t és a Mmntielfa Val Bellát. — Kemény kcpcoA az Mtsne és a Mavne kSxött. — S2 fi*tmcia S2er*vezete& ftävetelife, faagy ax ántsínS-ftormndingok tegyék fc&sxé a toérceföltételeket. Az asiagoi fensikon a legutóbbi napokban nagyon heves küzdelem fejlődött ki az egymással szemben álló csapatok között. Az olaszok még szombaton reggel erős támadást indítottak a Monte di Val Bella ellen, amelyről — minthogy csak nagy áldozatok árán lehetett volna tartani — a monarchia csapatait visszavonták. Ugyancsak kiürítették hasonló okból a közelben levő Col del Rosso nevű magaslatot is. A monarchia csapatai a steuflei erdőszélen levő régebbi főállásába vonult vissza. Az olasz vezérkar a Monte di Valella kiürítését nagy diadallal jelenti be és közli, hogy közel 1000 embert elfogtak és nagymennyiségű zsákmányról tesz említést. Az olasz harctér többi részéről nem jelentenek nagyobb harcokat. Nyugaton az angol és a francia csapatok folytatják támadásaikat, egyelőre azonban különösebb eredmény nélkül. * * Az olasz Staretta*. am Asiagotől «SSSre elSnyamultakazotesssk. (Osztrák-magyar jelentés. — Június 30.) A Hétközség fen síkján levő állásaink tegnap reggeli 3 óra óta a legnehezebb tüzérség tüzében állottak, amelyet néhány óra múlva a Col del Rosso és a Monte di Val Bella ellen végrehajtott erős támadások követtek. Míg a Col del Bosso ellen intézett rohamok már kezdettől fogva sikertelenek maradtak, a Monte di Val Bellán az olaszoknak elkeseredett közelharc után sikerült első vonalunkba behatolniok, azonban a 131. magyar gyalogezred és a varasdi ezred zászlóaljainak ellentámadásai ismét kivetették. További támadási kísérleteik, valamint a Siserol ellen és Asiago mellett intézett részletes eretöréseik tüzérségi tüztüükben összeomlottak. Különben mindenütt változó erejű tüzérharc. (Július 1.) A Pro-ye-arevostalon nem történt különös esemény. Asiagotól délkeletre ismét heves harcok voltak. Minthogy a Col del Rossot és a Monte di Val Bellát csak nagy áldozatok árán tarthattuk volna, visszavontuk e pontok megszálló csapatait a steuilei erdő szélén levő régebbi főállásunkba. Canovetől délre, Asiagonál, ellenséges felderítéseket visszautasítottunk. Szárazföldi és tengeri repülőink a Piave torkolatvidékén sikeres repüléseket végeztek az ellenség katonai telepei ellen és teljes számban visszatértek. Az olaszok a Monte «85 Val Bella ?räSa«ISsäreI„ (Olasz jelentés. — Június 30.) Az asiagoi fensikon, ahol június 15-én csapataink hősies ellentámadása megtörte a számbeli fölényben levő ellenséges tömegek támadását és ahol a hatodik hadsereg olasz, francia és angol csapatainak vitézsége, amelyek tevékenységben és dicsőségben egymással testvériesen versenyeznek, naponta megismétlődik, tegnap napkeltekor újra kiújult a harc. Heves tüzérségi tüzelés és szövetségeseink diverziós akcióitól erélyesen támogatva, csapataink megtámadták a Monte di Val Bellát. Erős harcban sikerült az ellenségtől elragadniok. A nap folyamán és éjjel erős ellenséges tömegeket küldtek előre ellentámadásra, de hiába, mert véres harc után lövészeink visszautasították és az ellenséget koncentrált tüzérségi tüzünk, valamint a repülőgépeken levő merész géppuskásaink megtizedelték. A meghódított állást győzelmesen megtartottuk. Huszonegy tisztet és 788 főnyi legénységet szállítottunk be fogolyként. Ezek négy különböző hadosztályhoz tartoztak. Ezen kívül ágyukat, mozsarakat és számos gépfegyvert zsákmányoltunk. Tovább keletre a Frensela-völgy és a Brenta között egyik osztagunk rohammal elfoglalt egy erősen megszállott ellenséges megfigyelő- és támaszpontot a Sasso Rosso déli lejtőjén és 2 tisztet és 31 közembert fogott el. A harcvonal többi részén tüzérségünk hatásos zavaró tüzelést folytatott. Caposilenél járőrakciók néhány foglyot eredményeztek. A Lagarina-völgyben építés alatt álló vasutakat repülőink bombázták. # *